Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-04 / 225. szám

1928. oktftber 4. JNÍYÍRYIDÉK. 3 Erről sem tehet a magisztrátus, legalább is a mai nem. És amig Nyíregyházán vizinség van, addig Nyitrán a viz ellen kell védekeznie a lakosságnak. Maga a küszöbön álló mederrendezés mint fentebb már emiitettem, 25 millió cseh koronába, azaz kereken 4 millió pengőbe kerül a városnak. Többe, mint amibe Nyíregyházán az egész vízvezeték kerül. Szóval a boldog nyitraiak sokszorosan ráfizetik a viz ellen való védekezés révén azt, amit a vízvezeték vámján megkeresnek. De teljesen téves cikkíró ur ösz szehasonlitásának másik kiinduló pontja is, amelyben örökösen 8 millió pengő beruházást emleget. Az általános költségvetés szerint ugyanis a vízvezeték teljes megépítése, házi csatlakozásokkal, elő munkálatokkal, kisajátítási költségekkel stb. együtt 3,310.000 pengőre van előirányozva, a csatornázás teljes (szennyvíz és csapadékvíz) kiépítése pedig ugyancsak házi csatlakozásokkal stb. együtt 3,107.000 pengőt tenne ki, ami összesen 6,800.000 pengőre rug. A tervező és elkészítő hatóság feladata, hogy a maga terveit az egész városra kiterjedően, sőt a jövő bővítéssel is számolva koncipiálja meg, a város közönségének bölcsessége van hivatva eldönteni, hogy ebben az egységes keretben mennyit valósítson meg most és mennyit hagyjon a jövőnek. Még elgondolni is képtelenség, hogy az arra hivatottak oly részmegoldásokkal jöjjenek, amelyeket idővel csak toldással-foldással lehet kiegészíteni. Előbb isme. ni kell a keretet, amely szerves összefüggésben áll a város természetadta lehetőségeivel, helyi viszonyaival, várható fejlődésével és mindaz, amit a város ebből ma akar megépíteni, azt csak ennek egységes koncepciónak keretében lehet é s szabad megcsinálni. Semmiesetre sem vehető komolyan cikiró urnák az a számítási módja, amely félredobva a rendelkezésre álló és illetékes fórumok által felülbírált tervezetek hónapokon át vágzett elemző munkáját, egyszerűen a maga csalhatatlanságában bizva kijelenti, hogy »hozzáveszek 1 millió pengőt a csatornák kiépitéséhez« és ezzel az ügyet elintézettnek tekinti. Ez abszolút komolytalan dolog. Legfeljebb azt mondhatja a cikkíró ur, hogy a megadott általános keretből legfeljebb i millió pengő értékűt óhajt megépíteni, ha ugyan lehet és a többit későbbi időkre hagyjuk. Ugyancsak minden alápot nélkülöz az az állítás is, hogy a nyitrai kamatLábak a mienket is meghaladják és mégis olcsóbb a tervbe vett vizdij. Hát alkalmunk volt a hivatalos iratokból megállapítani, hogy a tőkeszükségletből Nyitra városa 3 millió cseh korona készpénzzel rendelkezik, a tőkeszükséglet 30 o/

0-át, azaz kb. 1,300.000 koronát a kormánytói szubvencióképen kapja, a hiányt pedig óo/o-os kölcsönből fogja fedezni. Igaz, hogy a város a maga pénzét és az ingyen kapott szubvenciót is 8<>/o-aI kívánja gyümölcsöztetni; de hol vagyunk a cikkíró ur által emlegetett 130/0 kamatlábtól ? S ami végül a vizdijat illeti, arra nézve annyit közölhetek, hogy a város revízió alá veszi a maga vizdij tervezetét és szintén helyiségenkénti vizdijra tér át, mert az egyelőre kiszámíthatatlan vízfogyasztástól nem teheti függővé az évi üzemköltségeket. Mindezeket a kérdéseket a rendelkezésre álló szük keretben részletezni és megvitatni nem áll módomban. Csupán főbb vonásokban akartam tájékoztatni a lap tisztelt olvasóközönségét arról, hogy Nyitrán sem fenékig tejfel az hogy ha egyik-másik tekintetben vannak is természetadta előnyei, viszont a másik oldalon vannak tehertételei is. Készséggel állok azonban, ugy mint'eddig is, a város érdeklődő közönségének rendelkezésére, mert hiszen az kötelességem is. Végül az általam nagyrabecsült cikkiró úrhoz is lenne egy tiszteletteljes kérésem. Ne irigyelje oly nagyon a nyitraiakat; higyje el, hogy a magyar mérnökök és vállal kozók nemcsak a csehekkel, hanem előrehaladottabb kultumépek szakembereivel is kiállják a versenyt; higyje el, hogy minden egyes város bárminemű problémája individuálisan oldható csak meg; nem lehet a nyitrai pantallót min den kritika nélkül az alföldi gazda lábszárára erőltetni. Higyje el, hogy minden javaslat, minden számítás, ami az adott problémára vonatkozik, a legnagyobb alapossággal, körültekintéssel és az illetékes szakértő hatóságok ellenőrzésével történik és fog történni a jövőben is. És végül arra kérem '— ^ KAL@DONT SZÉP*'* F06A

