Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-25 / 269. szám

TS JSÍYÍRVIDÉK. Az Értői — az Óceánig. Mozaikok. irta: Dr. Mérey Ferenc Az itt következő, igénytelen apró g Portrets szerzője emlékének. Talán képecskéket meleg tisztelettel aján- I összetevődik belőlük az uj idők uj lom Walter Páter, az Imaginary I dalosának imaginárius lelki arca. gyar ur, talán a vármegye ura és akkor ujraaranyoztatja a leilei és diósadi Adyk nemesi címerét. , Akatom, mert ez bú? merészség: Valaki az Értől indul el S befut a Bagv, szent Oeeánba." Ady. I. Az uj század hajnalán jött és nagy temetések idején ment el, — talán ugyanabban az órában, amely ben román katonák vonultak be nagyudvaros, szőlőverandás kúriá­jába. Volt zászló, mit ormokra vittek — és volt zászló rúdja, amivel za­josan verekedtek. Költő volt — <és kinevették. '' Túláradt benne szép urfajtánk minden nemes gőgje — és verset küldött a Népszavának. Tisza Ist­ván irt ellene haragos cikket — és fejezetet kapott Pintér uj köny­vében. Ámult a Champs Elysées-n — és panaszkodva irt, ha elmaradt a «Szilágy», ez a kis vidéki lap. Súlyos átkokkal verte a magyar ugart —v és forrón vallotta . neki szerelmét. Lédával a bálban a danse-macabre-t járta — és gyón­va roskadt a Csinszka puha és fe­hér kezére. Káromolta az Istent -— és nagy alázattal tért visszahoz­za. Monté Carloban királyi pózzal dobta az aranyat — és pesti redak­ciókban nyomorultul alázkodott érte. A forradalom költője volt és amikor a forradalom elébe járult, hogy költőjét üdvözölje, megta­gadta a forradalmat: Ez nem az én forradalmam 1 A fény és az árnyék ilyen ellen­téteiből szövődik ez a rembrandti kép, ez a csodálatos élet: Ady Endre élete. II. ..A kis Jean Crislophe pedig megvetette a lábát azon a talajon, amelyet a sors kijelölt számára " Romáin Rolland. 1877.... Széchenyi és Vörösmarty nemzetébresztő szava már régen elhangzott. A magyar élet és a ma­gyar irodalom soha nem sejtett iramban fejlődött. A fejlődés vo­nala merészen és meredeken föl­felé tartott, hiszen egyszerre há­rom lángelméjü költő fonta ezt a fonalat, a magyar irodalom aurea aetas-ának három legnagyobbja: Arany, Petőfi, Jókai. 1877... Ebben az esztendőben még élt Arany János, irt Jókai Mór és Petőfi varázsos neve diadal­masan járta a világot. Az 1877. esztendő egy csúnya, novemberi éjszakáján sokáig égett a petróleum-lámpa az érmellékikis Mindszent falufegyik kicsi házában. Sárga fényt vetett a bölcsőre ott az ágy mellett. Két ember hajolt a bölcső fölé: dacos keménységgel Ady Lőrinc ur és könnyes boldog­sággal az a Blaháné szemii asz­szony, a réTormátus papleány, az édesanya'. Az a könycsepp a szemé­ben talán a kegyetlenül megpró­bált, korán árvaságra jutott leány­iélek elkésett, néma szemrehányása, talán eljövendő nagy fájdalmak, nagy sirások első könnycseppje volt Az anya titkos ösztönével sejtette talán, hogy a bölcső halkan nesze­ző, tejszagu csöppsége keserű ki­nok és büszke örömök oly gazdag forrása lesz. Az apa pillantása is a jövőt látta: a gyermek felnő, szolgabíró lesz, okos, hatalmas ma­lii. Tízéves volt Bandi, amikor elin­dult az Élet elébe. A nagykárolyi gimnáziumba íratták be. Elbúcsú­zott hát a szérűskerttől, a béres Gyuricától, az ostoros fiútól, köny­nyeit fojtogatva az «Édes»-től és a nagy akácfától is ott a ház előtt. Aztán nem nézett hátra, «mert ak­kor jobban fáj». Az utazás, Nagykároly, a gimná­zium az uj benyomások tömegét zá­porozta a kis fiu lelkére. A falusi iskolában, az oláh gyerekek között ő volt az első, az úrfi. Itt a frissen meszelt falak, a sok-sok gyermek között, a tágas folyosókon furcsa szorongást érzett. A rideg falak között a szigorú szemű, de halk