Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-28 / 220. szám

2 JSíVíRVIDÉK. 1928. szeptember 28. Oka-e a kormány a drágaságnak ? Irta: loser Ernő országgyűlési képviselő. A köztudatba szinte megváltozhatatlan bizonyossággal fészkelte be magát az a helytelen vélemény hogy közállapotaink hibáiért csakis a kormány tehető felelőssé, holott a legtöbb esetben a kormánytól teljesen távol álló, igen messzefekvő jelenségek azok, amelyek az események előidézésében résztvesznek. De hát az emberek nagy többségét mintha nem is igen érdekelné az, ami a valóság fogalma alá tartozik, hanem inkább csak pusztán a bűnbak keresés felületes passzióját űzve, támadják meg komolytalan kritika által a mindig készenlétben tartott kormányzatot anélkül, hogy erre a jogosságon kiviil akár a legcsekélyebb alátámasztó támpontjuk is lenne. Jelen cikknek egyáltalában nem az a célja, hogy a kormányt, vagy éppen annak tevékenységét megvédje, hiszen — meggyőződésünk szerint — a kormánynak arra nincs is szüksége, mert gazdaságpolitikájának helyes és eredményes voltát elég fényesen kidomborítják azok a kimagasló eredmények, amelyek heroikus küzdelmének máris elkönyvelhető nyereségeiként jelentkeznek, mint pld. a teljesen rendbe hozott államháztartás. A külföld mindsürübben megnyilvánuló bizalma, a nemzetközi pénzpiac egészen különleges irántunk való érdeklődése stb. stb. Ugyanakkor, amikor pld. egy közvetlen szomszédságunkban levő »győztes« állam háztartása a teljes összeroppanás ijesztő recsegéseitől hangos. Ezzel természetesen korántsem akarjuk azt mondani, hogy hazai viszonyaink valami tul rózsásak lennének vagy pláne semmi kívánnivalót sem hagynának maguk után. Ezt annál kevésbbé sem tehetjük, mert hiszen közismert tény, hogy a legtöbb téren nem elszigetelt, speciális magyar jelenséggel, hanem szerte mindenütt megnyilvánuló világválsággal állunk szemben, ami egy létfeltételeiben agyonnvomoritott országban eo-ipso fokozottabb mértékben kell, hogy jelentkezzen. De ha kétségtelenül tapasztalható drágulásnak egynémely •vonatkozásában — és itt elsősorban a közszükségleti cikkek mindennapi nagy csoportjában — feltűnően kirívó elfajulásokat kell registrálnunk, ugy azok előidézésében merjük állítani, nemcsak, hogy a kormány nem hibás, hanem egyenesen intencióinak és ténykedéseinek megkerülését, még helyesebben kijátszását érintő diagnózis naü a nagy közönség által ellenjegyzett verifikálását kell megállapítanunk. Allitásaink igazolására álljon itt egy konkrét példa a sok közül. A napokban e szerény sorok Írójának kerületéből a következő adatok jutottak birtokunkba egy eredeti okmány alakjában: Szabolcsban egy gazdálkodó eladott mintegy másfél vaggon burgonyát egy helybeli szeszgyárnak, aki tovább adta egy nyíregyházi cégnek, hogy ettől elfusson egy a vármegye másik részén székelő kereskedőhöz, akitől viszont átment egy szegedi közvetítő birtokába, hogy végre egy pesti exportáló r. t. disponálása folytán egy határmenti állomásra kerüljön, hol nagy megdöbbenéssel kiderült, hogy a termelő gazdától •&emmi pénzen vásárolt burgonya — mely árral a termelő még fáradtságos munkája ellenértékét sem kapta meg, nemhogy üzemi befektetéseinek kamatát, vállalkozói rizikójának kiegyensúlyozó járadékát, no és nem legutolsó sorban becsületes törekvéseinek tisztes hasznát élvezhette volna — egyszerre érthetetlenül exportképtelenné vált a magyar áru, mivel a hat kéz forgalmitól megduzzad lezajlása után az árukat, hogy igy a megnövelt kereslettel még egy utolsó áremelés sikeres operációját forszírozhassák ki a termelői árnál már amúgy is 100 o/

