Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-08 / 153. szám

!928. julius 8. NYÍRVWÉir ASNES VIZ kitűnő üdítő és borvíz! Kiárusítás miatt leszállított árak! Kapható: a Hangya üzleteiben. vei költségesebben oldhatók meg, mint az elóbbi esetben. Szétterpesztett terjengős terjede­lem, minden közmű költségét nö­veli. De nem lehet szűkebb keretek közé szorítani a fejlődést, hanin csen városias belső megoldás. — Ha tehát a továbbj és ezután mind terjengősebbé váló terpeszkedést és ezzel a közmüvek fokozottabban költségesebbé váló voltát meggá tolni kívánjuk, ugy kétségtelen hogy a most tervezett vizmii léte sitését nem szabad halogatni. Ennél a kérdésnél Nyíregyháza városának azt az álláspontot kell elfoglalnia, amit Henry Ford: Életem és működésem című munkájából olvashatunk. Itt azt mondja az automobilgyáros, nogy egy ízben pénzre volt szűk sége és már-már egész vállalatá­nak bukásáról beszéltek, amikor azt várták, hogy szilárd álláspontját megtagadva, — bankoktól fogja a szükséges pénzt kölcsönkérni. Nem tette. Bár sürgős volt reá nézve a pénz előteremtése, nem for­dult a legkönnyebb módhoz, pénzintézetek kölcsönéhez, hanem kiadta az utasítást, hogy minden üzemében, az . összes nélkülözhető anyagokat áruba kell sürgősen bo­csátani, ha kell, forgalmi áron alul is. Az eredmény az lett, hogy a szükséges 70 millió dollár né liány nap alatt rendelkezésére ál­lott anélkül, hogy kamatterhekkel kellett volna vállalatát megter hejnie és ezzel hosszú esztendők jövedelmét a pénzintézeteknek részben elfizetnie, ezzel vállalata fej lődését csorbítania. Nem tett mást, mint azt, hogy raktárkészletét, amely csak tőkekamat veszteséget idézett elő, lecsökkentette és ez­zel egyrészt a kamatveszteséget elí­rni nálta, de a vallálat fejlődését kamatteher előidézés enélkül elő­mozdította. Nyíregyházának is az kell, hogy álláspontja legyen. Nemcsak a vá­rosi kommunitásának, hanem minden ingatlan tulajdonosának bizonyára vannak olyan értékei, amelyek nem jövedelmeznek, vagy ha igen, ugy sokkal kisebb mér­tékben, mint aminő kamatterhet kellene viselnie akkor, ha a vizve­zeték és csatornázás költségeit, kölcsönpénzből, a mai mérhetet­len kamatláb mellett, de a legki­sebb fáradság nélkül igyekeznénk előteremteni. Körül kell nézni, mindent át­vizsgálni, mik azok, amik a kommunitásnál, mik azok, amik a magángazdaságban nél külözhetők? Ezeket áruba kell bocsátani és se­gítségére sietni annak a közös és mindannyiunkat közvetlenül érdek­lő legfontosabb megoldásnak, amely egészségünket, kényelmün­ket és valljuk meg, igen sok költ­ségünket is hivatva van kivédeni és megszerezni. Természetes, hogy cca 7.5—8 millió pengőnek előteremtése sem sikerül máról-holnapra. De az viszont szintén természetes, hogy e nagyfontosságú műnek megteremtésénél tombolva kell ki­törnie a lakosság lelkéből a lokál­patriotizmus minden energiájának és ezt latba vetve,' össze kell hor­danunk mindent, ami érték, ami lelkesedéssel, akaraterővel, megfon­toltsággal, szívvel-lélekkel és a ri­deg számítással is egybehordható. Itt a szívnek és léleknek munkája együtt kell, hogy működjék az agy munkájával is és ha lesznek embe­rek, akik meg tudják magyarázni és lesznek, akik meg is értik, hogy a város csak akkor lesz várossá, ha annak