szavú és simogató kezű kegyes atyák buzgó lelkiismeretességgel ta­nították. Minden szavuk, minden mozdulatuk, egész életük a testet öltött istenfélelem és hit, szerény és egyszerű életmódjuk az élet örömeiről való heroikus lemondás volt. Nyugodt, tiszta életük után remegés nélkül várták a halált, a mely megváltja őket e siralomvöl­gyének szenvedéseiből. Márciusban meghalt Mészáros ta nár ur. A gimnázium egész diák­sága, ez a nagy család állta körül a koporsóját. A sok gyermek kö­zött ott áilt a református Ady Bandi is, «fuldokolva a fáklyafüstben...., fojtott zsolozsmát énekelve... hall­gatva orgonák bugását, siri haran­gok mély zúgását...» A tíz éves fiu először állt szemben a nagy, az életnél is nagyobb misztérium­mal, a Halállal. Azt szokták mondani: a gyer­mek benyomásai mélyek és kúö­rülhetetlenek az emberi lélekből,.. IV. Zilah: az első vers. Az ősi Szilágyság régi városának kövei még emlékeznek a honfoglaló Tuhutum vezérre. Zilah város a legelsők közt tért át a «magyar vallás»-ra. Kálvinista kollégiuma az az uj vallás híveinek büszkesége volt. Első patrónusa Apaffi feje­delem, aki évenkint ötven forinto­kat küld prédikátor uraméknak. Ennek az «iskolá»-nak a története egy darab magyar művelődéstör­ténet. A pártfogók bőkezűségéből, a hívek két véka búzájából és négy dénárjából, vonakodás nélkül való áldozatkészségéből él és virágzik ez az iskola három évszázadon át. Itt élt legtovább a kokvia, a sze­gény diákok soros ebédeltetése (»vé geztetett, hogy minden ekklézsia­beli népeken évenként négyszer forduljon elő a főzés.») Az iskola gonddal őrzött tradíciója, hogy itt tanított tíz éven át a 'Göttingát járt tudós Gyarmathy Sámuel és hogy az öreg Dobay Sándor 48-as honvédtiszt volt s diákjaiból telt ki a szakasza. A Szilágyságban nem íródott végrendelet, amelyből ki­felejtődött volna a kollégiumnak szánt alapítvány. A város pallér­mestere az iskolának adja fogadá­son nyert öt forintját, a városi adó­tiszt az újságban nyugtáztatja azt a tiz pengőt, amit valaki szándé­kosan (nyilván vesztegetési szán­dékkal) nála felejtett. Mindnyájan tudják az irást: »elvész az én né­pem, mivelhogy tudomány nélkül való.» Ebben a városban, ebben az iskolában nem ködös fikció a ha­gyomány, az ezeréves mult, hanem levegő, amit beszívnak, valóság, amelyre büszkék. Ebben az iskolá­ban Kincs Gyula tanár ur taní­totta a görög nyelvet. Kincs Gyula portréját megrajzolni igen nehéz, igen szép feladat volna. Igazi Jókai regényalak. Mintha a «Régi jó táb­labírák*- ból vágták volna ki. Nagyszerű elme. Mindent tud és mindent megtanul, amire szüksége van. Először földrajz és történet­tanár, aztán classica filologus. Könyvtárnokká teszik, erre megta nulja a könyvészetet, hogy Zilah takarékpénztárát ellenőrizhesse, megtanulja a könyvelést, hogy örökségbe kapott szőlejét maga mű­velhesse, német könyvekből szőlé­szetet tanul és hogy a helyi újsá­got szerkeszthesse, még ráadásul az újságírást is megtanulja. Szilágy­megye Fáy Andrása ő, mint kar­társai mondogatták. Barátai kö­zött igazi charmeur, patriarkális humora isteni ajándék. Ha szóno­kol, komoly, tömör és világos. Ha a könyvtárban rásötétedik az est, a harmóniumhoz ül és a könyveket rendezgető diákok áhítattal hallgat­ják lelket mozgató hallgató vagy busuló kuruc nótáit. A főispáni ebédeken tósztot mond, hogy más­nap instanciával kopogtathasson: néhány forintért szegény diákjai számára. A fiuk bálványozzák, dicséretére büszkék, korholásáért egymás előtt is szégyenkeznek. Ha előkerül a szemüveg, remeg az osztály. Kincs tanár ur egyszer görög dolgozatokat osztott ki. Az «uj fiu»­nak azzal adta vissza a dolgozatát: — Aki igy fordít magyarról