Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-13 / 11. szám
A reoizio és JÖft^Yroéic 1*29. január 13. A békerevizió kérdésével kapcsolatban ismételten hangzanak fel "vélemények, amelyek szerint a revizió különböző feltételektől függ, illetve hogy annak lehetőségét nagyban befolyásolják bizonyos politikai irányzatok és felfogások, amelyek a nagy külföld előtt ellenszenvesek és amelyeken nekünk váltóztatni kellene, ha azt akarjuk, hogy a revizió iránt a világhatalmi tényezők melegebb érdeklődést és aktiv beavatkozást tanúsítsanak. Ezek a vélemények számottevő külföldi forrásokra és auktorokra támaszkodnak. Különösen a királykérdés és a »reakciós« politikai irányzat körül csoportosulnak. A királykérdésben egybehangzóan hivatkoznak ugy a Mussolini, mint a Lord Rothermere nyilatkozataira, akik egy véleményen vannak arra nézve, hogy a revizió csak a Habsburgok restaurációja nélkül lehetséges, mert minden ilyen restaurációs irányú törekvés magának a revíziónak a sirját ássa meg. A másik feltételnél főként Lord Rothermere-re hivatkoznak, aki karácsonyi üzenetében demokratikusabb és liberálisabb berendezkedést javasolt, hogy azoknak a révén a nagy nyugati államok demokratikus gondolkodású nemzetei előtt szimpatikusabb megítélésben részesülnénk, mint a mostani berendezkedésünk mellett, amelyekről az a felfogás uralkodik a nyugati államokban, hogy azok még mindig nagyon reakciósak és diszkreditálnak bennünket a közszabadságok iránt való helyes érzékünk állítólagos hiánya miatt. A királykérdéssel ez alkalommal nem kívánunk foglalkozni, mert bár ugy a Mussolini, mint a nagy Lord felfogását nagyon fontosaknak tartjuk, mindazonáltal alkalmazkedni kívánunk ahhoz az eddig is hiven követett politikai jelszóhoz, hogy a királykérdés nem aktuális s igy azzal se pro, se kontra foglalkozni nem időszerű. Annál inkább időszerű azonban a másik fogas kérdésnek a szemébe nézni s azzal egy kicsit behatóan foglalkozni. Nemzetünk Nagy Barátjának intő szavait a legnagyobb respektussal kell fogadnunk és megszívlelnünk. Igenis, azt valljuk mi is, hogy alkalmazkodni kell nekünk is a kor irányadó nagy eszméihez, uralkodó korszelleméhez. Nem élhetünk itt Európa kellős közepén de mégis a Balkán szomszédságában egy anachronizmusba viszszamaradt közéletet, demokrácia, egyéni és közszabadságok s azok biztosítékai nélkül, egy régi jobbágy időbe illő kasztrendszer alapján s megkövesedett feudális berendezkedés mellett... Nem tarthatunk számot a müveit Nyugat szimpátiájára, támogatására és mellettünk való beavatkozásra, ha mi azokat a modern eszméket, a melyek az emberi haladás zászlójára vannak írva, egyszerűen kiírta: sasi Szabó László dr. rekesztjük a magunk állami és társadalmi életéből és csökönyösen ragaszkodunk a rabszolgatartó korok avult ideáljához, zsidóüldöző, barbár szelleméhez és antiszociális elveihez! Nagyon természetes, hogy ilyen irányzat mellett nem is volnánk érdemesek arra, hogy mellettünk egy barátságos jó szót emeljen < bármely polgárosult állam hatalmi tényezője. Bátor vagyok azonban leszögezni és minden rosszindulatú híreszteléssel szemben világgá kiáltani, hogy bennünket ezek a vádak nem is terhelnek és bennünket csak a legalávalóbb rosszhiszeműséggel lehet ilyen beállítással illetni, mert mi minden rossz hírünk dacára, a valóságban most is sokkal demokratikusabb, szociálisabb, liberálisabb állam vagyunk, mint bármelyik körülöttünk létesült és dédelgetett utódállam, amelyek a nagy nyugati