Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-11 / 257. szám

1928. november 11. JNÍYÍHYIÖEIL 3 szeritette a mezőgazdasági bankokat, hogy 300 millió lirát adjanak a szövetkezeteknek. Ami tehát a szövetkezetek állami támogatását illeti, Magyarországon nincs kivételes helyzet. Előttem a tiszta szövetkezeti ideál lebeg, amellyel együtt jár a jogos önérzet és anyagi függetlenség. Ez pedig csak akkor következtetik be, ha megerősítjük az üzletrészeket. Mert ez az alapja a további hitelnyújtásnak. Jegyezzenek tehát minél több üzletrészt Azt mondhatná erre valaki, hogy próbálja csak meg a falvakban, mit szólnak a részjegyzéshez. Be_ ismerem, hogy a mai viszonyok között ez nehéz dolog lesz, de Károlyi Sándor gróf idejében még nehezebb Volt. Ha n falvakban pénztelenség is van, még mindig van porta, amelyen akad egy-két pengő. S ne felejtsék el, hogy részjegyzés és részbefizetés az egyéni vagyonnak egy része, tőke, amely gyümölcsöt hoz. Ez pedig fontos erkölcsi mozzanat, mert ezzel a módszerrel egy-két esztendő alatt ki lehet irtani a kommunizmus csiráját. Diósgyőrben 400 munkás vonul fel a szövetkezeti eszméért, mert ezek révén sikerült apró házaikat felépíteniük. Imponált nekik, hogy még a gyárigazgatók s mérnökök is jegyeztek részt, pedig ők nem igényeltek kölcsönt. Kérem a községek szellemi vezetőit és tehetőseit, mutassanak jó példát. Tudom, hogy azt mondják magukban: Ha ez az ur ismerné a község helyzetét, nem beszélne igy Nem olyan kétségbeejtő a helyzet, mert hiszen nem kell egyszerre kifizetni a lejegyzett üzletrészt, két év alatt ráérni. Attól ne féljenek, hogy egy szövetkezet tönkre megy, mert az OKH kötelékében nem engedünk egyetlen szövetkezetet sem elpusztulni. Hívják össze téli estéken a község tekintélyesebb embereit és beszéljék meg a dolgot. Közporv tunk költségmentesen küld ki tisztviselőt, aki megadja a szükséges felvilágosítást. Ne haragudjanak rám, de én addig fogom önöket szekálni, mig eredményt nem Iátok. (Élénk taps és éljenzés.) A hémet mezőgazdaság 50.000 szövetkezete áll harcban az amerikai importtal, pedig az amerikai hajók a nagy folyókon bemennek egész Németország belsejébe. — Alkalmam Volt beszélgetést folytatni a német földmivelésügyi miniszterrel, akinél szóvá tettem, hogy miért nem engedi be Németország a magyar marhát. Kifejtettem előtte, hogy a magyar marha 5iem akar konkurrenciát csinálni a német állattenyésztésnek, hanem amint egykor a lövészárokban egymás mellett harcolt a magyar és német katona, ugy most a gazdasági fronton is egymás mellett kell, hogy álljanak a semleges és győztes államok frontjával szemben. Azt a kérdést is feltehetné valaki, hogy mit szólnak mindehhez a takarékpénztárak és bankok? Én különbséget teszek bank és bank között Ha "a bank nem szolid, akkor nem kár érte, ha elbul kik a versenyben. OSSZELi Ilyenkor ősszel, mikor a virágok hervadásra várnak, fakulnak az álmok halkulnak a vágyak.... Ilyenkor ősszel útra kél a bánat, egy ködszámyú ütok-táltoson, megremegteti a lelkeket, s minden emberszívbe beesőn. Ilyenkor ősszel szivünkön egy régi nagy emlék fut át, s valahova elküldünk egy bús melódiát. Ilyenkor ősszel múló minden, érzzik, Szívünk üres, minden semmivé lett, Tavaszszülte