gö­rögre, az előtt levenném a kalapo­mat, ha a fejemen volna. A fiúnak nagyon a fejébe száll­hatott a dicséret, meg aztán a rügy­fakasztó, napsugaras tavasz is volt s nem sok nappal később történhe­tett, hogy egv drukkos görög óra után a megdicsért Ady Bandi a tanár ur után szaladt, egy papír­lapot gyűrögetett és zavartan he­begte: Igen tisztelt tanár ur, irtam egy verset, — ha — ha megjelen­hetne a Szilágyban... A tanár ur elolvasta a verset, szigorú szemmel nézte végig a de­likvenst és bosszúsan mormogta: — Jobb volna, ebadta, ha a preparációját szedné rendbe.... Hanem a vers, — az megjelent szombaton a Szilágyban. Kincs Gyuía tanár ur eljegyezte Ady Endrét a magyar poézis mú­zsájával. V. Az első asszony. Varázslatos szép nyári este volt. Az enyhe levegő álmodozó han­gulatba ringató. Hozzáképzelheted e romantikus juniusi este minden rekvizítumát: a fehér kerti padot, a holdat a csillagos égre, a Szent­jánosbogárkát a fűbe, a susogó szellőt a lombok közé. A poétafiu egy szép, fiatal és 'boldogtalan asszony mellett ült. (Melyik szép és fiatal asszony nem boldogtalan ?j A poétafiu kedves költőjére gon­dolt, a leggyötrőbb érzések és legédesebb dalok költőjére és álmodozva hallgatott a mélységes csendben, mert hiszen «nagyobb boldogság egy átérzett perc, mint egy végigjátszott élet». Csillag futott le, falevél zizegett s a szép asszony idegenül nézte a fiut. Aztán felállt, fázósan burko­lózott sáljába, hidegen nyújtotta a kezét és hűvösen csengett a hangja: — Akármilyen hatással is van magára az ilyen szép este, mégsem szabaa egy nővel szemben megen­1928. november 25. gednie magának, hogy ilyen rette­netes unalmas legyen A fiu késő éjszakáig bolyon­gott és talán először gondolkozott az asszonyról, az örök asszonyról, akiről írva van, hogy «megrontja a te fejedet és te a sarkai után lesei­kedeí....» Írógép aladás j«vitá», tisztítás, njjíalakitás, kellékek. Schwartz Sándor Írógép Szeme Nyíregyháza, Zriayi Ilona u, 3. Telefon 2-0 5. Bemington, Hoyal, 8748-10 Underwood írógépük. 1155-1928. vsz. f Árverési hirdetmény Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hagy a nyíregyházi kir. járásbí­róságnak 1928. évi Pk. 20532. számú végzése következtében Dr. Neményi Sándor budapesti ügyvéd által képviselt Első Ma­gyar Műdomboritó és Papirdisz­műárugyár javára 445 P s jár. erejéig 1928. évi juniushó 5-ik napján foganatosított kielégí­tési végrehajtás utján le- és fe­lülfoglalt és 1041 Pengőre becsült kővetkező ingóságok, u. m. temetkezési árúcikkek stb. Gáván, 1928. november 29 én, d. e. 72 12 órakor nyilvános bi­rói árverésen becsáron alól is elfognak adatni. Kelt, Nyíregyházán 1928. év nov. hó 10. napján. 10023-t Szántó Ármin kir. bir. végrehajtó. Kiárusitjuk a teljes téli készletünket úgymint 360 drb. hosszú fekete és szines bundát, 520 drb. rövid, (szőrmebélesü bekecset dec. 31-ig minden elfogadható árban. Váradi Testvérek férfi, fiu és gyermekruha áruháza Nyíregy­háza Bessenyei-tér 16. 10039-0 ^liHiiiHíKmiHtiimiiuffiiytyiiniiiiiufluih, ESPLANAOE SZÁLLODA BUDAPEST. III. Zsigmond u. 38. (40.) (Lukácsfürdővel szemben), villamos megállónál. Szobák elő­nyős áron havi bérletre pensióval is! Légfűtés, hídeg-melegviz, Cafe-Restauraat Esténkéit elsőrangú Jazz-band. 8104-t ^IlilUüllllHBIilllíilUIUIIIIIIimHyi! A téli hónapokban kényelmien ét elcsóa lakhat 9 a központilag Jól lütJtt I isza-szalioöan Budapest, VII., Baross-tér 19 Egypár lépés a Keleti pályaudvar Indulási oldalától. Szobák egy ággyal már 250-tél f Szobák két ággyal már P G.-tül § Telefon: József 410-30. £> : ' ^ v *' JMfsjwaisaitl |í%a Efctk fe^tukjáosKM kőnyw«ro«HÍá fában, aytregyhtefo.

Next

/
Thumbnails
Contents