Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-19 / 188. szám

2 1928. augusztus 19. aminthogy az is igaz, hogy ezelőtt néhány érvel a kamatfeltételek még súlyosabbak voítak. Közismert dolog, hogy a városok el9Ő Speyerkölcsöne ^vi 12—13 6zázalék annuitással járt, ma pedig Debrecen városának 3 és félmillió dolláros kölcsöne, igaz, hogy hosszabb (35 éves) torlesztéses keretben 9 és egynegyed százalékos annuitással köttetett le. Megállapítható tehát, hogy e tekintetben határozottan javuló tendencia észlelhető és lehetetlen is, hogy ebben az irányban javulás ne következzék be. A kapitalista termelés egyik leghatalmasabb erőforrása a hitelgazdálkodás lévén, természetes, hogy a pénz drágasága bénitólag hat a termelésre, ami a tőkének se érdeke. E téren tehát javulás joggal várható, de bizonyos az is, hogy ez a javulás csak igen lassú folyamat eredményeként fog jelentkezni. Évek fognak elmúlni, mig a kamattételekben 1—2 százalékos csökkenés mutatkozik. Konkretizálva e csökkenés jelentőségét, ez annyit j elent, hogy minden egyes százaléknyi javulás évi 60—65 ezer pengővel tehermentesítené a törlesztési részletet. Az a kérdés, hogy ezek után érdemes-e és szabad-e ezen megtakarítás reményében a közmüvek megépítését elodázni? Ezt a kérdést csak azon az alapon lehet eldönteni, hogy a mérleg másik serpenyőjébe tesszük az esélyeket, amelyek ezzel az esetleges megtakarítással szemben tehertételek gyanánt jelentkeznek. Ezekre a továbbiakban kivánok visszatérni. Előbb az érvek harmadik csoportjával óhajtok foglalkozni. A harmadik argumentum abban az aggályban jut kifejezésre, hogy figyelemmel a polgárság amugyis felfokozott közterheire, időszerü-e ujabb közterhek vállalása ? Nem fog-e a polgárság ezen ujabb terhek alatt összeroppanni ? Huszonöt éve foglalkozom városok közmüveinek építésével s ez idő alatt a magyar városok egész sorozatával volt alkalmam hasonló irányú tárgyalásokat folytatni, mégpedig a háború előtti és utáni időkben egyaránt. Megvallom, hogy ennek az utolsó argumentumnak mindig és mindenütt megvoltak a maga tiszteletreméltó képviselői. Arra nem volt eset, hogy még a legvirágzóbb békebeli időkben is nem hallottam volna azokat a Cassandra-jóslatokat, amelyek a város és polgárság csődjét jelentették be, ha ily beruházásokba a várost beleviszik. Voltak is városok — sajnos, elég szép számmal — amelyekben az aggodalmak lettek úrrá a közhangulaton; talán ez magyarázza meg, miért nincs még jelentős városaink főrészének vize és csatornája. Baja, Zalaegerszeg, Kecskemét, Cegléd, Hódmezővásárhely, Pesterzsébet, Rákospalota, stb. — mindmegannyi jelentős város — ebbe a kategóriába tartozik ma is, viszont Esztergom, Gyöngyös, Eger, Szekszárd, Vác a háború után, a drága Speyer-köl-. csönből épített s eddig egyik sem roppant össze, sőt boldog, hogy a városi jellegnek ezeket a nélkülözhetetlen követelményeit: közegészségügyi és tűzbiztonsági kultúrintézményeit tető alá hozta. Teljes tárgyilagossággal megállapítom, hogy voltak magyar városok elég szép számmal, amelyekben a polgárság és városvezetőség a saját iniciativájából építette mej ezeket a közmüveket. Ezek elhai rozását az a felismerés érlelte meg, hogy egy városnak, mint kulturgócpontnak a városi jellegét nem a lakosszáma, vagy terjedelme adja meg, ez magában véve csak keret, amelynek tartalmát azok az intézmények adják meg, amelyek közegészségügyét, művelődését, ipari és kereskedelmi 'tevékenységét, gazdasági jólétét szolgálják. Már pedig lehet-e