Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-30 / 25. szám

<S J^YÍRYIDÉK. 1929. január 30 Mi lesz tavaszra a női divat ? A női szalónok lázasan készí­tik a tavaszi kreációkat. Már nem tudnak mit kitalálni, pedig a mai divat igen előnyösen juttatja ki­fejezésre a női szépséget. A ta­valyi sima ingruhákat felváltotta a glockni és a fodor dúsan redő­zött oldal, vagy hátdiszitéssel. A ruha kivágása egyéni: kinek mi előnyösebb. Minden csillog és .mégis egyszerű és finom. Nagy divat lesz a csipke és a stilruha; az utóbbi fiatal hölgyeknek igen dekoratív és sokféle változatban készíthető el. Virágdiszités helyett selyemtüll és gyöngyös echarpokat hordanak vállra erősített strass­disszel. Az estélyi ruhák színei: A fehér rózsaszín, patou-kék, sárga és fekete. Estélyi kabátnak bun­dát vagy japánba szabott bársony és brokátanyagot használnak du- íj san prémezve. Az estélyi cipők j} selyemből készülnek a ruhához ha- í sonló színben, de nagy divat to­vábbra is az arany és ezüst cipő is. A tavasz bevezető divatja ismét: angol. Hosszú angol öves és öv­nélküli kabátokat készítenek kü­lönleges szabással. Nagy divat lesz a szövetruha és kasha anyagból készült egyszerű jumperruha. A kalapok szintén angolosak, | magasabb fejjel ,filc, szalmával kombinálva. A modellek megtekinthetők Walterné kalapszalonjában Luther utca 20. szám alatt. A Leányegylet konyhája a Csillag utcába költözik (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A Szociális Missziótársulat nap­közi otthont létesít és erre á célra szüksége van a volt »Három Ró­zsás épület mindkét szárnyára, ahol a Missziótársulat építkezni is fog. A »Három Rózsa« épületét ed­dig a missziótársulat megosztotta a Leányegylet gyermekkonyhájá­val, most ez a konyha költözik. A Leányegylet konyhája a Csillag­utcában levő városi házban ka­pott megfelelő otthont, ahol az eddiginél kényelmesebben helyez­kedhet el. Nyíregyházi város adóhivatalá'ól. Hirdetmény. A földbirtokrendezés befejezése •égett szükséges rendelkezésekről szőió 1928 évi XL1. t.-c. 3. 4. 10 és 16. §-aíban foglalt földbirtok politikai colokra tz álldtnot meg illető n>egvaltási jog gyakor™ lása uijm juttatott ingatlanok ellenértéke Msz&mitásara ésu rregaliapitoit ellenérték kiegyen­lítésére vonatkozó rendeíkezé seknek véyr^hastásfíról kiadott 1928. évi 8000. P. M. számú kir rend«let 2. Cim 20. §-anak (2.) bekezdes-s értelmében. Az fgyéni kivetések össze­geit magukban foglaló kimu­tatásokat 1929 januar hó 26-tól 1929 február hó 9-ig bezárólag * u rótt városi ado hivatal közszemlére kiteszi. Az egyem Kivetéseket maguk­ban fo/laló kimutatások a várci adóhivatal 41. számú szobájában — a hivatalos őrak alatt — megte kinthetők. Az érdeke/tek itt kellő felvilá­gosítást és útbaigazítást nyernek. § Nyireírvhftza 1929, janaár hó 25-ín. Városi adóhivatal. 305 3 Az Országos Magyar Dalosszövetség díszoklevéllel tüntette ki a Városi Nesztorát, Sztatkievicz Románt Megírtuk mult heti egyik szá­munkban, hogy az Országos Ma­gyar Dalosszövetség, a Városi Dal­egylet elnökségének előterjesz­tésére, aranyéremmel és díszokle­véllel tüntette ki a Nyiregyházi Városi Dalegylet legöregebb tag­ját, az ötven év óta működő Stat­kievicz Románt. A díszoklevelet a központi Elnökség, technikai okokból csak 24 órával az arany­érem leküldése után tudta Nyír­egyházára eljuttatni, ugy, hogy a Városi Dalegylet elnöksége an­nak átadását külön ünneppé vál­toztatta a jubiláns számára. Va­sárnap este, teljes számban fel­vonult a dalárda a kitüntetett dalostestvér Öszőlő utcai lakása elé és lampionos szerenáddal kö­szöntötte az ünnepeltet. Révfy Géza »Barcarolá«-ja-nak elhang­zása után Zwick Vilmos ügyve­zető alelnök néhány keresetlen üd­vözlő szó kíséretében adta át a díszoklevelet, amelyet a beteg­ágyán ülő dalostestvér egybe­gyűlt hozzátartozói környezetében könnybe lábadt szerrtekkel vett át. A magyar címerrel, a dal szim­bólumával és magyar motívumok­kal díszített oklevél szószerinti szövege a következő: Díszoklevél, örömmel értesülünk a Nyiregyhá­zi Városi Dalegylettől arról, hogy Te a Dalegylet Nesztora, Statkie­vicz Román, a folyó évben töltöd be dalmüködésednek 50-ik évét, miután 1879. óta állandóan mű­ködő dalos vagy. A magyar dalosügynek egész múltja alig hosszabb életű, mint amióta Te, kedves dalostestvé­rünk, azt szeretettel és lelkesedés­sel szolgálod. Nagy örömet okoz a Szövetség­nek ,hogy módjában van egy fél­évszázadot betöltő, kitartó, lel­kes, hazafias munkádat elismerni azzal, hogy Részedre jelen Díszok­levelet kiadhatja és átnyújthatja. Hirdesse a Te példád, hogy igaz magyar dalosnak hogy kell szolgálnia