Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-11 / 9. szám

? J^ffRYIDEK. 1929. január 11. Ingadozik a mérleg Irts: siii Siakó László dr. Az u. n. utódállamok mostanában ünnepelték meg 10 éves fennállásuk évfordulóját. Ez az ünneplés nagyon is vegyes érzelmek közt folyt le az uj államalakulatok határain belül. A győztes nemzetek fiai, a bekebelezők önelégült érzések kéjes mámorában, — ellenben a bekebelezettek •— az u. n. felszabadítottak annál kevesebb és annál kétesebb örömök közt ülték meg ezt az évfordulót., mert még az ugyanazon faji alapon álló uj polgárok is, mint p o. az erdélyi oláhok, nem sok gyönyörűséget találhatnak az uj állapotokban, nem is beszélve a csehszlovák állam tótjairól, németjeiről, a Nagyrománia székelyeiről, magyarjairól az S. H. S. királyság horvátjairól stb. stb. A to éves mérleg távolról sem nyújtotta azt a kiegyensúlyozott nyugalmat, amit ezektől a mesterségesen kiépített államalakulatoktól vártak a békediktátumok tervezői, sőt a jubileumot közvetlenül követő idők jelei félreösmerhetetlenül mutatják, hogy ez a mérleg a stabilitás belyett a legfélelmesebb ingadozást és nyugtalanságot jelzi. A subordináció és a rejtegetett álszemérem ugyan még sehol se engedi meg, hogy a felszabadított nemzetiségek nyíltan kiálthassák ki nagyfokú elégedetlenségü ket, mert hiszen könnyen juthatnak a Tuka ur sorsára, valami azonban azt súgja nekem, hogy ugy, a szivük mélyén az összes felszabadított nemzetiségek egytől egyig nagyon is visszakívánják a boldogabb időket, visszakívánják a magyar fennhatóságot, a magyar urakat, a Szent István jogarát és a tisztességes, becsületes magyar világot... Ha egyben-másban talán voltak is hibák a magyar adminisztráció körül, azt azonban lehetetlenség be nem vallaniok, hogy az mégis csak becsületesebb és kellemesebb idő volt, hiszen ki ne tudná, hogy igazi urnák a házánál még cselédnek is jobb lenni, mint felkapaszkodott parvenünél. A magyar ur a főszolgabirói székben is ur volt és ha voltak is kivetni való léhaságai, azért mégis csak gavallér volt, becsületes volt, jószívű, nyíltszívű, igazi ur volt Nem panamázott, nem harácsolt, nem lopott, nem csalt, sőt inkább őmaga volt áldozata sokszor áldozatkészségének, jószívűségének, hagyományos gavallériájának.... Távol legyen tőlünk a kárörvendés, ami nem férfias, nem jellemes dolog, de most igazán erős csábitásnak vagyunk kitéve, látva az Ő nagy csalódottságukat. Kellett-e a derék horvát népnek az alantasabb szerbek türelmetlen zsarnoksága? Kelett-e a jámbor tótoknak a pökhendi cseh-uralom, a maga gyarmatosító törekvéseivel? Kellett-e az erdélyi oláhoknak a királyságbeli urak mérhetetlen korrupciója, balkáni nívója? Mi kezdettől fogva hirdettük, hogy az Idő nekünk, a mi igazságunknak dolgozik s íme alig kellett io év, hogy az Idő csakugyan megmutassa a mérleg igazi képét, a mutató zavaros ingadozását, a széthúzó erők nyugtalanságát, a mesterséges tákolmányok tartahatatlanságát. A tótok automatikus törekvései immár bilincsek közé juttatták Tuka profeszort, a valamikor pozsonyi egyetemi tanárt, a híres pánssláv agitátort! A Szerencsétlen ember a Gsehektől várta nagyszláv álmainak megvalósítását s most ugyanazoktól a csehektől részesül üldöztetésben, fogságban, mártiromságban! A