Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-14 / 284. szám

1928. december 14. JNTYÍRYIDÉK. s tán, hogy reputációját megvédje, komor hangon mordult az öreg asszonyra: >:Maga meg jobb lesz, ha elhallgat. Inkább a maga baján törje a fejét. Bezzeg, mikor a maga fiával vót a baj, nem beszélt ilyen nagy hangon.« »De az becsületes ember vót ám, nem olyan mint te. Amit csinált csinált, de elvette azt a szegény jányt, oszt boldogan élnek«. A legény dacosan vetette fel fejét, de mikor szeme a leány szemébe kapcsolódott, a földre nézett. « »Én is elvenném ,ha én volnék az apja annak a ... kölyöknek.« A menyecskét úgy érték ezek a megbecstelenítő szavak, mintha durva ököllel vágtak volna az arcába. Hangos sírással toppant a legény elé: János! Hát van Istened, lelked, hogy igy megszégyenitsz. Hát volt nekem rajtad kívül valakim! Hát a világ cédája vagyok én! Ő, te nyomorult, nem félsz, hogy az Isten menten a föld alá sülyeszt ezért az aljas hazugságért. Nem bánom, mond, hogy már nem kellek neked, mond, hogy utálsz, mond hogy nem törődöl ezzel a szerencsétlen gyerekkel, nem bánom, ha egy krajcárt se fizetsz, de azt ne mond, hogy céda va gyok, mert... Itt már zokogásba ful a hangja és már kiáltják a nevet. Kirgiz. Ady Lajos tankerületi főigaz gató befejezte hivatalos látogatását ai ev. Kossuth reálgimnáziumban (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Ady Lajos tankerületi kir. főigazgató, mint megírtuk, hivatalos látogatást végzett a nyíregyházi ev. Kossuth reálgimnáziumban. A három napig tartó látogatás eredményét a szerdán délben tartott főigazgatói értekezleten közölte a tanári kar tagjaival s általában a legteljesebb megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett. A tanári kar nevében Teltsch Kornél igazgató meleg szeretettel üdvözölte Ady Lajost abból az alkalomból, hogy főigazgatói működésének decenniumát megérte s hogy ebben a válságokkal és súlyos megpróbáltatásokkal teljes tiz esztendőben az ev. Kossuth reálgimnázium mindenkor a legmeszDiadal Mozgó Ma, csütörtökön utoljára 5, 7 é« 9 énkor ADOLF MENjOU legsjabb filsjeAi asszonyi 8 kánya' Larailltc márki kal&ndjai 8 fely. | A görl ce A csoda paraa i Burleszk 2 felr. Birlt.zk 1 felr. f Az előadásokat a Városi Szinház szalonzenekara kiséri Slőzetes jelentés: Dec. 14, 15. és 16. péntek, szombat, rasirntp Reginaid Denny : Ne féij Denni! Monté Blue: Az óceán rnpülff Gráf Zeppelin diadalmas Htja Amerut.ba I

szebbmenő jóindulatot tapasztalta részéről. A főigazgató láthatóan jóeső érzéssel fogadta a tanári kar üdvözletét s twábbi támogatásáról és együttérzéséről biztosította az iskolát. Emelik az ötvenszázalékos rokkantak járnlékát A rokkantak felülvizsgálata befejeződött. Mint megírtuk annak idején, ez volt az utolsó felülvizsgálat ,amikor a rokkantellátási igényeket elő lehetett terjeszteni azoknak is, akik eddig rokkantiárulékban nem részesültek. A vizsgálatok befejeztével az öszszes rokkantakról katasztert készítenek. Legkésőbb májusra elkészül a rokkantak pontos statisztikája s ekkor dől el, hogy a rendelkezésre álló hitelből milyen mértékben segíthetnek az 50 százalékos rokkantakon, mert ezek járulékának emelése van tervbe véve. A minisztérium hadigondozási osztálya megkezdte a rokkanttörvény kidolgozását is, amely az eddigi rendeletek figyelembevételével végleg le fogja zárni a rokkantügyet. Az eddigi felülvizsgálati eredmények szerint a rokkantaknak eltorzítja.a legszebb arcot. Keliemotlen szájszag visszataszító. Miiül.{át szuj.sc'ghibát alaposan el lehet tüntetni a pompás; üdítő Chlorodont-íog^aezta ese;leg már egyszeri használatúval. A fogak rövid használat uián pu iiyörü elefántcsontszíuben ragyognak, kllOnöscn ha a tisztításhoz a küliín erre a r .lra készített fogazatos sörtéjü Chlorodont-íogkefét használjuk. A fogak közé szorult roilmdó ételmaradékok, amelyek a kellemetlen szájszagot okozzák, ezzel a t.'í!;. lövi alaposan eltávolíthatók. Tegyen kísérletet egy kis tubus fogpasztával. mcKiiek . :a 60 fillér, egy nagy tubus áraP 1—. Chlorodönt-fogkefe (p.iha vagy keir.ény :«it jü) P l'öO.^.Chlorodont-szájvíz üvegenként P 2 G0. Csak kék-zöld szinii cto'nia^ !