ott közegészségÜgyi kulturáról beszélni, ahol nincs baktériumtól mentes viz, amely kizárja a tifusz-fertőzést, amely a tüdővész elleni küzdelemnek s általában a köztisztaságnak leghatalmasabb fegyvere, s amely a tüzveszedelem ellen megvédi a polgárság vagyonát ? Lehet-e városi kulturáról beszélni ott, ahol a házi szennyvizek az utcán folydogálnak s a fekáliák megfertőzik a talajt és levegőt ? Lehet-e a városias élet további intézményeiről: modem utcaburkolatról, vásárcsarnokról, stb. szó, amíg a burkolat alatti csőhálózat ki nem épült és a tömegélelmezés alapfeltétele: a ^köztisztaság ügye intézményesen megalapozva nincsen ? Sajnos, a városok jelentős részét nem ez az előrelátó praeventiv megfontolás késztette egészségügyi közmüveinek létesítésére, hanem a súlyos megpróbáltatásokból eredő kényszerűség. Pécs városát a mult század kilencvenes éveiben a tífuszjárvány tizedelte meg, ennek hatása alatt építette meg azután vízvezetékét, Eperjes város egy részét a tüz pusztította el, közegészségügyét pedig egyre emelkedő tifusz-járvány veszélyeztette, mig végre 1 906-ban vízvezetékének megépítésére határozta el magát, Gyöngyös városában is állandó vendég volt a tífusz és 1918-ban porrj kellett égnie a városnak, axnig a kösrélemény a vízvezeték megépítésére asánta magát. De minek folytassam e ezomoro sorozatot ? Várospolitika-e az, éa fedezhetik-e a város felelős tényezői az olyan eljárást, amely előbb bevárja, hogy lakosalt járvány tizedelje meg s hogy a várost előbb tüz pusztítsa el és csak akkor eszméljen rá, hogy e csapásoknak régen bevált praeventiv módszerei és intézményei vannak! Szabad-e halogatni e közmüvek megépítését akár azért, mert az olcsóbbodás illúziójában élünk, akár azért, mert remény van rá, hogy a kölcsön kamatterhei idővel egy-két százalékkal csökkenni fognak? Okos módja-e a takarékosságnak ez a halogató eljárás épen Nyíregyházán, amely amellett, hogy rendkívül extenzív módon épült, annyi vizzel sem rendelkezik, amennyi egy motoros fecskendőnek egy negyedórára kell? Gyöngyös városa öt vízmüvet építhetett volna azon a pénzeh, amibe a tűzvész pusztítása a polgárságnak került. Ami pedig a közterhek súlyosbodását illeti, hát nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e közmüvek bizonyos vonatkozásban közvetlenül is tehermentesítik a közönséget. Elvégre a kutak és szivatytyuk karbantartása, pöcegödrök tisztítása és karbantartása is pénzbe kerül, közismert dolog az is., hogy a nyomóvezetékkel biró városok tüzbiztositási szempontból kedvezőbb díjkategóriába soroltatnak. De mindezen közvetlen könynyitéseken, illetve megtakarításokon tul felbecsülhetetlen az az értékemelkedés, amely a fokozott köz egészségügyi, tüzrendészeti és mondjuk kényelmi szempontok kielégítése révén az egész város minden talpalatnyi területén jelentkezik. Arra kérem én tehát a város igen tisztelt polgárságát, ne áldozatot lásson abban a beruházásban, Szájsebészeti, fogorvosi, müfogászati rendelés! Röntgen laboratorinm! A berlini fogászati klinikán tanársegédi állásomban szerzett bőséges tapasztalataim, valamint csaknem 30 éven át Budapesten folytatott szájsebészeti praxisom meghozták gyümölcsüket. Ugy a nyíregyházi, mint a vidéki intelligencia annyira igénybe veszik működésemet, hogy rendelőmet jelentékeny anyagi áldozattal kibővítettem és oly műszerekkel szereltem fel, melyeknek segélyével a legmesszebbmenő igényeknek is megfelelhetek. Sajnos, csodákat én sem tudok csinálni, de amit emberszeretet, munkakedv és szaktudás produkálhatnak, azt a t. Közönség rendelőmben meg fogja találni. Működésem tárgyát képezik: 1. Foghúzások és gyökerek eltávolítása teljes érzéstelenítéssel. 