Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-11 / 281. szám

90 JNÍYÍRYIDÉK. Millerand üzenete Irta: Ivánffy Tamás Millerand és a Bourbonok!....... Mily beláthatatlan távolság választ­ja el látszólag e két történelmi fo­galmat. S közelébbről vizsgálva a dolgokat, bizonyos tekintetben alapfelfogásuk, életnézetük ugyan­az. Már a bourbonokról feljegyez­ték uralmuk helyreállítása után ' a történetírók: «Nem tanultak sem­mit és nem feledtek el semmit!» Ha Alexandre Millerandnak az egyik vezető fővárosi lapunkban közzétett nyilatkozatát fejcsóválva olvassuk, akaratlanul is a Bourbo­nokra vonatkozó régi megállapítás jut eszünkbe. 10 esztendő telt el Millerandnak reánk nézve oly. vég­zetesen szomorú fénykora óta, e hosszú idő alatt megváltozott a világ képe, világostromló és vi­lágfelfogást megdöntő hatalmassá­gok merültek fel az akkori isme­retlenség ködéből (gondoljunk a sevresi szerződést rongygyátépő és a századok óta «beteg ember»-t, Törökországot újjáteremtő Ghazi­ra, vagy az évezredek óta elhomá­lyosult római dicsőséget és hírne­vet uj napkeletre ébresztő Dúcé­ra), és e hosszú idő után is Mille­rand változatlanul kitart a régi frázisok mellett: «AusztriánakNé­metországhoz való csatlakozása a szerződések megszegését jelenti. A szerződések pedig nem papirron­gyok, amelyeket föl lehet rugni», továbbá: Ha Magyarországnak a kisujjukat nyújtják a győzedelmes nagyhatalmak, akkor Magyaror­szág az egész kart követeli.* Az­után meg: «Jugoszláviában a hor­vátok és szerbek éppen ugy egy­másra fognak találni, ahogyan Er­dély is érezni fogja, hogy elválaszt hatatlan Romániátób. Végül elő­zők betetézéséül: «Akik a béke­szerződések ellen izgatnak, hábo­rús uszitók!» Mindezek a kijelentések annyirs. tükörképei a tiz évvel ezelőtt bosszuszomjtól lihegő francia fel­fogásnak, hogy elolvasásuk köz­ben akaratlanul is Ripp vanWink­lere kell gondolnunk, ki tiz évet átaludt és felébredésekor nem tu­dott az időközben más képet nyert világra ráismerni. De hát az Isten szerelmére, mit csinált Millerand 10 év óta? At­aÁludta a világtörténelem folya­matát? Nincs arról tudomása, — hogy Envers pasa a sevresi szer­ződést — Millerand szavaival él­ve — felrúgta és e világ még sem dőlt össze?! Arról sincs sej­telme, hogy mi a locarnói szel­lem, mely néhány év óta a hivata­los Franciaország és Németország mentalitását áthatja?! Hiszen Lo­carnó Németország keleti hatá­rainak sérthetetlenségét nyilt kérdésnek hagyja fenn és azokat egyáltalában nem garantálja a nyugati határokhoz hasonlóan, ami Millerand szerint a békeszerződé­sek sérthetetlenségével merőben el lentétben áll, tehát Locarnó létre­jöttével Briand is, Stresemann is, a «háborus uszitók» diszes soroza­tábajutottak. Ha meggondoljuk, mi magyarok mint par excellence: háborús uszítók nem is a legrosz­szabb társaságba kerültünk. Nyugodalmas álmában az er­délyi és jugoszláviai események sem zavarták meg? Radics meg­gyilkoltatása a szerb részről is már a lehetőségek közé sorolt am­putáció, (a Horvátországtól való teljes elválás), a 10 esztendős ju­bileumon Zágráb kövezetét meg­festő horvát vér szintén csak ma­gyar fantazmagória, melyről az a Millerand, ki liires, vagy ha ugy tetszik, hírhedt kisérő leveleit megírta és azzal a népek, nemze­tek és nemzetiségek