0-kal magasabb árakban, hogy ehhez a maguk tüneményes regie tételeit 1 és kpzvetitő jutalékát, nemkülönI ben pedig az igazgatók horrens va, nem volt képes már felvenni J fizetéseit csapva hozzá, még a lega külföldi hetedik és talán nyolcadik kéz jogos aspirációival a küzdelmet. Hát vájjon a kormány-e az, aki drágit? A kormány tehető-e ezek szerint felelőssé külkereskedelmi mérlegünk ijesztően emelkedő passzivitásáért? A könnyelmű bírálat röviden adja meg rá a választ: igenis a kormány a hibás, mert nem védi meg a fogyasztók tömegeit az üzérkedéssel szemben! Miért nem teremt közvetlen kapcsolatot a termelő és gyasztó között ! ? Súlyos vádak ezek, csak éppen valótlanok, helyesebben nem a kormányt érintők. Mert igenis a kormány síkra száll a fogyasztók érdekeiért, amennyire azt a gazdasági élet brutális törvényszerűségei számára lehetővé teszik (mert hisz e kérdést törvényhatóságilag rendezni nem lehet), sőt komoly áldozatokat is hoz altruista szövetkezetek szubvencionálásával, értékesítési központok létesítésével stb. stb. Ha már most ezeknek az intézményeknek a munkája nem sikerül, ugy vagy a velük szemben álló nagy tömegek indolens nemtörődömsége és örök bizalmatlansága, vagy pedig az intézmények helytelen üzletpolitikája terhére irható a kudarc, de semmiesetre sem a jóakarattal kezdeményező kormányzat számára. E sorok irója maga volt tanuja annak a jelenetnek, amikor a fővárosi élelmiszerüzem emberei a hajnali órákban megjelentek a dunai kirakodó piacokon és ott vásárolták össze a kereskedőtől a közvetítői láncolat utolsó piaci kofánál is drágábban kínálják az elszegényedett közönség szörnyüködéstől reszkető sorainak portékájukat. Persze, megint csak a kormány a hibás: a gazdáknál, mert olcsón kellett áru jókat elkótya-vetyélni; a fogyasztó közönségnél, mert méregdrágán tudták csak keserves mindennapijokat beszerezni, na és végül, hogy teljes legyen a zűrzavar, a közvetítő-kereskedelem részéről, hogy csak 100 o/

0 -ot tudtak zsebrevágni. Önkéntelenül is a koimányt szidalmazó ilyen alaptalan kijelentéseket hallva, eszünkbe jut az a jóizü anekdota amely gzo lint, anÜKOi egy alföldi falucska nyugoQt és békés légkörét antisemúa izgatások tették viharossá, a falucska egyetlen zsidója elhatározta, hogy elköltözik a faluból. Amikor azonban ennek hire jutott a község vezetőihez, azok hamarosan deputációt állítottak össze, hogy Mózes hitű atyafiukat visszamaradásra bírják, mert miként legfőbb érvükben kifejtették, kit fognak ezentúl ők szidni, ha az egyetlen zsidó is elköltözik a faluból. Reméljük és teljes bizalommal hisszük, hogy az uj gazdasági miniszter Bud János, aki pénzügyminisztersége alatt nemegyszer megmutatta, hogy mennyire az élet embere és rendbehozta az ország pénzügyi helyzetét, meg fogja tudni találni a módját annak, hogy e sokat szenvedett országban a termelő gazdanép ugy, mint a kifosztott fogyasztó, egyaránt megtalálhassa végre