győző államok szimpátiájából és kegyelméből élősködnek! És oda merem kiáltani, hogy a magunk demokratikus és liberális berendezkedéseivel bátran felvehetjük a nemes versenyt sok olyan nagynyugati állammal is, amelyekben a/ rózsaszínű lobogók magasan lengő szárnyai alatt bizony csak az álliberaíizmus, az áldemokratizmus, vagy pedig a szélsőséges felforgató eszmék, társadalom és nemzetbomlasztó irányzatok lappanganak s ahol a hangos jelszavak mellett a kapitalizmus féktelen tobzódásai s másfelől a mun kás-rétegek nyomorgásai és a munkanélküliség ijesztő növekedése észlelhető. Hiába fognak ránk sok minden alávaló rágalmat, hiába kürtölik világgá rossz hírünket külső és belső ellenségeink, az egyszer szent igaz; hogy szociális berendezéseink az egész világon például szolgálhatnak, hogy kulturánk, felvilágosodottságunk világnivón áll, hogy közszabadságaink a helyzetünk által indokolt legmagasabb fokig ki vannak építve s e tekintetben csak azok elégedetlenek, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy ez a nemzet végképen kiábrándult az októberi szellemből s a bolsevizmust előkészítő szélsőséges áramlatokból. Az ellenünk szőrt rágalmakkal szemben minden eszközt és minden módot meg keli ragadni a külföld felvilágosítására a végből, hogy végre-valahára lássák be a mi "helyzetünk különlegességét, lássák be, hogy mi egy szörnyű betegségen átment szervezet vagyunk, egy olyan betegség után, amilyenen a nagy Oroszbirodal- g mon kivül még egyetlen más euró pai állam sem esett át és hogy ez a mi lábadozó állapotunk egész különleges elbírálást igényel és nem állhatunk neki a közszabadságok legzsírosabb falatainak azzal a mohó étvággyal, amivel egy egészséges nemzeti szervezet azt habzsolni tudja, mert tudvalevőleg a rekonvalescensnek a betegség után még egy jó ideig diétára van szüksége. Az a feltétel tehát, amit a szélső liberális körökben olyan kapóra vettek, igy fest a valóságban. Mi a demokráciának, a közszabadságoknak elmentünk máris addig a legszélsőbb határáig, ameddig gyógyulófélben levő egészségi állapotunk veszélyeztetése nélkül elmehettünk, sőt elmentünk még azokon a határokon is tul, amelyekig utódállam szomszédaink egyáltalán eljutottak, hiszen mi már régen nem ösmerünk I. II. III. osztályú polgárokat, mint a mi liberális szomszédaink ösmernek .és megkülönböztetnek aszerint, hogy ki született magyarnak, tótnak, csehnek, oláhnak, szerbnek, horvátnak stb. stb. mi nem ösmerünk többé levél cenzúrát és nemzetiségi alapon működő vagyon elkobzásokat. Nem üldözzük ki a 20—30 év óta itt lakó békés polgárokat.... és a többi és a többi.... Viszont ne kívánják tőlünk, hogy itt a közszabadságokat megint a szabadosság és a felforgatás határáig engedjük szélesíteni, mert nagyon jól tudjuk, hogy mire vezettek a szélsőséges irányzatok ezelőtt 10 esztendővel! Ámít megengedhet magának a veszély kihívása nélkül egy égészséges, erős, hatalmas nemzet, azt nem engedheti meg magának egy betegségből lábadozó, megviselt, megcsonkított, megalázott és kizsákmányolt kicsi nemzet! És éppen itt érünk el ahhoz a tételhez, amihez törekedtem, t. i., hogy éppen megfordítva van a dolog: Nem a revizió függ a nagyobb és szélesebb körű demokratizmustól, a szabadabb és liberálisabb berendezkedésektől, hanem éppen ellenkezőleg: ezek a berendezkedések és irányzatok függnek a revíziótól!! Adjátok csak nekünk vissza a régi határokat, adjátok csak viszsza integritásunkat, az egész magyarság teljes egységét, meglátjátok, hogy micsoda egészséges és tökéletes életet fogunk mi itt teremteni! Ha egyszer megint egészek és egészségesek leszünk, akkor fogunk tudni mi is meging teljesen egészségesen élni, rendezkedni, fejlődni, haladni és a modern eszméket a maguk egészséges és kívánatos teljes mértékéig megvalósítani Ez az igazi sorrend és a helyes beállítás, de nem megfordítva! Az 1918-as októberi szellem a meglévőt sem tudta megtartani, megőrizni! Ez a szellem hozta ránk a bomlást, a megszállást, a szégyent, a halált! Hogyan bizhatnók most erre a szellemre a visszaszerzést! Hogyan láthatnók be, hogy ennek a szellemnek a feltámadása hozhatná meg számunkra azt a másik feltámadást, ami után 12 millió magyar imádkozik! Megtartani sokkal könynyebb valamit, mint visszaszerezni! Ha ez az októberi szellem nem tudta megtartani a régi haTermeli ? 7ejS38vetke*»ti &Sz|sora*j 3. dap.it, U, Horthy Miklócat 119 121. tárokat, a nemzeti egységet, hogyan várhatnánk ettől a szellemtől a sokkal súlyosabb feladat: a visszaszerzés megoldását ? És legyünk tisztában egy dologgal : A revíziót a nagy nyugati nemzetek nem a mi szép szemünkért, nem az irántunk való szimpátiáért, nem a mi belső berendezkedésünk haladó, vagy reakciós jellegéért fogják megcsinálni és sürgetni..., Mint ahogy a köztársasági franciaország sem az orosz cárizmus iránti szerelemből volt szövetségese a nagy orosz birodalomnak, hanem ezektől függetlenül: a saját érdekükben és a saját nyugalmukért! Ha ezenkívül valami magasabb eszme még segítségünkre lehet, akkor az egyesegyedül az Igazság legmagasabb emberi eszméje lehet és lesz, de az is csak nagy átütő erejénél fogva és azért, mert Európa közepének állandó békéje és nyugalma az igazságtalanság orvoslása nélkül el nem képzelhető és erre a nyugalomra a nagy európai államoknak is égető szükségük van! Lám, a Mussolini nyilatkozataiban arról a másik feltételről szó sincsen. Felemlíti a Habsburg restauráció lehetetlenségét, de semmiféle megjegyzést nem tesz a mi belső berendezkedésünk egyéb kívánalmairól.... A Habsburg restaurációt is valószínűleg azért említi, mert jói ismeri a győző államok irtózatát ugy a Hohenzollern, mint a Habsburg dinasztia visszahozásától és nagyon jól tudja, hogy egy ily restauráció az európai béke és nyugalom veszélyeztetését jelentené, tehát itt is az összes nemzetek nyugalmának és tartós békéjének az érdeke szólal meg, — de nem az irántunk való rokonszenv, vagy ellenszenv és nem az a törekvés, hogy a mi belső dolgainkba ok nélkül beavatkozni kívánnának. A mi feladatunk tehát, minél hangosabban tájékoztatni a miiveit nyugatot az itteni helyes állapotokról és meggyőzni ezt a müveit nyugatot a mi jelenlegi különleges helyzetünkről, meggyőzni őket a velünk történt szörnyű igazságtalanságról, meggyőzni őket arról, hogy a revizió által nemcsak a középeurópai nyugalom fog helyreállni, hanem helyre fog állani a mi nyugalmunk is, a mi egészségünk és erőnk is és akkor | mi is fenntartás és nagyobb ag* godalom nélkül foglalhatunk heIlyet annál az asztalnál, amelyen a modern haladás és az emberi fejlődés legmodernebb főztje és recipéje szerint tálalják a fogásokat és Ínyencségeket...., amelyek azonban a mi elromlott magyar gyomrunk számára még ez idő sze rint csak kávés kanálnyi adagolással élvezhetők. A természetes keserűvíz gyomor és b éltisztitó hatás© páratlan. gz Igmándit ne tévessze össze másfajta kesesMÍgixxeS! Uffeg atidesltt kis és H§y Ingta. MMflfeassr ketóflaiat Italára*.