Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-27 / 169. szám

ly28. piius 27. Ói a kontingentált adóáltalányozás ? Dr. Neubauer Ferenc ny. ál­lamtitkár, országgyűlési képviselő legutóbb azt a gondolatot vetette fel, hogy; a forgalmiadót abban a mederben, amelyben az államra nézve veszedelem nélkül lehetne el­apasztani, a kontingentált átalá­nyozás révén kellene levezetni. Tudósítónknak alkalma volt Neu­bauer Ferenccel erről a kérdésről beszélnie, és Neubauer ezeket mondotta: A kontingentált átalányozás nem jelent egyebet, mint az állam­pénzügyek terén azt a fejlődést, a mely véleményem szerint feltétle­nül elérkezik. Amikor tudniillik ná­lunk az adó megszületett, akkor Karok és Rendek szavazták meg és ők maguk szolgáltatták be az uralkodó domanialis pénztárába, aki azt tőlük, hogy ugy mondjam, kicsikarta. Utóbb ez a rendszer nem volt fentartható; a gazdasági viszonyok megváltoztak, az állami szükséglet több volt, mint ameny­nyit ilyen formában ki lehetett elégiteni. Ilyen formában állott be az állami adó rendszere. Most megint azt a kort éljük, amikor érdekkörök tömörülnek és alakul­nak ki, amelyek, amúgy is, a leg­élesebb harcot folytatják az adó viselésének mértéke körűi és ott ialakul ki azután az a rendszer, amely megállapítja, hogy érdek­körönkint körülbelül mi az, amivel az illető érdekkör az állam szük­ségleteihez hozzájárulni tartozik. Most már ott állunk, — amit a forgalmiadó, a kereseti adó, a jö­vedelmi adó terén is számos tü­net bizonyit — hogy nálunk is, a legcélszerűbb és legegyenesebb do­log, a legbiztosabb ut az állam részéről a jövedelemhez való hoz­zájutáshoz az, ha az érdekkörökkel, mint érdekköri testületekkel, tár­gyalásokba bocsátkozik és egysze­rűen, azoknak szolgáltatásaképen jut hozzá az adóhoz, amivel mind az a nagy adminisztratív és egyéb munka is elesik, ami ebben a te­kintetben, addig, máskülönben, a kormányzatra hárult megterhelés­ként. Nem tudom, hogy ez a fejlő­dés egyszerre fog-e megtörténni, de a fejlődés iránya, az állami bevételek terén, oda fog irányulni, hogy az újonnan ki­alakult érdekkörök fogják a régi Karok és Rendek helyett a beszol­gáltatást magukra venni. A pénz­ügyminiszter csak azt fogja mon­dani: — Ennyire van szükségem, osz­szátok el egymás között. Ök el fogják egymás között osz­tani és be fogják szolgáltatni. Hogy ez lesz a fejlődés, az, az én nézetem szerint, egészen világos és akkor ennek megfelel a kontingen­tált átalányrendszer, amely azután az összes nehézségeket megszün­teti, — A Tündérujjak magyar ké­zimunkaujság legújabb száma meg jelent és kapható az Ujságbolt­bam Mész­homoktéglát kiváló szilárdságban és minő­ségben gyárt és ajánl a Bóni Gyártelep és Mezőgazdasági R. T. Nyírbátor. SGOÖ A Tiszántói legnagyobb téglagyára, A nyíregyházi ácsmesterek nyilatkoznak az ácsmunkásoknak arra a panaszára, hogy a helybeli munkásokat mellőzik az építkezéseknél. Nyilt kérdésünkre, amelyet egy munkásküldöttség panaszára publi­káltunk, a nyíregyházi ácsmesterek a következőket válaszolják: A »Nyirvidék« julius hó 23-án megjelent számában az ácsmunká­sok panaszt emeltek a Nyirvidék szerkesztőségénél, ellenünk, hogy mi idegen munkásokat alkalma­zunk, ők munkanélkül vannak s kétségbeesetten tekintenek a tél elé. Őszintén kijelentjük meglepett bennünket e?en közlemény és hogy tájékoztassuk azokat is, akik nem ismerik a körülményeket, az aláb­biakban adjuk meg rá a válaszun­kat: Nem ismerjük névszerint a pa­naszkodó munkásokat, de gondol­juk kik lehetnek. Ezek