Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-30 / 296. szám

1§28. december 31. flB&aaesaGöfiBMBHi JíVflWIBÉK. üivarlírák az eréélyi feje­delmik kerátaB Gazdaságtörténeti tanulmány A XVI—XVII. századbeli és az azelőtti korok legjellegzetesebb gazdatisztje az erdélyi birtokokon az udvarbíró volt. Csak azután, kogy a XVI. század közepén a Habsburgoktól beszármazott a nyu gati kultura Erdélybe, tűnnek fel uj elnevezések itt. Azaz a sáfár» (kulcsári ősi segédje volt az ud­varbárónak, de már feltűnnek a praefectus (jószágigazgató), a tiszttartó, az ispán, a kultsár. — Majd mindjobban bővülvén a nagy­birtokok és a XVII. század elején Básta generális — bécsi tsászár he lyettese —, beerőszakolta az er­délyi állami birtokokon a papír­számadást, a rovás botokat már csak a bacsók, kondások, gulyások és vincellérek használták. A papir­számadás okán beszármaztak a per ceptorok, exigátorok, a számtar­tók. Az «udvarbiró» alakja ma is él, majorgazda, béresgazda formájá­ban. Udvarbirója mindenféle bir­tokosnak volt, még az egyházas­te'.kes possessornak is: mert kellett valaki, aki az «uraság» akaratát * jobbágyoknak, vagy zselléreknek közvetítette, végrehajtotta, vagy szükségleteit kielégítette. Ezek pe­dig szörnyű sokak valának. Elsősor ban való dolga volt mindig és bár­mikor «költő» pénzt előteremteni. Ez pedig az időtájt sem állott bő­ven a háznál, jóveretü arany- és ezüstmonétát kellvén érteni, nem afféle mai rongyos, szakadozó leu «bangót!» A pénz elsősorban a házi keze­lésű (majorsági^ birtokokból kel­lett kiteremteni, azután nyomban a jobbágy, sellér, vagy árendás mindenféle köteles taxájából, áren­dájából, bírságpénzekből, honorá­riumokból, oláh papok adójából, borlucrüm pénzből, gosstiva (mak­koltatás bér) pénzből stb. proven­tusok (jövedelmek) behajtása a gazdatiszt dolga volt. Állandó működési tere a major­sági birtok volt, azon gazdálkodott ahogy az ur vagy a prefectus pa­rancsolta, itt hát a jobbágyok ro­botmunkáját és a «sellcrek» ur­dolgát kellett számontartani és irá nyitani. A sáfár utján kellett el­látni az ur és háznépe ételben és italban, ruházatban való szükségle­teit, de itt már az «urasszony» ren­delkezett. Az udvarban képviselte az «uriszéken» a földesúr szemé­lyét és ítéletet nyervén, végre is hajtotta a jobbágyon, selléren és hiás jámbor ügyefogyotton a deres igazságát, ö járt-kelt a sokadal­makon (vásárokon) eladás és vétel után, ha az eladás vagy vétel reá volt bízva, vagy ő Invitálta az ur elé az árus és szurtos embe­reket, izmaelitákat, szászokat, gö­rögöket, cigányokat, örményeket és Bethlen Gábor ideje óta be­származott »sidókat« is. Ha a lel­tárt kellett felújítani vagy megja­vítani, az eladó lábas barmot, ga­bonát, bort, gyapjút stb. kínál­gatta a vevőnek. És ha a «kurián» éppen üresen kongott a »ládafia« és nem volt költség lakodalomra, keresztelőre, avagy halotti torra: vagy az «ur» hadba indult 2—3 fegyveres darabontjával és mind­ez sok jócsengésü oroszlános tallér és dukáta nélkül nem eshetvén meg: lába alá szedte az ország út­ját, minden vidéken már akkor is található u. n. «pénzén ülő» zsu­gorikhoz, kik kis summáért ezüst­és aranymarha »zálogot« — nagy summát birtokzálogért sziveskedé­nek költsön adni, jó zsíros usorá­ért (kamat): — de nem felejtkez­vén meg az üzletet «fogott birák» vagy deákok (ügyvédek) segítségé­vel írásba tenni: akár kontraktus­Ótüiftl fcOHOGES tgFilt átkozatt IcöhOgé* Eeeer aellpuz till. Makbmar "•eeyócyito*! Kapható gyógyszertárakban és drogériákban! akár inskriptusban, ezen írásokkal még igyekezni kellett a fejérvári káptalanhoz, avagy a kolosmonos­tori konventhez, hogy főtisztelendő uramék írják be a regestromba, arról adjanak illő salláriumért, bi­zonyságlevelet. Hálistennek akkor a «stemplit» még nem találta ki a német. Ha minden megvolt, kom­pletté vált a kölcsön, megtörtén­hetett a fizettség. Minden monétát külön kellett megókullálni, vagy kőlapon «kicsengetni», azután ke­rült csak lakatos bőrzsákba a pénz. Miként lett a régi erdélyi gaz­datiszt? A felelet rövid: az uraság hűséges szolgájából. A jobbágynak, vagy a belső szol­gálatot tevő «szabadosnak» vagy az udvarban dolgozó mesterember­nek szemrevaló fiai az úrfi mellé parancsoltatott játszótárs, inas és mindenesként. Állandóan ott élt ezután az »udvar« környezetében, Ha ügyes volt, itt jobb tempókat szokhatott meg, az úrfi iskolás órái ban elleshette az irás, olvasás, szá­molás tudományát, sokszor e te­kintetben többre vitte a gazdájá­nál, de a csúfra kiszabott bünteté­seket is ő kapta meg a rektortól. Legénysorba kerülvén, beletanult a lovászi, vadászi teendőkbe, sza­bad idejében segédkezett a ker­tésznek, vincellérnek, sáfárnak. — Majd elkísérte az »urfit« a gyula­fehérvári, enyedi, vagy marosvá­sárhelyi iskolákra, ezek végzése után a német, vagy olaszországi akadémiákra, ott megint sokat^ lá­tott, tapasztalt. Innen is hazajőve, elkísérte urát egyelőre egy «fő­ember» udvarába, ahol a fiatal ur szirtén «inasságon» kezdette a po­litikai karriért, majd a fejedelmi udvarba kerültek be; innen jó sze­rencsével a külföldre járó erdélyi követek titkáraként öregbíthette tu dását (mindig mellette a szo!ga\ de hadba is elkísérte az urát. Mikorra az ifjú ur szintén «fő­ember»: viceispán, főispán, ki­rálybíró, országtanácsossá lett: — már teljesen bírta bizalmát urá­nak, összeszoktak, maga körül inasként már nem használhatta a szintén megemberesedett legényt: kirendelte valamely uradalmába a tiszttartó mellé kulcsárnak, sá­fárnak, azután lett belőle ispán, végül önálló udvarbíró: és ha még mindig birta főember gazdája be­csülését, az a jobbágysorból ki­emelte, libertinussá (szabaddá) tet­te: és ha szerencséjére fejedelmi vendég véletlenkedett házatájékán, egy finom collatio, sikeres vadá­szat, egy jól összeválogatott lo­vasnégyes feléje fordította a Nagyúr méltóságos tekintetét, —­grátiából megkapta a kisnemesi vagy lófűlevelet; ha tudásban, szor galomban, hűségben is öregbedett gazdája szeme előtt, lehetett belőle tiszttartó, majd prefektus, ha a deákos tudományokban is jártas­ságot tanúsított. Csérer Lajos dr. Mezőgazdaság Országos mezégazdasági kiállítás és vásár Budapesten Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által immár négy évti­zeden át minden év tavaszán ren­dezni szokott tenyészállatvásárok 1929-ben fontos fordulóponthoz jutnak, mert a rendezőbizottság határozata értelmében ((Országos mezőgazdasági kiállítás és vásár» elnevezést fogják kapni. A rende­zőség e címen kezdette meg a XXXVIII. budapesti tenyészállat-, termény- és gépkiállítás előkészí­tésének és szervezésének munkáját ami a kiállítás sokoldalúságára va­ló tekintettel már hónapok óta fo­lyamatban van. A kiállítást közvetlenül húsvét előtt, március hó 21—25. napjain fogják megtartani a budapesti te­nyészállat-vásártelepen. A kiállítás gerince a jövőben is természetesen a tenyészállatcsoport marad, ameiy értékesen fog kiegészülni annak következtében, hogy a földmivelés­ügyi minisztérium az állami tele­pen lóistállót építtet és igy ezentúl tenyészlovak kiállítása és bemuta­tása is lehetővé válik. A lóistálló tetején nagyszabású vasbetontri­bün, előtte pedig felvezető- és hajtópálya létesül, amelyen a ren­dezőség a díjazott lovak és szarvas marhák elővezetését és különböző lovasosztagok gyakorlatainak be­J mutatását vette tervbe. | A tejtermékek, a különféle ter­mények és nemesitett vetőmagvak mult évben is már szerepelt kiál­lításain kivül a rendezőség önálló kiállítási csoportok rendezését ter­vezi a háziipar, élelmiszeripar, a méhészet, borgazdaság, erdészet