Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-04 / 251. szám

1928. november 4. 15 Könyvismertetés íz egységes magyar gyorsírás rendszeréről Nemrégiben jelent meg az egységes magyar gyorsírás tankönyvének harmadik része a Beszédirás. Az egységes magyar gyorsírás kiváló megalkotója dr. Radnai Béla, legújabb munkájával megint tanúbizonyságát adja annak, hogy nemcsak kitűnő gyorsíró mester, hanem elsőrangú pedagógus is. Ha összehasonlítjuk munkáit más szerzők hasonló mun káival, akkor látjuk csak, milyen nagy jelentősége van a jó tankönyvnek, a világosan, könnyen érthetően, tehetségesen megirt tan könyvnek. Az Ö tankönyvei napfényes, tiszta, kedves szobák, melyekben szívesen tölt időt az ember, nem dohos, pinceoduk és szellemi nyomortanyák. Nem terheli tul a tanulót felesleges magyarázatokkal, nem halmoz össze nevetségesen haszontalan szópéldákat, hanem mindenütt szemmel tartva a tanulás gazdaságosságának és a takarékosságnak nagy elveit lehetőleg olyan szavakat használ, mik legtöbbször, leggyakrabban fordulnak elő. Könyvbeosztása és könyveinek nyomdatechnikai kivitele is annyi előnnyel rendelkezik más tankönyvek felett, hogy ezt nem is kell külön kiemelnünk. A Beszédirás nagyszerű összeállítása és brilliáns gyakorlati megoldása a legnagyobb csodálatra ragadják az embert. Egyszerűnek és szimpla fogá soknak látszó dolgok ezek, mint ama Kolumbusz tojás ügye. Én is megtettem volna, könnyű ezt mondani, ha az ember azt érzi, hogy meg tudta volna tenni. De milyen nehéz, bizonytalan a forráskutató első csákányütése, hányszor ernyed el a kar hiábavalónak tünő fáradtságtól emésztve. De az erős, aki biztos a dolgában és tudásának erejében, nem retten vissza. Mi Radnai dr. tanítványai tudjuk legjobban, mik azok az emberi tulajdonságok, amik őt erre a világviszonylatban is páratlan teljesítményre képesitik. A férfias erő, az elszántság, a tehetség, ami a gyakorlati oktatás terén az ellenállhatatlan szuggesztivitással párosul, ezek tették ót a világ legÍ

'obb gyorsíró rendszerének megferemtőjévé. Míg a francia gyorsirógép 300 szótaggal ir, addig Nemes Zoltán 1 450 szótaggal s ezt az egységes j gyorsírásnak köszönhetjük, j A Beszédirással egyidejűleg j megjelent az egységes magyar j gyorsírás könyvtárának 9-ik szái ma is, Bartóky József »Fabulái« ; fogalmazási gyorsírással. V. Koppányi Erzsebet Gulyás Pál: „Misztikus ünnep! asztal" Előttem egy verseskönyv. A címlap tetején ez a név áll: Gulyás Pál. Alatta a könyv címe: »Misztikus ünnepi asztal.« Nyíregyházán jól ismert név és érdekes, nem mindennapi cim. Egy lélek, akit a múzsák csókja megihletett: titokzatos ünnepi asztalhoz hív. Arany és Petőfi költészetének idején nagy feltűnést keltett Vajdi János pesszimisztikus egyéniségének a megjelenése. Kevesen voltak akik nehezen felgörgő ritmusait megértették • volna. Temperamentumunk nehezen illeszkedett hozzá a borongós hangulatu, filozófikus gondolatokhoz. Vajda nem csinált iskolát. Tőle függetlenül társultak hozzá Reviczky és Komjáthy. Aztán ugy rémlett, velük vége is szakadt nálunk a természet örök végzetszerüségével foglalkozó s a természettel mégis szoros bensőségben élő pesszimista költésnek. Gulyás Pál könyve azonban arról tanúskodik, hogy ez a Vajda—Komjáthy-ág nem halt ki. Verseiből előcsendül az élet nagy problémáival való tépelődés, előcsendül a peszszimizmus értékeket rejtő hangja a legtisztább lira ruhájába öltöztetve. Általában, versei lírai versek s mind arról tanúskodik, hogy írójuk nem bravúroskodó formai tehetség, hanem igazi meleg költő, akinek lelkén