lényeges alkatelemével is rendelkezik, akkor lehetetlen, hogy kéz a kézben, még .a mai sú­lyos viszonyok között is létre ne hoznók azt, amire Nyíregyházának oly nagy szüksége van. Debrecen városának 3 millió aranykoronájába került vízvezeté­ke és csatornázása. Ez az összeg a háborús pénzgazdálkodással sem­mivé lett, játszva kiegyenlittetett. Szinte eszembe jut ennél a tárgy­nál az, amit ugyancsak a Nyirvi­dékben irtam egy negyedszázaddal ezelőtt. Akkor a város vezetősé­gét figyelmeztettem az unokák át­kára, akik majd számonkérik, hogy a városrendezés és fejlődés megoldásánál miért késlekedtek az elődök, miért tették oly költségessé a későbbi generációk számára ? Nem ide jutottunk-e már mi is ? Mi volna, ha még a békében meg­oldották volna ezt a kérdést ? Mi­ként gondolnánk az elődökre ? És ma ? Gondokkal terhelten fáznak sokan, ha a vízvezeték és csator­názás költségeire gondólnak. Bor­sózik a hátuk, amikor a kamat­terheket szemük előtt látják. Pedig nem szabad feledni, hogy a kérdésnek meg nem oldásával mi is vállaljuk a felelősséget a vá­ros további szétterpeszkedéséért és nem szabadulhatunk azoktól a^zem rehányásoktól, amelyek bennünket is joggal érhetnek, ha nem sietünk a megoldással, ha ezzel a város intenzív fejlődését mesterségesen gátoljuk, ha tervszerűtlenül a «fortwursteln» értéktelen és bűnös felfogásával szinte kényszeritjük ezt a várost a további terpeszkedésre, a közmüvek létesithetésének most már folyvást fokozódó költségeinek előidézésével. Nem gondolná meg az, aki a mai áldozatoktól megriad, hogy utódaira hárít olyan terheket, amelyeket ma kisebb mértékben neki kellene elvisel­nie? Meg kell gondolni, hogy a mü létesítésének kölcsönpénzből vaíó financirozásából származik, hogy ezt a pénzt talán csak külföldről tudnók megszerezni és akkor ka­matban és kamatos kamatokban négyszer, de talán még többször annyit kellene kifizetnünk, mint amennyibe a mü létesítése kerül­het ! És ez a kamat mind-mind kimenne a külföldre, elveszne a magyar nemzetgazdaság számára, visszaszerezhető sohasem volna. A régi rómaiak kényelmüknek többé vissza nem szerezhető ka­matait fizették ki azzal, hogy a TARTÓS TARTÓ S KÉNYELMES nHH KÉNYELMES KÖNNYÚ B W—- KÖNNYŰ KELLEMES HM KELLEMES lettartamát olcsó TARTÓS TARTÓS KÉNYELMES ^ Árát foLinfvo * KÉNYELMES könnyó arai tekintve a könnyű KELLEMES - - - - - KELLEMES olcsó világi legolcsóbb olcsó TARTÓS TARTÓS kényelmes cíuóie.Szerkeze - kellemes KÖNNYŰ ' KÖNNYŰ olcsó tét és anyagát te- ^só TARTÓS . " " TARTÓS KÉNYELMES KI fS! Ve Ö legideá- KÉNYELMES KONNYÚ KÖNNYŰ KELLEMES lisabb ÜVárí Vise- «LUMES . . Z OLCSÓ kényelmes l©t. §okái(j£ tart- kényelmeI KÖNNYŰ — . - — KÖNNYŰ KELLEMES é$ kevésbe lcerűl KELLEMES O L C S Ó . „„ OLCSÓ ké^? e t Lme1 Borcocipö tartós üíjeljenavédjeíyre KÉNYELMES KONNYO KÖNNYÓ KELLEMES S - ' KELLEMES cloákákon bocsátották ki azt az életerő^ amelyet földjeiknek trá­gya alakjában vissza kellett volna adniok. — Sivárakká, kopárakká váltak hajdan dúsan termő földek, egész vidékek, ame­lyeken ma csak sziklák meredez­nek, de élet nincs többé. Ha kölcsönpénzekből kívánnánk városunk vízvezetékét létrehozni, akkor különösen a mai magas ka­matláb mellett olyan többé vissza nem szerezhető veszteséget szen­vednénk, mint az emiitett