Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-23 / 267. szám

1928. november 23. -r mm iinraiWinMKluiii.i December 2 án lesz a nőipar­iskola karácsonyi yásárja (A »Nyirvidék« tudositójától.«) A Nőipariskola szorgalmasan ké­szül a karácsonyi vásárra s azokra a sikerekre gondolunk, amelyek a múltban a Nőipariskolai kiállítá­sokat kisérték, előre is megjósolhat­juk, hogy az idei kiállítás iránt való érdeklődés az eddiginél is fo­kozottabb mértékű lesz s a siker minden eddigit felül fog múlni. Alkalmunk volt beszélgetni a Nőipariskola vezetőivel, akiktől megtudtuk, hogy az idei karácso­nyi vásár megrendezésében egé­szen uj szempontok vezetik az is­kolát. Az idén nem a növendé­kek Ízlését, szorgalmát s tehetségét dokumentáló kézimunkákat fogják kiállítani, amelyek egy iskolai idő­szak eredményes munkásságának beszédes dokumentumai, hanem olyan kézimunkák kerülnek kiállí­tásra, amelyek iparművészeti re­mekszámba mennek. Ennek az el­határozásnak az oka különösen az, hogy ezzel a magyar kézimunka értéke, kiválósága iránt felhívják a nagyközönség figyelmét s reá­szoktassák az idegen értékeket túl­becsülő közönséget arra, hogy a magyar kéz, izlés, és tudás bátran felveszi a versenyt idegen kezek készítményeivel. A kiállítás demonstráció lesz a magyar szorgalom, művészi kész­ség által teremtett munka mellett. A kiállítás december első vasár­napján lesz, 2-án s reggel 9 óra­kor történő ünnepélyes megnyitás után egész napon át nyitva lesz a vásárolni szándékozó és a szépet szerető közönség részére, A hűséges házisselédek jutalmazása A hivatalos lap Scitovszky Béla m. kir. belügyminiszter következő rendeletét közli: Helyes és kívánatos, hogy az egy helyen hosszabb idő óta hűsé­gesen szolgáló házicselédek becsü­letes szolgálata a kormányhatóság erkölcsi elismerésében is részesül­jön. Ennek a célnak megvalósítása érdekében a következőket rende­lem: Elismerő oklevélre és pénzbeli jutalomra lehet igénye minden olyan érdemes házicselédnek, aki példás és hűséges szolgálatban leg­alább 25 évet töltött egy munka­adónál. Az idődözben kifogástalanul tel­jesített háborús katonai szolgálat idejét az elismerésre és ^jutalomra jogosító szolgálati idejébe be kel] számítani. Az elismerő oklevélért és pénz­beli jutalomért a munkaadónak kell folyamodnia a lakóhelye sze­rint illetékes törvényhatóság főis­pánjánál (Budapesten a főpolgár­mesternél.) A folyamodványok benyújtásá­nak határideje minden év március 1 -je. A folyamodványokhoz mellékel­ni kell a jutalmazni kivánt házicse­léd egyhelyben való szolgálati ide­jének tartamát,, feddhetetlen elő­életét, nemzethüségét és kifogásta­lan szolgálatát igazoló hatósá­gi bizonyítványt. A főispánok (Budapesten a fő­polgármester) a hozzájuk érkezett kérvényeket összegyűjtve, javasla­taik kíséretében minden év április hó 1 5. napjáig együttesen terjesz- J tik fel a belügyminiszterhez. Az elismerő oklevelet és a pénz­beli jutalmat a belügyminiszter ado mányozza. A pénzbeli jutalom ösz­szegét az arra érdemes házicselé­dek száma és a rendelkezésére álló költségvetési hitel arányában a bel­ügyminiszter állapítja meg. Az adományozásnál előnyben ré­szesülnek azok a házicselédek, akik a háború alatt katonai szolgálatu­kat kifogástalanul teljesítették, to­vábbá, akik munkaadójukkal szem­ben a világháború lezajlása után bekövetkezett gyászos és válságos időkben különösen hűséges és oda­adó magatartást tanúsítottak. Vilmos ezcsászár édesanyja levelezésének tükrében Sir Ponsonby szenzációs levélgyiijteménye. — „A fiam tat zöld és éretlen". — A veszedelem előjelei London, november. Több angol lap kivonatokat kö­zöl