Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-31 / 248-249. szám

1928. október 31. JSÍYÍRYIDÉK. 11 Takarékossági nap Av>Nyírvidék« számára irta: Kresz Károly dr., m. kir. kincstári fő­tanácsos, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének igazgatója. Az idei napsugaras október utol­só napjaiban másodszor jelennek meg a bankok pénztártermeiben és kirakataiban, a hirdetési oszlopo­kon és egyéb helyeken az október 31 -iki takarékossági napot hirdető plakátok. Takarékossági nap! Furcsa fo­galom, amelynek néhány év előtt még liirét sem hallattuk. Vájjon mit tesz ez ? Azt-e, hogy az év egy napján takarékoskodjunk? El­lenkezőleg ennek a takarékossági napnak sokkal tovább menő jelen­tősége van és a takarékossági pro­pagandának egy napra való kon­centrálása inkább szimbóluma an­nak, hogy az egész éven át takaré­koskodjunk. Tudvalevő, hogy a Milanóban 1924-ben tartott nemzetközi kon­gresszus határozta el, hogy minden országban, amely ezen a kongresz­szuson résztvett, intenzív takarékos­sági propaganda indittassék és hogy minden évben október 31-én ezek az országok takarékossági na­pot rendezzenek. Ebből a határo­zatból kifolyólag rendezte Ma­gyarország az elmúlt esztendőben elsőizben a takarékossági napot, amely most minden évben meg fog ismételtetni. Az elmúlt esztendőben, amikor először foglalkoztunk ezzel a propagandával, több helyről hal­lottam a kételyt megnyilvánulni, vájjon van-e szükség ilyen propa­gandára és lehet-e ennek gyakorlati eredménye. Jó magam és mind­azok, akik ezzel a kérdéssel beha­tóan foglalkoztunk, meggyőződés­ből mondottuk, hogy igen és öröm­mel látom, hogy a tamások közül a-lefolyt egy év alatt sokan hivők­ké váltak é s szintén meg vannak győződve az ezirányu munkálkodás szükségességéről és célszerűsé­géről. És én azt hiszem, bízvást mond­hatjuk, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, ez a kérdés még nagyobb jelentőséggel bir, mint bárhol másutt. Hogy Magyar­ország mindig tőkeszegény ország volt, az közismert tény, ennek f oly­tán már a háború előtt tőkebe- jj "hozatalra voltunk ráutalva, hogy | ! a gazdaságilag mindinkább fejlődő ország tőkeszükséglete kielégíthető legyen. Mig azonban az összeom­lást megelőzőleg tőkeszükségle­tünk egy igen jelentékeny részét Ausztria látta el, amely velünk nem­valutáris tekintetben is szoros kap­csolatban volt, addig most minden fillér és minden pengő tőkebehoza­tal idegen valutában történik, ahol tehát tőkét és kamatot idegen valu­tában kell visszafizetni, a mi gazda­sági függetlenségünk szempontjá­ból kettőzött elővigyázatra int. Ezért tehát a belső tőkeképződés ma fokozott fontossággal bir és ennek kétségtelenül egyik legfonto­sabb előmozditója a takarékosság. Többször találkoztam azzal az ellenvetéssel, hogy könnyű taka­rékoskodni annak, akinek bőséges a jövedelme. De vájjon miből ta­karékoskodjon az, aki nincs meg­áldva a földi jókkal. Hiszen az bi­zonyos, hogy annak, akinek jöve­delméből csak a legszükségesebbre telik, nehezebb takarékoskodni, — mint annak, akinek mindenre bősé­gesen telik. Am de ne felejtsük el, hogy éppen a szűkös jövedelemnél a fillérek félrerakása indokolt, — már csak azért is, mert sok esetben csak csak ez teszi lehetségessé egyes elkerülhetetlenül szükséges tárgyak megvásárlását, amelyekre a napi, heti, vagy havi jövedelem­ből — ha az illető adósságot nem csinál, — csak ugy telik, ha az erre szükséges összeget apránként félrerakja. És ne felejtsük el, hogy a takarékosság nemcsak abban áll, hogy a garast rakjuk félre, hanem abban is, hogy a házban és hiva­talban anyagban is a legnagyobb takarékosságot igyekszünk megho­nosítani. Hogy csak egy csekély példát említsek, vájjon az ország száz­ezernyi irodájában mennyi felhasz­nálatlan, vagy még fogalmazásra, vagy jegyzetre alkalmas papiros vándorol a papírkosárba, akkor, amikor Trianon után majdnem minden ív papirosért a külföldnek fizetünk és esetleg külföldi eladóso­dásunkat növeljük. Arra az ellenvetésre, hogy van­nak fontosabb dolgok, ahol a taka­rékosságot meg kellene kezdeni, erre azt válaszolom, hogy minde­nütt takarékoskodni