Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-18 / 287. szám

1928. december 18. JSfYÍRYIDÉK. 3 A hét margójára Szobrot kap hát a sivatag lakója. Az őstirpák. Bronzba öntik. Hogy megtiszteljék a multat. És a munkát. Amelynek nyomai, szerte, mint oroszlánnyomok húzódnak meg a Nyírség homokjában. Nem százegynehány, hanem csak ötven-hatvan éve, még sívó homok. Tóefnék. Mocsár. Apró, nádas, bogárhátú, öreg házalc, meg zegzugos utcák tömkelege. Orosz utca. Templomköz. Angyalzug. Sivák. Eletó. Epreskert, örhalom. Szénatér. És a többi. — Vájjon ki emlékszik még rájuk ? Hogy, ahol most díszes házak, vagy éppen paloták állanak ott, még csak pár évtizede, korcsolyáztunk. Csibort fogtünk. Meg sszegélyes merüt». Hogy, ahol most az est borítja fátylát Bessenyei szép, nemes, elmerengő alakjára, az én diákéveimben, még nyílt kanális torkolt. Ahol, meg a két vasutköz nádasában, zsiványt játszottam, a Csengery-fiukkal. — Hogy, ahonnan most búsan búg ki a »De profudis» szivettépő hangja, boglyas verébfészkekkei volt iele az ősi ákác. És apró, vaspléh ellenzőkkel a börtön. A mostani Korona helyén. Ahonnan vasraverve kísérgették valamikor a tiszaeszlári per vádlottait. Hogy, a «Mens sana in corpore sanc», a Bujtos telep helyén, valamikor, ős teknőnyárfák, nyírek, szilfák, mogyorók, berkenyék, juhar, kőrisfák, hivták-csalogatták az ifjú nemzedéket. Meg a Korányi, Hibján, Sexty kertek almása. És ribizli bokrai. Hogy, talán sose született volna meg a Jósa András Muzeum, ha régi idők régmúlt emberei, akik közül ma már csak itt-ott teng-leng egy-egy őszbecsavarodott öreg ember a Casinóban, meg a promenádon, az űrhalom tetején nem játszik — katonásdit. Elmúlt. Mint sok annyi más. Uj idők, aj emberek jöttek. Akik talán meg se értik. Csak egy nem változott. Aki fészket rakott. Mig aztán lassacskán ő is kijebb szorult. Mint a vadlúd. A végekre. Mert az eleje már másé. A tirpák. A százegynehány éve még zsellér. Ma dolgos, független polgár. Akit nyom az adó. Meg az életnek ezer mis terhe. Deleikében ma is a régi. A Petrikovicsok, Sutákok, Markók, Henzselek, Gerliczkiek, szelidlelkü, jámbor unokája. Akinek a haját már nem fogja össziei afésü. A vállát sem borítja szür. Asszonyáról is lekerült már lassan, a2 az öregjén fekete, a fiatalon szines, rjfhéz, rojtos selyemkendő. Ami, nem is volt jó. Nem is volt eléggé drága. Ha, nem az Ungár, meg a Mannheimer boltból került ki, vagy a «kancsi zsidótól». Elnémult a Guba. Elcsendesedett a Bundi. Cigány helyett rádióval mulatoznak már kint a Cserkeszen. S a foxtrott járja. De hóna alatt még mindég ott a régi, rézveretes, öreg imakönyv. Az ut. Az igazság. Az élei. Ami összetartja. Ami visszahozza. Akármelyik határba vesse is a sors. Legalább, meghalni. Ha rajtam állna, emlékére, ezt arégi, öreg, csattos imakönyvet vésetném kőbe. Vagy, a sivatag királyát öntetném bronzba. Nem pedig, amint hallom, az öreg ekhós szekeret. Okulásul. Megtisztelésképen. Hasis fiyala Egyszer beszéltem csak vele. Gogával többször. Christea Mironnal egy egész nyarat. Maroshévizen. A Bánffi fürdő árnyas fái alatt. Maniuval a nemzetiségi kérdésről folyt szó. Gogával az irodalomról. Christeával pedig, hogy 6 nem oláh, hanem román. Maniu a közigazgatást tette felelőssé mindenért. Goga a »zsidó« irodalmat. Amiről később heves, nagy cikket is írt a Huszadik Századba. Christea a sovinizmust. Maniu a nemzetiségi tör* vény végrehajtását sürgette. Goga kulturális autonomiát. Maniu a jog uralmáról beszélt. És tiszta választást követelt. Goga azt hangoztatta, hogy elvész az a nemzet, amelyik nem viszi bele irodalmába lelkiségét, meg nem alkuvó fajiságát. Christea a magyar törvénytárt adta a kezembe. Hogy, abban, nem az oláh, hanem a román nemzeti egyház jogai vannak intézményesen biztosítva. Maniu azt kérdezte. Nagyobb magyar akarok én lenni, mint Kossuth. Eötvös. Szalay. Mocsáry. Goga Adyt, Petőfit, Madáchot tette elém — román fordításban. Christea elvitt az iskolába. Onnan a lankára. Shogy szembe fordultam egy csomó móc suhanccal, csúfondárosan csak anynyit szólt. No, most próbáljon csík velük beszélni. Persze magyarul. Maniu azt vitatta, hogy az állami rend legbiztosabb alapja