között olyanok vannak, kik eddig önálló­an vállaltak, mert mi ismerjük a nyíregyházi ácssegédeket, ezek dol­goznak ma is, tehát nem tudjuk hol lehettek ezek eddig? A panaszkodó segédek között vannak kontárok, kik vállaltak (munkát s el is végezték, nem volt nekik szükségük, hogy egy mestert arra kérjenek fel> hogy nekik mun kát adjanak. Ök jól jöttek ki, nem fizetnek semmiféle adót, olcsóbban vállaltak, természetesen több mun­kájuk volt, mint annak a jogosít­vánnyal biró mesternek, vagy iparosnak, akinek adót s más kü­lönféle közterheket fizetni kellett, így például a Friedmann-féle te­lepen a legtöbb munkát sem ács­mester, sem ácsiparos egyetlen munkát sem végzett el, mert ezeket mind kontárok csinálták. Ámde jött egy igen üdvös ren­delet, mely szerint a kontárokat üldözni kell. Akit megcsípnek, szi­gorúan megbüntetik, sőt visszaesés esetén szabadságvesztésre is bün­tetik. Ez aztán gondolkodóba ej­tette a kontárokat s ma már igye­keznének elhelyezkedni mint se­gédek. Nagyon helyes! Igyekezzenek el­helyezkedni, de furcsa dolog, hogy ahelyett, hogy hozzánk jönnének munkát kérni, elmennek a szerkesz­tőségbe s ott panaszolják el ba­jaikat. Azt talán nem kívánjak, hogy mi menjünk ej. hozzájuk s szépen kérjük meg, jöjjenek ho­zánk dolgozni. Mi minden esetben megtettük azt, hogy elsősorban nyíregyházi segédeket alkalmaztunk, csak ak­kor fogadtunk fel más községiből, vagy városból érkezett segédet,v^a a munka sürgős volt, s a munk;k, elvégzéséhez nem állt elegendő munkás rendelkezésünkre. Az evangélikus egyház palotá­ján ácsmunka már nincsen, akkor jöttek volna munkát kérni, mikor még az ácsmunka nem volt befe­jezve. Azt hiszem akkor még nem gyón szorongatták őket a jogta iparűzésért, azért nem volt re; szükségük, de mindent félret móst is kijelentjük, hogy aki ír munkás akar dolgozni s neki lesz munkánk, forduljanak c: hozzánk, szívesen adunk a 115 egyházi ácsmunkásoknak miml­remélve azt, hogy ugyanolyan ó bérért fognak dolgozni, mint a dékiek, (ezeknek nehezebb a he zetük, mert az otthonuktól tá\ vannak, külön kiadásuk is va ne várják azt, hogy mi menjü: hozzájuk felkérni, hogy hozzá jöjjenek dolgozni. Hogyan Mihály, ácsmester. Karasz Jánc ácsmester. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Kénytelen vagyok én is a pa­naszosok sorába lépni a követ­kező igen jellemző esettel, ami szinte hihetetlennek látszik, de megtörtént. Vasárnap este feleségemmel a város központjába jöttem, s hogy mielőtt célt érjek, a »Zöldfá«-nál villamosra szándékoztam ülni. Várok jó öt, majd tiz percet és igy tovább, majdnem fél óra hosszat, mikor megjelenik a Sós­tó felől a két megváltó fénylő szem. Na végre befut !... Három négy kocsiból áll, de zsúfolt, s rá egy teremtett lélek se fér már és nyomban tovább is áll. Nyomá­ban a másik, harmadik sőt a ne­gyedik is, de ezen már akad né­hány hely 1 Felszállunk, jegyet váltok, — de az Urnák 1928-ik esztendejében is tanul a magam­fajta szegény elmaradt halandó. A kigubázott 32 fillér helyet a ka­lauz 64 fillért követel a Bessenyei térig ! No ez kicsit sok a jóból gondolom, sőt rövid eszme csere után meg is állapitom, de Ö nem enged a 48-ból. Magyaráz, melyből megértem, hogy a négy zsúfolt villamos kö­zül szerencsétlenségemre az utol sóra, a távolságira szálltam fel és ott is véletlenül az első osztályra. Ezért a bűnömért — duplájával büntetett a Kisvasút, azonban ülőhelyről gondoskodni nem tu­dott. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Félre a humorral. A Kisvasutak vonalán ilyén rövid távolságra az arcképes igazolvány sem érvényes helyről sem tud gondoskodni, ért­hetetlen dijakat azonban tud szedni. Ezzel az eljárással még azt a kevés sóstói közönséget is elriasztják, akik ha néha-néha is, de kijárnak ! Nyíregyháza, 1928. julius 23^ Őszinte hive : P. G. EGY ELHANYAGOLT, PISZKOS TÉR. A vármegyeház uj frontja épí­tészeti remek. Kár, hogy a szük utcán nem érvényesül a maga teljes szépségében. Még nagyobb kár, hogy a Kiss-térnek azt a részét, amely a vármegyeház egy részével is szemben van, nem tudjuk, mi okból, teljesen elha­nyagolják. Piszok, szemét, kőtör­melék van ezen a kis téren, amely tisztaságot nem kedvelő emberek menekülőhelye. Bizonyára erre ke­veset jár a tisztaság éber őre, a város jótékony nemtője, egyszó­val az, aki ha észrevenné, mi van itt az orthodox-templom és az Apolló-Mozgó előtti terecskén, nyomban intézkedne márcsak a templom és a színház kedvéért, vagyis az arra járó nagyközönség kedvéért is. Aláírás. A LEGSZENTEBB IMÁDSÁG ÁRUBA BOCSÁTÁSA. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ne értsen félre. Legszentebb, legkönnyesebb imám a Magyar Hiszekegy. Boldog volnék, ha tudnám, hogy ennek az imának a szövegét minden lakásban ki­függesztik, minden írásra rábetü­zik, minden villamos kocsiban el­helyezik. De tiltakozunk az ellen, hogy a közönség megkérdezése nélkül egyszerűen megküldjék mindenkinek és aztán egy pengő 50 fillért boldogtól, boldogtala tói beszedjenek érte. Hiszekegyet ne tegyék ráerősz. kolttá, ne bocsássák áruba. Idegen fiatalemberek járt£ házról-házra és minden előzetes hivatalos bejelentés nélkül szec' ték be a pénzt. Aki restelkedv attól, hogy megszólják, félv< hogy netalán félre értik, megf zette az elég nagy summát a szx nes mülapért. Ezt nem igy kellel volna csinálni. A fiatalemberek Nemzeti Szövetségre hivatkoztak Nyíregyházán is van ennek a szö vetségnek fiókja, miért nem pub likálta ez a szövetségi fiók előze tesen azt, hogy készüljön ki-ki Hiszekegy megvételére. Az int zők nem jó pszichologusok. Ner tudják, hogy a sziv legszenteb érzelmeivel óvatosan kell bánn Nem tudják, hogy a Hiszekeg profanizálása, ha kemény szavak kai követelik a pénzt a szegén embertől, akinek megküldték Hiszekegyet anélkül, hogy ren delte volna. Ez az akció ártott . Hiszekegy kultuszának. Ez az ak ció az oláhok eljárására emlékez tetett, akik igy árusítják az olá' királyné képeit. Legyen elég a vásárból, arnel a magyar keserűséget, a trianon gyászt használja ki. Elfogyott ; türelmünk. Nem engedjük, hog; a Hiszekegyet, a Rothermere-ak ciót stb. üzleti ügyeskedők a ma guk hasznára kisajátítsák. Osszál ki azt a Hiszekegyet ingyen. — Adják össze rá a pénzt az egyesü letek, a propaganda-bizottságok Akkor senki sem gyanakszik, ak­kor mindenki látja, hogy itt Í Hiszekegyért, magáért indul mej magasztos akció, nagy áldozatté­tel ! Egy elkeseredett meneküli magyar. Kétszer akarta áiiszni a Tiszát, de másod­szori nszás közben belefulladt. (A «Nyirvidék»tudósítójától). A révaranyosi határban a tiszai parton ismeretlen hullát fogtak ki, A nyomozás megállapította, hogy a hulla Molnár István vásáros­•naményi asztalossegédé. Molnár Vásárosnamény mellett fürdött a Tiszában. Erősen fogadkozott, — hogy a folyót kétszer egymásután átussza. Első izben minden baj nélkül sikerült is neki, de amikor másodszor úszta át a Tiszát, a fo­lyó közepén elmerült és megful­ladt. Szívszélhűdés ölte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents