Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-25 / 243. szám

JSíIfÍRYIDBIL 1928. október 25. Az ntca politikája Néhány nap óta a főváros ut cáin és éppen a legforgalmasabb utvonalakon olyan jelenetek ját­szódnak le, amelyek a legkevésDé alkalmasak arra, hogy a külföld szimpátiáját és bizalmát, ame lyekre pedig égetően nagy szüksé günk volna, fenntartsák számunk­ra. Az utcai mozgalmak előidézője az a tény volt, hogy az egyete mekre a módosított numerus cla­ususban biztosított arányszámon tul a rendes beiratások után még több zsidó vallású hallgatót vet­tek föl a kultuszminiszter egye­nes utasítására. Az ifjúságnak egy vérmesebb csoportja felizgatva azon tendenciózus híresztelések ál tal, amelyeknek az úgynevezett li berális sajtó e pótfelvételekkel kapcsolatosan helyet adott, az in­tézkedéssel szemben táplált ellen­szenvét oly módon juttatta kife jezésre, ami talán túlhaladta a for mákat egy felelős miniszter hi­vatali ténykedéseivel szemben. A zavargásokat megelőző na­pon épen a kultuszminiszter be­szélt azokról az ugratókról, akik kihasználva az egyetemi ifjúság izgatott hangulatát, mesterséges módon mégcsak fokozzák ezeket az izgalmakat. És lehetetlen észre nem vennünk azt a tendenciát, amely a szó szoros értelmében úgyszólván kiprovokálta ezeket a zavargásokat Viszont az éremnek van §gy másik oldala is: azokra a külföldi lapbejelentésekre kell utalnunk, amelyek szerint Buda­dapest utcáin vér folyik, a tün­tetéseknek halottjai vannak, egy­szóval a velünk szemben ellen­séges hangulatu külföldi sajtó pe­csenyét süt ebből az egyszerű ut­cai randalirozásból és ugy állítja be a helyzetet, mintha egy libe­rális napilap kirakatablakának be­törése a konszolidáció teljes hiá­nyának jele volna. A módosított numerus clausus tudvalevően nem ismeri a fajok és felekezetek szerinti osztályozást hanem a szülők foglalkozása és az ország geográfiai megosztottsá­gának figyelembevételével állit ja fel azokat a kategóriákat, amelye­ken belül a hallgatók felvehetők az egyetemre Nincs szükségünk az eddiginél is nagyobb számú szel lemi proletáriátus kitenéysztésére és egyedül ezt a preventív célt szolgálja a módosított törvéqTi amelynek kifejezett törekvése, hogy a lateiner osztály helyett produktívabb pályák művelőit sza­porítsa. Hogyan is állunk ezen a ponton a zsidó kérdéssel? Objek­tíven megállapítva e problémát, meg kell állapitanunk, hogy nem teljesen helytálló az a megvilá­gítás, mintha a zsidó egyetemi hallgatók nagyobb számú felvé­tele exisztenciájában fenyegetné a keresztény diákságot. Valljuk be, hogy az ügyvédi és orvosi pálya, különösen a kezdet kezdetén sú­lyos nélkülözésekkel és minimális kereseti lehetőségekkel jár. Vala­mikor a néptanítói hivatás volt az, amelynek vállalója úgyszólván szégenységi fogadalmat tett, ami­kor "kezébe kapta a diplomát. Ma ugyanez a helyzet a lateiner pá­lyákon és mi élénken kétkedünk abban, mintha a zsidóság legva­gyonosabb rétege óhajtaná el­özönleni ezt a pályát. Ellenkező­leg: a gazdag zsidó diploma nél­kül is elhelyezi a maga fiát válla­latánál, kereskedésében, irodájá­ban, mert nem hajlandó vele vál­laltatni azokat a megpróbáltatáso­kat, amelyek