Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-22 / 18. szám

4 JNrtrfRYIDÉK. 1929. január 22. zal a szeretettel, nyugodtsággal, türelemmel tennem, amelyet Krisztus tanítása mint eszményt és hitet hagyott örökségül azoknak, akik őt követik. Nem nagyzolunk, nem akarunk hangoskodást, nem akarunk felfordulást támasztani az egyes társadalmi rétegek között: mi egyet akarunk, azt, hogy minden férfi, minden nő egy érzésbe 'forrva, egy szívvel, lélekkel dolgozzék az integer Magyarországért. (Viharos éljenzés.) Félre taszüak minden gyűlölködés?... Ennek a szent célnak átérzésében félreteszünk minden gyűlölködést, emellett a szent eszme mellett eltörpül minden gazdasági kérdés, minden pártoskodás, minden osztálykülönbség. Egy szent eszme sürget, hajt, lendít: a haza újjáépítéséhez való hozzájárulás a keresztény nemzeti munka egy-egy téglájával, ebben a munkában forr össze itt minden ifjú, minden magyar asszony, magyar lány. A nemzeti zászló inspiráló ereje Ha hátranézek és látom itt mögöttem a nemzeti lobogót, fáj a lelkem, sajog a szivem, mert arra gondolok, hogy az országot övező magaslatra most e csonka földről kell feltekintenünk, nem ugy, mint a boldog múltban, amikor a magaslatokról tekintettük befelé, a boldog ország viruló Alfölkjére. — De ez a dicsőséges zászló reményt is fakaszt, arra int: nem szábad csüggednünk, meg kell találnunk egymást, össze kell fogni mindannyiunk szivének, lelkének, ha szükséges, életet kell áldoznunk mindannyiunk forró vágyáért, Nagymagyarországért. A Kiosz a mái ünnepséget nem hirdette toborzó szóval, családi körben, bensőséges ünnep keretében kívánta leleplezni az irredenta érzést sugárzó képet. Köszönetet mondok mindazoknak, akik ezen az ünnepségen megje lentek, köszönetet mondok I hazafias érzéssel alkotó művésznek, aki szivét-lelkét adta ebbe a képbe. (Lelkes éljenzés.) Az elkövetkezendő nagy magyar dicsőség. Ez a kép igazi irredenta Kioszkép, amely harsányan hirdeti az elkövetkezendő nagy magyar "dicsőséget . Deresedő fővei a szabad természetben Mi, akik deresedő fővel járunk kinn a természet ölén, érezzük, hogy vért frissítő, oxigénben gazdag levegő tágítja a tüdőnket, élénkíti a szivünket. Ezt érzi a magyar szív akkor is, ha, öntudattal ,nyíltan áll ki és hirdeti, hogy rendithetetlen hittel hisz a magyar jövendőben és kész a hazáért élni, halni, (Lelkes éljen., Jégtörő hajóként... A mai nap ünnepe a keresztény iparos csoportnak, mert ez a csoport érzi, hogy ha göröngyös utakon is, jégtörő hajóként küzdve is, fokról-fokra halad előre, nem lankadva, céltudatos munkával tör előre, összezúzva az eléje tornyosuló közöny, ellenáll lás jegét, megteremti az öntudatos magyar iparosság győzelmes táborát. Ez a mi célunk és én e cél kitűzésében szeretetet hirdetek és sohasem gyűlöletet, mert tudom, hiszem, hogy ezen az uton is élni, hatni, győzni tog a keresztény öntudattól áthatott magyar iparosság. — Hulljon le a lepel. Csikországi fenyvesekben... A trikolor lehull az aranykeretes képről, a szemekben a meghatottság könny ecsillog és ezen a tiszta harmatcseppéken át nézik áhítattal Szalay Pál gyönyörű képét, a kisarjadt ezer éves tölgyet, a magyar feltámadás boldogságában sugárzó arccal a magasba tekintő anyát, a felépült vesztatüzes oltárt, a fénylő koronát boldogan, szentségként tartó Hungáriát, az áldozatot hozó munkástábort, a büszke Baross cserkészeket, a diadalmas rohamban győző sisakos katonákat. Az irredenta érzések tüze villan meg, a zenekar rázendít a dalra: Csikországi fenyvesékben... kel hajtott fővel jött a Szent Korona elé, melynek fénye beezüstözi a tisztes iparos fehér homlokát, remegő kezeiben munkáskalapács, ez az alak jelképezi a multat, mellette jobbról, balról a jövő, a Baros Gábor cserkészifjak térdenállva tesznek fogadalmat egy szebb, egy boldogabb jövő reménységei. Meglebben a magyar