hófehér mesékbe belesüvít az élet. Ilyenkor ősszel fáradtan bolyongunk, Árva szívünk fájón megremeg... Zokog a szél... S mint napjaink, peregnek a sárga levelek. Andai Corttélia. A Szolid bankokra azonban szüksége van a magyar gazdasági életnek. Nem hiszem, hogy volna olyan ember Magyarországon, aki támadná a kisembereknek szövetkezetbe Való tömörülését. Ne gondolják azonban, hogy mi csak most kezdjük a? eredménygyűjtést. Mi folyton megyünk előre, csak a tempót akarjuk erősbiteni. Négy éve 50, három éve 70, két éve 90, tavaly 103, az idén pedig már ti 6 millió pengő forgó tőkénk van. Békében 63 millió pengő volt a községek részjegyzése. 1923-ban 363.00 pengőre olvadt le. 1926-ban már 14 millió, 1927-ben 20 millió volt a részjegyzés, amely most leg utóbb még 5 millióval emelkedett. A körzeti szövetkezetek részjegyzésével együtt 50 millió ez az összeg s igy az OKH-nak öszszesen 166 millió pengő forgótőke áll a rendelkezésére A szabolcsi szövetkezetek vagyoni állása. Most ' nézzük meg Szabolcsvármegye vagyoni állását, mert sokan azt mondhatnák, hogy igenis más vármegyében sikerülhet ez a dolog. de nálunk bajosan. A vármegyének békében 36 szövetkezete volt, most van 47. Ezekbe a szövetkezetekbe 1 18 község tartozik. A békebeli szövetkezeteknek tőkéje 883.000 pengő volt. Ez 1922ben leolvadt 228 pengőre. 1928ban azonban már 541.000 pengő a tőkeállománya. A szabolcsi szövetkezetek takarékbetetéje békében 2,803.000 pengő volt, ez leolvadt 3000 pengőre, most azonban már ismét 1,198.000 pengő a betétállomány. Összesen 4 millió pengőre tehető eddig a szabolcsi szövetkezetek forgótőkéje, amely összeg föltétlenül emelkedni fog. Nem igaz, hogy nincs szükség szövetkezetek újjáépítésére. Igaz. hogy a békebeli forgótőke és betétállomány értéktelenné vált. De ha leég a házunk, azt is újra kéli építenünk. Az nem kifogás, hogy megint jöhet háború és újból értéktelen lesz a pénz. Egész ezer esztendős multunkban alig egy-kétszer fordult elő tatárjárás, mohácsi vész és egyéb veszedelem, nem szabad tehát kétségbeesnünk. Széchenyi is azt mondotta, hogy a magvarnak az a baja, hogy vagy kétségbeesik, vagy elbízza magát. Mi inkább bízunk magunkban és akkor győzni fógunk. Mert az országot csak azok viszik előre, akik lelkesedéssel és kitartással viszik előre a győzelmi lobogót. (Hoseszantartó éljenzés és taps.) Dr. Szesztay elnök megköszöni Schandl Károlynak a gyönyörű beszédet, majd jelzi, hegy többen kívánnak felszólalni. Elsőnek Kállay Miklós dr. főispán emelkedik szólásra és a következőket mondja: Eállay főispán beszéde Mélyen dsztelt Uraim! Régebben felszólítottak, hogy vegyek részt ebben a szervezkedésben. Én azonban óvatos körültekintéssel, aggodalommal és bátortalansággal viseltettem az ügy iránt. Ez az aggodalom és bátortalanságom megszűnt. Schajidl őméltóságának ragyogó elokvenciája meggyőzött úgyis, mint gazdát, úgyis, mint ennek a vármegyének emberét. Most már én is hiszem és érzem, hogy ezt meg kell csinálni. A magyar gazda, a magyar iparos sors összefüggésbe került az ön segély kérdésével, a szövetkezeti eszmével. Azt mindnyájan tudjuk, hogy kapitalista világrendben élünk. Az az ur, akinek tőke van a kezében. Csakhogy a tőke nem a gazdák kezében van s a