Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-05 / 201. szám
JNÍY ÍltVIBgg. 1928. szeptember Á. Kiváló minőségű iskolai gyermekcipők és patentharisnyák óriási választékban beérkeztek ét legolcsóbban beszerezhetők Lichtenberg Sándor cipőáruházában, Hrfs iskolaeipik Arai: Pekete 26—29 Mámig; Fekete 30—35 iiámig Nyíregyházán, (Bethlen uccai barak.) — Telefonszám: 3—51. «8N I Fekete 36—40 számig T 17 50 Barna 26—29 számig n 11Bama 30—35 sitmi g , 14I Barna leányka magas siári P 20 — Fekete leányka m«gas siáro ,16' — Fekete és barna Trottőr cinök 1® Irta: Pisszer János. A drágaság régi ismerősünk, és ma iujból kopogtat, hogy gondolkodásra késztesse az embereket. Statisztikusok szerint, egy év alatt az árak io százalékkal nőttek és súlyosbították a megélhetést. A lapokban azt olvassuk, hogy a drágaságot ma senki sem tudja megmagyarázni, mert hiszen stabil a pengő, termeivényeinket tudjuk a külföldön elhelyezni, itthon élelmiszeráru bőség van, logikusan tehát az áraknak le kellene szállaniok ahelyett, hogy emelkednének. Ebből következik, hogy valami olyan fejetetejére állított közgazdasági állapot ütött tanyát ebben a csonkahazában, amit meg érteni nem lehet. Aki már több évtizede figyeli a gazdasági élet alakulását, az ismerős hangokat hall ismét. Aki pedig csak a háborús időkre és az azokat követőkre gondol vissza, annak sem idegenek a mai hangok. Panasz van, a megélhetés gondjainak panaszos szava hangzik mindenfelé. A gyógyításra pedig egybegyűlik a szokott recept szerint összeülni szokott ankét, egybesereglenek a kinevezett közgazdasági szakértők, a legfőbb —• szakértővel az élén és hoznak határozatokat, ha tudnak, de legtöbbször tanácstalanul állanak, nem döntenek, hanem csak javasolnak és ajánlgatnak. Amikor a zsemlyéből nem 8-at, hanem csak 7-et lehetett kapni «egy hatosért», amikor a Kenyér kilója két fillérrel drágult, amikor a hus 2—3 fillérrel többe került kilónként, a jó, a háború előtti béke idején, ákkor több hasábos cikkekben számoltak be a lapok arról, hogy nem lehet megélni. Magyarországban éppen ugy szóltak e panaszok, mint akár a brit világbirodalomban is. A háborúban ugyanígy szólottak a panaszok, az infláció idejében nemkülönben. Most sem lehet másként sírdogálni, mint régen és mindig és most sem tudnak segíteni az állapotokon, mint mindig. És amikor a gazdasági életnek ez a törvényszerűsége kérlelhetetlenül és okvetlenül bekövetkezik, amikor szinte mindenkinek kellene tudnia minden figyelmeztetés nélkül és az áremelkedések bekövetkezte előtt már, hogy ennek, az egész világ gazdasági berendezkedéséből folyólag, megmásithatatlanul igy és nem másként el kell következnie, akkor a közgazdasági tudósoknak és gyakorlati embereknek nem jut eszébe más, mint ankétre egybegyűlni és azt hinni és remélni, hogy majd az ő ankétjük kisüt valamit, ami a drágaságot, a drágulást megállítja, ennek a meg nem szüntethető folyamatnak véget vet. Szinte szomorúsággal kell látnunk, hogy a világgazdaság fennállása óta szigorú törvényszerűséggel bekövetkező eme folyamattal szemben nincs más gondolata az «intéző köröknek», mint az ankét egybehivása és a tanakodás meddő időfecsérlése, ahelyett, hogy már eleve belátnák, hogy itt éppen ugy hiábavaló a gátemelésről tárgyalni, mint a folyam vizének elzárását akarni. Az áremelkedések törvényszerűsége nemcsak csonkahazánkban, hanem az Amerikai Egyesült Államokban éppen ugy, mint a brit világbirodalomban is fennáll és meg nem változtatható. És amig ezeken a helyeken a drágulás tempójának lecsökkentésére, a termelőeszközök tökéletesítésével, a termelés viszonylagos ok^bbitásával igyekszenek hatni, addig nálunk ez a mód alig, vagy nem megfelelő módon nyer alkalmazást. A nagy gazdasági egységekben, pláne a nagy angol világbirodalomban, a drágulás tempója önkéntelenül is lassúbb, mint a mi csonka országunkban, ahol a nyers termékeknek sem vagyunk általában birtokában és emelkedő nagy importra szorulunk, kereskedeVnileg tehát erősen függő viszonyban vagyunk a külállamokkal szemben, ez a tempó is természetszerűleg gyorsabb és élénkebb. Ezt a figyelő szemnek már régen látnia kellene és ahelyett, hogy a gátak