lobogó, piros, fehér, zöld mezején — Istenért és Hazáért felhívással, előtte kalaplevéve áhítatos tisztelettel áll egy földműves ifju. Egy fiatal iparos tanuló kenyeret szerző szerszámjára támaszkodva, térdre ereszkedve imádkozik — »megbünhödte már e nép a multat s jövendőt/: Egy álló levente fogja át a sort, lelkesedő alakja kapocs a mögötte álló képhez, kiált »éljen a hazak S ha talán borongóssá válna felettünk a kéklő magyar ég viharos szürkeség osztaná el fellegeket, ha sívitva repülne végig felettünk a turulmadár, akkor megmozdul a föld és az ősi vitézség tölgyerdejéből előáll a keresztény iparos kardal és kalapáccsal a kezében, legelső az elsők között. És zug a szuronyerdő, morajlik, mint hullámzó tenger, a magyar honvéd, megvillannak a kardok és suhogva lebbenő a Máriás lobogó selymes fehérje. Feszültség mindenfelé, recsegropog minden ég — porzik a talaj homok, késő unokái állnak csatasorban, rohamsisakok alól égő szemek tüze, dobbanó szivek! És zug az ének — újra, meg újra — »Kossuth Lajos azt izente!« Szalay mester ismertetése után teljes mélységében bontakozik elő a kép szépsége, tapsvihar jelzi a tetszést, magyar nóták hangzanak fel egymás után és a dalban, fényben, a bizakodás lelkes hangulatában mindent áttörő erővel zeng a téli éjszakába a Szalay kép mámorító alapgondolata: Mindent a hazáért. A tűihelyró! kipattanó szikrától halálra égett p.ov !ftrn?Afinálc&Í kis leÉB? Január 18-án a tornyospálcai csendőrörs arról értesült, hogy Demeter Eszter 4'éves Borbála nevü leánya olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a kisvárdai kórházba való szállítása után rövid idő múlva meghalt. A csendőrség megindította a nyomozást, hogy a gyermek haláláért kit terhei a felelősség s a következő tényt állapította meg. Demeter Eszter vadházasságban él Pap József tornyospálcai lakossal. Január 13-án Pap elküldte Demeter Tasztert egy helyre, hogy az általa végzett munka árát megkérje. A lakásban hárman maradtak: Papp József, a 4 éves Demeter Borbála és Pap József Irén nevü 5 éves kis leánya. ' Pap József a gyermekeknek a tűzhely forró lapján burgonyát akart sütni, egy pár darabot karikára is rágott s a forró lapra tette, majd egy pár percre kiment a szobából, hogy tüzelőt vigyen be. Alig ért a forgács csomóhoz, amikor lelkendezve utána szaladt Irén nevü leánya s arra "kérte, hogy azonnal mwijen be a szobába, mert a Boriska ruhája ég. Pap nyomban beszaladt a szobába, ahol a szerencsétlen kis leányt, a földön fekve találta. Az égő ruhát letépte a gyermekről, azont ban oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy be kellett vinni a kisvárdai kórházba. A szerencsétlen gyermek a sérüléseibe rövidesen meghalt. A helyszíni vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenségért senkit sem terhei a felelősség. A tűzhely ajtaja jó, A szerencsétlenség ugy történt, hogy a kis leány le akart venni egy szélet burgonyát a tűzhelyről, közben egy szikra az ajtón keresztül meggyújtotta a ruháját. Az eljárást az ügyben megszüntették. Szalay Pál festőművész előadása A kép látására felcsattan az öröm és a lelkesedés tapsa, a közönség kitörő örömmei ünnepli Szalay Pál festőművészt, aki most a hatalmas irredenta kép elé lépve elmondja annak történetét. — Kiemeli a Kiosz müvészetszeretetét, áldozatkészségét, majd a következőkben ismerteti a kép mondanivalóját : A kép nagysága — mondotta — 180X400 cm. Tehát méreteit teki van készítve s ha csak valami gyobb vászonképeinek. Anyaga süni szövésű jutta vászon, mely alkalmas módon az olajfestéshez jől kivan készítve s ha csak valami elemi csapás nem éri, ugy évszázadokon keresztül érdekes és igen értékes emléke lesz késő unokáknak. Az alakokhoz élő modellek álltak minták, az idő rövidsége miatt kis vázlat nem készült, hanem a vásznon lett megkomponálva az egészkép 1 Hogy milyen komoly és szorgalmas