Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-19 / 212. szám

i jhíyíryidsk. 1928. szeptember 19. Irta: sasi Szabfi László. A politika berkeiben szokatlan lárma kerekedett az ugorkaszezon végén. A közgazdasági minisztérium felállítása, az uj pénzügyminiszter és Gömbös államtitkár kinevezése, — ezzel kapcsolatban Kállay Tibor volt pénzügyminiszternek az egységespártból történt kilépése épen elég okot is szolgáltattak erre a zsibongásra, amelynek nyitánya nem kisebb szenzációval kecsegtette a közvéleményt, mint hogy immár elérkezett a Bethlen-kormány bukása, — fináléja pedig egy kis jóleső csalódás, amelyet igy lehetne' legjobban kifejezni, hogy »Hát ennyi volt az egész! 1 ?« A mult héten Budapesten arik kancsók ezzel a harci riadóval száguldoztak végig Budapest utcáin, hogy »Bukófélben a Bethlen-kormány ! 1« és megvallom, hogy a nagy lárma egy kicsit engem is megriasztott, mert hiszen egy ilyen eseménynek szerény nézetem szerint országunk egész nemzetközi állására igen súlyos következményei lennének. Annál jobban esik azután most az elülő zaj egyre halkuló hangfoszlányai között megállapítani, hogy a Bethlen kormány nem bukófélben, hanem még jobban megszilárdulva állotta ki a krízist, amit a Kállay Tibor kilépése nyomán véltünk előállani. Nemcsak azoknál a kapcsolatoknál fogva, amelyek bennünket ehhez a nagykoncepcióju államférfiuhoz kötnek, hanem annál a hálánál fogva is, amely minden magyar embert el kell hogy töltsön Kállay Tibor iránt a szanálás müvének elvi elgondolása és keresz t ülvit elének f undament ális előkészítéséért, kimondhatatlan nagy veszteségnek tekintjük az ő kilépését, de nem tagadhatjuk, hogy ez az elhatározása épen a rftostani időben semmiképen nem volt bölcs cselekedet. Ha a fajvédő vezérnek belépése miatt határozta erre magát, az nem indokolt azért, mert hiszen neki, aki szabadelvű irányzatáról nevezetes, —- örülnie kellett, hogy Gömbös a belépésével elhagyta « szélső jobboldali irányt és pártjával együtt nyíltan beismerte, hogy a túlzó fajvédő politika nem lehet a mai kornak vezérlő eszméje s ahelyett, hogy továbbra is ' ezt a népszerűtlen és az egész nyugat előtt ellenszenves áramlatot hajszolná, közismert aktivitását és kvalitásait az egységespart gyakorlati céljainak előmozdítására ajánlotta fel. Ha pedig a közgazdasági minisztériumnak felállítása váltotta ki Kállay Tiborból a nagy elhatározást, azt még kevésbé fogadhatjuk él helyes indító oknak, mert hiszen gyönyörűen megszerkesztett lemondó levele ellenében is meg kell állapitanunk, hogy ennek a tárca nélküli minisztériumnak a felállítása szerfelett súlyos közgazdasági viszonyaink között nagyon is szükséges, sőt immár nélkülözhetetlen. Elvégre Bethlen Istvánt kell olyan jó magyar embernek és becsületes államférfiunak tartanunk, hogy ha ez a szűkség nem parancsolta volna az uj minisztérium felállítását, akkor a mai súlyos időkben nem szaporította volna ezzel az amúgy is költséges adminisztráció kiadásait. Hogy mi teszi nélkülözhetetlenné ezt az uj minisztériumot, azt könnyű kitalálni. Épen a válságba jutott közgazdasági élet. Köztudomásu, hogy az államháztartás egyensúlya biztosítva ! van. Az is köztudomásu, hogy az államháztartás szanálása után a kormány a magángazdaság szanálását tűzte ki célul. Ez azonban olyan komplikált müvelet és annyiféle érdek ellentét kiegyeztetésével jár, hogy az még az előbbeninél is súlyosabb feladat. Itt különösen három, sőt négyféle érdeket kell kiegyeztetni. A magángazdaság szanálása egyformán érdekli a földmives, a kereskedő, az iparos, a tisztviselő osztályt, a munkástársadalmat, de ép ugy érdekli magát az állami kincstárt is. Már most: a földmivelést a földmivelési miniszter, a kereskedőt és iparost a kereskedelmi miniszter, a munkásokat a népjóléti miniszter, a kincstárt és a tisztviselők anyagi érdekeit pedig a pénzügyminiszter képviseli ezekben a kérdésekben. Mikor a gazdák szanálásáról van szó, akkor az ehhez szükséges pénzt a földmivelési miniszter szeretné minél nagyobb mértékben igénybe venni, amikor a kereskedők és iparosok érdekeiről van szó, akkor a kereskedelmi miniszter támaszt fokozott igényeket, szociális kiadások végett a népjóléti miniszter szeretne mélyen belenyúlni a kasszába és ráadásul mindezek egyszerre és egyetértőleg ostromolják a pénzügyminisztert nemcsak a nekik szükséges összegekért, hanem kiki ráadásul az általa képviselt érdekkör adóinak mérsékléséért is ! ! ! Látni való ebből, hogy a megjelölt gazdasági miniszterek folytonos hadi lábon állanak egymással és múlhatatlanul szükség van ganumra, amely a szétágazó érgaminira, amely a szét ágazó érdekeket összeegyeztesse. Azt mondja ere Kállay