rómaiak. Nem marad tehát más hátra, mint az önsegély, a saját erőnkből való tőkeképzés, hogy itthon maradjon a tőke kamatja és ha könyveléssze­rüen ki nem is mutatható, de meg­maradjon tőként jövedelme. Az önsegélynek megoldása még sok megfontolást igényel és pon­tosan kidolgozandó terv eredmé­nye lehet. A részletes vizmütervek elkészítésével egyidejűleg £z a fi­nancirozó terv is elkészülhet, meg* nyilatkozhatik a lakosság áldo­zatkészsége a hozzájárulás mérté­két illetőleg^ és ha ez kellőképen kidomborult, ugy az egyetemes ál­lamérdeknek is utat kell mutatni és ennek is meg kell nyilatkoznia abban, hogy ezt a várost megfe­lelő segítséggel törekvésében tá­mogassa. Biztos a remény, hogy ily mó­don Nyíregyháza vízvezetéke és csatornázása nagy problémája, — megfelelő megoldást nyerhet és a halogatás elkerülhető lesz. A szombati értekezlet lefolyásá­ról tudósításunkat holnapi szá­munkban adjuk. Pisszer János. Nyaralók, week-end-ezók, külföldre ntazók, kirándulók kényelmét szolgálja a ffláv. Meoetjegyiroda. Ma már minden nagy városban van Menetjegyiroda, amelynek egyetlen célja, hogy a közönségnek segítségére legyen az utazásban. Az utazás ma már olyan sokrétű, össze­tevődött valami és annyi módja van az egyszerűsítésének, hogy a Máv. jónak látta a maga hivatalos szervein kivül egy olyan kereske­delmi szervnek a felállítását, a mely a maga könnyed mozgásával, a felekkel való közvetlen érintkezé­sével és az élethez való rugékony alkalmazkodásával minden utazási ügyben szolgálatára áll a közönség­nek. Ha például valaki külföldre uta­zik, a Menetjegyiroda szerzi meg a vízumát, ez ad jegyet neki egész Európára, prospektust a kül­földiek által látogatott helyekről. Válthatsz itt jegyet személy-, gyors­és expressz-vonatra, hajó- és re­pülőjáratokra, egyszóval minden modern közlekedési eszközre. — Csak rakétaautóra nem — mondotta Liszkay Béla, a Menet­jegyiroda nyíregyházi fiókjának ve­zetője. Nyaralók, week-kendezők, kirán­dulók is okosan teszik, ha jegyüket itt váltják meg már előző napon, mert 9ok kellemetlenségtől kiméli meg magát az ember, ha a vasúti í jegyet előre megváltja. Az állomá- ' 6on nagy a tolongás, a podgyásszal és bucsuzkodással, esetleg étkezés­sel is el van foglalva az ember, — okos előrelátással tehát váltsuk meg előre a jegyünket a Menetjegyiro­dában, ahol egy fillérrel sem kerül főbbe a jegy, mintha a vasúton ven nénk. * A modern embernek nem is kell sokat magyarázni, hogy mit jelent kényelem szempontjából a Menet­jegyiroda intézménye. Mi csak azért irunlí róla, hogy a közönséget tájé­koztassuk azokról az előnyökről, a melyeket a Menetjegyiroda nyújt az utazó közönségnek. Elmaradt, ósdi ember az, aki nem látja be, hogy a vasúti jegypénztárt nem kell okvetlenül igénybevennie a vonat­indulás előtt szokásos nagy .és iz­galmas tolongásban, hanem meg­vásárolhatja jegyét már előző na­pon a Menetjegyirodában, akár csak a cigarettát a tőzsdében, vagy e;gyéb szükségleti cikket. Méz-, láb-, hónaljizzaúást azonnal megszüntet a Az igazi Passió és Az igazi törvény LK'íiJSSS Főszerepekben: N. Tasnády Ilona, Rózsahegyi Kálmán, Vízvári Mariska, Abonyi Géza. Jegyek a Jakobovlts-tőzsdében. — Előadások: juliu s 14.. szombaton d. u. 5, este ,*/ 89 órakor. 5515-2

Next

/
Thumbnails
Contents