egész Seregét tudatosan becsapta, mit sem tud? Egykori legerősebb támaszai Lloyd George, Nitti, — Rother­mere lordról nem is beszélve — szintén háborús uszítók? Hiszen mindkettő egyértelmüleg azt ál­lapította meg, hogy «a békeszerző­désekkel szűnt meg Európa bé­kéje!» Erről sem hallott az uj Ripp van Winkle? | És beszéljünk végül a magunk I dolgáról. Egészen szép dolog az, ® hogy Millerand kegyes elismerni ősi jogunkat, a mondvacsinált Burgenlandra, ha Ausztria mégis csatlakoznék Németországhoz. Na­gyon jól tudjuk azt, hogy e kije­lentésében sem az irántunk való szimpátia leghalványabb árnya­lata, hanem a Németország elleni most is tajtékzó gyűlölet szólal meg. De egyben mégis igazat kell adnunk neki: e kisujjal mi be nem érjük! Ez még a hires bibliai egy tál lencsénél is kevesebb lenne az­zal szemben, hogy ősi örökségünk teljéről immár minden fenntartás nélkül lemondjunk. Minden nyo­morúságunk közepette ott meg nem tartunk, azaz jobban szólva: ott már nem tartunk! Millerand ur átaludta — ugy látszik — Ma­gyarország 10 esztendőn belül való konszolidációját is. Talán vala­mennyire másként festünk már a világ szemében! Ha nem csaló­dunk, talán valamennyire tudja azóta már a nagyvilág is, hogy van magyarkérdés és megoldásától függ a világ békéje. Ha Millerand csak egy ember lenne, egy letűnt korszaknak meg­haladt államférfia, üzenete meg sem érdemelte volna, hogy beha­tóan foglalkozzunk vele. De saj­nos, Franciaországban még egész szervezett tábora van a millerandi felfogásnak. S mi^ ezek a politika horizontjáról le nem tűnnek, hiá­ba beszélünk mi arról, hogy Fran­ciaország barátságát kell keres­nünk. Keresnünk lehet, de Milleran­dokkal szemben, hogyan lehet megtalálni? A világtörténelem min den Millerandoknál hatalmasabb. Lefordult egy szekér a Tiszatöltésről: kitörte a nyakcsigolyáját egy tísmidi ember (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Súlyos szerencsétlenség történt a napokban Tiszaszalka község határában, ahol , egy jókedvű tár­saság szekere a Tisza töltésére való felkapaszkodás közben fel­borult s oly szerencsétlenül esett a benne ülőkre, hogy a szekér egyik utasa nyorflban kiszenve­dett. Az esetről tudósítónk a következőket jelenti: Bogáti Elek tiszavidi községi bíró, Balog Lajos, Fehér Kálmán és Bogáti Lajossal együtt be voltak idézve a vásárosnaményi főszolgabírói hivatalba, ahová mind a négyen Bogáti Elek sze­kerén mentek. A tárgyalás végez­tével a társaság betért egy kis korcsmába, ahol egy kevés pálinkát ittak, majd egy hentesüzletben en­nivalót vásároltak s azt is el­fogyasztották. Étkezés után, haza­felé vezető útjokban Ugornyán is betértek egy korcsmába, ahol szin tén ittak egy keveset s elég késő este volt már, amikor végleg el­szánták magukat arra, hogy haza­menjenek. A tarsaság valamennyi tagjának jó kedve volt, azonban egyikük sem volt részeg. Az ital hatása mégis a legjobban Fehér Kálmánon látszott meg, aki a sze­kérre való ülés után nyomban da­lolni. kezdett s vele fújta a nótát Balog Lajos is. Fehér Kálmán Bogáti Elekkel j az első ülésen foglalt helyet s | mindenáron hajtani akart. Bogáti j Elek rövid ellenkezése után el is ? 