munkát kiván egy ilyen nagyobb kép megfestése, mutatja az, hogy a festés maga 6 hetet, vagyis 42 napot vett igénybe, 520 órán keresztül. Anyaga művészi olaj festék, módja impresszionista festési mód, tehát nem akadémikus, de nem is tul modern. Középút a festőművészet rengetegeiben. Az aprólékos kidolgozás mellőzve, csak a lényeges dolgok kiemelése a fontos. A képnek az első pillanatra kell hatni s ha ez sikerül, ugy az impresszionista festő elérte célját. »Mindannyian a hazáért« cime a képnek: Dereng az égbolt a feldöntött oltár újból áll rajta, árpádkori áldozati égő, lobog a honszeretet lángja, kizöldült az agyontépett és megcsonkított magyar törzs, virágba szökkent a fájdalmas tövis, élni kezd újból a magyar föld, virágfakad a domboldalon, az öreg tölgy alól vágyakozó boldog tekintettel néz fel az égre a magyar anya, szimbóluma jövendő feltámadásunknak. Az oltárlépcsőjén harcivérben páncélosán áll Hungária, karjaiban a Szent Korona derűs fényét ontja a táj fölé, e csodás erejű fény mögött Nagymagyarország jele bontakozik elő — »Igy volt, igy lesz!« Hungária előtt Kiosz pajzsával térdel egy iparos ifju, jobbjában a becsületes munka és az áldozatkészség koszorúját nyújtja az oltár elé. Felemelt fővel, öntudattal jött a haza szent zsámolya elé, hogy a keresztény iparos szivük, lelkük minden erejével agyuk gondolata és karjaik minden mozdulatával a hazánkért élnük, az 1000 éves Nagymagyarországért. Egy délceg iparos szerszámait ajánlja fel, jeléül annak, hogy a tisztes és törekvő munka nélkül nem lesz soha Nagymagyarországj. A kép középső helyén egy ősz, öreg mester áll, roskadozó léptek] A Zsidó Dalkör knltnrosztá! lyának xagystóerü irodaimi matinéja (A Nyírvidék tudósítójától.) A zsidó Dalkör kulturszakosz tálya vasárnap délután 5 órai kezdettel rendezte az idényben első irodalmi délutánját, amely impozáns közönség jelenlétében folyt le az izr. elemi iskola nagy termében. Neumann Albert tanitó lendületes megnyitó beszédében ismertette azt a nemes kulturális célkitűzést, melyet a zsidó Dalkör, a téthetenként rendezendő irodalmi délutánjaival kivin betölteni. Kiváló előadók irodalmi, történelmi, művészeti vagy más kulturális téma ismertetésével fogják elhinteni a tudás magvait s emellett egy-két ügyes szavalattal, énekés zeneszámmal, vigjatékkal a közönség szórakozási igényei is kielégítést nyernek. A nagyhatású megnyitó beszédet Andai B. Kornélia, a mind jobban értékelt költő, hangulatos az egyszerűség közvetlen bájával bearanyozott szavalata követte. Kiss József és Ernőd Tamás verseket interpretált az átérzés mély tüzében szárnyaló invenció kivételes gazdagságával. $ Domány Sándor felsőkereske- | delmi iskolai tanár tartott ezután * „A zsidóság és a Biblia" cimen érdekes, a közönség figyelmét mindvégig lebilincselő előadást. Előadó szellemesen rajzolta meg a Bibliához fcű zsidó és a tulmodernizált izraelita jellemrajzát, hangoztatta a kereszténység által is elfogadott Bibliának a modern tudományok szellemével való összeegyeztethetőségét és birálta azt a mentalitást, amely általánosító methodusával, a szélsőséges eszmeáramlatokat, az egyetemes zsidóság szellemével azonosítsa. A radikalizmus hívei — mondta — ha zsidó származásúak is, igazán távol állanak a zsidóságtól, mert felfogásuk éppen a zsidó szellem tagadása, amely a Biblia alapján a legtávolabb áll a társadalmat megbontó dekadens törekvésektől. A gondolatokban bővelkedő, nagy tárgyismeretet és éleslátást tanúsító előadást szűnni nem akaró tapssal honorálta a közönség. Kivételes előadói talentumról tett bizonyságot Vajda Magda szavalata. Patai: ,A fiam" cimü költeményét olyan mély és megrázó drámai erővel interpretálta, amely jóval felülemelkedik a műkedvelői nivón. A szép és bájos előadót hosszan megtapsolta a közönség. Végül Andai B Kornélia, Szabolcsi A. „Qólem születése" c.