Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

Nyíregyháza, 1928, junius 10. * Vasárnap XLIX. évfolyam. 130. szám. ESöflxetésí sretc helyben és vltíóíOK: Sfy Mr< 8 60 pengd. N*gy»dévr* 7 60 psngő. HtfutTisdftkask és tuit&Bak 2ü»/« aegedsiény. Alapította JÓBA ELEK R5»**rk«»ztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. F*l«!fis 3X9.*k*sztő! VERTSE K. ANDOR. Sa«fkMztOsé(r és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT Ö. SZAMv Telefon esam 130. Postachequa ! (UzUttokat nam adunk vissza. Kmüamw&WKaMHBJsammMMmmmBBm Az amerikai magyarok és amerikaiak közös történelme s ennek nagyjelentősége. A Nyírvidék számára írta Tukacs György newyorki ref. leikész. A magyarnak mindig nagy te­kintélye volt Amerikában. Vol­tak idők, amikor idegen földön, idegen környezetben többre értékel tek és jobban megbecsültek ben­nünket, mint saját szülőhazánkban Arra a korszakra célzok, amelyben otthon csak könny és szenvedés volt a magyar jutalma. Azok az idők jutnak eszembe, amelyekben nem fészekrakásról, családi tűzhely alapításról, hanem kivándorlások­ról, hontalanságról álmodoztak a magyar emberek. Amikor kijöttem Amerikába s kezdtem a magyarokkal felvenni az érintkezés fonalát, elfogódott a szivem. Mindegyiktől megkérdez­tem, hogy melyik megyéből jött, miért jött s mikor számit vissza­térni ? A felelet elszomorító volt. Ragyogó, visszasóvárgó, hazavá­gyó tekintettel ejtették ki a magyar megyék neveit : Szatmár, Sza­bolcs, Abauj, Zemplén, Borsod ... Százat kérdeztem, de ezek a nevek újra ismétlődtek. Mint valami fé­lelmetes melódia zengett napokig az agyban : Szatmár, Szabolcs, Abauj, Zemplén, Borsod... Leg­drágább kincsei ezek a mi hazánk­nak", legtermékenyebb részei a ma­gyar rónának. S mégis kijöttek. Ne kutassuk most az okokat. Sokat Ír­tak és vitatkoztak erről már az em­berek.Annyi bizonyos, hogy ezek a tisztességtudó és becsületes ma­gyarok nem szégyent, de dicsősé­get hoztak a magyar névre. A sors szétszórta őket ennek a nagy országnak minden tájékára. ^ Nin­csen "Amerikának olyan városa, amelyben ne lenne magyar. Ide­gen hatások, idegen környezet és idegen kultura befolyása alá ke­rültek. Tízezrek vannak, akik még magyar szót is ritkán hallanak. Leírhatatlan és megmagyarázhatat­lan csoda, hogy a magyarságukat mégis megtartották. Nem legény­kedő, hányi-veti magyarság ez, ha­nem lélekből fakadó, természetes és tiszta érzés. Mondhatom, ők al­kotiák az Amerikába vándorolt idegen elemek legbecsületesebb és legértékesebb részét. Amikor a Kossuth-szobor leleplezésén dia­dalünnepet ültünk, Newyork város polgármestere azt jelentette ki, hogy a magyarok a bevándoroltak közt a legjobb polgárai Ameriká­nak. Nők és férfiak egyformán ka­pós munkások. Sok jelenetnek ta­nuja voltam, amely mind ' a mi megbecsülésünket igazolja. Egyszer egy olyan háznak az előszobájában voltam, amelynek egyik emeleti helyisége kiadó volt. Amig itt vá­rakoztam, négyen is jöttek érdek lődni. Először egy olasz jött. Fel se vezették. Aztán egy zsidó há­zaspár érdeklődött, elutasították. harmadszor egy kínai fiatal ember kérdezősködött, nem adták neki sem a lakást. Végül egy magyar nő jött. Amikor előadta kérését, már zörgött is a kulcs a házmester ke­zében s vezette fel nagy udvarias­sággal a kiadó lakás megtekinté­sére. Én majdnem tapsoltam örö­mömben. Azonnal elővettem a no­teszomat s féljegyeztem ezt a ki­csi, de rendkívül tanulságos jele­netet. Ezer példát tudnék még em­líteni, de hagyjuk most ezeket. A magyarságnak idevándorolt része drága áron, vérrel és mun­kával, becsülettel és nagyszerű ma­gatartásával szerezte meg ezt a tiszteletet. Hiszen az amerikai ma­gyarok történelme sokszor fonó­dik egybe Amerika történelmével. Nagyon kevesen tudják otthon (én legalább is 12 évi gimnáziumi és egyetemi tanulmányaim alatt egy­szer sem és senkitől sem hallottam róla) hogy a' hazájukból kiüldö­zött s az osztrák kényuralom által idekényszeritett emigransmagyarok milyen halhatatlan tettekkel és ne­mes cselekedetekkel irták nevüket Amerika történelmébe. Ki ismeri otthon például Kelp János hazánkfia nevét, aki már a XVIII. században becsületet szer­zett itt a magyar névnek. A Phila­delphia mellett levő Roxborough­ban ma is városrész és utca őrzi az emlékét. Az American Histori­cal Record cimü folyóirat néhány évtizeddel ezelőtt arcképét is lekö­zölte s szép cikkeket irt róla. Vályi Ferenc az 1800-as évek elején már tisztséget viselt az Egye­sült Államok kormányánál. Dr. Luzenberg Károly soproni orvos alapította a neworleansi »Charity Hospital« kórházat. Ö volt első igazgatója is. Krajcsir Károly szomolnoki ma­gyar az 1840-es években tanára lett a virginiai egyetemnek. Leidersdorf Vilmos aszódi ma­gyar pedig egyik megalapítója volt San Francisco városának. Nevéről utca is van elnevezve. Czapkay József magyar szárma­zású ember az 1860-as években amerikai konzullá nevettetett ki Bukarestbe. Californiában magyar ember ho­nosította meg a szőlőtermelést. — Haraszthy Ágoston hozatott először szőlővenyigét hazulról. Amerikában még ma is a »Tokay« a leghíre­sebb szőlőfajta. Haraszthy Géza, Haraszthy Ágoston fia az 1800-as évek har­caiban egészen az ezredesi rangig küzdötte fel magát vitézsége által. Fejérváry Miklós magyar emig­ráns nevéről az Iowa államban levő Davenport nevü városban parkot és menhelyet neveztek el. Anzelm Albert az amerikai pol­gárháborúban .résztvett, megsebe­sült s vitézségéért az ezredesi ran­got kapta. Felgyógyulása után Fre­mont generális vezérkari főnöke lett. Ujházy László az 1860-as évek­ben amerikai konzul lett az olasz­országi Anconában. Mészáros Lázár generális volt a N ew-Jersey állam legelső magyar telepese. Ma már rengeteg magyar él itt. Ez csak egy kis csokor abból a hatalmas névsorból, amit Kende Géza, az amerikai magyarok kiváló történetirója felemiit. Én csak ta­nulságképpen irom ide ezeket a neveket. Megérdemlik, hogy bő­vebben foglalkozzanak velük a ha­zaiak. Nagy dicsőséget szereztek a magyarok az amerikai polgárhábo­rúban is. Lincoln elnök, az ameri­kaiak istenitett hőse 1861-ben kez­dett az önkéntesek toborzásához. