Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-13 / 207. szám

1928. szeptember 13. JNÍYÍRY1DBK. A sport őrülete. A huszadik század embere a sport jegyében született. Hirét se hallotta talán a régi római idők klasszikus sportjának, de ő maga minden idegével és minden porcikájával benne él a sport szá zadában. Sportol itt ma mindenki a kisgyerektől kezdve az aggas­tyánig és tekintet nélkül arra, hogy férfi, vagy nő az illető. Ez igy is volna helyén való, mert hi­szen hiábavaló lenne érveket föl­sorakoztatni a sport haszontalan­ságáról akkor, amikor annak két­ségtelen haszna és előnye teljes mértékben kimutatható. Azonban van valami, ami a huszadik század emberének sportszeretetét — és sportszenvedélyét elkülöniti a normális sport élettől és ez: a ro­hanás, az a lázas sietség, amellyel az emberek sportszerű életmód­jukkal nemcsak utóiérni akarják, hanem meg akarják előzni magát a vágtató életet. Ebben a roha­násban, amely már-már őrületté fokozódik, benne van a huszadik század emberének egész élete, gondolkodása és világszemlélete. Mindenki rohan. Némelyek csak a napi megélhetés és kenyéradag után, némelyek az élet szédületé­ben és nyomorában, némelyek a luxus müvelésében és tulhajtásá­ban, de mindenki rohan, akár sportszerűen teszi azt, akár csak a napi élet utáni hajszában. En­nek a rohanásnak oka az, hogy a mai úgynevezett «sportélet» — annyira különbözik a normális sportélettől. Attól a sportélettől, amelynek feladata az volt, hogy erőssé, kitartóvá és egészségessé nevelje és fejlessze a fiatal ge­nerációt. A mai és rohanásban fo­gant sportélet, már, sajnos, men­tes, csaknem teljesen ezektől a jó tulajdonságoktól és célkitű­zésektől. Ez már nem is verseny. Ez már őrült rohanás, vágtatás a nirvána, a megsemmisülés felé... A monzai versenypályáról, ahol Európa nagydijáért versenyeztek, megdöbbentő hir érkezett el hoz­zánk, amely fölkavarta egyidőre az egész világ sportéletének han­gulatát és egy pillanatra meg­dermesztette a vért a huszadik század rohanó sportemberében. Egy fiatal automobil versenyző őrült száguldásában elvesztette uralmát a gép fölött és teljes sebességgel belerohant a nagy­tribün előtt álló közönség sorai­ba. A részleteket már tudjuk. — Eddig 21 halott és száz számra menő sebesült jelzi a szintén ha­lálba rohanó versenyző 200 kilo­méteres tempóját. A sport rohanó őrülete ebben a katasztrófában olyan méretű tragédiát produkált, amilyenre nincs péld,a eddig a sportolás történetében. Nem is tudta volna elképzelni senki, — hogy a mai időkben, a technika vi lágában, amikor a legnagyobb fel­készültséggel és minden elővigyá­zattal és rendszabállyal induló versenyzők állnak a starthoz, — ilyen méretű katasztrófa bekövet­kezhessen. A huszadik század rohanó sportembere már-már azt hitte, hogy teljesen leigázta és szolgálatába állította a gépet és azt tehet a géptechnika vívmá­nyaival, ami az ő sportőrületének és szeszélyeinek épen megfelel. Már a Holdba és a Marsba való utazásról álmodozott és már megfejtette a rakétarepülés tit­kát is. De mi történt? A hihe­tetlen méretű száguldásban a haj­szál p ontosan dolgozó gép fölül­multa az embert és a száguldó versenyző elvesztette uralmát a gép fölött. A gép tovább rohant és gyilkolt. Először megölte a versenyzőt, azután tucatszámra gyilkolta le azokat, akik nemrég még őrjöngve és lelícesen biztatták a versenyzőt a tempó fokozására. Okulni kell ebből. Nemcsak szo­morú tapasztalatokat vonjanak le a huszadik század robogó, dü­börgő és száguldó sportemberei a monzai katasztrófából, hanem lássák meg azt a felső figyelmez­tetést is, amely az ember őrült rohanását ebben a véres tragédiá­ban megállította. Jó lesz egy kissé fékezni a rohanás őrületét. Talán akkor elmaradnak a katasztrófák és visszajön lassan a régi és nemes sportélet tisztessége és becsü­lete. A Leánykálvineam é?meg­nyitója. Megdorgálták azokat a leányokat, akik a nyári vakációban bubira vágatták hajukat. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tegnap délelőtt szivet-lelket ma­gasba emelő ünnepség keretében nyitották meg a tanítónőképző intézettel bővült Leánykálvineum iskolai évét. Ragyogó tisztaság mindenütt az intézet folyosóin, termeiben. Vi­rágok, mosolygó, üde leányarcok, mintha virágos kertben járnánk. A Kálvineumnak az idén már tele­fonja is van — 568 a száma — talán, hogy még inkább megsza­porodjék a gondja Dobay Sándor­né igazgatónőnek, aki olyan inspi­ráló idealizmussal és lendülettel intézi ennek az immár 250 ifjú leányt nevelő impozáns iskolának szövevényes ügyeit. Az idén be­vonuló tanulók már írásos sza­bályzatban kapják a viseletre vo­natkozó szigorú fegyelmi rendel­kezéseket is, amelyeket a Kálvi­neum következetes puritanizmusa hat át. íme a szabályzatnak idevonat­kozó pontjai : Az iskolában minden növendék egyforma kötényben tartozik járni. Kivonulásokon, ünnepélyeken csak egyenruhában szabad megjelenni. A téli és nyári egyenkalap viselése is kötelező. A ruha ülve födje a térdet. Test színű harisnya és divatcipő vise­lése tilos. Eton- és bubifrizurát viselni nem szabad. Hosszú haj, vagy rendes körhaj az iskolás leányok hajviselete. Homlokba csüngő hajat viselni nem s zabad. Világos, vagy rikitó színű ka­bátot senki sem viselhet. Ékszert viselni nem szabad. Azokat, akik intézeti fegyelem ellenére a vakációkon szabályelle­nes, divatos frizurát vágattak fe­jecskéjükre, vagy a kelleténél job­ban megkurtították ruhácskájokat, most az év elején megdorgálták. Megrovást kaptak a szülők is, akik igy megengedik, hogy az is­kolai eíőirásokat rabságnak érez­ze a jövő magyar asszonya. A megnyitó ünnepség előtt a ref. templomban mélyen megható istentisztelet volt. A fiatal szive­ket a kilencvenedik zsoltár fen­séges ereje fogta össze. Ferenczi Károly, a Leánykálvineum ihletett papja, a tanítónőképző igazgató­ja hirdette a megfrissitő, lelket szépítő igét és imájának szár­nyán vitte a magasba a hófehér lelkeket. Az istentisztelet zsoltár­ral fejeződött be, aztán a Kálvi­neum udvarának árnyas részében nagyszámú közönség jelenlétében tartották meg az évmegnyitót. Az uj tanítónőképző első évfolyamá­nak 42 növendékét Ferenczi Ká­— m # '-'í ilMIHImur^J - j Hiába k*­A Dunaboraáh egyik Ws gyi5&elsm a másik után. próbálkoznak irigyei és a mindent kritizálok, — toitettje a apróbb részletig tökéletes. Választékos ízlése kizár minden tévedést. Ha egyszer fehér­nemüszekrénye cserben is hagyná, azonnal segit magán egy csomag Lux-szál. Jól ismeri az eljárást, hogy és mint lehet selyem- és műselyem-fehérnemüt stb. rövid félórán beli'l kimosni, hogy azt már fel is vehesse. (Vasárnap folytatjuk) Óhajtja a mosás ezen módját megismerni? írjon nekünk! Szívesen adjuk meg levélben a szükséges felvilágosítást, vagy lakásán dijtalanul bemutatjuk. — I.ever és Társai k. f. t, Budapest. IX., Ráday-utca 30. roly igazgató készítette elő a taní­tási évre, a polgári' leányiskolá­sokhoz, a továbbképzősökhöz a Hiszekegy felhangzása után Do­bay Sándorné intézett mélyen megindító évmegnyitó beszédet. Uj munka elé állított, hívott az Ur, — mondotta — Mond­juk-e Sámuellel : ímhol vagyok. Készen találja-e a hívás a ta­nárt, hogy oda adja idejét, ere­jét, tudását, türelmét, idegszálai­nak épségét, szivének szeretetét? Készen találja-e a hívás a gyerme­ket ? Hozott-e szomjas lelket, en­gedelmes szivet, kötelességtudást, jóra való törekedést ? A testi és lelki tisztaságban finnyás tartóz­kodást ? Készen találja-e a hí­vás a szülőt ? Akar-e segítő társ lenni a munkában, amely az ő leg­nagyobb kincsét : gyermekét ak pr­ja jobbá, okosabbá tenni, a tisz­taságnak megőrizni ? Együtt épi­tünk-e, vagy egymás ellen dolgo­zunk ? Barátjai leszünk-e egymás­nak, vagy ellenségei.? Legnagyobb ellenségünk, aki fáradozásunk gyü­mölcseit meg nem értéssel sem­mivé teszi. Legyünk a legjobb re­ménységgel : együtt állunk az Ur elé, őszinte törekedéssel feleljük hivó szavára : megértettem Uram parancsodat : ímhol vagyok. A megindító beszéd, amely fel­hívta a szülőket az iskolával együtt való benső munkásságra, megkönnyeztette a tanulókat is, szülőket is. A Leánykálvineum történetében jelentős mozzanat a tanitóképző­intézet megnyitása. A tanítónő­képzőnek 42 növendéke van, mig a Kálvineum többi intézeteiben 220 tanuló van. A tanitónőképzőnek ideiglenesen Ferenczi Károly lel­kész az igazgatója. Első megvá­lasztott tanára Nagy Vilmos, aki Nagyváradról érkezett Nyíregyhá­zára. Uj erők léptek munkába a pol­gári iskolában is. Igy Kiss Margit magyar-német szakos tanárnő, aki a debreceni Dóczy-intézetben mű­ködött eddig, mint helyettes, .to­vábbá Horváth Idus testnevelő tanárnő. A továbbképzőben Neubrunn Tóbiásné helyett, aki olyan kiváló eredménnyel vezette a ruhavarrást s aki állásáról lemondott,. Osváth Sándorné ipariskolai tanárnő az uj tanerő. Hambnrgban lefoglalták az eladósodott amerikai diákok hajóját. Hamburg, szép*. 12. A ham­burgi kikötőben a napokban meg­jelent a végrehajtó és lefoglalta a kikötőben horgonyzó Albatros amerikai gőzöst. Az amerikai gőzös iskoJahajd, amelyen ameri­kai diákok és diákleányok jöttek látogatóba az óvilágba. A hajót a diákok maguk bérelték, leg­utóbb azonban elfogyott a pén­zük s Hamburgban már az egész társaság kisebb-nagyobb kölcsö­nökből élt. A kölcsönöket termé szetesen nem fizették vissza, mire a károsult cégek eljárást indítot­tak a gőzös ellen. Minthogy tar

Next

/
Thumbnails
Contents