Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-14 / 259. szám

6 jWlríllYIDi*. 1928. november 14. 1 Kocsikenőcs, 1 gépzsir, minden­I fajta olajok, JJ H A 1 B • | gpn / / kenőanyagok legolcsóbban Schwarz | M 11 ll|l| I iü | I * ® Rudolf és T» olaj,- zsiradék- és vegyi- | r.Ja Sí I 11 11 1 8" gyár r- 1 Teiérk éP yiseleténél Lift I 1U y L111L lyiregyháza, Széchenyi-nt 9. sz. I Telefon: 507, vagy 139. 1346 | ¥idám esetek A RAVASZ FISKÁLIS. A pesti lakásínségnek megvan­nak a maga bohózatai is. Ezek közül való az alábbi történet: Az Erzsébet téren virágzik egy posztókereskedő cég. Azon a he­lyen, ahol ma diszes üzlete van, va­laha kicsiben kezdte, egynyilásu bolthelyiségben. De idővel annyira vitte, hogy kibérelte a házban ievő összes üzlethelyiségeket. De rájöt­tek a cég tulajdonosai, hogy még igy is szűken vannak. Elmenni nem akartak a házból a világért sem, a földszinten már minden az övék volt, tehát elhatározták, hogy föl­felé terjeszkednek, s kiveszik az első emeletet. Takarékosságra tanítja és Fölmegy nagy titokban az egyik cégtárs a háziurhoz és kéri az első emeleti lakást. — Odaadnám, — hondja a há­ziúr, — de abban meg húsz ev óta lakik egy előkelő ügyvéd, aki éppen a minap mondta, hogy nem megy ki a házamból, amig meg nem hal! A kereskedő szárazon szől: — Hát ideadja-e, ha félévenként ezer pengővel többet fizetek, mint ő és ötéves szerződést kötök ? Rövid habozás után a háziúr rá­áll az alkura, a »pénz beszél, kutya ugat« elvénél fogva, s rögtön meg is köti a szerződést a posztókeres­kedŐvél. Ez vigan távozik. Most felmond a háziúr az ügy­védnek. Az ügyvéd kétségbeesetted rohan fel a háziurhoz. — Hja, — mondja ez — ezer pengővel többet Ígértek érte és — pénz beszél, kutya ugat. Az ügyvéd elmosolyodik: — Rendben van, — mondja. — Most majd én teszek önnek egy ajánlatot. — Nos? — Mennyit fizetnek a posztóke­reskedők a földszinti helyiségekért ? — Háromezer forintot. — Van szerződésük ? — Nincs. — Nahát, — vágja ki a csatta­nót az ügyvéd — adok én ezért az egész földszintért évi ötezer pengő bért és ötéves szerződést! Megka­pom ? :— Hogy a pokolba ne kapná megl Pénz beszél, kutya ugatl Azonnal lelünek és megírják, alá irják a szerződést. A háziúr pedig kapja magát és felmond a keres­kedőknek. Most jön a bohózat harmadik felvonása. A kereskedők rohannak az .ügyvédhez, hogy az istenért, ne tegye őket tönkre. De a tényálláson nem lehetett segíteni. Csak nagy rábeszélésre és ötezer pengő ujabb kártérítésért engedte át az ügyvéd a cégnek a drága bérszerződést. Most ugy áll az ügy, hogy az ügy­120 magyar légionista eset! e! a elleni harcokban lost került haza a francia idegen légióból egy monori földmives Az »Uj Somogy« c. lap írja : Tegnap délután egy szakállas kék szemű, szőke fiatalember lé­pett be szerkesztőségünkbe. Fején a francia parasztok jellegzetes kékesfekete sapkájával, szakadozó ruhája, elnyűtt cipői azonnal el­árulták, hogy messzi útról jött az idegen. Amint megszólalt, hang­jának akcentusai is amellett tanús­kodtak, hogy nagyon rég hallott magyar szót s még kevesebbet be­szélt magyarul. Az idegen mondókájával egyide­jűleg francia iratokat, trópusi fény képeket szedett elő s akkor meg­tudtuk, hogy a jövevény egyike ama szerencsétlen magyaroknak, akik végigszenvedték a francia idegen légió minden borzalmait Az iratokból kitűnik, hogy a jöve­vény nem is idegen, hanem testvé­rünk, magyar, Galbács János mo­nori lakos. Amint átesett a szerkesztőségi igazoláson, már könnyebben öm­löttek ajkáról a szavak, amelyek zuhatagábói egy tipikus magyar tragédia kontúrjai bontakoztak ki. Galbács János a háborúból, mint i-es huszárőrvezető szereit le. Az örömet is szerez gyermekeinek összeomlás után munkát nem ka­pott, s ezért 1920-ban kiment Ausztriába munkát keresni. Onnan tovább vándorolt Németországba majd Elszászba került, ahol mivel útlevele nem volt, a megszálló francia hatóságok azt mondták neki, vagy beáll a gyarmati lé­gióba, vagy visszatoloncolják. ő az előbbit választotta, s igy került 27 magyarral együtt 1920 október 24-én Marseillesbe, ahol behajózták őket s Tuniszba kerül­tek. Sousseban fegyvereket kaptak s megkezdődött a katonai kikép­zésük. A tuniszi Sousseból Siriába került, ahol abban az időben lán­golt fel a bennszülöttek