ma a szabadfoglalko­zású, tehát nem fixkeresetü fog­lalkozások velejárói. Maradna tehát a szegénysorsu zsidó gyerek. Ez a fiu is ugyan­olyan végzettséggel fog kikerül­ni a főiskoláról, mint a keresz­tény hallgatótársa. Ugyanolyan vékonypénzü orvosként, vagy ügyvédként kezdi meg praxisát, mint a keresztény fiu, akinek azonban ezenkivül meg van az az előnye is, hogy elhelyezkedhet az államnál, megyénél, városnál. Sa­ját magát kicsinyli le tehát az az egyetemi hallgató, aki olyan bizo­nyítványt állit ki vele azonos kö­rülmények közt az életbe kilépő zsidó pályatársáról, hogy az akár észbeli. akár produktivitási téren előnyösebb helyzetben van nála. Ezt is tekintetbe kell venni azon megfontolás mellett, hogy ha fia­ink a politikát kiviszik az utcára, azzal többet ártanak maguknak is, mintha a tanulás és tudás fegy­vereivei vivnák meg küzdelmüket riválisaikkal szemben, ahelyett, hogy mesterséges provokációknak ugranak be. 36 százalékos késedelmi kamatot kell fizetni a forgalmi adó után!! Az adózók sürgős Intézkedést kérnek a példátlanul magas bírság megszüntetése tárgyiban!! Egy alkalmi esetből jutott szer­kesztőségünk tudomására, hogy a forgalmi adónál még mindig élet­űén van a közadó-hátralékokra korábban érvényesített az a méltánytalan rendelkezés,, hogy a késedelmes adózótól havi 3 0/0 va­gyis évi 36 <Ye késedelmi adót szedtek be. A közadók egyéb ne­meinél ezt az indokolatlan és ke­gyetlen rendelkezést már meg­szüntették, a forgalmi adónál azonban még mindig hatályban áll s a szerencsétlen hátralékosra irgalmatlanul kivetik és behajtják ezt a rettenetes kamatot, ami már nem is kamat, hanem bátran ne­vezhető birságnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez az adó egyébként is a legellen­szenvesebb, mert talán a legke­vésbé szociális adónem s ha te­kintetbe vesszük, hogy a kisza­bott adón kivül egyébként is kell egy jókora százalék kb. 25 0/0 adó­pótlékot fizetni, — akkor megért­hető az adózó elkeseredése, ami­kor hátralék esetén még további 36 0/0 késedelmi kamatot is fel­számítanak a terhére. Unos-untalan emlegetik, hogy az adókon enyhíteni fognak s az adózók iránt kíméletesebb adópo­litikát fognak inaugurálni. Ilyen kormány-nyi'atkozatok napirenden vannak. Teljesen érthetetlen, hogy ezek dacára ez az elavult és sem­mivel sem indokolható drákói in­tézkedés még mindég hatályban lehet. Idevonatkozólag a legsürgősebb orvoslást kéri a közönségnek épen az a része, amelyik a hátraléko­soknak szomorú osztályához tar­tozik, vagyis azok, akik fizetési nehézségekkel küzdenek. Ilyen késedelmi kamatot nMr a bíróságok régen nem ismernelc és nincsen olyan biró, aki ezt a hal­; latlanul magas kamatot a kése­i delmes adós ellen megítélje. Mi­j ként történhetik, hogy az állam a maga adósaitól a jelen nehéz köz­gazdasági viszonyok között mégis ilyen horribilis kamatot szed! ? ? Ugy gondoljuk, hogy maguk a Í >énzügyi hatóságok örülnének egjobban, ha ettől az ellenszen­ves feladattól mentesülnének, mert meggyőződésünk,hogy a pénz^ I ügyi hatóságokban meg van a jó­indulat és a belátás, de addig amig a sérelmes kormányrendel­kezés fennáll, ők a maguk, hatás­körében