Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-22 / 266. szám

10 JNrtríiYiDáiL u«u.Mima ••••• ubij iu.aunu»»m 1928. november 172. Petőfi orosz fogságban élt rövid ideig és ott is irt költeményeket, még pedig oroszul és természetesen lánglelkü szabadságdalokat. Mivel azonban az akkori orosz kormány minden szabadságmozgalmat csirájában elfojtott, e költeményeket az akkori illetékes miniszter elkobozta és nyilvánosságra hozatalukat megakadályozta. De egy orosz irodalomtörténetben, amelyből csak pár példány van meg s ezt is az illető miniszter közeli rokonai szerezhették meg, nyoma van annak is, hogy hol s mikor halt meg Petőfi? Egy ilyen példányt őriz az illető miniszter leánya, aki 1919ben Odessában lakott. Cime: Odessa Nezenskaia 43. Maria Edlikowska. Ez a második adat Petőfi orosz fogságáról. Eszerint Petőfi a fogságban is megmaradt annak, aki volt — Petőfinek. Petőfinek, a világszabadság apóst olánaJc, aki lángeszével megtanult oroszul és lánglelkü dalokkal rázta fel a rabnépeket. És a szabadság költőjének, aki sokáig nem élhet rabláncon s meghalt fiatalon. A levél szerint az elkobzott könyvből azt is meg lehet tudni, hogy hol és mikor? Az már most a kérésem a«Nyirvidék» kedves olvasóihoz, hogy próbáljuk felderiteni az igazságot. Akik hadifoglyok voltak Oroszországban, irják meg nekem levélben: Mit tud az orosz nép Petőfiről, vagy Petőfi orosz fogságáról? 2. Nem tud-e valaki azokról az Írásokról, amiket a Szibériából kiszabadult aggastyán adott le az ufai pályaudvaron ? Ha van valakinél ilyen, küldje el azt hozzám másolatban, vagy esetleg kölcsön. 3. Mit tud Petőfi eltűnéséről? Dr. Hegyaljai Kiss Géza ref. lelkész, Belsőbőcs, Borsodmegye. Kifosztották Festetich herceg zentai erdőgazdaságának pénztárát Kaposvári jelentés szerint Festetich Tasziló herceg zentai erdőgazdaságának pénztárába betörtek és onnan nagyobb mennyiségű értékpapírt és készpénzt vittek el. A nyorrfozás megállapitása szerint a betörést a herceg egyik alkalma zottja követte el, akinek segítőtársa Molnár Anna, a főerdész szobaleánya volt. Mindkettőjüket keresik. I Diadal Mozgó | A férj is kérhet tartásdíja! az elvált feleségtől A német házasságjogi reform érdekes újításai November hó 21., 22., 23, 24. és 25-én, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Harry Liedike Hans Junkermann legpompásabb katona filmje A kis garnizon legragyogóbb vígjáték a boldog békebeli katonai életből 7 felv' Ydűnyngaii gigerli cowboy történet 5 felv. Előzetes jelentés: Piiyllis Haver Harisson Ford R«tdio-Oroszián es Első Simphonia A német birodalmi gyűlés jogügyi bizottsága már hónapok óta töri a fejét azon, hogy mit kellene csinálni azokkal a házastársakkal, akik valamely ok miatt együtt élni nem birnak, de válásra egyikük sem szolgáltatott okot? Az életben előfordul, hogy »megromlik« a házasság anélkül, hogy bármelyik házasfél házasságtörést követne el s anélkül, hogy oiy* brutális dolgot cselekednék, mely a törvény szerint elegendő ok a válásra. A jogügyi bizottság egyelőre a következő formulát találta, amelyet, ha okosabbat nem találnak ki helyette, egy új paragrafus gyanánt bele fognak illeszteni a német polgári törvénykönyvbe. Bármelyik házastárs válópert indíthat, ha a házassági viszonynak olyan mély megrendülése következett be, amely után az életközösségnek olyan folytatását, mely a házasság lényegének megfelel, nem lehet többé remélni — és ha a házasság megrendülése folytán a felek házassági életközössége már legalább egy év óta nem áll fenn. A házastársnak nincs joga válópert indítani abban az esetben, ha ő adott okot a válásra, vagy ha a házasság megrendülése túlnyomóan az ő vétkes