fájdalmas mélységgel remeg az élet nagy kérdése. Lehetne mondani, hogy egy folytonos lelki kétség rimbeszedése a verselése. Költészetére ráborul a misztikum sejttető homálya. Hangszine tompa, mély, a bánat megenyhült fénye, csillámlik rajta. A szavak ritmuslépése olykor lassú, mint a fáradt szívverés. Versüteme rejtetten dobban, mintha alulról egy vergődő élet nehéz pihegése bontaná hullámzásba a sorokat. A rímek olykor észrevétlenül fonódnak össze, finom hangvirágokba hajtanak. Szereti a rövid, lakonikus verseket. Az élet nagy kérdéseivel tépelődik leginkább. Miért születtünk ? Miért élünk. Véget jelent a tér vagy egy. ujabb kezdetet. A vég, a mindenre elkövetkező vég gyakran szavakra talál versében. Mindenki várja nyugtalan, lüktető szívvel a beteljesülést, csak a gesztenyefák állnak nyugodtan. Méiy lombjuk árnyékában némán trónol a nyugalom. Pedig nekik is van pályájuk, melyen hogyha egyszer elrobognak, nem térhetnek többé soha vissza. És ez a nyomasztó lelki kétség ott borong minden költeményén. Még a »tavasz sugarába szökkenése is«, »a pókhálók sokszínű csillogása is« lelkében egy mondhatalan szomorúságnak veri cimbalomját. A misztikum, a természet misztikuma gyakran megihleti költői lelkét. A mozdulatlan lomb árnyékában megilletődve áll meg. A lomb húzza lelkét, mint egy titokzatos zöld mágnes. Mint irja: Ott hallgatott a hűvös lomb fölöttem és én leborultam előtte »Öh költők fejedelme Föld! Háborgó lelked hogy tudott ilyet sóhajtani a levegőbe ?!« A »Teremtő alkotás« c. versében is nagy természetszeretetét szólaltatja meg. Az emberi kéz gyarló alkotását szembeállitja a természet nagy, művészi munkájával. Nem vágyik Itáliába, a szent Péter templom világhírű kupoláját megnézni. Ö az »Alföld elhagyott zugában, földrehajló, hallgatag jázminok csendjében több isteni hatalmat lát, több benne a Krisztusi egyszerűség és eredetibb benne a müvészet« »Mert mondjátok ki tud építeni halandó kézzel termő alkotást ?« írja versében. Az emberi élet szerinte az ősanyából a földből, egy porszemből fakad s ez a legjobb anya, a barna föld, melyhez visszatérünk valamennyien. Szépen fejezi ki ezt a felfogását: »Az elsó anya« c. versében. Kislányához szól féltő aggódással s kérdi minek született, hogy majd a visszatérés könnyeket fakasszon ? Minek születtél drága kislányom ? Szegény kis gőgicsélő áldozat Minek hagytad ott a magányos homok Melengető homályát ? Hiába van most édes jó anyád Mégis az volt a legjobb a régi S egyszer majd még sürü könnyhullatások között mély fájdalommal visszafogsz az első anyádhaz térni. És ehhez az első anyához viszszatér ő is és mindenki. Szeretne azonban ugy elmúlani, mint ahogy elpihen a nap sugára: »Ó hogyha én is ennyi fénysugárzó felleges művészettel merülhetnél alá a föld reménytelen porába« Megkapó eredeti szimbólizmusai vannak. Ilyet látunk pl. a »Lecsüngő árnyas inda« c. versében. A borzalmat, amit az elmúlás rideg gondolata vált ki lelkében, egy halálfej ü pillangóhoz hasonlítja, mely átrepül szivében: Egy lomb csüngött fejem fölött egy néma lomb S a szivemben halkan átrepült mint egy halálfejü pillangó, a borzalom. Az járt eszemben untalan hogy egyszer ily szárnyas inda csüng majd alá közönbösen a csontjaimra. Jellemző Gulyásra, hogy e száz költeményre terjedő sorozatban a szerelmes lira egyetlen szóra nem talál. Legföljebb, ha itt-ott csöndes-bus sejtelmekkel terhesen megjelenik a felesége, vagy a kisgyermeke alakja, de ilyenkor is átmagasztosulva a végtelenség távlatába egy-egy bölcselkedés formájában. Az élet örömei, a családi boldogság, felesége