Tibor, hogy errevaló a minisztertanács. Tessék ott az ellentéteket kiegyenlíteni és összeegyeztetni. Nagyon helyes. De ne méltóztassék elfeledni, hogy egy ilyen testület, amelynek tagjai között olyan államférfiak is ülnek, akik pénzügyi dolgokhoz nem sokat értenek, mint p. o. a kultuszminiszter, a honvédminiszter, a külügyminiszter, épen nem alkalmas fórum ilyen nagyfontosságú szakkérdésnek helyes megoldására, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy szakkérdésekben a nagyobb számú testületek soha se tudnak azzal a biztonsággal és éleslátással dönteni, mint egyes kiváló szakemberek. , Meg aztán lehetetlen is, hogy a minisztertanácsok ilyen súrlódások hadszínterévé fajuljanak. Nagyon okos elgondolásnak tartjuk ennélfogva, hogy ezen gazdasági minisztériumok mellett (nem akarok a többire sértő kifejezést használni, mert különben azt imám, hogy: fölé) lépjen működésbe egy tárca nélküli miniszter, akinek feladata ép az legyen, hogy a közgazdasági élet különböző ágainak működését és érdekeit mint egy felsőbb fórum öszszeegyeztesse, egymással összhangba hozza, kiegyenlítse és az egész közgazdasági életbe egyöntetű, harmonikus, békességes, nyugodt vérkeringést hozzon ! ! ! Egy olyan miniszter legyen ez, aki magasabb nézőpontból figyelve az egész gépezetet, annak minden ágazatába egyforma és igazságos mértékkel juttassa el a tápláló nedveket és küszöbölje ki a folytonos féltékenykedéseket és szemrehányásokat, valamint az olykor tényleg mutatkozó aránytalanságokat is, hogy mezőgazdaság és ipar egyforma édes gyermekei legyenek a hazának és a teherviselésben is egyformán részesüljenek. A mai válságos időkben, amikor a magángazdaságok csakugyan roskadoznak a különböző megpróbáltatások alatt, valóban üdvös feladat fog hárulni erre az uj miniszterre, akinek magasabb elvek szerint igazodó működése meg fogja védeni az egyik közgazdasági ágat a másik túlsúlya ellen és az összes magángazdasági ágakat a kincstár tulkövetelése ellen ! Örömmel állapithatjuk meg, hogy a józan magyar közvélemény nem ült fel a vaklármának és a zenebona, amely az ujitás körül támadt, minden különösebb következmény nélkül csendesedett el. á tiszadadal gyilkos beismerő vallomást tett. Hogy akarta a gyilkos félrevezetni a fala népét, csaladját és csendőrséget ? Szerdától az Apollóban Vivian Gibson Carl Plattén Szerdától az Apollóban Kedden Szigorúan felnőtteknek! Kedden LIL DAGOVER idei első nagy attrakciója! M«upas$ant világhírű regénye! CsaK egy táncosnő... Nagyvárosi erkölcsrajz 9 falvonásban. Két burlewzk »l«g;«r! S*«3»*d4»* A tavalyi szezonban CsfátÍSí"«üfrSíi bemutatott „Heiáelbergben vesztettem el szíremet" testvérfilmje: Romantikus díáktörténot 0 felvonásban. DOROTHEA WIECK, VIVlAN tIBSON a főszerepekben. Gaidag klséró tnflfor Et&adácok ke«4*t«: 6, T tm • órakar. tagadja azt sem, hogy regebb ido óta készült a bosszúálló tettre atyja ellen, akit családi boldogsága feldúlójának tartott. A fiatal Szabad István már 9 éve nős, feleségét nagyon szereti 6 éves kisleányukkal együtt. Ott laktak az özvegy ember házában, ott gazdálkodtak együtt az öreggel éveken át. A lakás fejében eltartották Szabad Istvánt ugy, hogy a szükséges javakat is az öreg földje szolgáltatta a háztartáshoz. Nyolc éven át nem is volt semmi baj, de az utóbbi időben az öreg Szabadi nem jó szemmel nézte a menyecskét. Gyanusitani is kezdte más férfi barátságával, és ezt elmondotta fünek-fának. Nagy baj lett ebből Szabadiéknál, gyakoriak voltak az összetűzések az apa és a fiu között, mert a fiatal gazda feleségéhez húzott, gyermekének anyját védte, szerette benne. A fiatalasszony nem tudta vég nélkül tűrni a gyanúsításokat és egy izben, amikor az öreg újra keményen sértő szóval bántotta meg, sirva ment el hazulról az asszony szülei házába, magával vitte gyermekét is. Szabadi, a haragos apa azzal vigasztalta meg fiát, hogy ne bánja az asszonyt, vesz helyette neki egy tehenet és egyéb jóval is biztatta a fiatal gazdát. Amikor az asszony elment a háztól, térdre esett az öreg és ugy imádkozott, hogy vegye el az Isten azt a kislányt, hogy ne legyen ami az asszonyhoz kösse a fiát. A két férfi ezután egyedül élt a házban, szomorú legényéi etet. — Hetenként alig ettek meleg ételt és a fiatal férj keservesen sóhajtozott asszonya és gyermeke, boldog otthona után. Szerette az asszonyt, gyakran fel is kereste, hivta, hívogatta, térjen haza, de az asszony hajthatatlan volt. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Szabad István 30 éves, hatalmas zmos ember, itt van Nyíregyházán i legsúlyosabb váddal terhelten. Víeggyilkolta édesatyját, idősebb Szabad István földművest. Agyil:os beismerő vallomást tesz. Nem