Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-30 / 273. szám

JPsrtrfRYIDÉK!. 1928. november 30. lO-ih utca Vidám esetek A CIGÁNY ÉS A RÁDIÓ A napokban egyik neves cigányprímás hangversenyzett a Stúdióban, a mikrofon előtt. — Ugye nagyszerű dolog az — mondja neki a Stúdió igazgatója — hogy a rádión keresztül most millió ember hallgatja önt az egész világon ? Mit ér az kérem, mondja a cigány, — ha nem lehet tányérozni! A SÜRGÖNY Egyik nyíregyházi közismert aranyifjúnak barátai a következő sürgönyt adták fel: Érettségi bizonyítvánnyal baj van! Rőser. AZ OLÁH ÉS A SZÉKELY Találkozik a girhes oláh a robustus székellyel. Mivel él bratye? kérdi az oláh a székelyt. — Én csak kukoricával, mondja a székely. — Hát én is csak kukoricával élek, feleli az oláh, és én mégis milyen hitvány vagyok, maga pedig milyen hatalmas, szép szál ember. Hogy lehet az? — Csak úgy, mondja a székely, hogy ért a kukoricát előbb a disznónak adom és aztán a disznót eszem meg. AMERIKAI HUMOR Szakácsné: Maga válogatósabb az ételekben, mint az uraság! Szobaleány: Öh nem, — csak4 hogy én meg merem mondani a * szakácsnénak a véleményemet! Háziasszony: És mit mondtak a hölgyek, amikor hallották, hogy nem vagyok itthon ? Szobaleány: Nevetlek és azt mondták: «Lám, még sem olyan szerencsétlen nap ez a péntek;;. A flraí Ztppelin potyautasa visszaérkezett Amerikába Newyorkból jelentik: Clarence Terhune, a 19 éves suhanc, aki nemzetközi nevezetességre tett szert azáltal, hogy sikerült a viszszakészülő Zeppelin léghajón elrejtőznie, már visszaérkezett Amerikába. Terhune az He de Francé hajóval jött és St. Louisban lakó asszonytestvére várakozott rá a kikötőben. A suhanc boldogan beszéli, hogy a léghajón igen jó dolga volt s a lehető legjobban bánt vele a személyzet is. Az amerikai utasok pedig egyszerre összebarátkoztak vele. Kijelentette, hogy vakutas gyanánt nem volna hajlandó még egyszre megtenni az utat, de mint rendes utas akármikor szívesen elmenne vele. Ugyanazzal a hajóval még hatan visszajöttek azok közüi az ame rikaiak közül, akik a Zeppelinen mentek át Európába. lO-ih utca Fiacskám sáros cipője... Hogy szóljak hozzád kis topán? Nem írhatok terólad másképp, Csak tegezve, Csöpp jószág vagy, A pertli kurtafarkú benned S alig vagy megszögezve. De látom megbántottalak, Pisze orrodat feljebb húzod... Én megértem. A nyelvedet Kiöltöd és letorkolsz: »Én már Az életre niegértem«. Áruld el nekem kis topán, Az út, amelyet választottál Vájjon milyen? Göröngyök és Nehéz rögök vannak-e rajta. Vagy sima minden helyen? Bár utcaseprő volnék én, Ki elguritana utadból Minden követ. Szép szőnyeget Terítenék eléd s lesném, a Bánat, Jaj, nem követ ? Némethné Fekete Sári. A debreceni kerületi rendőrfőkapitány nyilatkozik a rendőrségi bürokratizmus kiküszöböléséről Egyszerűsítik a rendőri közigazgatást Debrecenből jelentik: A napokban rendőri értekezlet volt Ghiczy Tihamér kerületi főkapitánynál, amelyen a kerületi rendőrkapitányságok és a kirendeltségek vezetői vettek részt. Munkatársunk felkereste Ghiczy kerületi főkapitányt, aki az értekezletről a következő nyilatkozatot tette: — Kettős vonatkozása volt a tegnapi konferenciának. Egyrészt a közönség könnyebb kielégítése szempontjából a bürokratikus formák eltörlése, másrészt a feladatok végrehajtásának