és a maguk felelősségére semmi könnyítést nem tehetnek. A hátralék»sok tehát magától a kormánytól várják a legsürgősebb orvoslást és azt kérik, hogy ez irányban az illetékes fórumok a legérelyesebb felterjesztést mielőbb tegye meg a pénzügyi kormányhoz. Szóló. Klebelsberg Kúnó gróf kultuszminiszter levélben, iayer János főldmivelósügyi miniszter táviratban mentették ki távolmaradásokat a bősök szobrának leleplezési ünnepségéről (A «Nyirvidék» tudósitójától.) A szabolcsi és nyíregyházi hő­sök szobrának leleplezési ünnep­sége országos esemény volt. A kormányzó megjelenése, impo­záns fogadása és bevonulása, az avatóünnepen elhangzott beszé­dek, az az elismerés, amellyel a kormányzó és kísérete az ünnep­ség minden részletét fogadta, or­szágos érdeklődés középpontjába emelték ezekben a napokban Szabolcsvármegyét és Nyíregyhá­za városát. Az ünnepségre meghívott, de el­foglaltságuk miatt meg nem je­lent előkelőségek közül többen írásban mentették ki távolmara­dásukat dr. Kállay Miklós főis­pánnál. Klebelsberg Kunó gróf m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter a következő levelet intézte vármegyénk főispánjához: Tisztelt Barátom! Megkaptam a szabolcsi Hősök A Diadal szenzációja szerdán, csütörtökön és pénteken Várkonyi Mihály Jetta Goudal J. Sehildkraut szerdától a Diadalban. Emlékszobrának leleplezési ün­nepélyére szóló szives meghí­vásodat. őszinte sajnálattal kell azonban közölnöm, hogy az ün­ünnepélyen nem tudok megje­lenni, mivel azon a napon, ok­tóber hó 21-én kerületemben már várnak. Figyelmedet hálásan megkö­szönve, szives üdvözlettel va­gyok hived: Gróf Klebelsberg Kunó. Mayer János m. kir. földmive­lésügyi miniszter táviratban tu­datta távolmaradását. Távirata a következő: Méltóságos Kállay Miklós főispán urnák Nyíregyháza. A szabolcsi hősök emlékszob­rának leleplezési ünnepélyén hi­vatalos elfoglaltságom miatt őszinte sajnálatomra részt nem vehetek. Mayer János, földmi­velésügyi miniszter. Lukács György miniszteri ta­nácsos levele: Méltóságos Uram! Kézhez vettem a világhábo­rúban elesett szabolcsi vitéz fiuk dicsőséges emlékezetére emelt emlékmű leleplezési ün­nepélyére szóló meghívót. A megtisztelő meghívásért hálás köszönetet mondok, legna­gyobb sajnálatomra azonban ez emlékünnepélyen nagy elfoglalt­ságomra való tekintettel meg nem jelenhetek. Felkérem Méltóságodat, hogy elmaradásomat indokoltnak te­kinteni s erről a szoborbizottsá­got is értesíteni méltóztassék. A hazafias kegyeletérzésben és gondolatban a vármegye ün­neplő közönségével lelkileg összeforraszt és arra indít, hogy a vármegye közönségét hazafias célok szolgálatára irányuló mun­kájában szerény működési kö­römben tőlem telhetőleg támo­gassam Kiváló tiszteletem nyilvání­tása mellett vagyok Méltósá­godnak őszinte hive: Lukács Ödön, miniszteri tanácsos. A Budapesti Államépitészeti Hi­vatal főnöke, Kurczky Sándor miniszteri tanácsos levele a kö­vetkező : Méltóságos Uram! Amidőn a Hősök emlékmüvé­nek leleplezése alkalmából hoz­zámjuttatott becses meghívá­sért őszinte köszönetet mondok, A marokkói kémnő Főszerepben: Várkonyi Mihály, Jetta Goudal és J. S«hildkraut.

Next

/
Thumbnails
Contents