azokból a levelekből, amelye­ket annak idején Frigyes Vilmos német császár felesége, majd özve­gye irt Sir Frederic Ponsonbynak és arntílyekben a 80-as 90-es évek Németországának közállapotaival és személyiségeivel foglalkozik. A csá­szár özvegye német kémektől való félelmében röviddel halála előtt egész levelezését átadta Ponsonby­nak, aki az iratokat Angüában őriz­te meg. II. Vilmosról többek között a következőket irja édesanyja: — Vilmosnak meg kell tanulnia, hogy más emberek érzelmeit, jogait és nézeteit becsülni kell és nem le­gázolni. A fiam ma még olyan, mint az a gyerek, aki kirántja a légy egyik lábát s azt hiszi, hogy a légy épp oly kedvében tűri a procedúrát, mint ő. Amikor Vilmos császár megláto­gatta édesanyját San Remóban, atyja halálos ágya mellett, «a lehe­tő l®gszemtelenebbül» bánt édesany­jávat s Henrik hernceget annyira felbujtatta, hogy a máskülönben jó fiu szintén szemtelenkedni kezdett a családban. Frigyes Vilmos császár halála után az özvegy császárné hosszú le­velet irt édesanyjának, az angol ki­rálynőnek, mélyben aggodalommal közli, hogy férjének szelíd és békés politikája aligha valósulhat meg Németországban, mert a fiu nem oly okos és nem oly jóakaratú, mint apja volt. Az özvegy császárné a legmélyebb rezignáció hangján be­szél s kijelenti, hogy visszavonul az udvartól. Akik Frigyes császárt sze­rették, nem feledkeznek meg róla, a többiekhez pedig semmi belső kö­telék sem füzi. Bismarck és II. Vil­mos mindent elkövetnek, hogy az elhunyt császár emlékét bemocskol­ják. — Mihez kezdjek és mit érezzek, ha látom, hogy fiam mily gúnyosan beszél atyjáról és anyjának hirne­véről. Tul lusta, tul közömbös sazt hiszem, az ötödik parancsolatot akarja megszegni. Bismarck légkö­rében nevelkedett s igy elmosódtak benne az igazságosság és az igaz­ságtalanság, a jog és a jogtalanság, a lovagiasság és a lovagiatlanság fogalmai. Bismarck bukása után az özvegy császárné még nyugtalanabbá vál> s már a kilencvenes évek elején megjósolta a világháborút. — Vilmos tanácstalan. Korához képest tul zöld, ugy, hogy napról­napra veszedelmesebb hibákat kö­vet el. Menyire szeretném, ha a né­met kormány föladná eddigi poli­tikáját, amelyet csak' tűzijátékok és szenzációs afférek tarkítanak min­den belső tartalom nélkül. A népet hiúvá és beképzeltté nevelik s a sovinizmus gyakran a forrpontot éri el. Vilmos császár tudta, hogy édes­anyja nem éppen hízelgő hangon ir róla leveleiben. Mindent elkövetett, hogy e leveleket megszerezze. Igy például anyja halála után az özvegy palotáját alaposan átkutatta, ter­mészetesen eredménytelenül. Eulen­burg gróf révén később Ponsonby­hoz fordult azzal a burkolt kérés­sel, hogy a báró engedje átvizsgálni windsori levéltárát, mert hátha ott vannak «e fontos és értékes» leve­lek. Ponsonby banksafe-jában őriz­tette a leveleket s Vilmosnak csak annyit igért, hogy a vizsgálatot a levéltárban megtartja. Természete­sen ott levelekről szó sem volt. Legtöbb gyilkos önhipnózisban gyilkol egy amerikai tndós felfedezése szerint Statisztikával bizonyítja, hogy titokzatos lelkierők alatt álla­nak a bűnözők. Tudományos kísérletek a transz-állapot bűnre késztető hatásáról Amerika legismertebb idegorvo­sainak és lélekbúvárainak egyike, G. J. Morton, az amerikai nyil­vánosságot és a tudományos vilá­got egy érdekes és elmés tudo­mányos megállapítással lepte meg. Lombroso óta az orvostudomány és a pszichológia, nemkülönben az uj s elkülönült tudománnyá fejlő­dött kriminalisztika nagy hévvel vetették magukat egy eddig csak kevéssé kultivált kutatási területre, mely a bűnözők lélektanát, testi habitusát, szervezeti