egyszerűsítése volt a feladat abból a célból, hogy az ügykezelésen segítsünk. — A gerince ennek az értekezletnek a rendőri eljárás egyszerűsítése, hogy a felszaporodott teendők a rendelkezésre álló személyzettel kielégítő módon elláthatók legyenek. — Január elsején léptetjük életbe azokat az intézkedéseket, amelyeket tegnap elhatároztunk. — Ezek között szerepel például, hogy eddig ha valaki útlevelet, vagy fegyvertartási engedélyt kérvényezett, akkor külön erkölcsi bizonyítványt kellett neki mellékelni. Most ugy intézkedtünk, hogy minden esetben, amikor a jogosítványt, amit a fél kiván, ugyanazon hatóság van hivatva kiállítani, amelyik az erkölcsi bizonyítványt kiadni illetékes, akkor nem szükséges külön erkölcsi bizonyítvány, hanem a kérvény alapján a kérvényezők hivatalból lesznek priorálva. — Több ilyen könnyítést határoztunk el. De ezt nem saját iniciativánkra, hanem a belügyminisztériumban Szalay József szege di kerületi főkapitányt és engem biztak meg, hogy tervezetet dolgozzunk ki az ügymenet egyszerüsitésére. Én lenn is voltam Szegeden, ahol értekezletet tartottunk, amelybe bevontuk Booz Béla főtanácsost is, a szegedi kapitányság vezetőjét és pontról-pontra vitattuk meg az egyes kérdéseket. Ennek eredménye azután ezek az ítélkezések. Közgazdaság Gazdasági blokád? Irta: Pisszer lános Amit ellenségeink a világháború J alatt megkezdtek és fegyveres hatalommal alátámasztottak, azt most a költséges fegyveres erő fenntartásának csökkentése mellett is, rendszeresen, tervszerűen gyakorolják. Ebben a törekvésükben készséges segítőtársakat kaptak volt szövetségeseinkben, akkori fegyvertár sainkbán, a mi mai ellenségeinknek, — mert hiszen másként alig nevezhetők, — és az ő akkori háborús feleiknek támogatásában. Semmi más ez, mint a gazdasági blokád. Magyarul: kutyaszorító. Nem lehet más néven nevezni a mai nemzetközi gazdasági helyzetünket, mint blokád alattievőnek, mert ezt a tényt a magyar külkereskedelmi mérleg adatai, kétséget kizárólag igazolják. Szédítően növekvő Import, rémségesen csökkenő export. A vége: pecérhurok! A világháborúnak azért kellett négy és egynegyed esztendeig elhúzódnia, mert a szembenálló felek közül egyiknek sem állott rendelkezésére olyan katonai genieje, aki röviden tudta volna elintézni a háború sorsát. A mai gazdaeégi háború azért húzódik már tiz esztendeje, mert örökös acsarko-- J dásban élünk, győzők és legyőzőt tek, és ezek is egymás között egyaránt, mert nincsen gazdasági téren olyan genie, aki a kérdést meg oldani tudná. A világháborúban a német császár elővette nyugdíjazott generálisát, a mai német köztársasági elnököt, hogy annak többször hangoztatott nagy terveit kipróbálja. Ez fényesen sikerült is, de későn, mert ezt megelőzte a marneinagy csata, ahol állítólag már eldőlt a háború sorsa. Ma is, minden szem benálló fél előveszi a maga gazdasági szakértő kiválóságait, hogy a saját portáján segítsen, ahogyan tud. Mégis, amint látjuk, amiként a belső gazdasági helyzet megjavításánál. elérnek valamit, ugyananynyit ártanak a szembenálló félnek gazdasági helyzet nem változik, mindenütt megmaradnak a panaszok, sehol sem jutnak előbbre az emberek. A mi kormányzatunk is felállította a gazdasági ügyek minisztériumát, igen helyesen, mert ma olyan helyzetben vagyunk, amelynek