kitartással, szeretettel és odaadással a hazafias, kultu­rális és szociális magyar dalos­ügyet. További működésükre az Ég ál­dását kérve, meleg dalostestvéri üdvözlettel maradunk Budapesten 1929. január hó 23-án. Országos Magyar Dalosszövetség. Gerlóczy Béla s .k., m .kir. kormányfőtaná­csos ,ügyv. elnök, Battay Halmi Pál s .k., titkár h. Az oklevél átadása után a Da­lárda veterán tagjai, akik az ün­nepelttel egyidőben léptek a da­lárda kötelékébe, Kubacska István ev. elemi iskolai tanitó, a Dalár­da örökös tiszteletbeli alelnöké­nek vezetése alatt, külön is üdvö­zölték daltestvérüket, mig a Da­lárda többi tagjai meleg kézszo­rítással fejezte ki jó kívánságait a beteg dalostestvér iránt. Magyar népdalok fejezték be a megható ünneplést, amelynek folytatása nem kevésbbé volt megható: Az ev. elemi iskola dalárdai próbater­mében egybegyűlt dalosok közé bejött a jubiláló dalostestvér fia Statkievicz Gyula, ev. elemi is­kolai tanitó és megköszönve édes­atyja nevében is a felejthetetlen megemlékezést, kijelentette, hogy: »Ha a veterán dalos kezéből ki is hullana a zászló, én nyomába kívánok lépni az édes apámnak és felveszem a zászlót! Kérem a dalostestvéreket, fogadjanak a mai nappal soraikba működő da­losnak!« Lelkes éljenzéssel és meleg kézszorítással üdvözölte az egész dalárda az öreg dalostestvér méltó fiát. Hozzászólás Eiss Lajos mnzeumi igazgatósak {. hó 23-án a Tarám liM>eB tartott előadásához Irta: Beakő András A legteljesebb elismeréssel adózom Kiss Lajosnak a szabol­csi Rétségről tartott előadásához. Komoly, alapos munkát végzett Szép elismeréssel és igen találó méltatással értékelte ezt a kör elnöke Dr. Klekner Károly. Mégis megragadom az alkalmat a hoz­a Rétség múltjának színes, élve j zászólással azért, mert előadásá zetes leírásában, amely munkája j nak a második, inkább a befejező nem szorul az ér. dicséretemre, részében a méhekrő! is szólt. SZEZON LEGNAGYOBB SZENZÁCIÓJA Itt az ő ismertetése inkább an­nak a kornak a méhekről való köztudatát, akkori ismeretét irja le, ami a szaktudással sok tekin­tetben ellenkezik. Ellenkezik akkor, amikor vad­méhekről beszél. Amikor ezt megvilágítom, hiszem azt, hogy az ő tudásban gazdag és tárgyi­lagos gondolkozását nem bánt­hatom meg. Az ő fegyelmezett­sége megérti, ha szakismerettel szól a tárgyhoz a Méhészeti Egyesület elnöke, akinek alap­szabályokban kötelességévé van téve a méhészet helyes ismere­tének terjesztése és a szakisme­retekbe ütköző tévedéseit helyes­bítése. Nos, felvilágosítom azokat, akik az élvezetes előadást hall­gatták, hogy nincsenek és nem is voltak régebb sem vadméhek,, sem szolid méhek. Csak méhek vannak és voltak, amelyek lak­kásban, kaptárban, faoduban, fal­ban, vagy bárhol, ahol tanyát ütnek. Lehetnek emberek tulaj­donában, élhetnek az erdőkben, vagy a rétségekben, mind egy­formák és épen semmi külömb­ség nincs közöttük. Egy dolgozó méhecske élete 5—6 hét összesen, ebből 17 napig nem röpképes. Kikelése után 17 napig a lakásban tartóz­kodik és gondozza a fiasitást. Az ilyen korszak, melyen tartják a fiasitást, táppépet készítenek részükre, az arra érett fiasitásos cellákat befedik, viaszt termel­nek. Ezen a 17 napon át ők más élőlényt nem látnak, csak társaikat. Csak ezen idő letelte után ké­pes kiröpülni és külső munkát végezni. És ha külső útjában a fecske el nem kapja (a fecskék­rengeteg méhet pusztítanak el), ha a pók hálójába nem kerül,, ha a békák táplálékává nem vá­lik, ha az eső le nem veri, vagy ha a méhek nagy ellenségét ké­pező darazsak valamehik fajtá jának nem lesz áldozatává (eze­ken kivül igen sok ellensége van még) él még 23—25 napig Ezt a 23 — 25 napot a családnak igen kevés °/o a éri el és ha eléri is, oly nagy és lázas munka tölti be éjjelét, nappalát (soha nem alszik) hogy ő ezaiat munkáján kivül mással nem foglalkozik, hogy e kevés 0/0 is embereket ismerjen meg, hogy fajának ter­mészetétől eltérjen, arról szó sem lehet. Nincs hajszál különbség sem méh és méh között, bárhol él jen is. Ne tévesszen meg senkit Kiss Lajos azon állítása, hogy a vad méhek elűzték az őket hábor­gatni akarókat. Tessék csak kí­sérletet tenni bárkinek egy több családból álló méheséoen, ahol mindig akad 1—2 mérgesebb család, — háborgatni őket. Bi zony erős támadással űzik el a háborgatót, bár nem a rétség­ben élnek, hanem egy jól gon dozott méhesben. Kiss Lajos azt is mondja elő­adásának egyik helyén, hogy a sonkolyosok takarították a kaso­kat. Dehogy takarították. Kitaka­rítják a kasokat a méhek, ha akaritásra szorulnak a kasok. Valójában állandóan takarítják a méhek a lakásukat és ott igeik

Next

/
Thumbnails
Contents