kell, ahol le­het, mert sok kicsi sokra megy, de másrészt elismerem azt is, — hogy igenis a nagy dolgokban is takarékoskodni kell és ebben a te­kintetben az államnak és egyéb közületeknek kell a jó példával előljárni, különösen nagy fontos­sággal bir ma az, hogy akkor, ami­kor a beruházások vagy az adózó filléreiből, vagy külföldi kölcsön­ből történnek, csak a legfontosabb beruházások eszközöltessenek és csakis olyanok, amelyek feltétlenül hasznothajtók, minthogy külföldi el­adósodásunk mértékének csökken­tése minden szempontból a legna­gyobb fontossággal bir. Nagy fontossággal bir az, hogy az ifjúság a takarékosságra nevel­tessék. A gyermeknek és ifjúnak korán kell megismernie ugy a pénznek, mint az anyagnak értékét és éreznie kell, hogy minden ta­karékosság által nemcsak a saját javát szolgálja, hannem hazafiasan cselekszik. Mert igenis nem frázis a taka­rékossági Tízparancsolat i o-ik parancsa: «A takarékosság hazafi­ság!)) Egy országban, amelynek ke­reskedelmi mérlege annyira pasz­sziv, mint Magyarországé és ahol láthatatlan exportok hiányában ezt a deficitet csak külföldi eladósodás­sal lehet kiegyenlíteni, minden — amit megtakarítunk, legyen az pénzben, vagy anyagban, az ország egyetemes érdekeit szolgálja. Ezt a nagy gondolatot tartsa szem előtt minden magyar ember, nemcsak ok tóber 31-én, hanem az egész év folyamán, hogy az ország gazdasági boldogulásához ez által saját ere­jéhez képest hozzájáruljon. Szerdán este 6 órakor kezdődik a reformációi emléfcünűepély az ev. templomban A reformáció megindításának napját, október 31-e emlékét a vi­lág összes protestáns egyházai a legmélyebb kegyelet és hála érzel­meivel ünneplik meg. Ez a megem­lékezés gyűjti egybe a nyíregyházi ev. egyházközség tanulóifjúságát s velük egyben a gyülekezet nagyjait is erre az ünnepélyre, melyet ok­tóber 31-én, szerdán este 6 órai kezdettel tartanak az ev. templom­ban. Az ünnepélyre szóló meghí­vást már lapunk tegnapi számá­ban közöltük, ez alkalommal pe­dig újból leközöljük az ünnepély programmját, hogy ezzel is felhív­juk a közönség figyelmét az ün­nepélyre. MEGHIVÖ. A nyíregyházi ev. Egyház 1928. október 31-én, este 6 órakor, az evangélikus templomban az evan­gélikus tanulóifjúság bevonásával reformációi emlékünnepélyt tart, a következő sorrenddel : 1. Közének. 256. 2. Oltári ima. Paulik János lelkész. 3. Reformáció emlékünnepén. Szavalja : Prékopa Erzsébet polg. isk. növendék. 4. Térj magadhoz, drága Sión ! « Gyermekkar. Gabrieny Sámuel ta­nító vezetése alatt. 5. Az óriás. Szavalja : Nagy­váthy József gimn. tanuló. 6. Emlékbeszédet mond: Kopcsó János hitoktató-lelkész. 7. Az elveszett frigyláda. Sza­valja: Krecsák Kálmán reálgimn. növendék. 8. Könyörgés. Vegyeskar, Zwick Vilmos tanár vezetése alatt. 9. Iskariot. Szavalja : Obetkó Sári leánygimn. tanuló. 10. Nehéz időkben. Szavalja: Pe­lách János tanitóképz. növendék. 11. Tehozzád, Urunk. Férfikar". Krecsák László karnagy vezetésé­vel. 12. Az ősi vár. Szavalja : Ga­rai Gabriella keresk. isk. növendék 13. Záró ima. Hulvej István s. lelkész. 14. Hymnus. Erre az ünnepélyünkre összes híveinket s az iskolák evang. nö­vendékeit ielkipásztori szeretettel meghívom, azzal a kérelemmel, hogy helyeiket a templomban legalább egy negyed órával előbb szíveskedjenek elfoglalni. Nyíregyháza, 1928. okt. 29. i Paulik János, e. igazgató-lelkész. XrwwfL Október hó 30-án, szerdán 5, 7 és 9, november hó 1 én, csütörtökön 7 és 9, november hó 2-án, 3-án és 4-én, pénteken és szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel; aWMWiH •dMwJH Amerika legdrágábban fizetett színészének főszerepléséve): Szom ombatja Évezredek dala, ünnepi megnyilatkozása. :-: :-: Rabinovits kántor Sára Jack, a fiuk Fényes kisérő műsor! (A jazz énekes) cimü monumentális film, amely a vallási áhítat : Warner Brothers világattrakció 8 felvonásban. :-: :-: :-: :•: Szereposztás: Warner Oland Eugénia Besserer AL JOLSON I A 13 éves Jackie Babby Gordon Judelson Ottó Lederer Mary Dale, a táncosnő ... May Mc. Avoy A színház kellemesen fűtve! Az előadásokat 7 tagu szalonzenekar kíséri.

Next

/
Thumbnails
Contents