felállításán törné a fejét, a drágulásnak kivédését, a kereseti lehetőségeknek szaporításával és a keresetnek növelésével kellene elérnie. Ha nem volnának bőséges tapasztalatok abban az irányban,— hogy még szigorú börtönbüntetések kiszabása mellett sem lehet a gazdasági élet törvényszerűségét a drágulást letörni, és ha nem állana. elég példa arra, hogy mi legyen a teendő, hogy a kereseti lehetőség, a megélhetés eszközei szaporittassanak, akkor érthetők lennének a fejtörések és az ezekből nagy kínnal szült életképtelen javaslatok. De amikor Amerika, Hollandia és más államok gazdaságának példája szinte kiáltva kínálja a javító eszközöknek igénybevételét, akkor a tanácskozások mai irányát és szellemét kifogásolni kell és azt időfecsérlésnek lehet minősíteni. Nem igaz, hogy nincs magyarázata a drágulásnak nálunk, még stabil valuta és tagadhatatlan pénz szűke, valamint az exportlehetőség csökkenése és árubőség mellett is. Aki komolyan keresi és nem vak, megláthatja az okot «importállam» voltunkban, ezzel kapcsolatban az import és függvénye, az eladósodás folytonos növekedésében, a vele szervesen egy beolvadt kamatteher növekedésben. Aki komolyan akar javitani a nemzetgazdaságnak ezen a szomorú állapotán, az ezeken a helyeken igyekszik a javítás módját keresni és nem abban, hogy a termelés tényezőit bármiképpen sújtsa. Ha javitani akarunk, akkor a nálunk elavultnak mondható doctrinákat kell sutba dobni. Folyton azt prédikálják nálunk, ami itt luxus, és csak azokban az államokban bir érvénnyel, ahol erre mód is van, hogy: takarékoskodjunk. De a régi systema szerint, amikor elvonjuk mások kereseti lehetőségeit. Tessék a takarékosságnak hollandiai módszerét alkalmazni! Bőséges keresetet nyújtani, hogy legyen miből takarékoskodni. Pénzforgalmat és gyors Szeptember ho 4-én, kedden utoljára 5, 7 és 9 órakor: 6ÖSTA EGEmAN. fl tökéletes gentleman Dráma 7 felvonásban. RiCHlRQ TALMAOGEi rejtelmes idegen Izgalmas kalandos történet 7 felvonásban. Szeptember hó 5 én éí 6-án, szerdán és csütöitökön: HARRY LIEDTHE és LILY D AMIT A: Utolsó éjszaka. ELLEN RICHTER: TlgrisprémöH hölgy. körforgást létrehozni, amellyel a munkaalkalmak bősége együttjár. Munkabér és anyagár leszállításról álmodoznak az emberek, a mikor körülöttünk ily irányban emelkedés van és közben importálunk, emelkedő árakon, exportálunk csökkentett árakon, anélkül, hogy ennek káros hatásai kivédésére az importdumpmg alkalmazásáról még csak beszélni is kívánnánk. Az «importdumping!» Hja, ez valami olyan újdonság, amelyről kivénhedt és megkozmásodott közgazdasági doctrináink eddig nem tudnak. Pedig Anglia, Amerika, nyersanyag bőségük mellett éppen ennek is köszönhetik gazdagságukat, lakosságuk jólétét, a dolgozók megelégedett voltát. Arról, hogy nálunk aranyértékben ugyanolyan magasak legyenek a munkabérek és egyidejűleg az anyagárak, mint az említett államokban és Hollandiában is, még csak hallani sem akar a magyar közgazdaság. Ez valami olyan uj, amelyhez hozzászólani sem mer, gondolkodni meg rajta éppenséggel magához illetlenne*. tartja. Ha tehát ilyen elvénhedt módon él és gondolkodik közgazdaságunk — ha nincsen ebben az országcsonkban senki, aki az éppen ebből a csonkaságból folyó uj nemzetgazdasági harci eszközöket elő merje venni és alkalmazni, akkor hallgassunk és nyugodjunk belé abba, hogy nálunk szigorúbb és hatalmasabb törvények szólnak belé a drágulásba. Ez a hullám sodor bennünket és el is sodor kérlelhetetlenül, ha fel nem ismerjük, vagy vakon, struc módjára nem akarjuk látni, hogy uj utakat, uj eszközöket, uj tetterőt kell belé vinni nemzetgazdaságunkba, mert különben el kell pusztulnunk. Pató Pál ur csak ankétezik! Ez a magyar szokás! Megbeszélni, tár gyalni, majd máskor határozni, eltolni, statisztikázni, tanulságokat keresni. Csak éppen nem cselekedni. A közgazdaság semmi más, — mint a nemzetgazdaságok viaskodása. Ahol az egyik párbajozó fél nem ismeri fel az adott helyzetet és annak előnyét a maga javára ki nem használja, az elkésett és vesztes marad. Minden sebesülés csökkenti a harckészséget. Jrak! Ezen a téren már ezer sebből vérzünk! El ne késsenek, mert bekövetkezik a csőd!
