Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-13 / 157. szám

JSftÍRYIDÉK. 1928. julius 13. Államháztartás és magángazdaság. Irta: Dr. Temesváry Imre min. tan., orszgyül. képviselő. Sajtóban, gazdasági köreinkben és a parlamentben is, gyakran hivatkoznak a magángazdaságnak az állam részérői való túlzott igénybevételére, valmint arra, hogy a magángazdaságtól elvont értékek, viszont, az állam részéről gazdasági és szociális téren nem biztosítanak ugyanolyan értékű és méretű ellenszolgáltatást az ország polgársága részére. Ez a felfogás, ha általános gazdasági szempontból vizsgáljuk a kérdést és a magángazdaságnak arra az elvi álláspontjára helyezkedünk, ahol az elért gazdasági eredményeket csak megfelelő ellenértékért áldozhatjuk fel, akkor kétségtelenül megállaná helyét; de az állammal szemben támasztott ezerféle kívánalom megvalósításánál, kielégítésénél lehetetlen a magángazdaságnak ezeket a szigorú elvi kereteit betartani, mert ez, az államháztartás menetének folytonosságán, valamint a gazdasági élet fejlődésén helyrehozhatatlan csorbát ejthet. Kétségtelen azonban, hogy ha állam közjogi hatalmán nyugvó pénzügyi felségjogát egyoldalúan, a magángazdasági élet teherviselő képességének figyelmen kivül hagyásával gyakorolná, akkor természetszerűleg elsorvasztaná azokat az erőforrásokat, amelyekből bevételeit épen pénzügyi felségjoga alapján kikényszerítheti. De viszont az állami élet szempontjából fontos célkitűzésnek megvalósítása érdekében, egy szebb jövő reményében nem lehet kifogásolni, ha átmenetileg, egy-egy nehéz időszakban, talán a normálisnál nagyobb mértékben veszi igénybe a polgárság vagyoni erejét, épen az állami szükségletek kielégítése szempontjából. Ugy érzem, hogy most ilyen időszakban élünk. Amidőn a minden gazdasági értékünket leromboló inflációs korszakból áttértünk az erkölcsi és a gazdasági megújhodás útjára, amidőn a legnagyobb áldozatok árán igyekszünk megszilárdítani gazdasági fejlődésünknek azokat az alapjait, amelyek a külföldi kölcsön igénybevételével 1924-ben lerakattak. Nem lehet kétséges előttünk, hogy az a rendkívül szűkös keretek közé szorított állami költségvetés, amellyel 1924-ben a szanálás utján elindultunk, csak alapja lehetett a teljes gazdasági konszolidációnak. De, ha egy mindenéből kifosztott nemzetet talpra akarunk állítani, lehetetlen ezeken a lerakott alapokon megállani, hanem tovább kell építeni azokat a pilléreket, amelyek támaszai lehetnek további gazdasági fejlődésünknek. A most életbe lépett idei költségvetési törvény számszerű adatainak emelkedése, tehát, természetes következménye e megindult gazdasági fejlődésnek. Az állami szükségletek összhangzatos kielégítése revén, nemcsak a nemzeti vagyon növekedését és ezzel szoros kapcsolatban a nemzet polgárainak nagy rétegeit tesszük fogyasztóképesekké, hanem a jövedelem megoszlását is arányossá tesszük és ezzel egyöntetűen, a szociális békét, tehát fokozatos gazdasági megerősödésünket segítjük elő. — A Divat Szalon juliusi száma megjelent, kapható az UjAltfatterné három nappal a rettenetes gyilkosság előtt négyoldalas levelet irt lelkészének, amelyben azonban nem tett emlitést a készülő borzalmas tervről. A tegnapi főtárgyaláson sem derült világosság arra a kérdésre, miért ölte meg tizenöt éves fiát Altfatter Józsefné. Altfatternét a kir. törvényszék az igazságügyi orvosi tanács megfigyelése alá ntalta. - A biróság a bizonyítás kiegészítését rendelte el. megelőzően négy nappal, egy hétfői napon már azt mondta az édes anyjuk, hogy Janinak, az anyjuknak s talán a tatának is meg kell halniuk. Hogy miért kell meghalni, azt nem tudja a gyerek megmondani. A gyerek azt is tudja, hogy az anyjuk azt mondta a szerencsétlen véget ért gyereknek, hogy (A «Nyirvidék» tudósítójától). Megírta annak idején a Nyirvidék, hogy a szatmárvármegyei Vállaj községben egy tavaszi vasárnapon virradóra Altfatter József kőműves felesége egyik fiát, a tizenöt éves Altfatter Jánost annak beleegyezésével a pincében megölte, majd saját magán is több sebet ejtett és eszméletlenül esett össze. Altfatterné döbbenetes módon végezett fiával, aki engedelmesen ment vele a halálos utolsó útra. Az anya ismeretlen okból ölte meg szeretett jó fiát ugy, hogy egy borotvával elvágta a nyakát. Altfatternét a csendőrök behozták Nyíregyházára, ahol tegnap reggel kezdődött meg a borzalmas gyermekölés főtárgyalása a Brenner-tanács előtt. A főtárgyaláson Altfatterné a súlyos idegbeteg asszony benyomását keltette. A falubeli ismerősök, különösen férje és életben mardt fia láttára görcsös zokogásban tört ki lelkének rettenetes vívódása és fájdalma. A főtárgyaláson kihallgatták az asszonyt, fér jét és fiát. A véres vasárnap rejtett előzményeire nem áradt világosság. Altfatterné beismerte ugyan, hogy nagy bűnének tudatában van, és nem tagadott le a gyilkosság részleteiből semmit, de hogy miért ölte meg a fiút, akit ugy szeretett, arra vonatkozólag nem tud semmi pozitívumot mondani, ugy hogy az ügy a tényállás teljes tisztázása mellett is homályos, mert kiderithetetlennek látszanak a megrázó dráma lelki motívumai. A tanúvallomások után kiderült, hogy az asszony szerette megölt fiát, szerette másik fiát is, urát is, aki jó, szelid, munkás ember volt. Vallásos életet élő, gyóna áldozó asszony volt mindig, aki nem tudta elviselni a lelkiismeret terheit, ha csak parányiak is voltak azok és mégis elkövetett egy olyan bűnt, amelyhez hasonlót nem igen hallottunk. Miért, miért, ez volt a főkérdés a tárgyaláson és erre a kérdésre nem kapott a biróság megnyugtató, elfogadható feleletet. Igen jelentős mozzanata volt a főtárgyaiásnak az életben maradt fiu kihallgatása. Ha életben maradsz, száműznek az egész világbél. A 14 éves Józsi gyerek áll meg- * her, mely fojtogatja s nem tud törten a biróság elé. Alig hallható I tőle szabadulni. Szinte döbbenea vallomása. Mintha valami ráülne I tesen hangzik vallomása, amikor a mellére, egy hatalmas nagy te' « elmondja, hogy a gyilkosságot Emil Jannings „flz utolsó ember" szombaton és vasárnap az Apollóban. US.®, csütörtökön utoljára! A BOKHARAI HÁREM (KIWAI SZŰZ.) Napkeleti szerelmi történet 8 felvonsban Nadesa Bendelin és O. Baranowa, a volt moszkvai udvari színház világhírű mávészpárjával a főszerepben. És a kísérő másor

