Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-03 / 2. szám
JSfTÍRYIDÉK. 1929. január 3. A hét margójára Nagy eimhnilái esett karácsonyra a törvényszék táján. Hajdanárum itt-ott pottyant le csak egy-egy táblabírói, vagy éppen kúriai birói cím az élet nagy karácsonyfájáról. Például, mint aktív biró, tudtommal csak egyetlen egy kapta meg a kúriai birói címet a törvényszék egész fennállása alatt: Megyery Géza. ö is már csak mint törvényszéki elnök, mig Kováts István kilenc évig, Mráz János, meg Szabó László pedig még tovább vártak a táblabírói cimre. Utánuk már könnyebben esett ez a cim. Ma pedig, itélóbiráknak egész hosszú sora lett méltóságos és nagyságos, ugy, hogy, ha nem történik három, vagy négy kétségtelenül igazságtalan és indokolatlan mellőzés, ma mindenki nagyságos, meg méltóságos s hivatali állásánál fogva, a törvényszékkel együtt, csak egy biró volna tekintetes. Nem TíÜntom senki érzékenységét. De mintha más verete, más csengése volna annak, hogy táblabíró, vagy éppen, hogy kúriai biró, mint annak, hogy II. vagy III. fizetési osztályba sdíozott ügyész, vagy „ Ítélőbíró. Mintha amaz inkább a munkának szólna. Ez meg a szolgálati időnek s mig amaz kiemel és megkülönböztet, ez német, meg osztrák mintára inkább elrémít és uniformizál. S mintha amaz még a dekórumból is többet nyújtana. Mert ha valakiről tudom, hogy táblabíró, vagy épen kúriai biró, pláne a Szűcs Miklósok, Galbák, Megyery Gézák és Róth Ferencek világából, tudom azt is, hogy az illető nagyságos és méltóságos, mig a II. és III. fizetési osztályba sorozás oly közéleti köntös, amelyet csak azok ismernek, akik járatosak a hivatalos ranglétrák és szent bürokrácia berkeiben. És mégis igaz, nagy, meleg karácsonyi hangulat költözik szivembe még ennek az idegen mintára eszközölt kitüntetéseknek a hirére is, mert olyan embereket érint, akik önmagukban is értékek. Tóth Pál. A Zsitvay Leók késő unokája. Akihez az igazságon és csak az igazságon kivül egy képes még hozzáférkőzni. A szive. Aki itt vert gyökeret a nyiri homokban. Itt terebélyesedett naggyá, jó harmincegynéhány év alatt. Aki, ha 5>;abad e hasonlattal élnem, olyan,, mint az öreg tölgy. Görcsös. De árnyat nyújt annak, aki oltalma alá fut és megérdemli. Kosinszky Károly, akit messze Mármarosból, a Nreszen, meg Pop Iván világából, de olyan értékekkel együtt vetett hozzánk Trianon vihara, mint Szegedy Gyula. Meg Brenner Mihály, tehát, ha szabad a gondolatot eloroznom és travesztálnom, nem »Obsidio Sigetiana«, hanem a puritán ember. És az ideális biró. Akit nem hoz ki a sodrából soha senki. És semmi. S akinek arcáról vádlott még nem olvasta le előre soha a sorsát, akár ha a hóna alá nyúl az elesettnek, akár ha tiz-tizenöt évet gombol oda szemrebbenés nélkül a gazemberjének. Sándor Lajos. A karakán magyar. Flgfelem! Hó- á« sv jrcijjőjót saját érdekében javíttassa a rillanyw gőzerőre beren d««tt Vulkán (limniijavitó üzemben Zrínyi llona-u. 9. bent ^aiudrarban. 10583—1 És a még karakánabb biró. Aki nem rejti véka alá a meggyőződését. S akinél Görömbey Istvánt kivéve, egy biró sem érzi át jobban az ügyvédsorsot s tekinti anynyira munkatársának és osztályosának az »ügyvédkollégát«. Nem folytatom. Nem, mintha már nem volna mondani valóm. Emberekről. Birákról. És érdemekről. Hanem mert a nagy karácsonyi csillogásból szivemre nehezedik egy másik, kép is, az éremnek a másik fele... Amilyen volt az élete, olyan a távozása. Csendes, halkszavu, nesztelen. Pedig volt idő — a »Lipi« korában — amikor tüntetőleg keresték a kedvét. Meg a barátságát. És Mórickámnak, meg kedves Barátomnak titulálták. Ma elfelejtett, csendes ember. Aki bevonta a vitorlákat. Levette az utriusque juris doktor cégtáblát. Kofferjébe zárta régi emlékeit a múltnak. Jegyet váltott az élet harmadik osztályára és olyan csendesen, olyan halkan, olyan zajtalanul, mint amilyen egész élete volt, itt hagyta a kartársakat. Akikkel több mint harminc éven át dolgozott együtt. A csendes baráti kört, mely nagy, meleg szertettel vette körül. A társaságot. Amelyben úgyis, mint embernek, úgyis mint, a közélet egyik halkszavu munkásának, úgyis mint a hegedű nagy felejthetetlen virtuózának annyi sok, szép, elmélyült, fényes sikere volt. A várost. Amely szülte s ahol családjának, a tisztes gyökös sHoffmann familiának« több mint nyolc évtizedes polgári munkája a legszorosabban öszszeforrt Nyíregyháza város százegynéhány éves történelmével. Mert mint ügyvéd nem tudott megélni. Álljunk meg egy percre. És a nagy karácsonyi csillogásban, a sok nagyságos, meg méltóságos között, emeljük meg szerényen k\ lapunkat a Dr. Hoffmann Móric eme kitüntetése előtt is. Amit nem legfelsőbb elismerés, hanem az élet nyújtott. Szilánk. — Fővárosi lapokra újévkor lejáró előfizetéseit az Ujságboltbaa ujits amegl Megtakarítja a portét és m*gkap minden kedvezményt. Tea» ütemények és mindenféle cukrászsütemény IUQLEB C3. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alapján pótinyagmentssen Sípos cukrásznál Róa-ai katholikus bérpalota. Telefon: 3—13 és viÜamoscsengő szereiási és javítást legjobb minőségű anyagból legolcsóbb árban eszkozö; Pelrots Lajo villany szerelési vállalata 0«let : Kálvin-tér 14 sz Liptay ház Lakás ("sí! is e-utca 39 Gárdonyi az asszonyi szájat nevezi a legkedvesebb muzsikának. A legkedvesebb nyelv pedig: a gyermeki gügyögés a gyermeknyelv. Van már összehasonlító gyermeknyelv is, melynek azonban sok hirdetője, hive, adatgyűjtője még nincs. A gyermeknyelv hangtana azt kívánja, hogy sok gyermeket figyeljenek meg, de ezt a nyelvészek lehetetlennek tartják. A lehetetlenség mellé még azt is hozzüfüzik, hogy az adatgyűjtés úgy sem lenne pontos. Van ebben valami, mert az anyai hiúság is sokat tóditana-lóditana; de azért mégis meg kellen epróbální. Az is igaz, hogy egy gyermek megfigyelése sem végezhető teljes pontossággal. Hát bizony nem, különösen ott és akkor, ahol és amikor a gyermek gondozását a kényelem szeretet — vagy egyéb — a dajkára bízza. Legtöbb szolgálatot tehetnének a bölcsődék, menhelyek; de legfőképen Cornéliek, kik a gyermeküket legdrágább kincsüknek tartják. Az összehasonlító módszer célját a következtetések levonásával nemcsak elérné — melyek a gyermeknyelvre és a nyelv fejlődésére vonatkoznának, hanem a laikus szerint »beszédhibák« folytán következtethetni lehetne, a származásra is. Pintér, akadémiai tag, a palócokról s a palócnyelv hangtani jelenségéről írván, megjegyzi, hogy generációkon át meg lehet különböztetni az autochton, őslakó palócot a beköltözött harmad-negyedizigleni ivadékától. A gyermek örökli a »fiziologiai apparatust«, tehát adatgyűjtéssel — melyre minden müveit, elfogulatlan anya képes — és összehasonlítással lehetne megállapítani azt is, hogy miért tanul meg az egyik gyermek a Tracey angol tudós nevezte fiziologiai apparatus mellett oly hangokat, melyeknek kiejtésére mások képtelenek. — (A hottentották csettentő hangjait pl. a hittéritők nem tudják kiejteni.) Az ajakpörgetéssel kiejtendő szót is vajmi