praediszpozi­cióját öleli föl. A gonoszytevő agya, koponyája, mirigyei épp ugy a tudós górcsöve alá kerültek, mkit lelki berendezése, tulajdonságai és társadalmi hely­zete. A nagy kérdést: hogy az i e­dendő rosszat, a bűnöző hajla­mot, szervezetében, agyában, .m­rigyeiben, lelki praediszpoziciójá­ban magával hozza-e az ember, a fiatal tudomány száz oldalról 13 megvilágította, de azért ma még tudományos és kevésbbé tudomá­nyos feltevések rengetegében buk­dácsol. Morton amerikai ideggyógyász hosszú éveken át kizárólagos stú­diumává tette a bűnözők testi és lelki konstrukcióját s búvárkodása, kísérletezése eredményével most lépett a nyilvánosság elé. Hosszas vizsgálódása eredményeképen azt a merész és elvitathatatlanul eredeti tézist állítja fel, hpgy a gonosz­tevők, különösen akiket nem veze­tett rablási szándék, vagy más aljas indok, tettüket hipnotikus állapot­ban követték el. Morton a hipnó­zist nem köznapi értelemben hasz­nálja, hanem az önhipnózisnak egy bizonyos fajtájáról beszél. Elmélet a gyilkos mirigyről A közelmúltban egy másik amerikai orvos foglalkoztatta a tu­dományos közvéleményt egy má­sik, empririsztikusan leszűrt meg­állapitásával, amely szerint az ál­tala megvizsgált gyilkosok leg­többjénél feltűnően kifejlődött ál­lapotban talált egy mirigyet, me­lyet az orvostudomány thymusmi­rigy néven ismer. «Tulaj donképen ez a mirigy az igazi gyilkos, tehát a bűnözési haj­lamot konstitucionális fogyatkozás,, elváltozás okozza és táplálja. Nor­mális embereknél ez a mirigy a pubertás korában visszafejlődik, bi­zonyos indiviumoknál azonban vi­rulens marad és továbbfejlődik. — Az utóbbiakból lesznek a gonosz ­tevők». Ezt a feltevést, melyet a tudós, bizonyosságként akar elfogadtatni, gazdag statisztikai anyag támasztja alá, melyből vitathatatlanul vi­láglik elő a1 a tény, hogy az utóbbi öt évben villamosszékbe került ame­rikai bűnözők hetven százalékának thymusmirigye a normálisnál sok­kal fejletteb és virulens volt. A tu­dós szerint tehát a gyilkosságban nem az ember a bűnös, hanem a mirigy. Az önhipnózis a bűnös Morton uj szempontot vet fel: nem a mirigy, a hipnotikus állapot és lelki okozója az igazi bűnös. Megfigyeléseinek és kísérletezésé­nek eredményeként konstatálja,, hogy a gyilkos bűnének elkövetése­kor olyan vagy hasonló állapotban van egy olyan médiuméhoz, aki egy hegyes tárgy, vagy kristálygo­lyó merev nézése által hipnotikus transzba ejti magát. A két állapot rokon, sőt sok esetben teljesen azonos. Mindkettő önhipnózis. Minél nagyobb a gyilkos kép­zelőereje és intelligenciája, annál mélyebb és erősebb a hipnotikus állapot. Az a mód, ahogy a gyilkos tettének végrehajtásakor viselke­dik, ahogy magában morog és ke­zeit mechanikusan mozgatja, — rendkívüli hasonlatosságot mutat a médium transzállapotával. Minél alacsonyabb a gonosztevő szellemi nivója és minél aljasabbak tetté­nek inditó okai, annál gyengébb az önhipnózás ereje. Morton ugy véli, hogy felfedezésével elfogad­ható magyarázatát tudja adni an­nak a különbségnek, mely szembe­tűnően mutatkozik meg az aljas indokból elkövetett bűntett és ma­gas szellemi nívón álló bűnöző tette között. Szerelem, féltékenység, sértett hiúság Az önhipnózist Morton szerint a legkönnyebben megfigyelhetni az olyan gyilkosoknál, akik tettüket szerelemből, féltékenységből, sér­. tett hiúságból követték el. Ezekben az esetekben a pszichológus az ön­hipnózis minden tünetét megtalálja. Morton megállapításához tanúnak ?7firmÓf bármilyen minőségben, legnagyobb ftm|/nifÍPO OLUIIIIQI választékbanJelőnyös áron OIIIIMJliuO szűcsnél vehet. 7M7-3S

Next

/
Thumbnails
Contents