magatartása folytán állott elő. Továbbá bármelyik fél kérheti a válást, ha a házastársak anélkül, hogy a rosszakaratú elhagyás esete fennforogna, már legalább öt év óta teljesen küIönváltan élnek egymástól. Ez a paragrafus voltaképpen nem más, mint felbontása az olyan házasságnak, mely annyira megromlott, hogy többé már nem lehet megreparálni. És mind a két eset, amelyről ez a paragrafus intézkedik, olyan, hogy a házas- , felek bármennyire boldogtalanok is, a mai német törvények mellett nem tudnak szabadulni egymástói. A mai törvény szerint legalább az egyik félnek vétkesnek kell lennie, hogy válni lehessen, — ha mind a két fél tisztességes, a válás nincsen megengedve. Attól a férjtől, aki házasságtörő, vagy rossz indulattal hagyja el a feleségét, megtagadva tőle minden gondoskodást, el lehet válni; de ha minden bűncselekmény elkövetése nélkül és minden rossz szándék nélkül megy el a férj egy idegen országba s értesiti a feleségét, hogy többé sohasem kiván és nem is szándékozik a feleségéhez vissza térni, — a válást a mai német törvény még tíz évi különélés után sem teszi lehetségessé. Újra akarják rendezni a németek a tartásdíj kérdését is. Válás esetén tartásdíjat fizet a férj, ha a házasságot az ő hibájából bontották fel. Az új paragrafus, amelyet a birodalmi gyűlés jogügyi bizottsága már megszövegezett, ennél sokkal liberálisabb, mikor a következőket mondja: Ha a válás jogerőssé vált anélkül, hogy a felek bármelyike vétkes volna, — a volt házasfelek akkor is kötelezve vannak egymás eltartására, vagy anyagi támogatására, vagyoni viszonyaik figyelembevételével, ha a bíróság az eltartást vagy anyagi támogatást az adott esetben méltányosnak tartja. Ez a paragrafus nem tesz különbséget férj és feleség között, — azaz: a férjnek is megengedi, hogy tartásdíjat kérjen elvált feleségétől, ha a férj például munkaképtelenné vált és a volt felesége gazdag. Nyilvánvaló, hogy a német házasságjogi reformban humánus szempontokat akarnak érvényesíteni. á tengerek szabadsága House ezredes feiiünö nyilatkozata a tengeri leszerelés problémáiról Hous eezredes, Wilson elnök egykori »jobbkeze«, aki egyik főszereplője volt mint az Északamerikai Egyesült Államok delegátusa, a béketárgyalásoknak, a napokban megjelentette memoárjainak III. és IV. köteteit, amelyek számos érdekes részletet tartalmaz nak a világháború és béketárgya_ lások kulisszatitkaiból. Wilson elnök halála után House ezredes visszavonult az aktív politikától és azóta csupán pacifista mozgalmakban vesz részt. Alábbi cikke igen érdekes megállapításokat tartalmaz a világbéke egyik legfontosabb és már a háború előtt is megoldásra érett problémájáról, a tengerek szabadságáról: 1915. első napjaiban, amikor a háború már hat hónap óta folyt, azt az ajánlatot tettem BethmannHollweg német birodalmi kancellárnak, hogy a béke helyreállítása érdekében revidiáltassa tengeri rendeleteit. A kereskedelmi hajóknak; tekintet nélkül arra, hogy semleges, vagy hadviselő államok birtokát képezik, meg kellene engedni a szabad közlekedést. Ez a javaslat az angol és amerikai kormányoknak az 1 907. évi hágai konferencián tett indítványain alapult. A német kancellár a javaslatot örömmel fogadta, azonban botor módon megtáviratozta Németország washingtoni nagykövetének. Mielőtt visszatértem Angliába, hogy a londoni kormánnyal is tárgyaljak, Németország ezt a javaslatot, mint saját kezdeményezését pertraktálta. Ennek ellenére Londonon is felvettem a tárgyalásokat, mivel a brit kormány hajlandónak mutatkozott a javaslatot megvizsgálni és tanulmányozni. Mielőtt azonban lényeges eredményt értünk volna el, a németek megfúrták a Lusitaniát. Mivel