: sban és ^hlorodont" felirattal valódi. Mindenütt kapható. — Leo-Werke A. Dresden, magyarországi vezérképviselete: Molnár Bertalan és Társa, íkáripp: r körülbelül 10 százaléka kerül ma- I egy óra múlva megszűnt harmogasabb rokkantsági fokozatba, nikázni a tüdejével. Én magam mint eddig volt. Ezeknek az ál lapota ugyanis időközben súlyosbodott. Szó volt róla, hogy a 25 százalékos rokkantkategóriát véglegesen beszüntetik s az idetartozó rokkantakat végkielégitik. Ennek a tervnek keresztülvitele azonban ellenkezésre talált a rokkantak nagyrészénél és megfelelő fedezetet sem tudtak előteremteni a végkielégítések céljaira. Ezért a megszüntetési tervet elejtették és a 25 százalékos rokkantak közül csak azoknak adnak végkielégítést, akik maguktól kérnek. Riport a nyíregyháii lómészárszékről (A «Nyirvidék» tudósítójától). Valami történt a Kossuth téren. A kíváncsiság embergyürüt képez valami köré. Egy rendőr nagy léptekkel, fontoskodva és tekintélyes pózzal lohol oda. Valami történt ott.... Mi történt ? Autók fékeznek, kocsik barrikádolják el az uttestet. Izgalom. A kíváncsiság éhes gyűrűje egyre szélesedik. A villamoskalauz elfelejti meghúzni a csengő szíját és leugrik a villamosról. Mi történt. Boltos segédek, elárusító nők fehér köpenyben, hajadonfőtt, inas gyerekek, iskolás fiuk, tekintélyes külsejű urak, szőrmebundás, elegáns hölgyek szaladnak, igyekeznek a Kossuth-térre. A városháza ablakaiból tisztviselőket könyököltét ki a szenzáció. Valami történt. Az élet unalmas, egyhangú taposó malmában történt valami. Valami, ami uj, ami nem hétköznapi, megszokott talán. Mi történt: Egy szerencsétlen állat, ficánkoló, falusi paripa meggondolatlan és bohó, törte ki a lábát és most ott fekszik a gyilkos aszfalton tehetetlenül, vergődve. — Mi történt.... semmi. — Egy ló kitörte a lábát. — Hallom itt is ott is a szemrehányó megjegyzést. — Kár volt ugy sietni. Azt hittem valakit elgázolt az autó. Az érdeklődés gyűrűje csakhamar megkopik és az emberek elégedetlenül csalódottan mennek a napi munka szürke, monoton malmába vissza. A ló pedig — nagyszerű egészséges teltizmu , tüzesvérü állat — ott fekszik az utca sarában, ziháló tüdővel, a roppant kintól vérbeborult szemmel, tehetetlenül, elkárhozottan. Csak a gazdája, a tanyax kisgazda érti a íájdalmát, de az is gyűlölettel nézi. Néha nagy keserűségében dühösen rúgja oldalba. — Ezzel a rusnya döggel most mit csináljak — kérdi tőlem; aki most már csak egyedül osztom elkeseredését. Én megértéssel bólongatok fejemmel, de szemem az állat szánalmas vergődését nézi. Mintha érezné, hogy tört lába miatt halálra van ítélve, megszűnt hasznos rabszolgája lenni a felsőbbrendű embernek, az irgalmatlan zsarnoknak és kétségbeesve erőlködik, hogy talpra álljon. De nem megy. Kifáradva, lihegve zuhan vissza. A kisgazdát időközben egy tagbaszakadt, pőrölyöklü, bronzarcu fiatalember foglalta le. Titokzatosan suttognak a szekér mögött. Csakhamar bankót olvas a gazda remegő markába. Vagy három tizesbankó lehetett. Aztán a fiatalember egyszerre intézkedni kezd. Egy stráfkocsit dirigál oda és nagy szakértelemmel kötözteti össze és emelteti a kocsira a szerencsétlen páriát. — Vájjon hová viszik — kérdezem a fiatalembert ártatlan arccal, naivul mosolygva. Egy pillanatig bizalmatlanul néz rám, de ártatlan mosolyom eloszlatja bizalmatlanságát, mert válaszul — A vágóhidra. — mondja fitymálva