stb. köréből, valamint tovább ki­építeni igyekszik a mezőgazdasági gép- és eszközkiállítást, valamint a mult évben először szerepelt sze­mély- és teherautókiállitást. Ezen­kívül az állami mezőgazdasági ki­sérletügyi és szakoktatási intéze­tek tanulságos kiállítások kere r tében fogják bemutatni értékes gyűjteményeiknek szemléltetően oktató anyagát. Az eddigi előkészü letek és jelentkezések remélni en­gedik, hogy az 1929. évi mezőgaz­dasági kiállítás minden tekintetben felül fogja múlni még az ez évi igen jól sikerült kiállítás kereteit és eredményeit is és a magyar me­zőgazdasági kultura megismerteté­sének és népszerűsítésének terén hasznos szolgálatokat fog végezni ugy a bel-, mint a külföldön. A rendezőbizottság (Budapest, IX., Köztelek-u. 8.) a minden kér­désről tájékoztatást nyújtó kiállí­tási szabályzatot és a bejelentési lapokat készséggel megküldi az érdeklődőknek és minden ügyben szívesen ad útbaigazítást. Mint­hogy a tapasztalatok szerint a ren­delkezésre álló helyiségek és is­tállók a bejelentett anyag elhelye­zésére mindig szűkeknek bizonyul­nak, ajánlatos a január 15-ében megállapított határidőn belül be­küldeni a bejelentéseket. A kiállítás látogatói részére ez évben is 50 százalékos utazási ked­vezményt biztosított a kereskedel­mi minisztérium. A rendezőség megtette a lépéseket, hogy a kül­földi vasutakon szintén kedvez­ményes utazási lehetőség álljon rendelkezésre, valamint, hogy a vizűm megszerzése is minden irány ban megkönnyittessék. á világpiac btrfergalma A Borászati Lapok irja: Franciaországból inkább csökke­nő árakról adnak jelentést, bár a végleges francia termés adatai még ismeretlenek:' Remélik, hogy a na­gyobb fogyasztás életet visz az üz­letbe. Az olaszországi nagy bortermés folytán, mely közel 30 o/ 0-kai múlja felül a tavalyit, az dlasz piac leg­nagyobb részén csend uralkodik. Németországban a kereslet rend­kívül lanyha, főleg a rossz minő­ség miatt. Ugy látszik, a kereske­delmi szerződések a német szőllős­gazdákat kemény próbára teszik, mert a savanyúbb belföldi áru csak árengedménnyel fog tudni versenyezni a külföldi édesebb bor ral. A középeurópai piacon általá­ban nagyobb a csend. A cseh-szlo vák piacon a magyar borok meg­lehetősen nagy tételeket jelentenek, ami a helybeli borok árát nyomja. Ausztria külföldi borokkal keres­kedik, amelyek között meglehető­sen nagytételű magyar áru' is sze­repel. Románia és Jugoszlávia gyengébb irányzattal dolgozik. Magyarországon a kínálat meg­lehetősen nagy, különösen olyan kezeknél, melyeknek pénzre van, szükségük. Külföldi érdeklődés ál landóan mutatkozik és a kivitelt előmozdító állami akció elintézés.' után nagyobb vételek már a mai napig is történtek. A borpárlatfő­zés nagyobb arányokat kezd ölteni, természetesen a nyersanyag ala­csony ára mellett. A rossz, gyenga minőségű borokat a leghelyesebb, ha kifőzik, mert ezeknek eladása a legnagyobb nehézséget fogja je­lenteni a tavasszal. A jobb áru ma is magasabb árakat ér el és 13 fo­kos bornál már 80—85 fillérek is szerepelnek jelentéseink között. A másodkéz, mely a szüretkor fe dezte le magát, csakis aagy áren­gedménnyel tud túladni a borán, ami erősen nyomja a piacot. De különben ez az időszak nem szo­kott nagyobb kereskedelmi tevé­kenységet felmutatni a vételben, in­kább eladásokat végez. Az Ixr. Nőegylet felhívása A Szilveszter-estre szánt élelmi­szerek a Kereskedők és Gazdák Körébe küldendők. Kérem mindazokat, akik a szil­veszteri estélyünkre élelmiszert felajánlottak, hogy azt hétfőn 5—7 óráig a Kereskedők és Gazdák Kö­bébe (Lengyel-cukrászda felett) le­hetőleg papir-tálcán elküldeni szí­veskedjenek. Dr. Flegmán* Jemöne 2x izr. aóegyleti elaök. i!tunuHiiiwiiuuuauuHiim. Eshet eső, jég vagy hó, Veress-féle kalapi jó!

Next

/
Thumbnails
Contents