Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

1928. junius 10. JNTyiRVIDÉlL Briand, mint a magyar igazság koronatannja. * * * Briand francia külügyminiszter nem ment el Genfbe a most tartandó nemzetközi tanácskozásra. El maradását betegségével indokolta, sőt egyes lapok hirei szerint végleg visszavonulni készül s állitólag a halál gondolataival is foglalkozik. Itt csakis természetes halálra gondolunk, amit, mint minden teremtmény, Briand is várhat magára minden pillanatban. De bizun)a Gondviselésben, hogy Isten időt enged neki arra, hogy mielőtt számadásra menne, jóvátehesse a magyar nemzet ellen elkövetett nagy vétkét, amit azzal követett el, hogy ezeréves hazánk szétdarabolásához hozzájárult. Szeretnénk, ha e napokban kezébe kerülne a szabolcsi tanítóknak, jelenleg a genfi tanácskozás asztalán fekvő, revíziót sürgető memoranduma s elolvasná annak a bevezető, következő sorait : »A világtörténelem tanúsága szerint azok, akik a nemzetek sorsát intézik, a történelem lap, jaira kerülnek. De Clio, aki a világesemények és történelmi nevek megörökitője, igazságos és a tetteket mérlegeli és aszerint helyezi el a történelmi alakokat, amint arra egyesek érdemeket szereztek : vagy a halhatatlanság Pantheoniába iktatja be őket, vagy a történelem gyászlapjaira kerülnek aszerint , amint .' nemes, vagy nemtelen dolgot cselekedtek. Előbbi esetben az elismerés, szeretet és hála glóriája övezi nevüket és emléküket utóbbi esetben : a sajnálat, megvetés, utálat és förtelem sötét árnyékát veti feléjük az örök jövő«. Államférfiaknak, kik talán már előrehaladott koruknál fogva is a mulandóság felett tépelődnek, nagyon ajánlatos volna a fenti sorok felett egy kicsit meditálni. Talán még felhasználhatnák hátralévő idejöket esetleges bűneik jóvátétere s biztosithatnának maguknak egy-egy helyet a halhatatlanság Pantheonjában. Hazánk szétdarabolásában részt vett államférfiak közül Briand francia miniszter ur tehetné meg legkönnyebben ezt a megtérést, mert ő a magyar igazságot nemcsak beismerte, de nyílt ' fórum előtt a francia szenátusban mint koronatanú, bizonyította is. Történt pedig e tanúvallomás akkor, amikor a szenátusban tárgyalásra került a trianoni béke ratifikálása. Elmondjuk, hogyan történt. »Vita indul meg, amelynek során egyik képviselő heves beszéd keretében kikel a békeszerződés ratifikálása ellen, kifejtve annak igazságtalanságait. Egyik többségpárti próbálja cáfolni az elhangzottakat, mire egy másik képviselő keserű gúnnyal állapítja meg, hogy a magyar nemzettel nemcsak igazinagyar iskola felett húzták meg ismét a lélekharangot —, mert nagyon jói tudják, hogy akié a fiatalság, azé a jövendő. Itt nem volna szabad kímélni semnitfele áldozatot, nyíltan vagy titokban meg keli mentenünk ezt a magyar ifjúságot, a magyar jövendőt, másfelől pedig példát keb adni a magyar ifjúságnak abban a tekintetben, hogy magyar ifjúság módjára viselkqcük és Romániától ne vegyünk át semmit, mert ez a példa halál és méreg és kétségbeesés! A magyar jövendő legyen méltó a magyar múlthoz. J VE<íre! így siet . amely tgcrzcrn mindent tiszta s "ÜS TISZTÍTÁSRA, FÉNYESITÉSRE ÉS SÚROLÁSRA. PATÁflGYAK, PADLÓ, 20MÁNC2, FÉM. MÁRVÁNY PAYCN^E ÉS CSERÉPTAR6YAK, Ovös.s».TtairrAsAHaz és íurolajáhoi KÉSZÜL A LUX GYÁRAKBAN tH V SMUOHr-JZffPPfl/V \ LUX Rím crmróm/c uj mi/r/f£wfé ságtalanságot, de embertelenséget, sőt istentelenségek történtek. A szenátus hangulata olyan ná változott, hogy alig lehetett remény a ratifikálásra. Ekkor felállott