. Pénteken, csak egy napig! 3 órás műsor: 6 és 9 órai kezdettel! 1. Norma Talmadge: Lady. 2. George O'Brien: Kékvérűek. 3. Marion Nixon: Kis szökevény. Három attrakció 81 felvonásba

n Mrsááaok kaoáete: sasrdáa éa caOtörtéköa S, 7 és t érakor. válasszon, vagy élni akar, vagy meghalni. Ha meg akar halni, akkor meg fog halni, de ha élni akar, akkor száműzik az egész világból. A bűncselekmény napján reggel titokzatos eseményeket lát a Józsi gyerek. Az anyjuk bezárkózik a Janival egy szobába s mikor kijönnek belőle, Jani szomorú s kérdéseire nem felel, csak sirni kezd. Őt elküldik tojással a szomszédba s ekkor elbúcsúzik a testvérétől, megcsókolja őt, de hogy miért teszi ezt, arra már nem tud feleletet adni. Mikor visszatér, mindent lezárva talál, a pince nyilása be van tömve zsákdarabokkal s lejátszódik a rettenetes tragédia. Józsi gyerek pedig áll s nem mer sikoltozni, noha sejti, hogy mi történik a pincében. Mikor azután félénken elmondja a szomszédban, hogy Janinak és az anyjának meg kell halniok, nem akarják hinni a gyermekbeszédet s döbbenetes erővel hat azután, amikor napvilágra kerül a rettenetes eset. A gyerek különben azt vallja, hogy az anyjuk mindkettőjüket egyformán szerette. A tanút nem esketik meg. Sorra vonulnak fel a többi tanuk is, akik csupán azt erősitik meg, — hogy az asszony családját szerető, jó anya és feleség volt. Nagyobb érdeklődés előzi meg Láng Gyula róm. kath. lelkész vallomását, aki a bűntény előtt 3 nappal egy négy oldalra terjedő vallomást kapott *az asszonytól, amely vallomás azonban a lelkész vallomása szerint nem áll összefüggésben az esettel. Egyébként az asszonyt az esetig derek jó anyának és feleségnek tartotta s nem vett észre rajta soha olyau elváltozást, amelyből még csak következtetni is lehetett volna tettére. A védelem a lelkésznek zárt tárgyaláson való kihallgatását kérte a négy oldalas vallomásra vonatkozólag, amelyet az asszony irt hozzá s amelynek tartalmát szóbelileg is megismételte a lelkész előtt. A tanúkihallgatások után a biróság meghallgatja a törvényszéki orvosszakértőket. Dr. Konthy Gyula főorvosnak az a határozott felfogása Altfatternéről, hogy kényszerképzetek legyőzhetetlen sorozatának parancsára követte el a bűncselekményt, amely kényszerképzetek annál inkább az aszszony minden akarati megnyilvánulását irányíthatták, mert Alt'atterné gyönge idegzetű asszony. Dr. Demjén József véleménye eltérő bizonyos tekintetben. Ő is-