és megdöbbent tekintetem láttára gúnyosan kacag. — Bizony ez a csikó ütöm le uram és nem sokára felaprítva ott csüng majd a lómészárszék fogasain. Az utolsó szót már a kocsi bakkjáról kiáltotta és aztán csak az összekötözött állat nagy, busa feje bólogatott szomorúan felém a tovarobogó kocsiról. A lómészárszéket a Vay Adámutca kívül eső, sötét részén találtam meg. A házak elkorcsulnak arra felé, mint az angolkóros gyermekek, a sár az úttesten meghal-mosodik és a szegénység szaporodik. Egy keskeny fénycsik hasitja ketté a fekete járdát. Lómészárszék — olvasom a kopott táblán — és csodálkozásomra ragyogóan tiszta hentesüzletbe lépek. A vasfogasokon hatalmas húsdarabok csüngnek kifogástalanul trancsirozva, a pult előtt pedig a szalámi, kolbász, parizer megszokott, gusztusos kirakata. Az üzlet jobb oldalán két hatalmas, modern jégszekrény fagyasztó gyomra konzerválja a hust a nyári hőségek idején. Palitzné asszony készségesen ad felvilágosítást. Elmondja, hogy a lóhus bármelyik részének kilója egyformán 80 fillér. Akár ha vesepecsenyéről is van szó. A hentes árut is egyenlően méri. A kolbász, parizer, szalámi kilóját t.2o-ért ad ja. A lózsirt pedig, a kitűnő, nagyszerű illatú, libazsírhoz hasonlítható lózsirt 2 pengőért vesztegeti. Az üzlete nyolc éve áll fennt és bizony kezdetben igen nagy volt az idegenkedés, de ma már hála Istennek elég nagy és mindig növekvő forgalomnak örvend — fejezi be büszkén a jó asszony és talán nem is sejti, hogy az ő üzleti forgalmának fejlődése a nyomor mérhetetlen növekedésével van kap csolatban. római katfroiikns tanítók bázánafc bokréta ünnepélye Még dolgoznak a tetőn, a vakoló kanalakról olykor le-le csordúl cseppen egy kevés malter úgy, hogy az ember csak behúzott nyakkal tud közlekedni a vörös, meztelen téglafalak közt. Az udvaron deszkából rögtönzött asztalon kosarak gömbölyödnek és egy köpcös demizson. Es kendők, fejkendők a napszámos lányok számára. Még hordják a maltert, de már fél szemmel oda kacsintgatnak az asztalra. Szemükben a várakozás fénye, léptük imbolygó és bizony talan; szórakozottak. Most szemelni kezd az eső, tapintatlan tiszteletlenséggel cuppannak a cseppek a büszke demizsonra. Két inasgyerek gyorsan felkapja az asztalt

1 és sietve beviszik az épület egyik helyiségébe. Az eső egyre fenyegetőbben kopog odafent. De már bent vagyunk és Tasnády Tihamér építésvezető megállítja a munkát. A munkások és munkáslányok mind bevonulnak és elhelyezkednek az asztal körül. Az egyházat Balogh egyháztaI nácstag képviseli. Kedves jelenetek tanúi vagyunk, mikor kiosztják az ajándékokat. A lányok, akik előbb még olyan bátran viselkedtek, szégyenlősen visszahúzódnak, egyik sem akar első lenni. Hát még mikor felnyitják a párolgó fazék tetejét és meglátják a villacsiklandozásra ficánkoló virsliket. Mindenki kap egy párat és egy pohár bort hozzá.. . Eleinte húzódoznak, de azután láttam egyet, aki kihasználva egy alkalmas pillanatot, még egyszer odaállt kérni és kapott is. A bor osztásnál még magasabbra hágott a leányzók szemérmetessége, hátat fordítottak a kajánui vigyorgó férfinépségnek és úgy itták meg-f* Az egyik, egy nagyon bátor, barna, feketeszemű leány magasra emelte poharát mondva: »A mérnök ur egészségére, Isten éltesse sokáig !« A férfiak persze nem sokat teketóriáztak. Ettek, ittak rá, azután szépen tisztességgel megköszönték és csoportokban eltávoztak.