Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-23 / 241. szám

1928. október 23. JtffcíinriBBBL »>«aanaM lOTwnrMni iiirrnmiTinminiiii— 3 színpompás csoportját látjuk. A Johannita-rend fehérkeresztes fekete talárja mellett bíborszínű, fehér, zöld, kék, arany és ezüst szinek vegyülnek, ősi családi ékkövek tüze villan meg. Kállay főispán megnyitja az ünnepe! Most felban zott a Magyar Hiszekegy. A Városi Dalárda és a Tisztviselő Dalkör énekli Jakab József kar núgy vezetesövel mély ünnepiességet keltő ahitatattal, bensőséggel. Majd Kállay Miklós főispán diszmagyaros alakja tün/k fel « lombfüzérekkel és drapériával ékesi'ett szószéken és megnyitja az ünnepséget. Messzecsengő szavai mély hatást keltő erővel mulatnak ra az ünnep jelentőségére. A főispán a következőket mondotta : Főméllóságú Kormányzó Úr! Tisztelt ünneplő közönség! A szabolcsi hősöknek, Szabolcs vármegye hősi halottainak emlékmüve előtt megnyiiom a mai ünnepséget. S«andéiO<an mondottam, hogy ünnepséget, mert a magyar népnek csak ilyen ünnepei vannak, a magyarságnak csak gyászünnepe lehet. Ha ünnepet keresünk a magyar nea<zet nagy naptarábar, piros betűs napoka', kevés olyan napot találunk, amely az ujjongás, az öröm napja, annál több olyan na pot, amely piroslik a vértói feketedik a gyásztól, amely a bukás napja. Töprenkednünk kellazon, hogy ez a nemzet annyi véráldozat, oly sok ^yász. annyi bukás, összeomlás után hogyan tudott újra és újra talpra állni, annyiszor feltámadni, úgy, hogy a feltámadás uj erő forrássá lett és hatalmasabb erőkifejtésnek, hatalmasabb, szebb jövendőnek vágott utat. Ha ezen gondolkodunk, meg kell állapítanunk, hogy egy nemzet erejét nem könnyű diadalok, nem könnyelmű tollal írt országhatárok, ámítások szerződései, hanem a nemzetnek sajátos, önmagában rejlő energiák teszik, a nemzet önnön ereje, az erő, amely küzdésre képes, erő, amely harcolni akar, erő, amely halni lud! Ez a halni tudó erő teremti újjá a nemzetet, igazolja a haza iránt való szeretetet. A hőíök halála bizonyíték e mellett az igazság mellett, ez ő haláluk eszköz és üt valóban a leltámadas felé. A szabolcsi hősök emlékmű.é nek egyik felirasa e/: „Elestünk, de feltámadunk!" És valóban minden el volt készítve a halálra. Meg volt írva, hogy meg kell halnunk. De mi nem akartunk meghalni, nom engedtük, hogy kivégezzenek, élni akartunk és itt hinnem kell ebben az uj életben, amikor itt látom Szabolcs ifjú katonáit, itt látom a hősi halalt halt hétezer szabolcsi hős nyomába Upő ugyanannyi számú leventét, itt látom ezen az ünnepségsn az országot és itt köszöntöm ebben az emlékműben a magyar áldóOOSZTOJEVSZKY Az orosz regényirodalom e Titánja müveinek rövidítés nélküli a legkiválóbb magyar irók fordításában (eredetiből) és bevezető tanú mányaival (Benedek Marcell, Bonkáló Sándor, Földi Mihály, Juhász Andor Karpáthy Aurél, Ritook Emma, Schöpflin Aladár, Szabó Endre, Trócsanyi Zoltán, Voinovich Gé*a, stb.,) 36 kötetben, kb. ó600 oldalon, a Klasszikus Re.éiytár alakjában X <38 88—1 A

nagy orosz író művei hazánkban m?g korántsem birnak azzal az elterjedtséggel, amelyet megerdemelnek és fontos hivatásunknak érezzük, hogy a magyar közönséghez közel vigyük, minden művelt és művelődé-re törekvő magyar házba bevigyük a világirodalom e legnagyobb értékeit : módot kiv. nunk adni a közönségnek arra, hogy ingyen meg zerezhesse Doszlojev3zky-kiad vanyunk jelentékeny részit Akik tehát ingyen óhajtanak e kiadványsorozatunkhoz jutni, (csak a hirdetési kiadásaink fejében lesz kötetenként 23 fillér térítendő), azok tölisék ki olvashatóan és pontosan az alant látható szelvényt és küldjék be hozzánk 8 napon belül A szelvény be Uldffje semmifé'e kötelezettseget sem vállal ezért ne Is kii djön egyelőre semmifale pénzt. Ellenben sürgősen küldje be a szelvá«yt, mert