Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-27 / 169. szám

Uimi. Hü:**,*! *tM*ammmsmiMjjmmMSk'imiin 1928. julius 27. Tannljnnk a bollaadnsoktól. Egyik fővárosi napilap hágai tudósítója szemléltető képet ad a mai és a kilenc év előtti Hollandiáról. Ez a kép, az ujságtudósitótól van megfestve, de ha az abban kifejezett ámulatnak mélyére tekintünk, akkor magyarázatot találunk a mai Holland gazdagságra és arra a jólétre, amelyben ma a Hollandusok élnek, és tanulságot vonhatunk le a mi számunkra is, mit kell tennünk, hogy csonka hazánkban is viszonylagos jólétet teremtsünk és ezzel a trianoni határok lerombolásához is erőt nyerhessünk. Azt olvassuk, hogy kilenc évvel ezelőtt még, az akkor is gazdag Hollandia lakossága, a legnagyobb takarékossággal élt. Szélmalmok végezték a termények őrlését, a jó levegőben a fehér-fekete foltos tehenek legelésztek, a hajósok csendesen pipáztak, a városok csendesek voltak, színházaik jelentéktelenek voltak, a királyi palota előtt paprika jancsi színház állott és ezt bámulták, az abban mutatott fabábok játékát élvezte a nép. Általában, a garast a fogához verő észjárás uralkodott, ahol forgalom, kereskedelmi élet, ipar, minden kezdetleges volt és erősen divott a nagy takarékosság. Ma Hollandia a világ legboldogabb országa és ez az egész országon végig tapasztalható. A nemrégen álmos ország élettől duzzad, — mondja a cikkiró— a szélmalmokat felváltották a modem technika teremtette legmodernebb malmok, mindenütt gép zakatol, a lovat az automobil cserélte fel, csak a tarka tehenek a régiek, mert őket nem lehet kicserélni. A nemrég fapapucsos nép ma automobilon jár, bőven keres, fogyaszt, költ, épiti a palotákat a legmodernebb stylusban, és a garast a fogához verni szokott emberek között ma «nem illik az árakat megkérdezni», vagy valamit drágálni, egyáltalán árakról beszélni. A holland nép nem érzi a drágaságot, pedig a külföldinek méregdrága Hollandia, nem tudja az árakat megfizetni. Az import cikkek olcsók, de a hazai tehénből, vagy borjúból készül/ sült megfizethetetlen a külföldinek. A legfinomabb egyptomi cigaretta 6 fillérbe, (3 cent) a Henry Clay Havanna 70 fillérbe kerül, de egy bécsiszelet ára 6 pengő. És a hollandusoknak jut mindenre bőven, ott nincs szegény ember, mert mindenki keresethez jut és keres is. A fentiekből vázlatosan bár, de áttekinthető képet nyerünk a Holland gazdagságról és jólétről. Mi lelte Hollandiát, hogy igy me:gváltozott ? Hogyan lehetséges az, hogy a legtakarékosabban élő nép ilyen «pocséklásra» vetemedett? Mert ha a mi szemüvegünkön keresztül nézzük a hollandusok költekezését, hát bizony senki sem mondja rá, hogy nem pocséklás, a mit v éghez visz ! Ha egy kissé gondolkodunk, — nyitjára kell jutnunk a kérdésnek, A laptudósító nyilván nem vonta le a gazdasági következtetéseket és nem is kereste ezt. Mégis, némi magyarázatot vél abban találni, hogy Hollandia a háború alatt sem leges volt, tehát sok aranyat harácsolt össze. De ha ez a magyarázat elfogadható volna, vagy helyes volna, akkor meg, összehasonlítást téve a szintén minden világvagyont összeharácsolt Északamerikai Egyesült Államok mai gazdasági helyzetével, a magyarázatot erősen sántitónak kell találnurtk, mert ott • is összegyűlt a sok pénz és mégis, a munkanélküliek millióiról számolnak be a laptudósitások, valamint az ennek nyomán fakadó nyomorúságról. Ha okát keressük a hollandiai népjólétnek és boldogságnak, — akkor