boldogtalan horvátok nem voltak megelégedve a Szent István jogara alatt birtokolt önállóságukkal, a külön tartományi gyűléssel, a külön báni kormánnyal, a külön horváth honvédséggel, a hires karta biankával, amelynek kitöltését a 67-es kiegyezéskor az ő szabad tetszésükre bízták s amelynek általuk kitöltött alkotmányjogi tételeit mi mindég tisztességesen respektáltuk. Ki ne emlékeznék a horvát zászlóra, amely ott lobogott a magyar parlament ormán, amikor a horvát képviselők benne tanácskoztak, ki ne tisztelte volna a horvát kommandóra tanított horvát honvédek önérzetes fiait, akik a mi fiainkkal együtt véreztek és küzdöttek a világháború zivataraiban?... Ki ne emlékeznék szívesen a régebbi mult dicsőséges lapjaira, amelyeken a Frangepánok és Zrínyiek mindkét nemzetnek hőskorában illő testvéries összeolvadását jelképezték a török elleni és az osztrák elnyomás elleni küzdelemben!? Mit értek a hűtlenséggel, amelybe egy üres fantóm utáni vágy hajtotta őket? A délszláv eszme üressége és tarthatatlansága immár kijózanító hüvösségben áll előttük.... Mit ér a faji, a vérségi rokonság a lelki, a szellemi, a tradicionális és kulturális rokonság és közösség nélkül? Mi közük nekik a királygyilkos szerbekhez, azok vad erkölcseihez, briganti elveikhez ? Micsoda közösséget érezhet egy ilyen nyugati műveltséghez és erkölcsökhöz szokott nemzet a Zsifkovicsok, Principek, Racsicsok fajtájával, kik a gyilokkal, revolverrel, dinamittal képviselik a kultura vívmányait «. modern történet lapjain? Hát nem ismerik az írek sorsát, a skótok vergődéseit, a fajrokou angolszászok elleni küzdelmeiket? A Radics mártírhalála kellett hozzá, hogy az ő szemeik is kinyíljanak és ugy érzem, hogy ma is hiába tapsolnak a belgrádi ukázoknak. ők ugyan megbuktatták a vídovdani alkotmányt, megbuktatták a parlamentárizmust az S. H. S. királyságban, de azzal együtt elbuktatták a saját maguk még eddig megvolt kicsinyke kis önállóságukat is, mely edd% legalább a vármegyékben é' városi autonómiákban és pártpolitikában érvényesülhetett. Az egyik ukáz, ha jól értettem azt tar talmazza, hogy mától fogva bezárták nemcsak a parlamentet, hanem a vármegyei és városi képviselőtestületeket is és feloszlatták az összes felekezeti és nemzetiségi alapon szervezett pártokat is! No ebből aligha fog horvát testvéreink javára teljesebb szabadság virulni a réginél! Ingadozik itt minden körülöttünk! Mesterségesen összeterelt, a multak hagyományait nélkülöző kapcsolatokkal erőszakosan öszszefüzött konglomerátumok bomladozásának elvitázhatatlan jelei mutatkoznak mindenfelől.... És mi itt állunk a zűrzavar közepén. Leszerelve, kifosztva, megcsonkítva... de egy romolhatatlan őserőnek a birtokában, ami nem más, mint az 1000 esztendős mult hagyományainak, igazságainak, közös véráldozatainak, közös törekvéseinek, sikereinek, örömeinek és bánatainak nagy közössége ellenállhatatlan vonzóereje, amely előbb-utóbb megint csak össze fogja forrasztani az ideig-óráig elválasztott, szétkapcsolt részeket, ae ugyanazon egységes organizmushoz tartozó tagokat.... Soha ne feledjük a Kormányzónak épen városunk falai között kimondott okos szavait: »Nekem ki se kell húznom hüvelyéből a kardomat és a teszakadt részek önként, maguktól fognak hozzánk, ölünkbe visszahullani!!« EMIL JANNINGS legújabb filaje a Városi Színház Mozgóban jtleaik aieg kizárólagos joggal T VÁROSI SZÍNHÁZ MOZGÓ Felemelt helyárak (f Ha, KltBrtSktfa ateljftia 5, 7 és 9 érakor Felenelt helyirak MAGYAR RAPSZÓDIA a l*fgyönyörűbb, lajigaaibb, mg-frig Magyar mm. S falvonáaban, aait valefea alkottak: Btc—<- jelamtés! Janet fiayaav, ÜTCÁ ANGYALA miatt** j alant