mozgalma a franciák ellen. A trópusi' hősé­get és a nehéz szolgálatot csak az igen erős szervezetüek birták. Részt vettek az Abd el Krim elleni harcokban, ahol szerinte 120 magyar légionista vesztette éle­tét. A riffek leverése után újra visz­szakerült Sousseba, a 4-ik gyar­mati ezredhez, ahol megismerke­dett Kiss Bélával, a cinkotai rablógyilkos bádogossal, aki Fe­kete Lajos néven szolgál, mint tiszthelyettes. A Sousseban szol­gáló magyarok közül ismeri dr. Kiss Béla tolnai ügyvédet, Goll János vegyészt Budapestről, Stei­ner nevü fűszerest és Tódor nevű kereskedőt ugyancsak Budapest­ről, Brankes Emilt Kispestről, Tuza Istvánt Pestszentlőrincről. Október 3-án szerelt le, s Mar­seillesen át került Milanóba, mert addig a franciák vállalták a haza­szállítását. Milánótól kényszerut­levéllel került Murakereszturra, on nan gyalog jött Kaposvárra, s pénz hijján gyalog megy haza szülei­hez, Monorra. — Lugkőmérgezés. A iugkő áru­sítását eltiltották, de a régibb vá­sárlásból maradó lugkővel még mindig történnek szerencsétlensé­gek. Kisvárdán Székely Istvánné Katalin nevü leánya, aki, mig ő eltávozott a lakásáról, a szom­szédban lugkőoldathoz jutott, ivotíi belőle és súlyos sérülést szenve­dett. A gondatlansággal okozott mérgezés ügyében meginditották a nyomozást. — Singer varrógépe* kizárólag nálunk kaphatók! Singer varrógép részvénytársaság, Vay Ádám-utca 2. a „Hangya" véd megmaradt régi lakásában, sőt az öt ezer pengőn újra be is búto­rozta, a háziúr pedig boldog, mert a földszinti helyiség 30QP pengő­ről 5000 pengőre stájgerolódott — magától. Csak a két kereskedő sírdogál — csöndesen. ELŐVIGYÁZAT — Mit csinálna, ha azt monda­nám, hogy maga alávaló gaz­ember ? — Bepörölném magát becsület­sértésért. — De ha csak gondolnám? — Ez ellen nem tehetnék sem­mit. — Nos, tehát én csak gondolom. AZ ÓVATOS FŐBÉRLŐ. A szabó lakásán keresi az adó­sát. A háziasszony kiszól az ajtóból: — Prucsik ur nincs itthon. A szabó felháborodva mondja­— De ^.sszonyom, hogy tagad­hatja le, hiszen láttam Prucsik urat ahogy az ablakon kinézett. — Az lehet, de amig a szoba­bért ki nem fizeti, addig én más hitelezőt nem engedek be hozzá. A HIVATALNOK-HALÁL. A vasúti főtisztviselő mesélte ezt a finom kis történetet: Egy idősebb hivatalnok, régi is­merősöm, lelkes hive a részlet-rend szernek s a hónap elsején szinte népvándorlás indul meg Íróasztala felé a pénzbeszedők részéről. De egyszer csak nem jelent meg az irodában. A kollégák türelmetle­nül várták érkezését. Déltájban vég re betelefonált a felesége s elmond­ta, hogy férjét féloldali guta­ütés érte. A kollégák lesújtva hallgatták a szomorú hírt, egyikük azonban meg jegyezte: — Az öregúr csakugyan követ­kezetes önmagához. — Miért? — kérdezték. — Mert hü marad a részlet­rendszerhez. Most féloldali guta­ütést kapott, ugy látszik tehát, hogy meghalni is részletekben ,og. A KÖZIGAZGATÁS »EGYSZE­RÜSITÉSE.« A büntető járásbíróságnál elbo­csátották az egyik szolgát, még pe­dig a következő okból: Valami kisebb ügyben egy jó­zsefvárosi iparosembert citáltak be. Pont tíz órára volt kitűzve a tár­gyalás, de lett tizenegy, amikor a biró elővette a józsefvárosi ember aktáját és szólt a szolgának, hogy hivja be. Erre a szolga, — aki egyébként alig néhány napja volt a bíróságnál kedélyesen mondja: — Azt az embert elengedtem — Hát miért? — kérdi a biró. — Mert kihallgattam és kiderült, hogy szegény ártatlan volt. AZ IDŐ AZ OKA Két aiak beszélget: — Hol a husz pengő, amit köl­csön adtam? Azt mondtad, hogy őszre visszaadod. — Hát volt az idén ősz? SZÉP KILÁTÁS — Kedves Pista, miután már jegyesek vagyunk, vallja be őszin­tén, hogy babonás-e? — Nem én, egyáltalán nem! — Hála Istennek! Maga ugyanis a tizenharmadik vőlegényem! MARHÁT KERESNEK Marhakereskedő jár a faluban. A kis Jancsi lélekszakadva szalaa haza s bekiált az ablakon: -— Édes apám, gyüjjék ki, mar­hát keresnek! EGY BAKLÖVÉS HELYETT KETTŐ Hölgy: Ki volt az az ostoba ki­nézésű ember, akivef beszélt? Ur: A bátyám! Hölgy: Ő, bocsánat, észre kel­lett volna vennem a hasonlatos­ságot ! házalapitványi részjegyeível AZ ORVOSSÁG HATÁSA — Aludt az éjjel az orvosságtól* szomszédasszony ? — Tudtam volna, de a méregtől nem amiatt, hogy az a kis por­olyan drága volt. 1

Next

/
Thumbnails
Contents