Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-30 / 296. szám

Nyíregyháza, 1928. december 30 * Vasáraap XLIX. évfolyam. 292. szám Előfizetési árak h«lyben és vidéken: Alapította JÓBA ELEK Egy HAra 2 50 pengő. Negyedévre 7-50 peng*. Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Kistisztviselőknek te tartóknak 20»/e engedmény. | Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Az irodalom a nemzeti közcélok sorában \ Irta: Kürti Menyiért dr., a Gárdonyi Társaság elnöke Nem a mai irodalomról irok. Arról lesz szó, hogy milyen volt irodalmunk a múltban s milyennek kell lennie a jövőben. A mult tahulsága s a jövő szüksége a jelen szemléletét is megvilágíthatja és jótékonyan irányíthatja. ^ Irodalmunkban ezer esztenSRn keresztül mindig élt, folyton-folyvást lüktetett a nemzet lelke; olykor diadalujjongásban, sokszor halálhörgésben, s voltak olyan idők is, amikor csak egy-egy költői sóhajtásban. De mindig élt, mindig lüktetett, ami más szóval annyit jelent, hogy a múltban mindig a nacionalizmus volt a mozgató lelke az irodalmi életnek. ÁSizonyitékul emlékeztethetem ollóimat a pogánykori költői foszlányokra, a mondákra: az erős fajszeretetnek, a nemzeti büszkeségnek legrégibb irodalmi megnyilatkozásaira. Aztán ideállíthatom azt a középkori versíró barátot, aki Szent László királyt, mint két országnak: Magyarországnak és a mennyországnak hősét dicsőitik, vagy azt a másikat, aki Szűz Máriától, mint Magyarország patrónájától, esd oltalmat a ránk zúdult török ellen: mindkettőt mint klasszikus tanuját annak, hogy a magyar lélek az ő külön eszményeiül s nemzeti érzésével lüktetett még az általános keresztény eszme- és képzetkörben is. Vagy továbbmenve megszólaltathatom a XVI. században a protestáns prédikátorokat s a XVII. században Pázmány Pétert, akik »az országunkban levő sok romIások« okát, a török átkot, mint Isten büntetését, egymás szemére hányják hitvitázó irataikban; vagy Zrínyi Miklóst, a költót, akinek fenséges eposza nemcsak művészi alkotás, de hatalmas nemzetpolitikai vészkiáltás is; s még tovább a tárogatót, hogy a kurucnak »két pogány közt« -— a török és a német közt — egy hazáért sajgó szive felsírjon. Sőt az elpihenés idejében, Mária Terézia korában is, érezzük a tenger mormolását egyedül hallgató Mikes Kelemennek hazajáró sóhaját s annak a másik idegenben élő írónak — költőnek, Faludi Ferencnek, lelki gyötrelmeit a »nájmódiba« elmerülő nemes ember, nemes asszony s nemes úrfi miatt. Pedig ezek a dicsők még nem ismerték az irodalomnak a nemzeti életre való nagy fontosságát. Amit ők igy dicsőn-nemesen tettek, csak ösztönösen, magyar lelkük túláradó bőségéből tették. Nem ugy, mint követőik, Bessenyeiék, Virágék, Dugonicsék, Kazinczyék, akik nemcsak kedvtelésből írtak már, hanem sokszor költői hivatottság nélkül tudatos fajszeretetből, magukra kényszeritett nemzeti kötelességből, csak azért, hogy termőre munkálják a magyar irodalom ugarát Vörösmarty számára, akinek fenséges költészete egyenesen a Széchenyi politikai pályájának szépen szóló karéneke ; aztán a Petőfi számára, akinek nemzetéért lángoló lelke harci riadójával belesivit a trombita harsogásába s belezúg az ágyú dübörgésébe, s végül Arany számára, aki a forradalom utáni bús-szomorú időkben »lirai sóhajokba tördelte szét fájó lelkét.« Ilyen volt a mult irodalma. A jövő irodalmának útja s iránya nem szakadhat el a múltétól. Ezt valljuk és hirdetjük, bármennyire hangosak, is a 1' art pour 1' art elv hirdetői s bármennyire fájóan tapasztaljuk* is, hogy ez elv hatása és a világirodalmi eszmeáramlatok következtében az a nemesen buzgó tiszta ár, amelyről történelmi áttekintéssel az imént emlékeztem, napjainkban mindjobban vékonyuló érbe kezd összeszorulni. Nekünk nem szabad kivetnünk irodalmunk termő talajából a legősibb és legtermékenyebb magvat akkor, amikor azt látjuk, hogy a nagy nemzetek, az angolok, németek és franciák, sohasem voltak annyira nacionalisták, mint éppen napjainkban — irodalmi téren is ;s mikor azt kell tapasztalnunk, hogy a minket kifosztott s ránk még mindig éhes kis nációknak általános emberi jogokat is lábbal tipró nemzeti vadságát és Szerkesztőség ás kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque 29SS0L Kéziratokai nem adunk vissza. nemzeti küzdelmeket hozzon színre, vagy nemzeti problémákat bogozhasson, hanem azt