elkészültük után a sorozatokat (egyszerre 4 kötet) a szelvények beérkezésének sorrendjében fogjuk expedhlni a tényleges portóköltség mellett, vagy portoköltség nelküi átadni kiadóhivatalunk helyiségében Azokat a szelvényeket, melyek 8 nepon belül nem érkeznek be nozzánk, nem fogjuk figyelembe vehetni. A „Megmételyezettek" cimü hatalmas művel indítjuk meg sorozatunkat! Szabó Endre fordítása Schöplin Aladár bevezető tanúim nyával Megjelenés pontos ideje 1928. évi október 28. (Nyirvidék) SZELVÉNY. T. Révai Testvérek Irodalmi Intézet R -T. Budapest, Vili. Üllői át 18. Értesítem Önöket, hogy Dosztojevszky összes művei Önöknél megjelenő sorozatát a közölt hirdetés szerint ingyen óhajtom. Sziveskedjenekjnyugtatni e szelvény beérkeztét és értesiteri a szállításról. Pontos névs Pontos cini: (város, utca, házszám; RÉVAI TESTVEREK IROOALMI INTÉZET R.-T. zatkészséget. És üdvözlöm, köszöntöm itt. ez«n az ünnapen a magvsr erénveket, köszöntöm a remények soha fel nem adását, a bit erejét, a bosszút, annak soha el nem feladísét, hogy akaratunk ellenéra vittek hábo ruba. Mert mi nem felejtettünk, nem feledtük el a kiontott drága vért, nem feledjük az árulást, azt, hogy vitték ezt az országot rot )a. Ez a nemzet soha nem feledni és hinni fog mindig támadásban, „hinni fog mártírok hiiével, a vallásc )k fanatizmusával a világtörténelem nagy tanulságának tudatában, hogy soha hitet elnémítani, megsemmisíteni nem lehet. És ha a vallásalapítók hite, a mártirok fanatizmusa ad erőt a magyar bitnek, a magyar léleknek, ennek a hitnek győznie kell. „ Ehhez a küzdelemhez hívom a hétezer szabolcsi hós ellenálló lelkét ' karjaik megfeszülő izmát, ökölbe sújtott kezét, nem csüggedő akaratát és h tét. I cz István alispán beszéde A főispán megnyitó beszédét lelkes taps és éljen követi, majd Mikecz István alispán lép a szónoki emelvényre, zöld brokát diszmagyarban, balkezét kardja markolatán tartva, hévvel, benső tűzzel áthatott beszédében szól hősök áldozatkészségéről, vármegyéje fiainak soh« nem muló dicsőségéről. Mikor érces hangon azt állapítja meg, hogy nincs ebben az országban senkinek sem nyugalma, mig csonka a magyarok ősi földje, viharos éljen ad vissz hangot a lelkek kibékülhetetlenségének. Mikecz István alispán beszéde a következő volt : Főméltóságu Kormányzó Ur 1 Igen Tisztelt Ünneplő Közönség 1 Ügy érzem, hogy a mai napon amidőn a magyar dicsőség, magyar bánat és a magyar reménység szabolcsi szobrának leleplezési ünnepélyére egybegyülekeztünk, lelkemben egy dicsőbb magyar múltnak minden fénye, öröme és ezernyi felejthetetlen emléke ragyog. Olypn ereje van ezeknek az emléV ' k, hogy ilyen ünnepi napon, . a mai, feledtetni képes ve- | lünk a jelen sivárságát, temérdek nélkülözéseit és tengernyi szenvedéseit Hatalmas szárnyakként emelnek felül minket ezek az érzések a mai röghöz kötöttségünkön azért, hogy magasabb távlatokból tisztábban láthassuk meg a mult fényénél jelen kötelességeinket és jövő feladatainkat. Mint a vármegye ezidőszerinti alispánjára, rám vár a feladat, hogy a ma leleplezendő szobor létesítésének történetét ismertessem. Nehéz feladatnak látszik ma itt számokról és dátumokról beszélni, mikor a lelkek repülni vágynak a hazafias érzések, a magyar fájdalom és magyar reménység szárnyain. A természettől megáldott várgyénk aranykalásztól ékes rónáin gyakran dús az aratás ; de dúsan arattak a háború furiái is Szabolcs népe között. 6694 azoknak a száma, akikről bizton tudva van, hogy az elmúlt háborúban hazájuk védelmében életüket feláldozták. Nem haltak ők meg nyomtalanul, hiszen emlékükből megnemesedett, példájuk hatásán megerősödött Szabolcs tettre és ujabb áldozatra kész ifjúsága. A vármegye népe nem lehetett hálátlan hősi halált halt fiainak megszentelt emléke iránt s röviddel a háború és megszállás után