T hogy vegye csak revízió alá a kritikájában elhangzott kemény és megalázó megállapításokat és döntse ei saját lelkiismerete szerint, hogy melyik oldalon hiányzik az alaposság, vagy a kellő tájékozódás ? Megváltoztatják a jövedéki rendelet végrehajtási utasítását. Budapesti jelentés szerint Wekerle Sándor pénzügyminiszter határozott ígéretet tett abban ,az irányban, hogy a jövedéki rendelet végrehajtási utasítását, már a legközelebbi időben rendeleti uton megváltoztatja. (B. £.) má

sodszo

r gyengébb a fogzomancnál. inelyet ragyogó fehérre csiszol és természetes szépségében emel. előszö

r erósebb a fogkőnél, me'^ lazít és eltávolít a megtámadott fogzománcról. ^^^^ ^ Capablanka győzött a budapesti nemzetközi sakkversenyen. Tegnap fejezték be Budapesten a nemzetközi sakkversenyt. Á tegnapi játszmák közül Steiner nyert Kmoch ellen. A Capablanka—Vajda, a Stohner—Havasi és a Spielmann—Marshal játszmák remisvei végződtek. Végeredményben a versenyen Capablanka győzött 7 ponttal. II. Marshall hat ponttal III. és IV. Kmoch és Spielmann 5 ponttal, V. és VI. Vajda és Steiner 4 és fél ponttal. (B. É.) Ezist serleget és írókészletet nyújtottak át 1 nyngalomba vonult Dr. Vietórisz Józsefnek tanártársai. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Dr. Vietórisz Józsefet — mint ismeretes — nagyértékü tanári, irodalmi és társadalmi működésének elismeréseül nyugalomba vonulásakor a kormányzó tankerületi kir. főigazgatói címmel tüntette ki. E kitüntetés osztatlan örömöt váltott ki — egészen őszintén mondhatjuk — az egész vármegye társadalmából, hiszen a vármegye közéltének csaknem valamennyi egyénisége Dr. Vietórisz József lelkének sugárzó kincseiből vitt magával igen sokat az élet útjára. Ha közörömet keltett az őt ért magas kitüntetés, akkor csak természetes lehet az, ha megsokszorozódott ez azoknak lelkében, akikkel együtt s akik előtt példaadóan den délben nyújtották át Dr. Vietórisz József, aki ablwn a tanári karban nemcsak kaítárs és igazgató, hanem mindenekfelett »Józsi bácsi« volt. Azt az igazi baráti ragaszkodást, mély tiszteletet, amellyel a nyugalomba vonult igazgatót tanártársai mindenkor körülvették, külső jellel is kifejezésre kívánták juttatni s az együtt töltött kedves évek emlékére ezüst serleggel s az irót megillető Írókészlettel ajándékozták meg. Az emléktárgyakat kedden délben nyújtották át Dr. Vietórisz Józsefnek családi hajlékában. Teltsch Kornél igazgató üdvözlő szavait a jósziv melegével fogadta Dr. Vietórisz József. A serleg felső szegélyére Senki Pál egyik idézete van vésve, mely Dr. Vietórisz József életfilozófiájának egyik remek hajtása: »Tiéd az eszme magvetése. Az áldás mindig Istené.« A serleg oldalára pedig a tanári kar minden tagjának aláírása van felvésve. Az üdvözlésnek külön fényt kölcsönzött az, hogy három igazgató vett rajta részt, Moravszky Ferenc, Dr. Vietórisz József ny. igazgatók s Teltsch Kornél a jelenlegi igazgató. A vármegye és a város közönségének impozáns részvéte mellett temették el Gerlóczy Gáborné Eansay Bellát. (A «Nyirvidék» tudósitójától.) Vasárnap fekete kocsi suhant el ablakok előtt, mint árnyék a Nap előtt. Esőben ázott fekete kocsi, utána egy megtört férfi haladt. A kocsin egy viruló fiatalasszony. A fiatalság, a kedv, a májusi szépség költeménye volt, most egy végzetes nap viharától letört rózsaszál. Az esős, sötét, ködös vasárnap reggelen Gerlóczy Gáborné, Kausay Bella holttetemét vitte, kisérte haza Ura. Hosszú évtizedeken talán csak egyszer van olyan nehéz köddel fojtogató sötét kora őszi vasárnap, mely elfullasztja a /diadalmas harangszót is és évtizedeken talán csak egyszer történik olyan megrendítő gyászeset, mint a szépség és kedvesség asszonyának suhanó álomként való eltűnése szerettei közül, városáKAL0DONT harmadsz