Briand s rákönyökölve széke támlájára, szokott gúnyos meselyával, egész cinikusan mondott egy rövid beszédet : »Igaz —i mondotta — amit az előttem szólók mondottak, sőt több igaz annál, hiszen ők nem is tudhatnak mindent. De uraim, ne feledjünk el két dolgot. Ne feledjük el, hogy az egész világ azt hitte, hogy a világégést okozta, az a magyar nagyravágyás, amely újra három tengert óhajtott a magyarok határának. Ezért a magyar nemzetet meg kellett büntetni. Ne feledjük el másodszor, hogy ennek a nagyravágyásnak csúcspontján a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István állott. Ezért Tisza Istvánnak meg kellett halnia. — Ilyen tudattal készült a magyar béke. Alig volt készen pár hete, megjelenik a bécsi vörös könyv, melyből megtudjuk, hogy egyedül a magyar nemzet volt az, amely akár megnyeri, akár elveszti a háborút, csak veszíthetett volna, s megtudjuk, azt is, hogy éppen Tisza István volt az, aki azután a bizonyos háborudöntő miniszteri tanács után is még egy külön emlékirattal fordul az uralkodóhoz, hogy a háborút megakadályozza. Ez mind kiderült és igaz. De ha mi most nem ratifikáljuk a magyar békét, ezzel nem segítünk rajtok, mert már három nagyhatalom ratifikálta s igy a béke már meg változhatatlan. És még egy meggondolásra intem Önöket. Ha már most megbolygatjuk a magyar békét, akkor szükségszerűen meg kell bolygatnunk a bolgár, meg kell bolygatnunk a török- I és ne feledjék uraim, meg kell bolygatnunk a német békét is. Nos, akarják-e az urak megbolygatni a német békét ?! — Persze, hogy senkisem akarta. Öt perc múlva ratifikálva volt a magyar béke, a trianoni pokoi.« A magyar nemzet csak hálával viseltethet őexcellenciája ezen megállapítása és kijelentése iránt. Ezekben le van szögezve félreérthetetlenül a magyar igazság. Abszo lut bizonyáték az, amellyel szemben a rágalmaknak a legkisebb atomja sem állhat meg. — »Nem bűnös a magyar ! — állapítja meg Briand őexcellenciája, — következéskép nem is büntethető. őexcellenciájának ez a megállapítása valósággal a Nagy Sándor kardját adja kezünkbe, melylyel egy-kettőre megoldható Trianon gordiusi csomója. Mert ki vonná kétségbe, hogy, ha arra illetékes 3—4 tagból álló magyar bizottság felkeresi otthonában Őexcellenciáját, és bizalmasan emlékébe idézi a szenátusban tett s a szenátusi naplóban is bázonyára feltalálható hitvallását s ebből kifolyólag azt a megállapítást, hogy a magyar nemzetnek ártatlanul kell szenvedni és Tisza Istvánnak ártatlanul kellett meghalni, meg hogy más nemzetek békeügye nem befolyásolhatja a magyar nemzet ügyét, igazát, nem indokolhatja ezeréves országának szétdarabolását — nemde, lélekben megilletődve, minden habozás nélkül, az általa megállapított magyar igazság mellé áll, amitől akkor csak a saját hazája iránti aggódása tartotta vissza, félvén az ellenséges szomszéd megerősödésétől, a németek esetleges támadásától. Ma már innen semmi veszedelem nem fenyegeti Franciaországot s igy nem érdeke, hogy az igazság ellenére tovább is a kisantant protekturátusa legyen. És e fordulattal Trianon sorsa is meg lesz pecsételve s az a bizonyos küldöttség visszatérve, elmondhatja magáról, hogy. veni, vidi, viei ! Siessünk, ne késsünk, ne patópáloskodjunk, mert halandók vagyunk s egy-egy élő tanúnak esetleges elvesztése talán nemzetünk szent ügyének elvesztését is jelenthetné ! Pillér József. Sipos cukrász késziti a legjobb fagylaltot, jegeskávét, süteményeket. Zrinji Ilona icca 3. Tiltfon: 3-13. Kívánatra házhoz szállít. %