kevesen tudják k-imondani. A palóc ly hangját a dunántuli I-nek mondja; a gólyából: gólát csinál. A szegedi a kenyérből könyeret öszik. Az olasz keyés magánhangzóval s mégis zengzetesen beszél. A japán nem ismeri az C hangzót, ehelyett r-et mond; mig a finnél nincs I. És igy tovább! MegáíFapitást nyert, hogy nincs az a nyelv, mely az összes használatos emberi hangokat felölelné. Érdekes, hogy az egynyelvüek sem értik meg sokszor ' egymást. A délmagyarországi ugyancsak hegyezi a fülét, ha palócot hall s ez pedig, ha a horvátországi magyar éneklő beszédét hallja. Az északi kinai nem érti á délit. Mig a kótából, mint nemzetközi jegyből, minden nemzet lejátssza a darabot addig a betűt minden nemzet máskép olvassa. A francia igy csinál Jókaiból Zsokét, mig a magyar a friseur-t friss zsírnak olvassa. — De nemcsak a betűt, de a hangot sem fogják egyformán fel a különböző fülek. Igy a madárdalnál 'atni Bechstein uramnak: kiceri-ceri dong-nak, a becsületes magyar fülnek: gip-hip-gip-nek felel meg. A nádi rigó nótája a magyarnak igy szól: csak-csikcsik-csik, mig a németnek: karrekarre stb. (Hermán: A madarak hasznáról és káráról). Érdekes, de hiábavaló kísérlet a betűk folyto nos változtatása, mellyel a hangot hűségesebben akarják kifejeztetni. (Zolnai: Nyelvemlékeink c. mTlvében a régi betűk között célszerűbbet, egyszerűbbet találunk a mai kétjegyű mássalhangzóknál)... A gyermeknyelv tanulmányozása, adatgyűjtés, összehasonlítás sok érdekességet hozna felszínre; sok szülőt felvilágositana, meggyőzne arról is, hogy hiába erőlteti gyermekét a megfelelő fiziologiai apparatus nélkül egyes idegen nyelvekre. Amint megvizsgálják egyes kulturállamokban az iskolába lépő gyermeket a gyermekorvosok, az iskolaorvosok pedig a pályaválasztás előtt álló ifjút, hogy az életben megfelelő piedesztálra helyezkedjék, azonképen kellene az orvosoknak, gyógypedagógusok nak megvizsgálniok a középiskolai tanulókat, mielőtt az idegen nyelvekből — elhasalnának. " E preventív intézkedéssel sok könny, sok csalódás és sok fájdalom-jajkiáltás lenne elkerülhető. Stoli Ernő. Vidám esetek NE LOPJ. Két férfi beszélget: — Ne lopj. Ez a legigazabb parancsolat. Aki lop, bizonyosan bűnhődik. — No, no, sohasem lopott például — csókot ? — De igen. És el kellett vennem a leányt feleségül. NEVETŐ FEJFÁK. Jó két nótárius volt Mind a három ége! István, János, Péter Meg a felesége; De már mind meghaltak, Mind a négynek vége! Édes fiam Péter, ki vagy csizma[dia, itten fekszik apád, meg van halva [ni a. Kedves fiam János, ki laksz Apos[tagon, Áldjon meg az Isten téged jó vasmagon. Miként a rossz csapból a bornak [csöppjei, Azonkép hullanak szemem bus [könyvei. Felső Kovács fózsef, ki jó komám [voltál, Koporsomiioz deszkát ajándékba [adtál. A RÉGI JÓ VILÁGBÓL. Beállít a panyiti biró a megyére. Hozott-e kend adót ? — kérdi a szolgabíró. i . j — No azt ugyan nem hoztam. — Hát mikor hozza be kendi - Tudja a kő! — mondja a biió félvállról. Hát igy mer velem beszélni ? Hát ha mindjárt tizenkét botot vágatok kendre ? — Tessék! — mondá a biró kihivólag. Biz azon elhegedülték hamarjában a tizenkettőt. Biró uram felkelt a deresről és igy szólt: — Most már behozom, kérem alássan, a hátralékot a jövő héten. — Lássa,'— sajnálkozott a szolgabíró, — mért nem hajlott mindjárt a szép szóra? — Mért ? — mondá ő kigyelme nyugodtan, — azért, mert a szép szóra nem adnak otthon semmit, de ha meghallják, liogy tizenkét botot teszett rám veretni, ész nélkül hozzák be az adókat.