és kis gyermeke mellett is meglátja az árnyékot. A tiszta élet gyöngyei közül is felcsillan beteges fénnyel a mulandóság. Kislányát is elsuhanó felhőnek nevezi, melyet nem lát viszont soha. Odalopódzik a kis gyermekkocsihoz s »Mintha lágy felhőt érintene ajka« midőn megcsókolja. Nagy szeretettel szól mindannyiszor kislányáról. Kék szemében az élet hajnalhasadását látja s sírását la szikla mélyéből előbugyogó csermelyhez hasonlítja s legártatlanabb léleknek nevezi ezen a vérbeborult földtekén Az élet csörömpölő zajában elfáradt ő is s csendre, nyugalomra vágyik. Az »Öh segits meg<cc. költeményében »tisztaszivü gyermeknek« nevezi magát, akit »megölt az • élet világú nagyvilág« és most homályra vágyik, örök nyugtalanságban hánykolódik lelke. Az élet nagy titokszerüsége nem tudja megnyugtatni. Ezt fejezi ki »Nyugtalanság« c. versében: Oly nyugtalan vagyok, mint az örökké ingó magas akácok koronája Mi leng köröttem, oh, milyen örök szél j [ Hogy gondolatom szüntelen dobálja ? Mégis szeret élni, bár a kétségek sötét sikátorában bolyong kutató lelke, mégis élni akar. Szereti a «zölden nyíló füvecskét», a mosolygó kék egét s a fellegek csüngő hínárjában elmerengni. Ölelni a láthatatlan szelet, s bámulni himbáló csolnakából a táncoló habok varázsait. I 8P. TELEFON: 982-85. Azért kíméletért kiállt a homokszemekhez: Oh barna föld, apró homokszsemek Várjatok még egy-két esztendeig Aztán majd engedelmesen fölveszem hátizsákomat és hozzátok lassan elindulok. Gyarlóságát s a földhöz való láncolódását fejezi ki a «Szárnyaló harangok» c. versében. Midőn a harangok tompa zúgását hallja s szinte látja fekete szárnyalásukat, a szivében vágyak kelnek, szállani a szárnyaló harang után. De mint mondja: Öh milyen tehetetlen az ember midőn hallgatja a zengő harangok dallamát. Ilyenkor érzi mélyen hogy ő is menthetetlenül oda van láncolva a földhöz, mint az árnyékos lombú fák. Szegénynek érzi magát, bár ott van mellette mosolygó, kékszemű kislánya, vigasztaló hü hitvese, két dobbanó szivü ajándék. S mégis mint a «Néma árnyék»-ban mondja: Mégis olyan szegény vagyok Olyan reménytelen Mint a lehajló orgonabokor alatt nyugtalanul ide-oda csavargó néma árnyék. A kötet utolsó versében a szó mélységes jelentőségét zenésiti meg. Milyen hatalmas is a szó s mégis milyen kicsi, semmiség. Egy hópehely, melyet üz a szél verése. Egy szellem, egy láthatatlan figura, mely láthatatlan bűvészként zengve fölmerül. Elröppen az ajkról a légbe s magához vonja az örök sir, az élet s a halál nagy-nagy temetője, a barna föld. A vers a művészetek művészete. Gondolat, érzés, zene, szin, hangulat — ime a legszebbek jutnak benne érvényre, a nyelv fensége révén. S Gulyás ennek a művészetnek őszinte, értékes kultiválója. .Titokzatos mélységek gyökereiről szakadtak fel az ő versei, onnan, hol a «fák lassú szive ver, ahol a sziv legtisztább, legszentebb érzéseinek forrása felfakad. A < Misztikus ünnepi asztal» szakácsa igazi művész, aki nem a muló perceknek nyújt ínyenc falatokat, hanem örök problémák fölött töprengő lelkét tépi szét s nyújtja megfogó erővel, az örök lét világába sóvárgó lelkünknek, valóban ünnepi asztalon. ifj. Fiák István. Hallatlan olcsó árban vásárolhat SUHANESZ kárpitos és butorárucsarnokában Óriási válaszfék leányszoba, háló, ebédlő, uriszoba berendelésekben, vas- és rézbutorok, raadrac és sodronybetétekben, valamint schezlon, bőrgarnitúra, magános bútordarabok és mindennemű kárpitosárukban. Bútorcsarnok: Kállói ucca 4. Telefon: 319. Üzletemben micdescap a „M1H ALIK".féIe rádió hangversenyez