az igazságosság. Meg a jó közigazgatás. Goga a meg nem alkuvó nemzeti szellemet tette meg ennek. Christea a kulturát. és folyt a vita. És állt a harc. Mig csak el nem jutottak, Budapesttől — Bukarestig. Az írótclltól, meg a képviselőségtől, a — miniszterségig. A Kultusz ügyek szerény referensétől, a metropolitaságig, sőt, sőt egészen a — régenstanácsig. Vájjon visszagondolnak-é ezek az urak ezekre a beszélgetésekre ? Ugy, mint én. Amikor módjukban áll most mindezeket meg is valósítani. Avagy tudós Apáthy Istvánnak lesz most is igaza. Aki soha, egy percre se szűnt meg hangoztatni a Huszadik Század királygyűrűs, kétségtelenül sokat tanult, de aberált, Írógárdája előtt. Hogy, gyerekek, nem ismeritek az elát. Olyan az, mint a lakmuszpapír. Megkékül. Mihelyt a magyar nemzeti állameszme gondolatával találkozik. Szilánk. ó év közgazdasági eseményeit. A háborús gazdálkodásnak itt felejtett emlékeit, a mesterséges beavatkozásokat és kereskedelmi korlátozásokat felváltotta egy racionálisabb elmélet. Az év elején azt hangoztatták, hogy a magyar gazdasági élet azon fordul meg, hogy a külkereskedelmi mérleg passzívumát lehet-e csökkenteni, vagy nem? Hiába akarták itt bűnbakul a kereskedelmet megtenni azzal a jelszóval, hogy iparellenes politikát folytat, mert ez a vád megbukott azokon a tanulmányutakon, amelyeket a külkereskedelmi mérleg passzivitásával szemben folytattak. Megállapítást nyert a statisztikai adatai alapján, hogy amikor a behozatal emelkedett, ugyanakkor a belföldi termelés is emelkedő tendenciát mutatott, tehát a behozatal arányban állott a belföldi fogyasztással, az itt megindult uj közgazdasági életlehetőségekkel. A magyar termelés lépést tart a fogyasztással és szükség van a külföldi nyersanyagra és félgyártmányra. E megállapítás ellen még a vámvédelem elvakult hívei sem szólalhattak fel. A magyar kivitel támogatásának eredményes eszköze a külföldi kereskedelmi hírszolgálat megszervezése volna. Foglalkozik Mayer János földmivelésügyi miniszternek a kereskedelmi szervezetekről mondott erős kritikájával, amit kéthetes külföldi tapasztalataival indokolt meg a miniszter. Nem lehet két heti tanulmányozás után az unszolidaritás vádját emelni a magyar kereskedelem ellen és nem jöhet olyan hamar ellenkezésbe önmagával egy felelős miniszter, aki szombathelyi beszédében csak nem régen a következőket mondotta: Agrár létünk mellett sem hanyagolhatjuk el a többi foglalkozási ágakat és minden igyekezetünkkel arra kell törekednünk, hogy az ipar és kereskedelem párhuzamosan fejlődjék. Ez a mi óhajunk is. A magyar kereskedők bizalommal és szeretettel fordulnak az nj pénzügyminiszter felé Az Omke titkárainak előadása a Kereskedők és Gazdák Körébei (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület meghívására vasárnap délelőtt 11 órakor a Nyíregyházi Kereskedők és Gazdák Köre helyiségében központi kiküldöttjei utján ismertette a magyar kereskedelem válságos helyzetét, megjelölte az orvoslandó hibákat és foglalkozott a földmivelésügyi miniszternek a magyar kereskedelmi szervezetekről mondott kritikájával. OHJAJ! ÉLJEN! •rgfojt u átkozott kchSgéB! Egfer menpautill* oaMHunar "•ggyógjitotl t Kapható gyógyszertárakban és drogériákban! A betegeskedő elnök helyett Rosenthal Gyula alelnök nyitotta meg a kereskedők és gazdák népes gyűlését, majd Hoffmann Mihály üdvözölte a pesti vendégeket, valamint a nyíregyházi ipartestület képviselőit Zomborszky Dániel elnököt, id. Antal Lajos és Hogyan Mihály alelnököket és Zeke László ipartestületi jegyzőt. Varannai Aurél OMKE titkár tartotta meg ezután nagyszabású, gondos tanulmánnyal előkészített előadását az aktuális kereskedelmi kérdésekről, örömmel állapítva meg a nyíregyházi kereskedők és iparosok harmonikus együttműködését. Philoktetes képe jut eszébe, amikor a magyar kereskedelem mai helyzetét nézi. Hosszú, sok éves küzdelem áll mögötte, amelytől diadalt, megnyugvást és békességet remélt és most itt fekszik egy puszta szigeten, barátok nélkül a magyar kereskedelem, száz sebből vérezve, halálos betegséggel. Philoktetest megmentette Odysseus, d eki fogja megmenteni válságából a magyar kereskedelmet? Az uj év küszöbén ismerteti az