1928. december 8. vette tőle a gyeplőt. Tiszaszal­káig minden baj nélkül telt el az út. Tiszaszalkánál Fehér Kálmán |a köves útról egy rövidebb dülő útra hajtotta a lovakat, mivel pe­dig itt nagy volt a sár, fel akart térni a Tisza töltésének padma­lyára. Alig indultak azonban neki a lovak a töltés oldalának, a sze­kér megbillent, felborult s vala­mennyi a szekér alá került. Bogáti Elek, Bogáti Lajos és Balog La­jos minden különösebb baj nél­kül kiszabadultak a szekér alól s felemelték a szekeret, hogy Fe­hér Kálmánt is kiszabadítsák. — Nagy meglepetésükre azonban azt találták, hogy Fehér Kálmán gu­goló helyzetben, arccal a föld felé hajolva nem mozdul. Megpróbál­ták éleszteni, azonban semmiféle életjelt sem árult el, mire fel­tették a szekérre s hazavitték. Az esetről nyomban jelentést tettek s a hatósági hullaszemle megállapította, hogy Fehér Kál­mán halálát nyakcsigolyatörés és a nyúlt agynak megsérülése okoz­ta, amely azonnal beálló halált eredményezett. Ezt igazolta az, hogy a fej nagyon mozgékony­volt a nyakon, ami csak a nyakcsi­golyák súlyos sérülése esetén le­hetséges. Az sincs azonban ki­zárva, hogy a szerencsétlenség pil­lanatában szívszélhűdés is érte Fehér Kálmánt. Eltemetésére az engedélyt megadták. iHimil-WliHHIIIIIillllllll llllllllli Eshet eső, jég vagy hó, Veress-féle kalap jd ! Színészeink sanyarú élete száz éT óta alig javult Szigetinek szállóigévé vált mon­dása, hogy: «A színész sorsa kol­dusbotra tekert babérkoszorú)). Száz év óta sokat fejlődött a világ s a haladás nálunk is mér­földes utakat tett. Az emberek kulturigényei megsokasodtak s a mai ember a száz év előttihez képest tagadhatatlanul magasabb rendű szellemi életet él. Annál elszomoritóbb és megdöbbentőbb jelenség, hogy a XX. század eme intenzív kulturális élete közepett a vidéki színészet az Alföld nem egy nagyobb városában hihetetlen küzködések közepett tengődik. A magyar szellem és a magyar nyelv apostolai valósággal a kálvária útját járják a szinpártoló közön­ség hihetetlen részvétlensége foly­tán. Szinte a régi színészek, a ma­Nagy karácsonyi cipővásár szenzációs;- olcsó árakkal! LICHTENBERG SÁNDOR CIPŐÁRUHÁZÁBAN TELEFONSZÁM 351 NYÍREGYHÁZA, ZRÍNYI ILONA-UTCA 1. SZÁM TELEFONSZÁM 351 Férfi fekete egésaeipők 17 80, 19 50, 20 50 P Férfi fekete és barna félcipők - —, 22—, 24 — P Férfi barna ba-ariacipő, I-a minőség —, 26'—, 28"— P Férfi lakk félcipő 29—, 32-— P Női fekete fél fűzős és pántoscipó —" —, 15' — , 1980 P Fekete gyermekcipők, kiváló minőség 18 — 22 számig 3 50, 23—25 számig 8'—, 26 — 30 számig 10—, Sl—35 számig 12 50, 36—40 aeámig 17 50 P. Ugyanez barnában 60 fillérrel drágább. Teveszőr kOModcipők 6'— P Extra 'finom teveszőr komodcipők 8 — , 9 —, 10'— P Meleg bélésű posztó fűzős- és csattoscipők bőrtalppal 15'— P Nói barna divat pántoa fasarkú —'­Női drapp divat pántoa, szép modellek —*­Női fekete magas s*átu 15'­Nói lakk dirat pántos .. 22' —•—. 19 80 P -•-, 25 — P 16 - 17 — P 2i-— 26 — P Divat komodcipők nagy ránurtékban. l a minőségi női hócipő 12 50 P l-m minőségű női hócipő, bársonfgallérral 14 80 P I-a minőségű férfi hócipő 19 —P I-a minőségű orosz gyerwek hócipők 12 »0, 14'—, 16'— P minőségű orosz gyernek hócipők Estélyi és bali cipőíjdonságaim magérkwtek ! S/ines glacé, szines és fekete lakk, beige és fekete crepdesincipők, gyönyörű modellek raktáron. — Külön mértékosztály. 10238

Next

/
Thumbnails
Contents