Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-11 / 182. szám

1928. augusztus 11. jtfrÍRYlDiK. A vízvezeték és lakásrendelet. A «Nyirvidék» hasábjain az utóbbi időben gyakran olvasom egyesek azon óhaját, hogy ez az utca i» megérdemelne egy kis kövezetet, az az utca is el van hanyagolva, milyen jó lenne, ha rendeznék ezt meg ezt a teret, de a közegészség szempontjából is kívánatos lenne, ha a csatornázás és vízvezeték mielőbb létesíttetnék és igy tovább. Azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy kevés kivétellel mindazok, akik a város rendezését és kulturálását ilyen mohón sürgetik, egyúttal minden alkalmat megdagadnak arra, hogy a tulajdont nyirbáló lakásrendelet épségben tartásáért sikra szálljanak. Egy oldalon a szabad fejlődést sürgetik, más oldalon pedig a szabad fejlődést gátló intézmények életét szeretnék meghosszabbítani. A lakásrendelet és a fejlődés olyan egymással szemben, mint a tüz és viz. Szabad fejlődés csak teljes tulaj dontisztelet mellett lehetséges. Mikor Kun Béliék a magántulajdon eszméjét kidobták az állami élet pillérei alól, a fejlődés megállott, visszafejlődés kezdődött. Es amit a magántulajdon tisztelete a mai kormányzat iniciativájára Lassankint tért hódit, a fejlődés is lassan megindult. Amint a lakásrendelet több teret enged, a szabad rendelkezés felé, annál nagyobb lendületet vesz a fejlődés. Sajnos azonban, hogy a tulajdonkorlátozások még mindig olyan méretűek, hogy a város szabad fejlődését lehetetlenné teszik. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a háztulajdonosok a legnagyobb aggodalommal nézik a virvezeték és csatomázás kérdését, mert amikor a lakáskötöttség eddigi i 2 évi időtartama alatt a ház teljes értékével felérő lakbéreket veszítettek el, emellett a házak állaga leromlott, sok helyen tönkrement és a mig minden más vagyonérték a gyümölcsét meghozta, sőt némely vagyonértékek minden rendkívüli fáradság és kockázat nélkül évtizedeken át horribilis hasznokat értek el, addig a háztulajdontól minden kímélet nélkül elvonták még a normális jövedelmezőséget is, sőt odáig jutottunk, hogy az amúgy is korlátozott évi jövedelem felét különböző adók címén veszik el 12 évi kötöttség után! És ha még eddig terjedne a. háztulajdon terhelése! De a kövezetet sem csinálja a város szerelemből. Azok, akik állandóan a háztulajdon ellen agitálnak, vegyék azt a fáradságot, vegyenek elő papirt és ceruzát. Számoljanak! Nyíregyháza egy jobb utcájában 3—4 szobás lakás bére 917-es alapon 800 arany koronával számítva jelenleg 700 P körül van. Ebből adókra lemegy 350 P. Ugyanennek utcai kövezése (nem járda, utközép!) 690 j P. Járda 410 P. Ez összesen 1450 . P az adókkal együtt. Most tessék I 700 P-ből 1450 P terhet kifizetni. J Gondolom, nem akad olyan mate- , matikus, legfeljebb varázsló képes , ilyen ördögi műveletre. Miből fogja tehát a háztulajdonos fizetni a vízvezeték és csatornázás költségeit ? Különösen a kötött forgal- ' mu háztulajdon. Van, aki azt feleli, hogy ezek hasznos beruházások, ér- j tékesebb, hitelképesebb lesz vele a ház. Ezzel szemben utasítom az ! illetőt bármely építészhez, nogy \ megtudja tőle, miszerint ma vett j telken épített uj házat csak veszte- í séggel lehet értékesíteni. Utasítom a bankok legtöbbjéhez, hogy házra kölcsönt vagy eggyáltalán nem, — vagy csak a ház valódi értékének ; 20 százalékáig folyósítanak, mert ; máris tulprodukciót látnak a lakás- ' termelésben. Hogy üzlethelyiséget ma bérbeadni