Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-22 / 291. szám

JNtlfÍRYlDEK. 1928. december 22. ^JDQX csodást^ creipe de cVxxve sá\ Sr' faragó \xr\ dV9a\\ta,\e\é\>ő\ Gazdasági életünk nagy problémája A »Nyirvidék« számára írta: Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő. A legsúlyosabb adókat raktuk a polgárság vállaira, mint Európában sehol sem. Az állami háztartás egyensúlyát rendbe is hoztuk. Az állami költségvetésnek egyensúlyba hozatala után azonban márólholnapra egy óriási probléma, a külkereskedelmünk mérlegének nagy vesztesége tornyosodik elénk. Évről-évre mindinkább veszíeséggel zárult külkereskedelmi mérlegünk. Évről-évre többet hozunk be, mint amennyit képesek vagyunk a külföldnek eladni. Az év első kilenc hónapjában is 281 millió pengő a mérlegünk passzívuma, a behozatal összege az első háromnegyed évben 853 millió pengő, a kivitel összege pedig csak 572 millió pengő volt, tehát az idén ismét 12 millióval gyarapodott a passzívum. A kormányzat felvetette a kereskedelem és a mezőgazdaság számára az export intézetek létesítésének gondolatát. Az ország legelső szakemberei dolgoznak az exportintézetek tervezetén. Ugy látom azonban, hogy az egész elgondolásban bizonyos egyoldalúság mutatkozik, mert a bevitelnek a leküzdésében az illetékesek nem fejtenek ki kellő ellentállást. Hiszen ha vizsgálat tárgyává tesszük a behozatalnak áruoszlopait,, látjuk, hogy rengeteg cikk van, amelyet itt is előállíthatunk. A magyar héten kimutatták, hogy a behozatalunknak a felét itt állíthatnánk elő magyar munkaerővel, magyar szakemberekkel. Helyes, hogy az exportot fejlesztjük, de ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy valamivel könnyebb az importnak a leküzdése. Vannak szakmák és iparágak, ahol egész könnyűszerrel szállhatunk síkra a túlzott behozatallal szemben. Egy példát akarok csupán felhozni cikkem keretében. Évenként körülbelül 600 ezer nyulgereznát termel csonka országunk, amelynek javarésze külföldre' vándorol potom áron és különösen Németországban feldolgozzák és mint elsőrendű szőrme kerül vissza az országba, amelyeket drága áron megfizetünk. Az illetékes szakemberek bizonyára nemcsak ezen a téren, hanem sok szakmában állapithatják meg az <mport leküzdésének módszereit. A behozatal leküzdésében elől kell járnia az iparnak és mindazokat az eszközöket elő kellene teremtenünk, amelyek az iparnak és a kereskedelemnek megadják a lehetőségeket, hogy ők a magyar árukat termeljék és forgalomba hozzák. Hiszen az import óriási növekedésének sok tekintetben egyszerű hitelkérdés az alapja, mert a magyar kereskedő a külföldi gyárostól sokkal nagyobb és kedvezőbb feltételek mellett élvezi a hitelt, mint a magyar gyáripartól. A kivitelnek a szaporításában pe dig a mezőgazdaságnak kell a vezetőszerepet játszania, mert különösen agrár termékeink alkalmasak arra, hogy fizetési mérlegünknek export oldalát megjavítsák. Az uj intézményeknek tehát különös feladata legyen a külföldi piac megszerzése és meghódítása. A legnagyobb gazdasági problémánk tehát fizetési mérlegünknek, kiilKereskedelmi forgalmunknak az aktivitása. Hiába fogunk itt adózni és hiába viseljük fejenként egész Euró pában a legnagyobb terhet, ha külkereskedelmi mérlegünknek passzivitásán elvérzünk. Gazdasági feltámadás nem lesz és a szanálásnak a befejezése is sikertelen marad. Tehát necsak az export fejlesztésén dolgozzunk, hanem . figyelmünk az importnak a leküzdésére is irányuljon Nyíregyháza város vasárnap délelőtt koszornzza meg a nyolc év előtt tragikns halált hait nemesleikü alapitójának Bnrger Istvánnak síremlékét (A Nyírvidék tudósítójától.) Immár nyolc esztendeje, hogy a tragikus halált halt Burger István földbirtokos, aki egész vagyonát a szegények javára hagyta. Burger István neve a jóság fénykörébe vontán él a szivekben. Birtokának jövedelme a város jótékony intézményeit szolgálja, ugyanakkor lehetővé teszi a birtok fokozatos beinstruálását, gazdasági épületeinek kiépítését, uj gazdasági ágazatokkal való fejlesztését a mintaszerüség színvonaláig. A nemes alapító halálának évfordulóját vasárnap délelőtt ünnepli az izraelita egyház és Nyíregyháza városa. A város nevében Kardos István kulturtanácsnok koszorút helyez le vasárnap délelőtt Burger István síremlékére, az izraelita temetőben. Tan-e szükség internátnsra nyíregyházán ? Az utóbbi években mindig g gyakrabban és gyakrabban vetődik fel Nyíregyházán ez a kérdés, hogy van-e tényleg szükség internátusra, van-e szükség arra, hogy a vidék tanulni vágyó gyermekserege kellő felügyelet alatt legyen akkor is, amikor távol van a szülői háztól, távol a szülők őrködő, óvó, irányító szeretetétől? A kérdéssel éppen a legközvetlenebbül érdekelt felek, a szülők és tanárok foglalkoztak elsősorban és hogy ezideig még nincsen meg a kellő eredmény, az nem azon múlott, hogy talán a vezető körök időszerűtlennek, avagy feleslegesnek találnák az intézmény megalakulását. A felvetett kérdésnek életrevalóságát minenki elismeri, an nak elodázását azonban csakis, a rossz gazdasági viszonyoknak lehet tulajdonítani. Ha azonban bárki is azon az állásponton volna, hogy erre az internátusra nincsen szükség, ennek az internátusnak nincsen létjogosultsága, annak minden érvnél legbeszédesebb bizonyítéka az, ha reggelenkint, amikor a korai — nyolcóra előtti — vonatok bejönnek, végig sétál a Széchenyiúton és megfigyeli azoknak a különféle formasapkás ifjaknak az arcát, akik ebben a kora reggeli órákban igyekeznek befelé a városba. Sokszor elnézem ezeket a gyerekeket, mert különös, szinte lázszerü arcpirosságuk beszédes bizonyítéka annak, hogy ezeknek a fejlődésben levő gyermekeknek az arcszíne nem az az életvidámságot tükröző, mint aminő a játékoskedvü, kipihent testű gyermekek arcszíne szokott lenni. Különös sápadt, unott, fásult arcú másik részük. A korai felkelés, az édes hajnali álomnak meglopása egy sajátos szint fest az arcra. Van valami vegyülete az átdorbézolt éjszaka festette arc szinkeverékéből ezeken az ártatlan gyermek-arcokon. Avagy nézzük meg ezeket a gyermekeket a tanítási idő lejártával. Egy csoport ugyancsak a Széchenyi-űton tanyázik, várva a kisvonat indulására, a kert padjain ülve, öreges komolysággal falatozik egyik részük, mig a másik rész vidáman hancúrozik a kert fái között, vagy a fa tetején, a harmadik csoport őrt áll és várja a vonat érkezését. Mind a három csoport azonban kint az utcán, felügyelet nélkül, látva és hallva a fuvarozó kocsisok durva viselkekedését és káromkodását. Éles szél süvit végig az utcán, a kutyát nem eresztik ki vackából, de a kis diák kint kódorog, kint vacog a hidegben, kapualatti mélyedésben keres enyhet, a dermesztő szél ellen. Teste, lelke prédája, a nemtelen, gyalázkodó szavaknak és az egész életére kiható zord, kutyának sem való idő viszontagságainak. Miért, hogy a madárnak vagyon fészke és az Ember fiának nincsen, hova fejét lehajtsa?! Amint nézem azokat a lázrózsás, meg azokat a sárga, az élet keresztjétől korán verejtékező arcocskákat, mintha azokban a beesett szemekben valami tüzet, valami túlvilági fényt látnék villogni. Ott látom azokban a sötét, meg azokban a búzavirág kék szemekben lobogni a nagy magyar akarás szent tüzét. Ott látom a tudás utáni mérpor Nagy karácsonyi vásár tr » LICHTENBERG SÁNDOR CIPÓ ARUHAZABAN TELEFONSZÁM 35 1 NYIREGYHAZA, ZRÍNYI ILONA-UTCA 1. SZAM TELEFONSZÁM 351 A karácsonyi vásár tartamára mélyen leszállított áraim : Nói fekete félcipók —'—. 15 —, 19 80 P Nói barna pántoF«

;pők —•—, —*—, 19 80 P Nói drapp pántosaipők —• —, —•—, 25'— P Női fskete magas szárú cipők 15'—, 16' —, 17"— P Női lakk divat pántoscipők 22'—, 24'—, 26— P I a minőségű női hócipő 12 50 P 1-a minőségi! női hócipő, bársonygallérral 14 80 P I-a minőségű férfi hócipő 19 - P I-a minőségű gyermek hócipők I2'í0 14 - , 16'— P I-a minőségű Orosz női sárcipő 9 80 P Divat hócipők patent roiirt zftrral nagy válasz'ékhaa Férfi fekete egésíeipők 17 80, 19 50, 20 50 P Férfi fekete és barna félcipők —, 22 24 — P Férfi lakk félcipő ——, 29—, —P 1059S— 4 Női bársony komodcipő 4 50 ^P Női teveszőr komodcipő 6.— P Női poBBtó caattoscipő meleg béló&sel 14'— P Divat komodcipők nagy váJasztékbau. Estélyi és báli cipóújdonsagaim megérkeztek ! I