megváltoztatása nemcsak, hogy sürgős, de amely célnak elérésére, ezzel a kérdéssel speciálisan foglalkozó egyéniségre van szükség. Ügy látszik, hogy talán a mi Hindenburgunk gazdasági téren, késve hivatott elő, mert bár eredményeket látunk is, a perspektíva biztatónak is ígérkezik, de az akadályok már annyira feltomyosodtak, hogy azoknak elhárítása is már, szinte, mintha eredménynek látszanék, pedig a külkereskedelmi mérleg a megmondhatója, hogy a haladis csak látszólagos egyelőre. Ennél a kérdésnél minden gondolatnak meghallgatásra kell találnia, megfontolásra méltatandónak kell lennie, hogy egy profán hasonlattal éljünk, éppen ugy, mint a Philips rádiógyár műtermében a mindenrendü és rangú levelek is meghallgatásra és megfontolásra* kerülnek és erre érdemeseknek itél tétnek. Helyzetünkben csak a portyázó hadjáratnak lehet eredménye. Evég bői olyan stituációt kell választanunk, amely bennünket kellőleg megvéd, de ellenségeinknek is csak annyit árt, hogy teljes erejükkel ne igyekezzenek tönkre juttatni bennünket. Joggal állitható, hogy a fizető eszköz és a munkabér niveau-jánaü megválasztása Amerikában, nem a véletlenen múlott. Tudatos tervszerűség irányította az amerikaiakat, amikor a dollárt, a latin pénzegység aranyértékének ötszörösében állapították meg és az ő pénzegységükben, ugyanolyan számmal fizették a munkaerőt, mint a latin fizetőeszközü államokban, Amerikában annyi dollár a fizetése a munkaerőnek, mint amennyi svejci frank fizetése van az európai munkásnak. Csodálatos mégis, hogy az amerikai áru bír versenyezni az európai áruval és talán senki sem kereste az összefüggést az amerikai magas munkabér és a viszonylag alacsony áruár között. Pedig ez tudatos és tervszerű termelő tényezők eredője, amelyeket figyelmen kívül hagyni a mi csonkaországunk passzív kereskedelmi mérlege mellett nem szabad. Felvetem tehát a gondolatot és kritikát remélek. Mi történnék, ha nálunk is dollárértékü árak volnának ugy a munkabérek, mint az áruárak területén ? Ezen a kérdésen nem gondolkodott talán senki, pedig hihetőleg a hadjárat itt nyerne döntő tényezőt. Aféle mazuri ló lenne, de talán általában jobb helyzetet teremtene, mint emez, annak idején teremetett. Import áraink aranyértéke, minden külső, vagy belső hatás nélkül is, változatlan maradna. Export árainkat dumping-árakká kellene váltóztatni, amely differencia az importnál bőven megtérülne, sőt feleslegünk maradna, mert hiszen kereskedelmi mérlegünk paszsziv. Kötelező cheque és clearing forgalmat kellene behoznunk a kereskedelmi élet egész területén, a visszaélések szigorú büntetésével, az infláció kizájása végett. Kereskedelmi mérlegünk deficitje, import áruink belső ára, export áruink külső ára, külföldi tar tozásaink belértéke; a dollár: pengő viszony szerint csökkennék. A bcltermeléshez szükséges importáruk alacsonyabb ára mellett, a termeivény ára is leszállhatna. Kisebb áruár mellett a fogyasztás növekedés, ezzel a termelés növekedése is előrelátható lenne. Az életfeltételek súlyában csökkenés, igy a megélhetés elviselhetőbbé vá lása következnék el. Tág terület ez arra, hogy egy cikk keretében kellőleg kifejthető lenne. Ennek meggondolása, megfontolása és az életbe átültetése azonban biztató reményt kelthet, a gazdasági blokád szorító gyűrűjének kitágításához.