or bomlástgátló és Illatos, habképződésévé! tisztítja és üde ^frissítő illattal t5ltl el a szájuregeL ^ ból ,vármegyéjéből. A fojtó bus köd ellepte a várost, beszüremkedett a zárt ablakokon is és a hir, a halálhír olyan volt most: szivekre szálló, nehéz ködként ült a városon. A szép ifjú asszonyt sokan siratták fájdalommal és merengő, meghatott elgondolással, Halál és Élet egyazon értelmezésével. Panta rhei — mondotta az örök változáselmélet filozófusa és amikor az emberi boldogságfának legszebb virága hull le ugy, hogy sziromhullásától szinte átremegni véljük a Mindenséget, ha a szeretett, boldog, szép fiatal aszszony lesz máról-holnapra semmivé, a mosoly hervatag levéllé, az égre viharzó zokogássá, ami az öröm dala volt, a költőt idézzük: «Bölcső s koporsó ugyanaz...» — «Minden perc vég s kezdet is.» Hétfőn koszorúk indultak a Bethlen utcai gyászház felé. Nagy fehér virágok, piros virágok rózsák, szekfük, tubarózsák. Mindenki tudta, kié a sok gyönyörű virág, a kertek, kinek üzennek a szirmok halkan zengő nyelvén Isrenhozzádot. És aki látta a féltő gonddal vitt virágokat, Rá gondolt, aki megszépítette gyöngéd szépségével, virágkellemével az életet, akit ha láttál dalok muzsikáját hallottad. A koszorúkról fehér, kék, rózsaszinszallagok lengtek, az októberi szél játszott velők és Rá gondoltak erről is : lelkének finom szárnyalására, ahogy iveit szavainak zenéjében a gondolat. Kedden délután a Bethlen-utcai gyászház környéke autók, kocsik végeláthatatlan sorával telt meg. Jöttek a részvéttel, döbbenettel gyászolók százai. Kállay Miklós főispán, Mikecz István alispán, a vármegye, a város, egyházak, a hadsereg notabilitásai, itt volt egész Szabolcs uri társadalma, itt volt Nyíregyháza város népe. Diófalombos udvaron virágok halma és az ezüst koporsóban pihen a felejthetetlen, akivel itt annyi boldogság, annyi transcendens szépség, életjóság, drága reménység fekszik a ravatalon. Énekes János prelátus kanonok, Marnó Gyula esperes, fiatal papok segédletével végzik a szertartást, amelynek mindig fájó dallama most mintha mélyebben a szivekbe szántana. Aztán Gerlóczy Gábor századosnak, a fájdalomtól lesújtott férjnek vitéz bajtársai viszik az ezüstös koporsót, a fekete kocsiba, az utolsó útra. A katonazenekar gyászindulót játszik és megy a golgotás menet a temető felé, ahová a vigasztalhatatlan szülők, az árván maradt család gyászában mély együttérzéssel osztozók kisérik Gerlóczyné Kausay Bellát. A legszebb és legfájdalmasabb temetés, amelyet valaha láttunk, egy temetés, amelyen egy vármegye, egy város siratja a távozó ifjú Asszonyt, aki «égbe visszaröppenő sugárként» tűnt tova. — A kozmetikai intézet vezetője külföldi tanulmányútjáról viszszaérkezve, működését újból megkezdte. Koeuth utca 9.