alig lehet, az köz- ' tudomásu tény. Pedig másfél évvel ezelőtt az érdekeltség épugy agi- .' tált, deputációzott az üzletek szabad forgalma ellen, mint ma a lakások szabadsága ellen. £p ugy tiltakozott 7 évvel ezelőtt a kenyérmagvak szabad forgalma ellen is, azt inondván, hogy nem lesz senkinek kenyere, ha a kormány azokról leveszi a béklyót. A vízvezeték és csatornázás létesítésének első feltétele a háztulaj Városi Szinház Mozgó Augusztus 10., 11. és 12., péntek, szombat 6 és 9, vasárnap 3, 6 és 9 órai kezdettel: ZOKO-HURU legsikerültebb burleszk attrakciója Két horgaszbalond 8 felvonás. VERA. REINHOLDS Asszony a viharban Egy hős leány izgalmas története 8 fejezetben. Kedvező idő esetén a 9 órai előadas a Kert Moziban. — Az előadásokat sajat zenekarunk kiséri. Előzetes jelentés: Aug. 13., 14., hétfőn és kedden DOLORES DEL RIO CARMEN. Cobham kapltáii kalaidos expedíciója. don teljes szabadsága. Mig a szabad forgalom vissza nem áll, mig a háztulajdonosok a legutolsó percig bizonytalanságban vannak afelől, hogy mikor fognak a saját vagyonuk felett rendelkezni, — addig hozzá nem járulhatnak a vízvezeték és csatornázás terheinek vállalásához. Dr. Kerekes Pál. MmnnBBBBBBA Diadal Mozgó Augusetus hó 11-tfn és 12 én, szombaton 5, 7 és 9 órakor, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor: DOUGLAS FAIRBANKS főszereplésével IWMÉM Izgalmas történet 8 felvonásban. Alaszka árvája (Az aranybánya titka) Regény az alaszkai hómezckről 7 felvonásban. Főszerepben: NKIL HAMILTON, FRANCIS X. BUSSMAN, INNE MARLOWE Előzetes jelentés: Augusztus 18, 19, szombaton és vasárnap: A fekete Jack Wa»kington-utca 3. 3 tárt karokkal fogattunk mindenkit, aki az egyetemes sportot bármily formában szolgálni kívánja, — ha egyébként birtokában van az egyénhez fiizött előfeltételeinknek. Nem tartom szükségesnek, hogy a akkiró ur képtelenül felületes vádjait hosszabban cáfoljam, elegendőnek látom állításai megdöntésére annak a megemlítését, hogy a folyó év junius i 7-én kerületi atletiákai versenyt rendeztünk pályán kon, ahol többek között futott Galambos, a marathoni futásban Amsterdamban részt vett olimpikonunk is, atlétáink pedig résztvettek ezen kívül az idén 4 debreceni, 1 szolnoki, 1 gyöngyösi, 1 diósgyőri atlétikai versenyen, ahol 8 első, 6 második és 5 harmadik dijat nyertek. Az egyik debreceni országos atlétikai versenyen Móna István futónk kerületi rekordot állított fel. Pályánkat részben gyakorlatozásra, részben atlétikai versenyükre átengedtük az idén a 12. honvéd gyalogezrednek, a csendőrségnek (versenyük e hó folyamán leszi és a kir. kat. gimnáziumnak. Kérdem ezek után, hogy hol volt a cikkíró ur, mikor »az ég zengett.« Atlétikai versenyünkön bizonyára nem. Rosszindulatú szavak helyett inkább tettekkel szeretném bizonyítva látni sportszeretetét és várom a felülfizetéssel megtoldott, említett atlétikai versenyünkre be nem fizetett belépődiját és a f. hó 1 5-én éppen atlétikai szakosztályunk érdekében tartandó ünnepélyünkre a megjelenését, hogy atlétikai versenyünk deficitjét ezzel is némileg csökkentsük. A jövőre nézve pedig, mielőtt a cikkiró ur ujabb panaszokkal lépne a nyilvánosság elé, több alaposságot és kevesebb rosszindulatot ajánlok szives figyelmébe. Mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák őszinte nagyrabecsülője és mindig készséges hive Rónay Jenő, a Nytve ügyvezető elnöke. II. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A «Nyirvidék» f. hó 8-iki számában «A nyíregyházi sportegyesületek elhanyagolják az atlétikát:) c alatt «egy szemlélő® kiönti panaszait. Nagyon örvendetes dolog, hogy b. lapjukban helyt adnak a közönség panaszainak és ezáltal lehetővé teszik, hogy figyelemmel kisérve városunk életét, rámutathasson egyes hibákra, szóvá tehes(se a mulasztásokat és ferde kinövéseket, hogy igy tárgyilagosan a nyilvánosság előtt megtárgyalva a dolgokat, orvoslásra hivja fel az illetékesek figyelmét. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy jelen esetben a cikk irója nem tájékozódott kellőképpen és éppen ezért tiltakoznunk kell az ellen, hogy «Nincsen Nyíregyházán egyetlen egy sportegyessület sem, amelyik ha mással nem is, legalább azzal segítené elárvult adétáinkat, hogy rendelkezésére bocsátja a pályát.». A közönség köréből jövő felszólalások csak akkor érhetik el céljukat, ha azok valóságos hü tükröt mutatnak. Már pedig az igen tisztelt »szemlélő« umak ez a megállapítása téves, mert tudvalevő dolog, hogy a Nyíregyházi Torna és Vivő Egylet igenis, — bár anyagi erején felüli áldozatok árán — nemcsak támogatja, de tőle telhetöleg fejleszteni is igyekszik az atlétikát, aminek legerősebb bizonyítéka atlétáinak csak a közelmúltban is a debreceni és diósgyőri versenyeken elért szép eredménye. A Nytve sporttelepe mindenkor Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. Tárt karokkal fogadnnk mindenkit, aki az egyetemes sportot bármily formában szolgálni kívánja írja Rónay Jenő, a NyTVE ügyvezető elnöke. Ebben a rovatban, tegnapelőtti számunkban: «A nyíregyházi sportegyesületek elhanyagolják az atletikát» cimü észrevételre egyszerre 2 választ kaptunk, amelyeknek készséggel adunk helyet, annál is inkább, mert meg vagyunk arról győződve, hogy a nyíregyházi sportegyesületek igenis igyekeznek a tőlük telhető legnagyobb mértékben eleget tenni azon kötelességüknek, hogy az atlétika fejlesztésének is minél nagyobb teret engednek. Ha pedig volt valami félreértés valamelyik nyíregyházi sportegyesület vezetősége és atlétatagjai között, ugy ezek a válaszok bizonyára a legteljesebben tisztázni fogják azt a kérdést, amelyet a panaszttevő cikkiró felvetett. Egyébként a válaszok álljanak itt egymásutánban: I. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjuk e hó 7-iki számában panasz tárgyává tette ismeretlen cikkiró, hogy a nyíregyházi sjx>rtegyletek «kétségbeejtően» elhanyagolják az atlétikát, sót vádaskodásában arra a kijelentésre ra, gadtatta magát, hogy pályáikat határozottan és energikusan becsukták az atlétika orra előtt. Mivel pályája csak kettőnek van a helyben működő- sportegyletek közül, nem hagyhatom szó nélkül azt a «kétségbeejtően» nagyfokú tájékozatlanságot, — mondhatnám rosszindulatnak is — ami a cikkbői sugárzik. A Nyíregyházi Toma- és Vivó Égylet nevében tiltakozom a cikk beállitásai ellen. Az atlétika nem dédelgetettje az egyleteknek sehol, mert sajnos ez ma fényűzés számba menne. Ha kereskedői kifejezéssel akarom magamat megértetni, azt mondhatom, hogy ez az üzletág ráfizetéssel jár. Ebből azonban nem lehet sportegyletet fenntartani, még kevésbbé súlyos adósságokat — amiből a Nytvének is bőven van — kiegyenlíteni. Ennek dacára a Nytve igenis atletizál. Valamikor országos nevü atlétikai szakosztálya egyik kiváló tagtársunk vezetésével renaissanceát éli. Pályánktól, melyet súlyos áldozatokkal aúetikára is kellő tekintettel újra építtettünk, nem hogy el nem riasztunk senkit aki atletizálni akar, hanem ellenkezőleg