várja, azt kívánja, azt követeli, hogy amit magyar ember ír, annak legyen meg a magyar íze és zamata, mint ahogy magyar íze és zamata van a magyar humusban termett, őseredettől nem magyar magnak, az fecélos búzának s a római legioná« riusoktól másfél ezer éve beültetett szőlő tüzes borának. Igazi magyar író, akinek lelke atom a nemzet lelkéből, nem is írhat másképen. Lám Petőfi sajátlagosan magyar a legáltalánosabb emberi érzelemnek, egészséges szerelmének éneklésében, szemben a mai »magyar« líra léha, üres sopánkodásaival és nyögdecseléseivel; Gárdonyi is magyar maradt az általános keresztény középkor világából vett regényében, az »Isten rabjai«-ban, szemben a mai regényirodalom hús- és vérszagtól nehéz, eszméletlen és fantáziátlan köteteivel s a magyar aggodalmaktól merterhesült lelkű Herczeg is, amikor a meszszekelet Bizancának pusztulását írja meg, ellentétben azokkal a mai raffinált drámákkal, amelyekhez az annyi nemzeti és egyéni tragédiák emberének semmi köze. Ebben az értelemben a jövő irodalmának igenis szüksége van nacionalizmusra, ami- annyit jelent, hogy a magyar léleknek, kiszabadítva magát az idegent utánzó dicsőségtelen és értéktelen irodalom hínárjából, az ősi erős tehetség európai látással kibővített kereteiben mindig és minden körülmények között sajátosan és felismerhetően magyarként kell megnyilatkoznia. Az ilyen irodalom nemzetnevelő s fenntartó tényező; művelése nemzeti szükség; pártolása nemzeti kötelesség. zeumnak, ami tekintettel arra, hogy a Muzeum most félig-meddig zárva van, nagy érdeklődés jele. Az utóbbi napok látogatói között látjuk Kiss Kornél postaigazgatót, Uzony Jenő postafőnököt, Jeney Károly ny. ítélőtáblai birót, Andrássy János tarcali földbirtokost, Meskó Károly brazíliai orvos nevét. Megláttogatták a muzeumot Tamáska Endre igazgató vezetésével a katonák polgári fiúiskolái tanfolyamának hallgatói is. Legújabb divat estélyi és báli cipők remek választékban érkeztek Női ezüst brokát- és ezüstbőri báli cipők 801 Divat selyem és lakk kivágottéig-80 J Férfi prima lakk divat félcipökO-ri'80 j cipők legújabb formában « » P| modern formákban p Estélyi cipőkhöz strass díszek és csattok külön kaphatók! Al^c^ Inli'ÍTM ^in/iárilfiíldfi f Báli selyemharisnyák minden színárnyalatban! VIL&U lCILdlI LljJUtll USlLtl^ . n-8T I Női fekete félcipők pántos és I Nöi divat szines félcipők drapp rfc/i/80 . P| fűzős,. Ari pj és szürke színekben p Benedekffynél a HUNGÁRIA CIPŐÁRUHÁZBAN, Nyíregyháza. 10T9

2 * Zrínyi Ilona-utca 5. Telefon : 195 Vásárlása előtt szíveskedjék kirakatainkat és választékunkat megtekinteni Egyes sxára ára 16 fillér. nemzethatalmi tébolyát csakis biztos-szilárd, öntudatos és kitartó nemzeti érzéssel lehet csak elszenvedni. De nincs is szükség arra, hogy egész Európában legrégibb nemzeti egységünk elfeledésével, sőt egyenes megtagadásával az idegen eszmeáramlatoknak kritikátlanul készséges meghódolói s a magyar lélektől merőben idegen irodalmi divatoknak majmolói legyünk. Ezt a nemzeti öntudat és erőérzet tiltja, a helyesen értelmezett 1" art pour 1' art művészeti elv pedig nem kivánja. Nem bizony, bármennyire mögé búvik is a nemzetietlen író s bármennyire erősítgeti is vele pozícióját a nemzetietlen kritikus. Hiszen ez az elv nem az abszolút függetlenséget s a kizárólagos öncélúságot hirdeti és követeli magának,- hanem csak azort törvények tiszteletben tartását, amelyek a költő tollát, a festő ecsetjét és a szobrász vésőjét irányítják. Egyszerűen lehetetlent kivárnia, ha azt akarná, hogy a művész lelke szakadjon el nemzete lelkétől, gyökérszálai meg szakadjanak ki abból a talajból, amelyben beágyazva vannak. Viszont a nacionalizmus sem azt várja a költőtől, hogy kizárólag nemzeti eseményeket dolgozzon fel hogy lantján csak a nemzet búja ] sírjon, vagy öröme zendüljön meg, hoev a drámairodalom folvton csak ! Már a szabolcsi faliak lakóssága is érdeklődik a lóca lIii7PnTn iránt (A «Nyirvidék» tudósítójától.) A Jósa Muzeum iránt fokozódó érdeklődés mutatkozik nemcsak Nyíregyháza közönsége körében, hanem a vármegye falvainak lakossága körében is. Ezt a hasznos és érzelmet nemesítő érdeklődést az iskolák kulturális eredményeként könyvelhetjük el. A -napokban Nyegucz Péter nyirszőllősi gazdaifju és öt társa látogatta meg a muzeumot, az elmúlt évben közel ezerszáz látogatója volt a Jósa Mu-