2. Fogtömések színarannyal és égetett porcelíánnal. 3. Gyökércsonkolás gennyedő fogaknál. 4. FogvlsszaQltetés midőn a súlyosan megbetegedet fogat kihúzom, kellő kezelés után pedig régi helyére visszahelyezem. 5. Foghús sorvadás esetében a mozgó fognak biztos rögzítése. 6. Arany és porcellán koronák. 7. Müfogek kizárólag legjobb minőségben, 8. Szájpadlás nélküli fogpótlások stb., stb. 6452-10 Medicinae Dr. Kugel Viktor szájsebész, volt klinikai első assistens Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. amely c közmüvek létesítéséhez szükséges. Mert nem nevezhető áldozatnak aa a befekktetés, amely praeveniáJ járványos betegségeknek, tüzkatasztrófáknak és hatalmas lendületet ad a város kulturálisa fejlődésének. Ellenben áldozat a járványos betegség, s az annak nyomán pusztuló emberélet, áldozat a tüz által felperzselt polgári vagyon, amely közmüvek hiányában múlhatatlanul megsemmisül. Ezzel a ténnyel szemben eltörpülnek azok a dubiózus pénzügyi előnyök, amelyek az amugyis konvertálható kölcsön kamatainak olcsóbbodásától és a teherviselő képesség emelkedéséből remélhetők. Ki merné vállalni ezeknek az esélyeknek kedvéért azt a felelősséget, amely akár egy pusztító tífuszjárvány, akár egy tüzkatasztrófa lehetősége révén felmerülhet. Meggyőződésem az, hogy a város hatósága és felelős tényezői a köz iránti tartozó kötelességüknek tesznek eleget, amidőn e közmüvek mielőbbi létesítését szorgalmazzák. Kormányozni annyit tesz, mint előrelátni — mondja a francia példaszó. Modern városigazgatás csak a haladás irányában, az előrelátás jegyében képzelhető el. A polgárság bölcs belátásán múlik, hogy a vezetőség előrelátó tevékenysége eredményes legyen. Letört alatta a körtefa ága, leesett és súlyos sérülést szenvedett. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Váradi Margit 19 éves kemecsei leány f. hó 16-án Dobos László földbirtokos kertjében körtét szedett. Hogy a körtékhez jobban hozzájuthasson, felmászott a fára. A körtefa ága azonban nem bírta el a leányt, letörött, s Váradi Margit oly szerencsétlenül esett a kemény földre, hogy jobb karját és egyik lábát eltörte. Azonnal beszállították az »Erzsébet«-kórházba. Felakasztotta magát a szilvafára. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Fehérgyarmatról jelentik, hogy f. hó 15-én a helybeli csendőrörsön megjelent Balogh Gyula fe hérgyarmati lakos, ki értesítette a csendőröket, hogy kertjében a szilvafán egy akasztott embert talált. Balogh Gyula a fönt jelzett napon reggel kiment a kertjébe, hogy onnan lucernát vigyen a jószágnak. A kertbe lépve megdöbbenve vette észre, hogy szilvafáján egy ember függ, felakasztva. Gyorsan levágta és sietett a csendőröket értesíteni. A személyazonosság megállapításánál kitűnt, hogy az illető Miklós József helybeli lakos. A kihívott orvos csak a beállott halált konstatálhatta. Az a vélemény, hogy 5—6 órát függhetett a fán Miklós József. Hivatalos megállapítás szerint bűncselekmény nem foroghat fönn. — Gobelin képetet s mindenfele paspartou&af jutányos áron művészi kivitelben készít a Jóba-nyomdla könyvkötészete Nyíregyházán. Telefon 139. észetes keserűvíz gyomor és bélfftsztfttó hatása páratlan. Az Igroándit ne tévessze össze másfajta keserűvizzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidttiausr kutrtllalat Komárom.