a fenti képből ki kell ragadnunk az importcikkek és a hollandiai termékek árai közötti különbséget. Amig kilenc évvel ezelőtt az importcikkek és a beitermelés cikkeinek árai paraleil mozogtak, addig most az utóbbiak árai magasan felszöktek. Ez utóbbiak, a fenti tudósításból következtetve, cca a 3, illetve négyszeresére, vagy még többszörösére is emelkedtek és természetesen ezzel paralell "a. kereset, a jövedelem is felszökött. Hollandiában tehát egészen vtj gazdasági felfogás vált uralkodóvá. Olyan felfogás, amely a takarékoskodást egészen más észjárással látja, mint azelőtt. Azelőtt azt hitték, hogy az a takarékosság, ha minden kiadást mellőznek, — amely nem fontos, ha a garast a fogukhoz verik, ha igy tehát nem juttatnak kereseti ifnetőséget, — csak a legminimálisabb mértékben, ha nem újítanak, ha a szélmalom is igen megfelelő és az a fő erény, ha mindenki fapapucsban jár, mert az egy emberöltőn keresztül is megfelel, vagyis, ha a nehezen megkeresett fillérekből nem juttatunk az iparnak, kereskedelemnek és még a földmivelésnek sem, vagy legfellebb csak annyit, hogy mindenki a legszükösebben élve, eltengetheti az életét és gyűjtögeti a garasokból" a vagyont az unokák részére, de a forgalomnak valahogyan át nem ad a minimálisnál többet. Ugy takarékoskoa-' tak, hogy a keresetet is megtakarították embertársaiktól. Ma a hollandus takarékoskodás a: «Leben und leben lassenb elvén áll. Ugy találják, hogy a belföldi árak és a külföldiek között, ha különbözet van is, ez csak a külföldnek árthat, de a belgazdaságnak javára van. Takarékoskodás az is, ha a meglevő készpénz vagyont nem a takarék-betétkönyvDe, hanem ipari produktumba helyezik el. Takarékoskodás az, ha másnak kereseti lehetőséget juttatnak azért, hogy az viszont ugyanezt juttasson vissza. Takarékoskodás az, ha a pénzcirkulációt és fluktuációt alkotásokkal gyorsítjuk, iparilag termelünk, kereskedelmet élénkítünk, anyagokat dolgozunk fel, hogy le"gyen munkája mindenkinek, legyen keresete mindenkinek, hogy juttasson vissza annak is, aki ezeket a kereseti lehetőségeket előidézte. És ha élénk ipari és kereskedelmi forgalom van, akkor van mezőgazdasági termékfogyasztás is és akkor keres a mezőgazda, akkor érdemes neki termelnie, érdemes a földnek termékeit fokozni, mert megtalálja fáradságának gyümölcsét benn az országban is és nem kell áhítoznia az exportra, amely pedig ellenségektől köriilvetten csak korlátozottan áll rendelkezésre. Valami egészen más világ a mai hollandus világa, mint a még kilenc év előtti hollandusé is. Egészen más a takarékoskodásról a felfogása, mint ezelőtt volt. És mindez, az emiitett cikkiró szerint kilenc év változása. Ámde ő már óriási változást talált. Tehát nem kilenc esztendőnek kellett leforognia, ami alatt ez az állapot bekövetkezett, hanem sokkal rövidebb időnek I És azt mondja a cikkiró, hogy Hollandia kilenc év alatt két évszázaddal haladt előre gazdagságban, jólétben. Minderre csak azt mondhatjuk, hogy Hollandiában a gazdasági észjárás változott meg, a takarékoskodás fogalmának is megváltósásával együtt. Hollandia agrár ország. Éppen ugy, mint Csonkamagyarország. Importra szorul, mint a miénk is. De a beltermelés árainak emelésével megcsinálta azt az «importdumping»-et, amelyet helyesen felfogva nekünk is alkalmaznunk kelmEMwmi Ital rá GLAB& BOW a bájos filmprimadonna uj filmje szombat-vasárnap az Apollóban Ma, csütörtökön utoljára! SZIGORÚAK FELHŐITEKNEK! 3 órás műsor: 6 és 9 órai kezdettel: HUGÓ BETTAUER világhírű regénye filmen! Greta Garbó, Asta Nilsen, Tolstoj grófnő, iiailttlUS UVA^a Lar

