Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-12 / 10. szám

JjftfRYIDÉK. Az Ur 1929-ik esztendejére iga­zán nem lehet panaszunk, hogy unalomban fogunk elsenyved ni. Mindjárt első hete kedves­kedett egy olyan világszenzáció­val, amellyel még azok az Ínyen­cek is meg lehetnek elégedve., akiknek idegzete ellanyhult a vi­lágégés lezajlása óta, akik állan­dóan szomjazzák a szenzációkat. Szerbiában akad egy fiatalem­ber, aki felfedezi magában XIV. Lajost, kardjára csap és megis­métli a francia előd mondását: »Az állam én vagyok«!« Az alkot­mányra megfelel,az egykori oszt­rák generálisok zamatos »Das ist mir Wurscht« szavaival és a par­lamentet feloszlatva megteszi magát legfőbb törvényhozó és végrehajtó hatalomnak. Miniszte­rei egyedül neki felelősek, akár mint XIV. Lajoséi, vagy ha ugy tetszik, a forradalom előtti musz­ka cáréi, azokat legjobb belátása szerint választja ki ma és csapja el holnap, ha neki ugy tetszik. Mig azonban neki szolgálnak, fel­ruházza őket a maguk osztályán belül a legmagasabb állami tekin­téllyel. És megteszi mindezeket az a fiatal király, ki gyermekkorá­ban másodszülött létére a trón­ról bizonyára nem is álmodott, kinek dédszülei bocskoros szer­bek voltak, kinek nagyapját Mi­hály vajda meggyilkoltatása cimén halálra keresték és külföldön is pörbe fogták az Obrenovicsok, ki­nek apját trónralépése után boj­kottálta a büszke Albion, mert Sándor királynak és nejének vad­állati módon való meggyilkolásá­ban ludasnak tartotta. Megteszi az a fiatal király, kit az 1921.-1 vidovnai alkotmány árnykirálynak tett meg, amennyiben a demokrá­cia tultengésében úgyszólván min­den kórmányzó hatalmat kivett kezéből és csak uralkodásra, de nem kormányzásra szánta a trón birtokosát. Megteszi, mert saját bevallása szerint meg keli tennie! Elmondja nyíltan proklamáció­j-ában, hogy: az eddig követett utat nem lehet immár nemzete lelki el­züllesztése és államegységé­nek megbontása nélkül követ­nie! Nagy szavak, súlyos szavak! A király elitéli e szavakban a parlamentárizmust, mely Jugosz­láviában államcsődre, a forrada­lomra vezet. Ezt nem a szavakkal mondja, de eléggé kinyilvánítja e megyőződését, amikor kijelenti: »veszedelemben forog az ál­lam minden hasznos intézmé­nye« továbbá, mikor »az elgyengül néptömegek pa­naszára hivatkozik.« De vájjon nem itél-e a parla­mentarizmuson kivül egyebet is el? Akaratlanul eszünkbe Jut a régi magyar mondás: »Lányom­nak mondom, menyem értse!« Váj­jon nem lappang a király lelké­ben, ha talán öntudat küszöbe alatt is az a második gondolat: hibás az egész áliamtákol­mány, melyet kivívtunk és mellyel Európa megajándé­kozott!? Mert Sándor királynak abban iga­za van, hogy a délszláv helyzet csakugyan kétségbeejtő Adottsá­gai — a szlovénekről nem is be­szélve — a szerbek és a horvátok. Ha tetszik: két egytestvér, ha tet­szik: egymás halálos ellenségei, kik egymásra csak egy harmadik­kal szemben találnak. Azelőtt e harmadikat monarchiánknak, vagy még világosabban szólva Magyar­országnak hivták, ma talán Olasz­országnak. De a harmadik ellen való gyűlölet sem képes őket tar­tósan összekovácsolni. Olaj és viz nem vegyülnek. Nyelvük egy, vallásuk különbö­ző. Az óhitű a római katholikus horvátot, az meg előbbit tekinti eretneknek. Nyelvük egy, de kul­turájuk különböző. A horvát kul­tura tekintetében Magyaroszágra és a Nyugatra támaszkodik. a szerb ellenben a Balkánra! És hogy a Balkán minden időben mit jelentett, az már Biborban­született Konstantin és Bölcs Leó irataiból kitűnik. A halálraítélt vidovdani alkot­mányt a horvátok tiltakozása mellett és részvételük nélkül he­venyészték össze a szerbek. A cél egy volt: a teljes elszerbesités, a teljes belgrádi centralizáció. Ezt meg is valósították, még pedig oly sikerrel, hogy ez a parla­menti lövöldözésekig és a horvát ellenzék vezetőinek legyilkolásáig vezetett a mult esztendőben. Az­óta a horvátok a »Non possu­mus« álláspontját képviselik. Szer­biáról tudni sem akarnak, teljes különválásra törekszenek és en­gedményeik maximuma a perszo­nál-unió lenne. Ebben viszont a szerbek nem mehetnek bele és a zsarnokság legbrutálisabb eszkö­zeivet próbálják térdhajtásra kény­szeriteni a horvátokat. Ez nem si­került és a parlamentáris helyzet odajutott, hogy: tovább nincs! Ekkor ütött kardjára az ifjú Sándor király és ekkor fedezte ANAGYÉRDEMŰ fel önmagát. Hogy milyen siker­rel, azt majd a közel jövő fogja csak megmutatni. Egyelőre dia­dalmámorban úszik Zágráb, mert a kötél nem csak az ő nyakukat, hanem immár Belgrádét is szo­rítja. Ma nekik kedvesebb egy ki­rályi zsarnokság, mely minden jo­got elkoboz, mint Belgrád pöf­feszkedése és jogbitorlása. Ma még igen, de kérdés, hogy hol­nap ? Mert a szegény uj öncsi­nálta zsarnok most mit tehet ? Ha a helyzetet a horvát aspirációk szerint oldja meg (ami elképzel­hetetlen), akkor ép az állam egy­sége bomlik meg, amit pedig ab­szolutizmus árán is meg akar vé­deni és ez esetben a királygyil­kosságban már némi gyakorlatot szerzett szerbek küldik a másvi­lágra. Ha viszont személyében to­vábbra is a szerb hegemóniát és abszolutizmust képviseli, ugy nem változott semmivel sem jobbra a horvátok sorsa és nem enyhülhet | süt már egyszer! 1929. január 12. a horvátok irredentikus törekvése sem. Ha tehát már eddigelé tűzfé­szek volt a megnagyobbodott Szerbia Európára nézve, ugy a jövőben kétszeresen lesz az. Valóban nem kell különös lát­noki tehetséggel megáldottaknak lennünk, hogy annak az időnek közelségét sejtsük, amikor immár nem a szegény, Scilla és Charib­dis között vergődő, önmagát fo* edezett ifjú király, hanem Euró­pa és a világ szegezi le Sándor király emlékezetes szavait: »Nem lehet az eddig köve­tett utat folytaink. és helyesléssel nézi, hogy kard­jára csap valaki, akit azonban nem Sándornak, hanem Mussolini-nak hivnak és aki Magyarországot hiv­ja segítségül a nagy rendcsiná­lásra! És akkor talán a mi tíz év óta bujdosó napsugarunk is ránk legyvenfaat évvel ezelőtt nyíregyháza Mres cigányprímása a berlini követség esfélyén \ A Nyirvidék 1882. évi március 26-1 számában olvassuk a követ­kezőket: Benczy Gyula és zene­kara fényes kitüntetésben része­sült Berlinben. A berlini osztrák­magyar követ, gróf Széchenyi által mult hó 21-én rendezett estélyen ugyanis Benczy zenekara játszott. A gróf dolgozó szobája gazdag thea-buffetté volt átalakítva. — A cigányzenekar a thea felszolgálása után 10 óra tájban, az ablakmé­lyedésben foglalt helyet. Meghatá­rozott programm nem volt, hanem gróf Széchenyi adta a jelt a ze­nekarnak