az volt a véleményem, hogy az Északamerikai Egyesült Államoknak elkerülheteüenül be kell avatkozniok a háborúba, visszahajóztam hazámba. Egész 1918-ig .semmisem történt ebben a kérdésben ; ekkor Wilson elnök a tengerek szabadságát felvette 14 pontjába. A fegyverszüneti tárgyalásokon, amelyeken az Északamerikai Egyesült Államokat én képviseltem, újból szőnyegre került a kérdés. Mivel a tengerek szabadságát a tárgyaló felek különbözőképen értelmezték és Anglia egyetlen állásponthoz sem csatlakozott, a kérdés tárgyalását elnapolták. . A békekonferencián Wilson elnök felállította azt a tételt, hogy a tengeri jogok revíziója azon okból szükséges, mivel nincsenek semlegesek, ha az összes államok tagjai a Népszövetségnek. Akkor ugyanis még senkisem gondolt arra, hogy az Egyesült Államokban elkeseredett harc fog kitörni a Népszövetséghez való csatlakozás körülés az Egyesült Államok magukat szeparálva külön szerződést kötnek Németországgal. A tengeri leszerelés kérdése azonban mindmáig sem nyert megoldást. Mindnyájan akarjuk, de semmitsem teszünk a cél elérése érdekében. A probléma megoldásának főakadályát Nagybritannia jelenlegi magatartása képezi. kA brit admiralitás vezérkarának egyik tagja Kenworthy fregattkapitány nemrégiben kijelentette, hogy Nagybritannia az egyetlen állam, amelyet eredményesen blokád alá lehet venni és mégis ragaszkodik ahhoz a fegyverhez, amely romlását jelentheti Ez a megállapítás megfelel a valóságnak. Ha brit szempontból tekintjük a problémát, ugy azt az ellenvetést tehetjük hogy valamely hatalom háború esetén megszegheti a szerződést és a lefegyverzett Nagybritannia ki lenne szolgáltatva a blokádnak. Az én véleményem szerint Nagybritanniának különleges geográfiai helyzeténél fogva meg kellene engedni, hogy olyan flottát tartson, amely szükséges védelméhez. Hiszen Nagybritannia szárazföldi hadsereg helyett inkább flottájára támaszkodik. — Ügyelni kellene azonban, hogy .Nagybritannia flottája ne veszélyeztessen más államokat. A háború előtt Németország és Nagybritannia érdekei több pontban keresztezték egymást. Ma egy angol-német háború ki van zárva. Ezzel szemben azonban Franciaország és Anglia érdekei ellentések ma több pontban. Ha Franciaország és Anglia között háború törne ki és Anglia megakadályozná a semleges hajókat, hogy spanyol, belga, német, vagy olasz kikötőkbe fussanak, úgy ebből új világháború keletkezne, amelyben az Északamerikai Egyesült Államok kénytelenek lennének részt venni. Anglia számára tehát sokkal hasznosabb, ha hozzájárul a tengeri szabályzatok revíziójához és ezzel elősegíti a tengeri leszerelést és a tengerek szabadságának biztosítását. — Hirdetések a Nyírvidék jubileumi albuma részére felvétetnek lapynk kiadóhivatalában, Széchenyi-út 9. és az Ujságboltban Bethien-útca 2. > K. 43073/1928. Hirdetmény. Nyíregyháza város tanácsa közhírré teszi, hogy a m. kir. földmüvelésügyi miniszter az elmúlt évek elemi csapásai által sújtott szőlőbirtokosok támogatására rézgálic segélyakciót indított, mely akció keretén belül a segélyezésre szoruló szőlőbirtokosok között kat. holdanként 15 kgr. rézgálic kerül kiosztásra A rézgálic vételárát, mely ab. Polgárdi vasútállomás, q-ként nettó 71 P, hozzá a vasúti szállítási dij, 20/0 forgalmiadó és q-ként 1 pengő kezelési dij, 1929. évi november 30-ig kamatmentesen <1 földművelésügyi miniszter tárcája terhére hitelezni. Az áru 1929. évi február hó l-e és április hó 30 a között kerül leszállításra. Felhívja a Tanács a helybeli szőlőbirtokosokat, hogy rézgálic szükségletüket f. hó 25-ig a városi gazdasági hivatalnak jelentsék be. Nyiregyháza, 1928. nov. 19. Városi Tanács 9968-2