jogos érdekeinek védelmét. Zala György szobrászművész nem érti miért nem rendeli meg Nyíregyháza a Benczúr szobrot (A «Nyirvidék» tudósítójától). A napokban az egyik fővárosi napilapban nagy cikk jelent meg Zala György műterméről. A műtermet látogató újságíró a többek között hosszasan gyönyörködött Benczúr Gyula páratlanul szép szobrában, amely gipgzbeöntve várja Nyíregyháza megrendelését. A szobrot Nyíregyháza biztatására már évekkel ezelőtt megmintázta a művész, aki most már a bronzbaöntésre vonatkozó megállapodást várja. A szobrot megtekintő újságíró megjegyzéséből nyilvánvaló, hogy Zala György nem tudja megérteni, miért késik Nyíregyháza a megrendeléssel. Ugy látszik, hogy mások is készek arra, hogy a gyönyörű szobrot megáz Apolló szombat-vasárnapi szenzációja! Si Lewis Stone: | 1 • 1 órás j Holtak I izgalom | szigete 1 1 Jphny Hiness: 1! § * fehér ! i órás 1 1 pantalló ! kacagás | ia, csütörtököm utoljái*®! CSAKIS FELNŐTTEKNEK! CONSTANCE TALK3ADGE idei első nagy filmje: Idill a szállodában Szerelmi kaland 8 felvonásban. Modem ikalóizok Kalandor történet 7 felvonásban. m^m 1111 iinimiiiiMMi iiimiiiiiiiinii 111 mi 11 ma miiii— m iiiiiiiim 11 !•••—innu Pénteket*, csak egy napig I Llane Haid, Wladlmjr Gaidarow együttes szereplésével: Fehér rabszolganő Kalandos keleti izerelmi regény. Es a kísérő műsor.; B tő adatok ke*áete; 5, 7 tt 0 órakor. szerezzék és a fővárosi lapban közzétett cikk mintegy figyelmeztetés Nyíregyházának, ne soká késedelmeskedjék, mert könnyen elvesztheti a szobrot, amelynek mását nem egy hamar szerezhetné meg. A város költségvetésében — sajnos — az 1929. évre mindössze 500 pengőt állított be a városi tanács a Benczúr-szobor költségeire. Ez az összeg a mult évinél, cca 16 ezer pengőnél 15500 pengővel kevesebb. A költségvetésbe eddig évről-évre beállított összegek számitásunk szerint már 30 ezer pengő felé járnak. Ezt az összeget jó volna a mester rendelkezésére bocsátani. A szerződést az eddig rendelkezésre álló összeg átengedésével meg lehetne kötni, ugy, hogy a szobor egyszer és mindenkorra Nyíregyháza tulajdonába menne át. A rnszinszkói rabbik kongresszusa megbotránkozását fejezte ki a zsidó nők egyrészének öltözködése miatt Husztról jelentik: A ruszinszkói zsidó rabbik, a munkácsi rabbi kivételével Huszton kongresszust tartottak. Egyes lapok azt jelentették, hogy a kongresszuson a rabbik egy ujabb zsidó párt alakítását határozták el, azonban Schreiber Salamon beregszászi főrabbi, a kongresszus elnöke, megcáfolta ezeket a híreket. A kongresszuson — mondotta a főrabbi —• a pozsonyi zsidó országos iroda expozitúrájának Ungváron való újbóli felállításával foglalkoztunk, amelyet három évvel ezelőtt a kormányzóság, denunciálás folytán megszüntetett. Az expozitura felállítását, amely igen üdvös volna, memorandumban fogják kérni az illetékes hatóságoktól. A kongresszus foglalkozott továbbá a mai zsidónők egyrészének öltözködésével és ugy találta, hogy a mai nők nagyrészének öltözködése megbotránkoztat minden hithű zsidót. A rabbitanács elhatározta, hogy a zsidóünnepek alkalmával a templomokban a zsidónők válságáról fognak prédikálni. — A kozmetikai intézet vezetője külföldi tanulmányútjáról viszszaérkezve, működését újból mcgkeedte. Kossuth utca 9.