a játszandó müdarabok­ra nézve. Mihelyt a zene hang­jai a társalgó terembe elhatoltak, a társaság a terembe sietett. A társaság, amelynek száma 220-ra mehetett, könnyű aranyozott szé­keken félkörben foglalt helyett és egész odaadással és elragadta­U íWnMtól^íJffPy I Sitinbiznnk megszerezte HÍM 1913 a modern l ön411ó n5 regéQyéi( lki n, k , e nkj i e pir.nesol, aki aaindent tud. Egy nagy regénysikerb*! (Charlotte eíras rerrQkt), melyet a Ssiahíri ílet is leközölt, késitlt ea a fil», melynek PUTTY LYA ját-M a föwerepet é. CHAR­LOTTE A SZESZÉLYES ASSZOMY eim­ael matatjuk be hétföa ét Kedden süígoraaa felnőtteknek! Az APOLLO igazgatóiig* H UZUNsEtrELE X I "" Y Lí Pénteki 61—vasára aplg OROSZORSZÁG 1914-1924. A NÉVA LEÁNYA Ijy aroaa grótaő MP»av«<iésw a világhéborabaa éa a forradalmakon kereaiMl 19 fel rónáéba* CLAUDIA VICTRIX afóawr.pbeK HARBOLP LLOVO t>»i»fe««fc. Hétfőn pütt LYA ;;ir tlen Kedde n ÍRLÖTTE ÍS™ LYE S P>y asszony szerelni regénye S felvonásban Wílhelm Speyer (a Sainhtó Életben) megjelent regénye A 7 ITTfA I II InMA ErkSIcsraizT felr.MaryHamflto. . _ áetekHvaé ttljegjaéeet alayjaa Kiadások ksedeta : vasárnap 3, R, 7 és 9 órakor, hftkíaaap t, f m 9, árakar tással hallgatta a méla, majd gyújtó dalokat; csak éjfél után hagyta el a fényes palotát. A kö­vetségi estélyen a legnagyobbb polgári és katonai előkelőségek vettek részt: hercegek, hercegnők, grófok, grófnők, miniszterek és tábornokok. Benczyék valóban büszkék lehetnek, hogy oly fé­nyes és kitűnő hallgatóságnak játszottak. Meg vagyunk győződ­ve, hogy ők is fényesen kitettek . magukért. Benczy Gyula azóta a nyíri földben pihen. A Nyirvidék öt­ven esztendejéről tanúskodó köte­tek a büszkeség hangján öröki­tették meg nevét. Az elmúlt 50 évre visszatekint a Nyirvidék szer­kesztősége és kiadóhivatala. — Ünnepi érzéssel, tf munkakedvvel. Február 3-án lesz a lap ötven­éves fennállásának ünnepe dísz­közgyűlés keretében a Magyar Vi­déki Lapok Országos Egyesületé­nek részvételével. Az ötven év ut­ján áttekinthető albumot serényen szedik a Nyirvidék gépei. Az al­bumot megkapja a lap minden előfizetője. Sok a csavargó gyerek Oroszor­szágban. Kharowból jelentik: Oroszor­szágban igen sok elhagyott gyer­mek csavarog. Magában Ukrajná­ban 9 ezer gyermeket fogdostak össze a hatóság emberei. Nagyré­szük tíz-tizennégy éves, csak 150 volt köztük 16 éves, vagy idősebb. Egy tizgyermekes asszonyt élet­fogytiglan elitéltek a prohibició megszegése miatt. Lansingból jelentik: A michi­gani törvényszék szerint, azt a visszaeső bűnöst, akit negyed­szer ítéltek el törvényszegés miatt már csak életfogytiglani börtön­re lehet ítélni. Mrs. Miller tiz gyermekes csa­ládanyát a prohibició negyedszeri megsértése életfogytiglani börtön­re utalhatja. Az esküdtszék két órai tanácskozás után, bűnösnek mondta ki az asszonyt italárusi­tás miatt, ami azt jelenti, hogy a bíró életfogytiglan elitéli. A sze­rencsétlen asszony védője S. Per­son, aki egyúttal állami szenátor is, most azért harcol, hogy a visz­szatérő bűnösökre vonatkozó tör­vényből, a prohibició megszegé­íak. sét elimináljá 9 I MMII III ÍM—MI M »». —-I..I.I ii.ii^.i n m.i».i»iii • 111 Aki felfedezi önönmagát Irta: Ifáaííy Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents