Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-20 / 289. szám

2 jníyíryidék:. 1928. december 29. ^^aVVexi&o v^v^é^ varác*on

Xta * u

Ssxe\)\>ev faragó ut\ &\9a\ü7,\e\ A miniszterelnök itthon Gróf Betlen István miniszterelnök hazaérkezett több netes külföldi útjából. Időszerűnek tartotta ugyanis, hogy a világ legnagyobb vezető politikusaival érintkezzék és eszmét cséréljen az aktuális politikai kérdésekről s elmoadja nekik azt, amit azok tudni kívánnak tőle s viszont meghallja azt, amit ő kiván megtudni. A leghatározottabban kijelentette a miniszterelnök, hogy utjának céljai között egyáltalában nem szerepel az, amit idehaza egyes lapok imputáltak neki: a kölcsönszerzés. Amint maga mondja, ha ez lett volna utjának célja, ugy nem Genfbe ment volna, sem Luganoba, mely városok tudvalevőleg nem tartoznak a financiális grémiumok közé, hanem bizonyára egyebüvé, valamelyik financiális fókuszbaArról bizonyára meg lehetünk győződve, hogy minden szűkszavú "beszámoló dacára, — mert hiszen diplomáciai érintkezésekről és megállapodásokról nem igen szokás szélesen nyilatkozna, — Bethlen jól felhasználta az időt és előbb-utóbb mutatkozni fognak azok az előnyök, amelyek utjának sikerét jelentik. Aminthogy a miniszterelnöknek eddig minden külföldi kiutazása és tárgyalása jelentős sikerrel járt, és nem egyizben képezett fordulópontot belpolitikai és gazdasági életünkben. Az is kétségtelen, hogy nemcsak a legtekintélyesebb magyar diplomata Bethlen, de a legszerencsésebb kezű is, aki brilliájisul ért hozzá, hogy áttörhetetlennek látszó nehézségeket is könnyedén félrebillentsen a diplomácia útjából s pozitív hasznot csikarjon ki nemzetének. Gondoljunk csak arra, hogy a békekötés utáni sötét években a gyűlölt és külpolitikailag teljesen izolált Magyarország részére ő készítette elő a nyugati hatalmak elismerő .negértését. Ö volt az első magyar politikus, akivel már nem félvállról beszéltek Európa vezető államférfiai, hanem mint egyenrangú tényezővel, bár levert és kifosztott, de diplomáciailag és politikailag mégis számba veendő ország miniszterelnökével. Az a művészet, amellyel a ködös és bizonytalan utakon annak idején kitűnően tudott tájékozódni, ma is birtokában van gróf Bethlen Istvánnak s meg lehetünk győződ ve róla, hogy útjáról, amint az eddigiekből is bizonyára áldás fog fakadni a nemzetre. Hiszen az európai vezető államférfiak közül többen voltak vele egyidejűleg Genfben és Luganóban, azok mindenikével, amint a lapok hirül hozták, beható eszmecserét folytatott. Az is megállapítható a külföldi híradásokból, hogy ezek az urak maguk keresték több ízben az alkalmat a Bethlennel való találkozásra, igy tehát elképzelhetjük, hegy talált módot a magyar miniszterelnök arra, hogy közvetlenül ismertessen meg és tárgyaljon le olyan magyar problémákat, amelyek a legközelebbi jövőben megoldásra kerülnek. Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, de meg vagyunk győződve rola, hogy mihamarább fel fognak bukkanni elvan tények, amelyek szoros vonatkozásban lesznek Bethlen genfi és luganói tartózkodásával. Takarékoskodjunk a „TaKarexossag"-gai! Hogyan lesz a több akaratból „Egy akarat" és az egyesülni nem akarásból „Unió" ? Eltűnt a készpénzvevő és bnvócskát játszik. — Távúszás az — adósságban. Fúzió vagy likvidálás ? A „Nyírvidék" számára írta : NádOf Jenő az OMKE titkára Az egész ország kereskedelme előtt ismeretes a fogyasztás növelésére irányuló törekvéseknek az a formája, amely úgynevezett »A. B. C.«, »Arna«, sTakarékosság« s más hasonló szövetkezetek megalakításával, az árunak készpénzáron 6 havi hiteire való kínálásával próbálta megoldani a fogyasztási válságot több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Hogy a készpénzeladásnál jóformái alig, az ily hiteleladásnál viszont rendszerint felszámított forgalmiadó, kezelési költség s egyéb körülmények révén vájjon a fogyasztó tényleg oly áron tud-e vásárolni hitelbe, mintha azonnal leteszi a oankjegyeket a pultra, azt most nem vizsgáljuk. Talán igen, talán nem. Mi inkább azt kutatjuk, hogy vájjon a kereskedőkre nézve előnyös-e, hogy valamelyik ilyen szervezet irigyelt (?!) tagja legyen. Amikor ugyanis az első ilyen szervezetek egyes városokban megalakultak, természetüknél fogva egy egy szakmából csak egy-egy, vagy két-két, nagy városokban is legfeljebb három-három céget vettek be' maguk közé. A többiek kirekesztetteknek érezték magukat, az uj szervezetben egyenlőtlenül kedvező fegy vert láttak és az OMKE védelmét kérték ellenük. Az OMKE rámutatott arra, hogy a fogyasztás fokozására irányuló ilynemű törekvés, ha — mint később be is bizonyítjuk — a benne lévők érdekében sem helyes, mégsem'támadható. Az alakulás jogi alapja korrekt és versenytisztesség szempontjából is csak akkor volna kifogásolható, ha nem azt nyújtaná, amit igér, más áron árusítana, mint ahogyan hirdet. Ellenben szabadalmazva a rendszer nincs és nem is lehet. Megtehetik a kivül állók, hogy hasonló »ellen«-szervezetben tömörülnek. Ennek alapján aztán, amely városban csak néhány kereskedőt vettek be a »Takarékosságba«, holott résztvenni többen akartak, ez a több akaró megcsinálta az ;>>Egy} akarati, ellenszövetkezetet. Akikkel a »Takarékosság«-beliek nem akarták az egyesülést, azok »Unió»-t alakítottak. Ennek aztán igen érdekes következményei lettek. i pórnljárt fregoli Minthogy nagy hirdetésekben önként kínálták készpénzáron félévi hitelre az árut, aki azelőtt röstelt wdóssigot csinálnia, az is könyvecskét váltott a hitelre, a készpénzvevő csaknem teljesen eltűnt és nyakig merült adósságba az is, aki azelőtt soha senkinek sem tartozott. Az egyes szervezetek maguk között vigyáztak, hogy az egyes adósok részére megállapított hitelkeretet az illető adós tul ne léphesse de a többbi szervezet tagjai ebbe nem nyerhettek betekintést. Igy azután sok helyen és sokszor megtörtént, hogy aki az egyik szervezet tagjainál már teljesen kimentette hitelkeretét, elment a másik szervezetbe, ott is kapott könyvecskét és hitelkeretet és mint adósságcsinálásban szüzet kezelték. Csak amikor már itt is gyorsan és teljesen kimerítette az uj hitelkeretet az illető adós tul ne léphesse, vezet, hogy nem tudja rajta behajtani követelését. Amikor már minakét szervezetnél kimerült az adós hitele, azokhoz ment, akik egyik szervezetnek sem tagjai. Ezek állították fel a távuszási rekordot az adósságban. Egy ilyen fregoli azonban pórul járt. Bement Z. S. ay.-i kereskedőhöz, akiről ugy olvasta, hogy az egyik szervezet tagja s amikor kiválasztotta az árut, kihúzta bal beiső zsebéből — véletlenül a másik szervezet könyvecskéjét. »Hopp ez aem az!« felUjevíg leizatlítoit arak Wassermann Sámuel cégnél | Bencs László-tér 1. szám. Korona épület. A'apítva: 1886-ban. Telefonszám: 269. |j Üveg készletek és poroellán szervizek compiett | összeállításban, a legolcsóbb és legfinomabb kivitelben. A legjobb = minőségű alpacca evőeszközök casettában vagy anélkül. || Magyar f ayance virágvázák és cserepek, mosdó és (üszerkész- =| letek. Tükrök ás lámpák. Csiszolt üveg *>s | nemes porcellán vitrinevázák, csészék, nippek s hamutartók. || MT Olcsó ajándéktárgyak. Alpacsa dísztárgyak. "TO j§ = 10394-1 Takarékosság könyvecskére 6 havi hitel. Kópkcetezés. kiáltással gyorsan visszasülyesztette és most már jobb oldali zsebéből előszedte nagy büszkén az első szervezet könyvecskéjét. Amikor azonban a kereskedő közölte, hogy tévesen irták ki nevét, mert ő egyik szervezetnek sem tagja, a vevő, helyesebben vevőjelölt lógó órral eltávozott. Természetes, hogy a két helyen hitellel agyontömött adósnak e kereskedő nem adta hitelbe áruját. Egymás könyvecskéit is cserélik ?! Egyik szervezet tagja elpanaszolta, hogy az ellenszervezet tagjai, ha az előbbi könyves vevője tájékozatlanságból, ez utóbbi valamelyik kereskedőtagjához megy vásárolni, elveszik tőle a könyvet azzal, hogy az nem jó és adatnak részére a maguk szervezetéből másik könyvecskét. De a panaszkodóval egy ugyanabban a szervezetben lévő másik kereskedő megvallotta, hogy bizony az ő szervezetükben is elkövették már ugyanezt a tisztességtelen verseny -eszközt. Hogy az egész mozgalom aem vezetett jóra, azt fényesen bizonyítja, hogy több olyan tekintélyes és tőkeerős cég, amelyiknél semmi kétség sem fér ahoz, hogy játszva bírnák a félévi hitelezést és presztízskérdésből igyekeztek benn lenni a legelsők között, — ezek a tekintélyes, tőkeerős cégek egymásután léptek ki a szervezetből, s ezt hatalmas hirdetésben közölték. A vevőközönség helytelen vágányra terelődött, a Kereskedők helyzete rettenetesen leromlott s most még fokozottabban kiált megoldás után a fogyasztás válságának leküzdése. A szervezetek bármelyikében résztvevő kereskedők egyikét sem érheti gáncs, a fogyasztó közönségnek minnél előnyöseben való kiszolgálása, ezáltal a fogyasztás, a forgalom növelése, tehát helyes cél lebegett szemük előtt, de — az eszköz helytelennek bizonyult, nem érte el célját. A fogyasztás talán növekedett, a kereskedők kintlevősége biztosan emelkedett, de a bevétel egyáltalán nem. Pedig talán a kereskedő mégsem tisztán a kintlevőség növekedéséből él. Mi legalább azt hiszszük. S ha megvolna a jövedelemtöbblet, miért tagadnák ezt a kereskedők az adókivetésnél ? Mi a teendő ? Felmerül tehát újból a gondolat, hogy ha a mai helyzet nem jó, mi a teendő. Minthogy egyik szervezet kereskedői sincsenek értesülve a vevőknek a másiknál már túlzott eladósodásáról, felmerült a