Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-29 / 24. szám

JfYÍniDÉK, 1929. január 29. többet, különösen az utolsó szótagja. Lovas Kovács János az istállóból ajánlott orvosságot, de ezt legutoljára hagyom. Az éjszaka tűrhetetlen fájdalmaim voltak. Feleségem nem is tűrte sokáig, hanem egy fazékba vizet forralt, fülön fogott és édes jó mamájával együtt beledugták a fejemet a gőzölgő fazékba, miközben a házban található volt öszszes dunnyhákat és vánkosokat a fe jemre dobálták. Anyósom kedvére megbosszulta magát rajtam. Csoda, hogy még élek. A kisfiam, a csirkefogó, ott kacagta szülőapját a háta mögött, a kislányom ellenben keservesen megsiratott. Azt hitte, sohasem lát többé. A kutyám megugatott, a macskámon ijedtében a veszettség ujabb tünetei mutatkoztak. Különös, különös éjszaka volt! Közben csengettek a kapun. A lakóm jött haza, be kellett ereszteni. Igen ám, de a kapukulccsal csak én tudok bánni. Más emberfia ki nem nyitja a kaput, ha én bezártam egyszer. Ezt azért csináltam igy, hogy ezzel a kifogással a kapukulcs mindig nálam lehessen. Most azonban megbűnhődtem. Vissza kellett csinálni az egészet. A dunnyákat és vánkosokat visszadobáltuk az ágyba, a dézsát kiöntötték, a fejemet lehűtötték, miközben poraibol felélemedett Phőnixként rettenetesen kiujultak fájdalmaim. Annyi időm volt még, hogy kisfiamat pofonütöttem és szaladtam kaput nyitni. Most a kisfiam bőgött, a kislányom pedig nevetett. Különös, különös egy éjszaka volt! A lakóm kijelentette, hogy kitűnő társaságban van, reggelig tartó pompás muriról van szó és csak értem jött haza, menjek azon nal vele. Érdekes, hogy még ő haragudott, hogy én haragudtam. Ez a váratlan sorsfordulat kibékítette fiamat és jóízű kacagásra fakadt. Most már ketten nevettek, a lányom is, a fiam is. Csak én nem nevettem. Legszive- I sebben sírni szerettem volna, de ? nem tudtam sírásra görbíteni s számat, annyira fájt. Különös, különös éjszaka volt! Hajnal felé elaludtam, reggel 7 órakor felzavartak a gyermekek. Reggel 8 órakor takarítani kezdtek, ez elől a hivatalba menekültem. Szerencsére apró kis kályha , van a hivatalban, mellé ültem és/ ott melengettem a bal képemet.} Akik láttak, jelentőségteljesen néz-/ tek össze és a homlokukra mutattak. Alig vártam, hogy délben hazamehessek és borogassam a fejemet. A második borogatásnál tartottam, mikor betoppan Gyula barátom azzal, hogy a Jóreménység Asztaltársaság megbízásából jött. hogy megfesse a képemet. Na, azt festheted, mondtam hátha használ neki. Modellt kellett ülni és barátságos képet kellett vágni. Rettenetes, mit ki nem bú' az emberi De a kép pompásan sikerült. Alá lehetne irni: Az üldözött vad, amint kegyelemért esedezik Bonta. Sport Jármy Béla volt főispán, a Nykise elnöke az egyesület viharos tapsa közben lendületes szavakkal méltatta az ötvenesztendős Nyirvidék érdemeit á sport integráns résie a magyar feltámadás lehetőségének — mosdotta a Nykise elnöle (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A magyar egység hatalmas lendítő ereje emelte a hit és bizakodás magasságába azok lelkét, akik részt vettek a Nykise vasárnap délutáni közgyűlésén. A városháza nagytermében összesereglet fiatalságot és az agilis egyesület vezetőit egy diadalmas esztendő emlékei, fényes trófeái gyújtották lelkesedésre, inspirálták a további küzdés és győzelem akarásár^. A nagy pesszimizmusban, az erŐK csoportosulásának kuszáltságában jól esett megacélosodni annak a nagy tömörülésnek látásában, annak a nagy testvéri összeforrásnak tüzében, amely a duzzadó erejű egyesület lelkes közgyűlésén dokurnentálódott. A népes közgyűlést a rajongva szeretett elnök, dr. Jármy Béla volt főispán nyitotta meg. A Hiszekegy imáját érces szavak zendítették meg és a sok küzdelemmel, de egyúttal az igen szép dicsőséggel telitett esztendő után odaadó soprtszeretetre, egymás megértésére, bajtársi együttérzésére hívta tel az elnök at egyesület tagjait a megnyitó beszéd üdvözlő mondataiban, a további siker, uj babérok aratásának reményében. k Nykise győzelmes éve « mi i • - ifi Ifi Unit It"*--f •-•*• -•*••*••» BÖNTA-LEVELEK I Beteg vagyok ... Kedves Szerkesztő ur! Betég vagyok mar hetek óta és sehogysem tudok kilábolni belőle. Az arcom fáj, kedves Szerkesztő ur, az arcom. Először az arcom jobbik felén jelentkezett a fájás, azután a bálik felén. Először fogfájásra gyanakodtam és azért elmentem egy belgyógyászhoz, hogy vizsgáljon meg. A belgyógyász alaposan megvizsgált elől, hátul és azt mondta, hogy a diplomáját teszi rá, hogy belső szervezetemnek semmi baja, csak a fogaim fájnak, menjek fogorvoshoz. Engedelmesen szótfogadtam és elmentem a fogorvoshoz. A nevüket nem mondom meg, nem aka rok nekik reklámot csinálni. A fogorvos alaposan megvizsgált elől hátul és azt mondta, hogy a diplomáját teszi rá, hogy a fogaimnak semmi baja, ellenben belső szervezetem fáj, menjek tehát egy belgyógyászhoz. Most mit csináljak? A belgyógyász azt mondta, hogy fogorvoshoz menjek, a fogorvos azt mondta, hogy belgyógyászhoz menjek. Elmentem tehát Ilonka nénihez. Ilonka néni a Bujtoson lakik és mindent tud. Előbb tudja, ami a Deák Ferenc-közben történik, mint én. Már azt is tudta, hogy beteg vagyok. Ilonka néni nem vizsgált meg engem se elől, se hátul, hanem csak rám nézett és már kivágta a szentenciát: Zöld paradicsomot neki! Könnyű ezt mondani, de honnan vegyek én télviz idején, zöld paradicsomot ? Ezt még a patikában sem árulják. Busán bandukoltam hazafelé. Útközben találkoztam a jéggyár igazgatójával, már messziről rámkiáltott: Hideget neki! Hány táblával parancsolsz? Kivánatra házhoz szállíttatik. Ijedten tiltakoztam. Belébetlottam Lakner Bélába. Megkérdi szívesen, kitől dagadt fel az arcom? Nem volt semmi lovagias ügyem mondom, csak ugy magától dagadt meg az arcom. Ekkor vettem észre, hogy a fájás időközben átsétált a jobb arcomról a bal arcomra, akárcsak a nótában: Jobb válláról a bal vállára. És azóta is ott van. Meleget neki! kiáltja Lakner, amilyen forrón csak kibírod! Legjobb volna tüzes parazsat rátenni, de olyan bőr nincs a képeden, amelyik azt kibírná. Megáll a szóra Erdélyi Farkas. Ö is meleget, sőt forrót ajánlott, de belsőleg: igyam meg 3 liter for ralt bort és nem lesz semmi bajom. Ez már okosabb tanács volt, meg is fogadtam. Nem is volt nekem semmi bajom 24 órán keresztül, aludtam, mint a pinty. Arra eszméltem, hogy kegyetlenül fáj a bal felső képem. Pisszer János forró téglát ajánlott, még szerencse, hogy külső és nem belső használatra, Ármin barátom fokhagymát, Tóni bátyám vöröshagymát javallt. Nem használt egyik sem. Hivatalfőnököm meleg lábvizet rendelt, mert szerinte minden baj a lábtót származik. Nem használt ez sem. Ugylátszik, mégiscsak fejétől beteg a hal. Ajfánlották a rádió opera előadásait is, de ettől még jobban fájt. Még a sósborszesr ért a JegWirtschafter László titkár tetr < az elnök imegnyitó után jelentést az izgalmasan rohanó vasárnapok sporttörténéseinek epizódjait történelmi távlatból egybefogó, értékes irodalmi színvonalú, nagy tet1 szést arató jelentésében. Az egyesületet erős várnak láttatta, amelynek építése még nem fejeződött be, amelynek továbbépítésére mindenk ikész, mert tudja, hogy ebben a várban harcra kész, győzni tudó és akaró ifjúságot nevelünk a Nagymagyarorsz ágért meginduló harcra, a szent győzelemre. A titkári jelentés sorra méltatta az egyes szakosztályok működésének sikereit, mindenekelőtt a diadalmas bajnokságot kivívó futtball szakosztály eredményeit, amelyekkel a Nykisét az ország legelső sportegyesületei közé emelte. Szombathellyel szemben revánsra lelkesített a főtitkár s a trianoni határon tui lezajlott mérkőzések nemzeti jelentőségét meghatódottságot keltően méltatta. — Rámutatott arra, hogy a szakosztály tagjait az élet minden mozzanatában baráti melegség, családias együttérzés jellemzi. —Kiemelte a motoros szakosztáiy lendületes, sikeres aktivitásának tényeit, majd a többi szakosztályt vette sorra. Az atlétikai tevékenységet a pálya kiépítésének akadályozása hátráltatja. — A Nykise az OTT. támogatását kérte és hálás Nyíregyháza városának a felajánlott 20.000 tégláért. Méltatta a jelentés a Nykise ösz szefogó erejének, a társadalmi osztályokat egybekovácsoló sajátos szellemének nagy jelentőségét. Jármy Béla dr. elnök bölcs, körültekintő munkássága, Kende András ügyvezető hatalmas erőkifejtését hálás elismeréssel aposztrofálta és köszönetet mondott a sajtó támogatásáért. Önfeláldozó munkára lelkesítette az egyesület tagjait: segítsenek felépíteni az egyesület erős várát, a testi, szellemi kultura fejlődésének, a magyar feltámadásnak erős bástyáit. A jövőtől nagy sikereket vár az egyesület Nagy taps és éljen fogadja a jelentést, amely után Jármy Béla dr. elnök rámutatott, hogy ae egyesület a jövőtől ujabb sikereket vár és az ebben való erő* hitre lelkesíti Nykise tagjait.