tőkének a céljai nem azonosak az agrárcélokkal, mondhatni, a gazdák kénytelenek a velük szemben ellenséges tőkét igénybe venni. Ez a tőke, mely átvette a világuralmat, elhelyezkedett a pénzpiacon, bankokban, a nagyiparban s koncentrált folyamat után megteremtette a nagytőkét és nagyipart. Ez a nagytőke megölte a kisipart Az a tőke, amelynek képviselői szeretik zászlóikra irni a szociális eszmék jelszavait. Ha ez igy tovább megy, elpusztul a kisember > A nagytőke kivonja magát a mezőgazdaságból. Azt akarja, hogy a tőke ne legyen képviselve az agrár osztályban, alázatos szolgája legyen a nagytőkének, amely kihasználja és járósaalagjára fűzi. Itt merül fel a szüksége a szövetkezeti termelésnek. A kisember, aki tőke nélkül áll, önálló tőkére tegyen szert. Addig a kisember társadalmi egyenjogúsága hem fejlődhetik ki. Tőke nélkül gazdálkodni nem lehet. Itt merül fel a kényszerű szüksége, hogy a kisember ne járjon könyörögni kölcsönért, hanem saját tőkével rendelkezzen és ne támogassa a más célokat szolgáló intézetet, amikor pillanatnyilag felesleges pénzét valahol el akarja helyezni. Igy ííssíííja a VÍM fából való konvhaszereít! Szükség Van arra, hogy ennek a tudata belerögződjék a gazda gondolkodásába. Ha csak magára gondol mindenki, akkor a nagy eszmék semmivé válnak, az egyén nem megy semmire. Az állami életben mindig több és több az olyan probléma, araely nem az egyéntől függ, hanem rengeteg tényező befolyásolja. Szövetkezés nélkül az egyén nem érvényesülhet sem gazdasági sem társadalmi, sem politikai téren, éppen olyan szükség van erre, mint arra, hogy jól szántson, jói vessen ,jól boronáljon, ha jól akar aratni. Mindig nagy szeretettei viseltettem a vármegye dolgai iránt (lelkes taps és éljenzés), Sppen ezért arra kérem a szabolcsi népet, az én magyar népemet, hogy hallgassa meg a szövetkezet vezérembereitől, hogy mik a kötelességei, önmagát támogatja az, aki a szövetkezet tagjai közé lép. A ,elkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Virányi Sándor vármegyei főjegyző üdvözli Schandl Károly vezérigazgatót és kimenti Mikecz István alispánt, aki hivatalos elfoglaltsága miatt az értekezleten nem jelenhetett meg. Szohor Pál Nyíregyháza város főjegyzője a város társadalmának üdvözletét tolmácsolja. Szabó "Sándor az országgyűlési képviselők nevében üdvözli az értekezletet és hosszasan foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyeknek megoldása a szövetkezetek hatáskörébe tartozik. Rácz Lajos dr. kamarai igazgató a falusi fényűzés ellen kel ki, azt mondja, hogy mondjunk le mindenről, mert csak igy érhetjük el ujbói nagy Magyarországot. Nagy Sándor igazgató a Faluszövetség nevében szólal fel, majd Kiss Péter dr. esperes plébános a községek szellemi vezetőinek nevében mond köszönetet a vezérkarnak, majd határozati javaslatot terjeszt elő a szövetkezetek támogatásáról, amely javaslatot a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadja. Az értekezletet Szesztay elnök szavai zárták be, aki bejelentette, nogy Andrássy Kálmán buji ref. telkész a szövetkezeti propaganda lelkes régi harcosa az idő előrehaladottsága miatt eláll tervbe vett felszólalásától. Majd az elnök indítványozza, hogy hívják össze az igazgatóságot s indít-