éi | Sharim Farral PIzeket a szavakat 1920 tavaszán mondotta Nyíregyházán Horthy Miklós. Akkor azt reméltük, hogy a mondás pár hónap alatt fog bekövetkezni. Mi reményeinkben vérmesek szoktunk ,enni. Azóta sokszor hangsúlyoztuk, hogy a nemzet történetében évtizedek csak muló pillanatok és hogy a történeti erők működéséhez huzamosabb idők szükségesek mint az egyéni életben... Ugy látszik, hogy a prófétai mondás még is előbb fog beteljesedni, mint ahogy a higgadtabbak is remélni merték, mert az Idő gyorsabban érleli a lefojtott igazságokat, mint a szabadon érvényesülőket.... Már pedig a mi Igazságunk ugyancsak erősen és brutálisan le volt fojtva. Ám az egészségtelen tákolmányok belső bomlásának procedúrája is annál gyorsabban folyik le, minnél egészségtelenebb a szer vezet és vájjon lehetett-e egészségtelenebb szervezeteket kreálni, mint a mi beteg utódállam-szomszédaink!? Igy dolgozik az Idő a mi javunkra. Egyrészről a lefojtott Igazság robbanó erejének, másrészről pedig a beteg szervezetek bomlási folyamatának összehatásával! Annyi keserű csalódás és várakozás után most már joggal remélhetjük, hogy a Kormányzónk prófétai kijelentése rövidesen bc fog teljesedni. Az 51 ém „WyírTídél" ÜÍTÖZIŐÍ A következő leveleket kaptuk: I. Kedves Barátom, meleg szeretettel olvasom a »Nyirvidék« 50 éves jubileumát. Ötven év nagy idő, egy lap történetében, de szentül hiszem, hogy az a szellem, melyben a »Nyirvidék« eddig »készüit« el fogja vezetni a száz éves jubileumhoz is. Büszke voltam mindig, ha olykor verseket és Olaszországi útjaimról olykor lapodban riportozhattam. Természetes, hogy ezt a barátságot továbbra is ápolni fogom! Még egyszer sok szerencsét, kitartást a további munkához! őszinte szeretettel köszönt tisztelő munkatársad: Maizner János hírlapíró, a T. H. lapok munkatársa, Debrecen. II. Nagyságos Vertse K. Andor ur felelős szerkesztő. Helyben. Ötven esztendő az idő és a tér végtelen fogalmában csak egy röpke pillanat, de az emberi korban-, az élet göröngyös pályafutásának hatalmas mértföldkövét jelenti. Ünnepelni, méltatni csak nagy emberek hivatottak, de az ünnepelttel együtt örülni hivatottak mindazok, akik csodálattal bámulattal, vagy szeretettel tudnak a nagyokra, az ünnepeltekre tekinteni. Most, midőn a »Nyirvidék« elérkezett az ünnepi mértföldkőhöz, szerény személyem meleg szivveí köszönti az 50 éves Nyirvidéket, kérve at Egek Urát, hogy haladhassanak tovább, az elindult, tiszta, becsületes, egyenes uton a mértföldkövek véghetetlen sora felé. Midőn a Szerkesztőség és Kiadóhivatal minden egyes tagját igaz baráti szeretettel köszöntöm, vagyok őszinte hived: Weisz Miklós. III. Kedves Szerkesztő urak! Engedjék meg, hogy a sok üdvözlő írás között az én soraim is elvigyék jókívánságaimat ennek a jubiláris évnek az elején az ötre* esztendős Nyirvidéknek. Hiszen