Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)
1928-12-29 / 295. szám
jSÍYÍRYI'BÉK. Színház Az Mfréat Sffak* vendégjátéka Igaitgató: Stentiványi Bél* HETI MŰSOR : Péntek: Haláltánc. Szombat: A faun. Vasárnap délután: A bor. — Este: Liliomfi. Hétfő: szilveszteri kacagóest. A képzelt beteg reprize. Szentiványi Béla Országos Művész-Szinháza rövid vendégszereplése alatt általános közóhajra tegnap már harmadszor ujitotta fel Moliére-nek pompás humora, ötletes vígjátékát, y>A képzelt beteg' -ct A két és fél évszázaddal ezelőtt letűnt kornak ma is frappánsul ható figuráit ezúttal is művészi rátermettséggel elevenítette meg a kitűnő együttes szinészgárdája. Különösen nagy sikert arattak Sebestyén Zoltán, Réz Mária, Boronkay Ilona, Hegedűs Rózsi, Homokay Pál és Szentiványi Béla, de jók voltak a darab többi szereplői is. * Ma este 8 órai kezdettel Strindberg nagyhatású színmüve, A haláltánc kerül szinre. Ma estére eredetileg Zilahy Lajos egyik színmüve volt műsorra tűzve, a műsorváltozás azonban nem fog semmi zavart sem okozni, mert a cserével a színműirodalom egyik legnagyobb sikerű darabját tűzte műsorra a direkció. . • * Holnap, szombaton este 8 órai kezdettel az eredeti műsor szerint is megállapított Faun kerül szinre Knobkuch pompás vígjátéka, mely ben sok társadalmi hazugság tükörképét vetiti elénk a szerző, vonzó hatását egy cseppet sem vesztette el. A holnapi előadást is bizonyára nagy siker fogja kisérni. Mozi Egf színész hattynáala Néhány héttel ezelőtt tragikus hir száguldottá be a világsajtót. Autószerencsétlenség áldozata lett Werner Pittschau, a hires német színész és filmszínész. Egy hölgyismerősével rándult ki az osztrák hegyekbe és másnap nem jelent meg a filmstúdióban. Werner Pittschau, ha nem is volt a film Valentinója, mindenesetre rendkívül értékes és rendki vül nagyjövőjü tagja volt az európai filmgyártásnak. A kitűnő filmszínész, aki, ha nem is olvashatta nevét a newyorki mosipaloták transzparensein, már olyan nagy népszerűséget tudhatott magáénak, hogy halála méltán megrendítette azokat, akik szívesen nézték meg azokat a filmeket, ahol Werner I'ittshaut hirdette a plakát. Ha egy filmszínész meghal, hagyatéka rendszerint az a film, amelyben utóljára játszott. Ennek a .filmnek a cime a Huszárcsiny. A daliás Werner Pittshau a gyönyörű Dina Gralla-val és Albert Pauliggal készítette el ezt a csupa mosoly és csupakönny filmet. A bécsi udvari Opera intendánsa beleszeret egy balettpatkányba, — erről szól a film — de a ballettpatJvány a snájdig huszárfőhadnagyot tünteti ki kegyeivel. Ez a téma azután kiválóan alkalmas arra, hogy a békebeli Bécset, a gondta- 1 filmje, a kitűnő német filmszínész lan ragyogást, a bécsi Opera sok f hattyúdala. mesét elmondó kulisszáit, a kedves hangulatos kaszárnyaéletet bemutassa. Ebben a környezetben készült Werner Pittschaunak utolsó A Huszárcsiny cimü világattrakciót ma, péntektől kezdvé mutatja be az Apolló rendes helyárak mellett. Automobil fflotoros Szilveszter lesz a Koronában A Motoros teaest hangulatos sikere után igen nagy érdeklődésre számithat a Nykise Motorszakosztályának szilveszter estje. December hó 31-én este fél 10 órai kezdettel a Korona-szálló nagytermében lesz megtartva e zártkörű est, ahol a közönséget kabaré előadás, szépségverseny, jazz- és tánc fogja szórakoztatni. Akiadott meghívó szövegét itt közöljük: «T. C. Van szerencsénk T. Cimet a motorosok és gépkocsivezetők által 1928. évi december hó 31-én, este fél 10 órakor a Korona-szálló nagytermében rendezendő Motoros Szilveszterre tisztelettel meghivni. Az est szigorúan •zártkörű. Meghívó felmutatása és sötét ruha viselendő. Belépődíj 1.50 P. Kabaré, jazz, tánc- és szépségverseny. Asztalfoglalás előre kívánatos. Tisztelettel, viszontlátásig a Rendezőség.!') áz autó meg a komp Tiszai átkelés líbfürdovel Az itt következő kedves kis történetnek a szereplői: az autó meg a komp. A régi és a modern világ e két tipikus képviselője, az évszázados és a mai tempó, a mult kényelmes, ráérő, és a mai kapkodó, siető életének szimbóluma, a primitív ember egyszerű észjárásának szülötte és a modern technika csodája. A Felső- Tiszán történt az eset, a mogyorósi kompnál. A büszke Fiat-kocsit, amely előtt — ha jó az országút — nincs távolság, megállította a Tisza, amely fölött most még elég gyéren ívelnek át a pompás acélkolosszusok, a két partot összekapcsoló hidak. Ahol nincs hiti, ott megszakad az országút és a forgalmat a két part között a jó öreg komp bonyolítja le, persze igen mérsékelt sebességgel, A kompnál nem lehet sietni, ott még a legkitűnőbb autó motorja is tétlenségre van kárhoztatva. > Esetünk hőse, a büszke Fiat-autó a vízparton hőkölve megállott és visszafojtva türelmetlenségét, kénytelen-kelletlen megvárta a kompot, amelyet csak jó negyedóra múlva indított el a túlsó partról a révész, mivelhogy véletlenül annyi utasa akadt, hogy a Komp megtelt. A komp szép kényelmesen áthúzott az innenső partra, utasai kiszálltak és végre az autó is rágördülhetett. Ujabb negyedórai várakozás után a komp visszaindult a "túlsó part felé. Szerencsésen meg is közelitette a partot ugy tiz méternyire. Hanem akkor nagykajánul megállott. Tovább menni nem volt hajlandó a szentnek se, mert nem tudott: orra az enyhén menedékes, sekély mederfenékhez ütődött és a rajtalevő nagy suly miatt beleakadt A révész már világosan látta, amit az autó utasai még nem sejtettek; a komp nem tud kimenni a partig* Odaszólt tehát a soffőrnek : A komp nem megy tovább, ki lehet s/állni. Nagyot nézett a soffőr és eleinte jó tréfának vélte az egészet, de apránként meg kellett győződnie arról, hogy a révész komolyan beszél. Mit lehetett tenni: a soffőr megindította a motort és a kompról belement a Tiszába. Amint az autó elhagyta a komp deszkáit és a Tisza iszapját érezte kerekei alatt, nyomban meg is állott, Hiába volt a soffőr minden igyekezete és fohászkodása, az autó nem mozdult. Kajánul élvezte a láb-, illetve kerékfürdőt és állt a Tiszában, mint szamár a hegyen. A soffőr látta ,hogy igy nem jutnak el céljukhoz, segítség után nézett. Kinyitotta az autó első ajtaját, a helye abban a pillanatban tele lett vízzel. Most már mindegy volt: a soffőr kilépett a Tiszába. Utasaira nem mert ajtót nyitni, mert azokat is nyomban elöntötte volna a Tisza. Összeverbuvált hát néhány kocsislovas embert, lovakat fogtak az autó elé és partra vontatták a megfeneklett gépjármüvet. A komp pedig lassan, méltóságteljesen megtette útját oda-vissza még néhányszor, mire az autó ismét üzemképes állapotbakerült. Igy állt bosszút az egyszerű öreg komp a gőgös, hetyke autón- azért a sok kilométerért, amellyel őt megelőzte Mert hiába, fő a respektus ! ítéltek egy ranraokást Ez év junius 24-én csúnya botrány szinhelye volt a mátészalkai vonat egyik harmadosztályú fülkéje. Ebben utazott Katona Antal vasmunkás, aki munkát ment keresni Mátészalkára. A vonatban a munkanélküliségrő/ folyt a szó és beszélgetés közben Katona a következő kijelentést tette : — Egye meg a fene a hazát, ott az én hazám, ahol kenyeret találok! A vonat utasai felháborodva hallgatták ezt a kijelentést és Pityke András csendőrőrmester leigazoltatta s megtette ellene a feljelentést. Az ügyészség a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség miatt emelt ellene vádat. Ügyét csütörtökön délelőtt tárgyalta a debreceni törvényszéknek Rézler büntetőtanácsa. A vádat dr. Kádár István kir. ügyész képviselte. A vádlott azzal védekezett, hogy kijelentése nem Magyarországra, hanem Mátészalkára vonatkozott. Különben is erősen ittas állapotban volt. A tanuk azonban éppen az ellenkezőjét igazolták. A törvényszék nemzetgyalázásban mondta ki Katona Antalt bűnösnek és két hónapi fogházra ítélte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője felebbezést jelentettek be. 1928. december 35. Egy debreceni hentesmester Japánban kentesüzletet nyitott Debrecenből jelentik: Dr. Szabó Mihály debreceni hentesáru nagyiparos, a Tiszántúli Husiparosok Szövetségének kiváló elnöke, az elmúlt napokban Japánból egy csomagot kapott. Kíváncsian bontotta fel és a csomagból apró ajándéktárgyak, tipikus japáni csecse-becsék kerültek elő. A kedves ajándékok küldője, mint a mellékelt levélből kiderült — Morvay Mihály hentesmester, aki Szabó Mihály édesatyjánál volt alkalmazásban, hoszszu évekkel ezelőtt és egyszer csak kivándorolt Japánba. Most megemlékezett egykori jó gazdájának fiáról és karácsonyi ajándéknak szánta a küldött japán tárgyakat. Morvay Mihály Japán Condó nevü városában él. Ott alapított hentesüzletet. Jól ment neki, mert azt írja, hogy elődje három év alatt 15 ezer dollárt keresett és felhagyott az üzlettel. Most Morvay az egyetlen hentesmester abban a városban. Azt irja, hogy Japánban tulajdonképen csak most kezdik megismerni a husevést, mely azelőtt általánosságban ismeretlen dolog volt náluk. Ugylátszik ízlik nekik, ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a magyar hentes boldogul, áruit el tudja helyezni. Azt irja különben Morvay. hogy a japánok még csak most. kezdi kenni a kenyeret, külömben tudvalevően rizszsel táplálkoznak. Morvay - levelében még az iránt érdeklődik, hogy milyen feltételek mellett lehetne magyar bort kiszállítani. A jó fajta törkölypálinkának is nagy jövőt jósol, na persze, mert a húshoz, kolbászhoz cl kél egy pohár jó pálinka is. — Eddig olasz bort tartott, de szívesen bevezetné, már csak hazafias, érzésből is a magyar árut, a ma— gyar bort. Morvay esete azt mutatja, hogy a magyar meg él, bárhova veti is a sors és nem feledkezik meg a hazájáról és az itthoniakról. K : 47,387- 1928. sz. Hirdetmény. Nyíregyháza város tanácsa közhírré teszi, hogy az állami szikjavitási akció folytatására vonatkozó 110,000— 1928. számú löldmivelésügyi miniszteri hirdetmény a Városháza hirdetőtábláján, valamint a hirdetési oszlopokon kifüggesztetett és a tanyabiróknak kiadatott. Ezen ujabb hirdetmény szerint az állami támogatást most már minden birtokos és bérlő gazdaságának területére való tekintet nélkül igénybe veheti, az akció hatálya azonban most is csak a szántóföldi mivelés alatt álló területekre vonatkozik, Felhívja a tanács az érdekelt gazdálkodókat, hogy az állami támogatásra vonatkozó igényüket 1929. évi január hó 31-ig a városi gazdasági hivatalba (Városháza, 25. sz. szoba) jelentsék be. Nyíregyháza, 1928. évi december hó 12-én. 20739—2 Városi Tanács.