s Hanson, Werner Krausz szereplésével HftlálriWsíSb CONRAD VEIDT világfilitije. l<H<UlU/,frdR A két attrakció 1

9 felvonásban. Pénteken, c®ask e$y napig! 3 órás műsor: 6 és 9 órai kezdettel! CONRAD VEIDT, ERNA MORÉNA: TiSl*JL VILMOS Ugyanakkor : Kis milliárdos megható történet. A két attrakció 18 felvonásban egyszerre. lene. Nála talán nem is tudattal, hanem önkéntelenül adódott az az állapot, amit nekünk tudatosan kell megcsinálnunk, de éppen ugy, mint a hollandus azt elérte. Hollandiát gazdaggá tette, hogy belső áremelkedéssel, lecsökkentette az importcikkek árait. A mi passzív kereskedelmi mérlegünk bennünket egyenesen erre a gazdasági berendezkedésre hiv fel, szinte parancsolólag irja elő, hogy a negatív mérleg megjavítására, kövessük a Holland példát. Lehet, hogy csak időlegesen is, lehet, hogy több évtizedre. De soha sem szabad felednünk, hogy a nemzetgazdasági politika éppen olyan élő organizmus, mint az emberi test, amelyet aszerint kell megvédenünk, amiként azt az időjárás parancsolja. Az a nemzetgazda, aki konzervatív szokásokba és elvekbe kapaszkodik és attól eltérni nem tud, vagy nem akar, az kárára van nemzetének és önmagának is. Gazdasági életünkre szigorú tél szakadt a mai lecsonkitottságból. Le kell vonnunk a tanulságokat és alkalmaznunk kell. Takarékoskodni csak abból lehet, ami van és nem abból, ami nincs! Ha azt kívánjuk, hogy ezt az erényt gyakoroljuk, akkor a takarékosságnak azt az elvét alkalmazzuk, amelyre példa a hollandi, ahol élet van, mozgás van, kereset van, import-dumping is van, jólét van, gazdagság is keletkezett, mert munkaalkalom van, pénzforgalom van és elevenek az emberek, kigubóztak régi ©Iveikből, látnak világosan és akarnak is teremteni, mert az élet semmi egyéb, mint munka, termelés, — mindannyiunk jólétének előmozdítása, hogy ezen az uton hálát adhassunk Teremtőnknek, megelégedettek lehessünk és megteremtsük itt egyelőre ezen az országcsonkon azt az Amerikát, amelyre oly nagyon csábítják az embereket! Tanuljunk a hollandusoktól! Pisszer János. A rozskávékkel együtt a lovak alá csúszott egy gölsei ' gaz&a. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Papp János gelsei gazda rozsot hordott a cséplőgéphez.. Egy helyütt az ut erősen lejtős volt és ott a szekér megzökkent. A zökkenésre a rozskévék lecsúsztak a szekérről és a kévéken ülő Papp János is lecsúszott a lovak alá. A lovak összetaposták a gazdát, akinek összetörték hátát, vállát. Az Erzsébet kórházba szállították. Brutális módon bánt el édesanyjával, mer! az házsártos öregasszony. Nyírmeggyesről jelentik: Pető József Nyirmeggyesi gazdálkodó brutálisan bánt el öreg édesanyjával, özv. Pető Károlynéval. Petőné egy két literes ugorkás üveget vitt a kútra és amikor a ház folyosóján haladt végig, találkozott fiával, Pető Józseffel, ki éktelenül kiáltozva egy öt literes félfülü fenyődézsát vágott édesanyjához, ugy hogy az ugorkás üvqg összetört és szilánkjai megsebesítették az öregasszonyt. Ezután a feldühödött fiu felkapta öreg anyját és a falhoz vágta. Az öregasszony súlyos sérüléseket szenvedett és testi sértésért feljelentést tett fia ellen. Pető József azzal védekezik, hogy anyja házsártos volt, tűrhetetlen magatartást tanúsított, unokáját és menyét állandóan átkozta. Az eljárás megindult.