Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-23 / 267. szám

1928. november 23. MYÍMIDÉK. 3 A nő helyzete a pogányvilágban A LeánykálTinenM liceális előadása A folyosó zsibong. Sötétkék formaruhás növendékek hosszú sora vonul le a tornaterembe... Az apák, anyák, testvérek és az e'.<Sadás többi vendégei már mind elhelyezkedtek. Halk mormolás hallatszik a falakhoz erősített vastag kötelek és rudak között. Azok most pihennek, szellemi torna lesz. Csakhamar megjelenik Varga Zsigmond egyetemi tanár komoly, szemüveges alakja a szinpadszerüen bemélyedő előadói emelvényen. És megkezdi magas színvonalú előadását. Az igazi tudósembert jellemző objektivitással fejtegeti a primitív társadalom nagy izgató problémáit. Nagy vonásokban vázolván magát a primitív társadalom szociális berendezkedését és különböző változatait, rátér tulajdonképeni tárgyára, a nőkérdésre. Amint számtalan adattal, tudományos érvvel bizonyítja, kitűnik, hogy az antik korbeli nő szociális helyzete korántsem volt olyan ((rabszolgasors*, mint ahogyan azt sok tudós és történelmi felfogás vitatja. A nők helyzete a bibliai korban (ahogyan az előadó sajátosan jelöli a primitív társadalmi fázist), adott körülményekhez képest elég tűrhető volt, tekintve, hogy azon korok fejletlen s igy lazább étikai felfogása sok olyan dolgot tartott megengedhetőnek, ami ma a keresztény vagy keresztyén kultura virágzása idején teljességgel elképzelhetetlen.... Ismerteti a különböző házassági formákat: az egynejüséget, vagy máskép monogámiát, a többnejüséget, vagyis poligámiát és több férjességet, poliandriát és végül a teljesen szabad, anarchisztikus állapotot, a promiszkuitást. Felveti a tudományos kutatás még mindig eldöntetlen kérdését, vájjon melyik együttélési forma látható az első időbén, s hogy a különböző fokozatok miként fejlődtek a monogámia erkölcsi és biológiai tisztaságának magaslatára. Majd rámutat arra, hogy ezen házassági formák keretén belül mindig érvénye sültek bizonyos kényszerítő erővel biró szabályok. Maga a házasságkötés és a válás is szigora feltéte lekhez volt kötve. A házasság gazdasági alapja, a «hozomány» már akkor is nagy szerepet játszott és a hozományvadászok már az antik korban jelentkeztek. Bár az állatkultusz (totem) idejében a házasság kötés és leányrablás formájában történt és nagyon sok népnél a férfi adta a hozományt az elrabolt nő gazdasági ellenértéke képen. A totem-kultusz egyik lényeges vonása az volt, hogy egyazon törzs tagjai között tiltotta az életközösséget, tehát már ezen ősi felfogás sem nél külöz minden moralitást. Hangoztatja, hogy a nő szerepe sohasem volt olyan alárendelt jelentőségű, mint azt egyesek állítják, hanem igenis mindig magasztos és fontos hivatást töltött be a gyermekek nevelésén kivül is. Felemlíti jósnők, papnők szerepét a későbbi primitív korszakokban, továbbá méltatja a vallási érzés ápolása körüli érdemeiket. Sok-sok példával illusztrálja meg állapításait, és mintegy végigvezet a problémák^ sötét labirintusán, — mindig csak a vizsgált kört v lasztva meg a tudomány szerény lámpásával. Sürün hangoztatja a hit és a kinyilatkoztatott vallás jelentőségét. Szavain átérzik a krisztusi együttérzés és szeretet áldó, melegsége. Midőn befejezi előadását, kifejezést ad azon reményének, hogy a nő a kulturális haladással párhuzamosan mindig nagyobb és nagyobb tért hódit majdan, elfoglalva az őt valóban megillető helyet, mikoris teljesen egyenrangú társként fog küzdeni a férfinem oldalán. Várallyay Jenő. Városi Színház Mozgó. November hó 22., 23 , 24. és 2S-én, csütörtökön, pénteken, szombaton 5, 7 és 9 órakor, vaxarnap 3, 5, 7 és 9 órakor IVAN MOSJOUKINE legnagyobb, legszebb és legizgalmasabb világ filmje LIL DAGOVER felejthetetlen, legfényesebb alakitasa A TITOKZATOS FUTÁÉ STENDHAL „VÖRÖS és FEKETE" regénye filmen 2 részben, 14 felvooasban mindkét rész egyszerre. Kisérő műsor

1: Harotd Lloyd, mint életmentő i felvonásban, V Szépség ápolása nagyban 2 felvonásos burleszk. Az előadásokat 7 tagu izalonzenekar kiséri. Előzetes jelentés: Sirálsrok-hlrálja Szesztay Zoltánban a revízióért megindult közdelem fanatikus harcosát vesztettük el (A «Nyirvidék» tudósítójától). Nem tudjuk hinni, hogy elveszett hangjának szívből fölszálló zenéje, szavainak és mondatainak melódiája itt él a lelkünkben, mosolygó kedves arca a lelkünkbe formálódott múlhatatlan, drága kép, eleven, mint a valóság. — Nem tudjuk elhinni, hogy Szesztay Zoltán nincs többé. Látjuk kissé ingó járását a meghitt, kedves otthontól a vármegyeházáig, látjuk, amint a vármegyeházán, az ügyészi hivatalba összehívott szűkebb értekezleten elnököl, hogy szive lángoló hitével világítson, eszméket vessen fel, véleményeket hallgasson meg. Társas érintkezésének, barátságának nyájassága, intim kedvessége, egyéniségének ízes charme-ja átzsong most vérünkön, idegzetünkön, mikor fájó, siró emlékezéssel idézzük Szesztay Zoltán dr. alakját. A harmónia embere idéződik fel, a jóság virágillatát érezzük, a szépség napja süt ránk, amikor rágondolunk. Érezzük a papírra szántódó sorok felett a lélek örök életében és világot formáló halhatatlan erejében hivő lelkének sugallatát, érezzük annak a szellemnek inspirációját, amely beszédein átvonult és amelynek fődallama mindig a jóság diadalába, a szeretet végső győzelmébe vetett hitből fakadt. Karácsonykor, a Ref. Nőegylet által rendezett ünnepségen mondott beszédére világosan emlékezünk. Az égből a földre hulló drága szőnyegről beszélt, amelyet a jóság utján fáradó nők drága köee sző, az evangéliumi szeretet aranyfonaláról beszélt, amely a csillagos magasságot összeköti a földdel szent karácsony ünnepén. Emlékezünk beszédére, az öreg cserkészek karácsonyfája alatt, a beszédre, amely az ifjúság erejébe vetett hit izzó fényével hatotta át a szavakat és emlékezünk a Nem- < zeti Szövetség által rendezett irredenta ifjúsági irodalmi versenyben mondott szárnyaló szavaira, amelyek az igazság győzelmének apostoli hitével rajzolták rá a magyar ifjúság lelkére Nagymagyarország drága képét. Szesztay Zoltánt a fájdalmas gyász érzésével, korai elvesztésének döbbenetével gyászolja egyháza, megyéje, csonkaságában, rabláncaiban Vergődő nemzete, siratja a magyar ifjúság, siratják szellemének, metafizikai elmélyedéseinek osztályos .testvérei, barátai, akik szivének gazdag világát egész szépségében ismerték és megsebzett sziwel siratják vigasztalhatatlan közvetlen családtagjai. * A református egyházmegyének jegyzője ' volt 1897-től 1906-ig és 1906 óta t. ügyésze egyházmegyéjének. A presbiteri kar büszkes%e, az egyház társadalmi aktivitásának lelkes ébresztője, a nyíregyházi kálvinista karitatív akciók lelke, akinek hite, szeretete, lendítő erő volt. Dr. Szesztay Zoltán 1872 október 10-én született, Nyíregyházán. Az ügyvédi oklevelet 1897 december 21-én szerezte meg, és 1897 december 23-tól gyakorló ügyvéd. A vármegye törvényhatósági bizottsága 1906 október 9-én választotta meg tiszti alügyészének, majd 1908 május 12-én tiszteletbeli főügyésze, 1 91 5 május 11 -én tiszti főügyésze lett vármegyéjének. Hivatalába is átsugároztatta lelkét szellemét, szeretetét. Lelkiismeretes, gondos, példát adóan kötelességtudó tisztviselő volt, akinek ténykedéseiben a jóakarat, a béke, a szeretet, a magyar testvéri szolidaritás volt a vezérlő motívum. A társadalmi élet fórumán a magyar igazság küzdő harcosa volt, aki fanatikus hittel hirdette a magyar feltámadás bizonyosságát. A Területvédő Liga, majd a Nemzeti Szövetség szabolcsi és nyíregyházi köre elnökké választotta. A szövetség évről évre megtartott közgyűlésén erőt, bizakodást árasztó lendületes szavakkai köszöntötte a fővárosi küldötteket és hirdette a magyar hajnal pirkadásának kétségbevonhatatlan bizonyságait. A revízió gondolatának hivatott küzdője volt és már akkor, amidőn még nem volt a csonkaországnak uj energia-forrásokat, uj etikai erőt adó Rothermere-je, már akkor megtalálta a győzelem felé vezető biztos utat a rajongva szeretett magyar ifjúság lelkén át. Lelkesedésének árama átízott mindannyiunkba, amikor egy-egy tavaszi ünnepen a mind hatalmasabb arányokban kibontakozó irredenta irodalmi versenyek eredményének, a győztes fiatalok jutalmazásának májusi varázsü, gyönyörű napja volt . A magyar igazság hirdetésének appostoli munkásává szónoki készsége, tollának hatalma, egyéni varázsáriak meggyőző ereje avatta. Szónoki beszédei műgonddal készültek, példái voltak a logika utjain át a szívhez férkőző és a szivén át az elhatározásokat irányító retorikai alkotásoknak. Fenkölt lelkének hitével szólalt meg a sajtó hasábjain is, az újságírásnak jelentőségét, nemzetpedagógiai fontosságát, átütő erejét ismerve, lebilincselő kedvességével fogadta, irányította, méltányolta a sajtó munkásainak felelősséges tevékenységét. A toll katonái vezéri szavába tettrekészen álltak az általa képviselt zászló alá, szava, izenete, kérése parancs volt számunkra, amelynek teljesítésében lelkünk eg'ész hitével vallottuk, hogy a haza, az emberiség javára cselekszünk, amikor Szesztay Zoltán irányítására cselekszünk. Amilyen örömmel afltunk hírt róla, hogy hazafias társadalmi munkásságáért a Kormányzó őfőméltósága a kir. kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki, olyan fájó érzéssel veszünk búcsút a vezértől, csonka országunk ügyének küzdő harcosától. * Még tele volt a lelke álmokkal, eszmék rajzásával, küzdelem, munka hevületével. Még sok-sok örömet tartogatott számára a boldog családi élet viruló szépségű virágos kertje, bensőséges baráti köre, a lelkéhez nőtt mozgalmas egyházi élet problémái, még meszsze, színes perspektívában tárult fel előtte a jövendő, még nem árnyékolta be virágos mezőit a halálragondolás fekete felhője. Korán, nagyon korán, fájón korán távozott el közülünk Szesztay Zoltán dr. Elenyész minden itt a földön, mint a kis nefelejts... De tépelődő, riadtan kérdő és békithetetlen soraink felett lágy harmóniával zendül egy akkord, az ő lelkének üzenete : »Buj dósunk e ftjldi téreken« — és vár a lélek örök életének tavasza. — Greguss Ágost írja: »Mi a halál? Őh semmi mása', mint a lélek felocsudása«. A Minden Titkokon túl, a bölcs, tiszta jó lelkek világából néz reánk mosolygó szeme, onnan hangzik soha nem felejthető szavainak meleg muzsikája, onnan árasztja a sir felett győzelmeskedő Élet hitének gyógyító erejét azokra, akiket itt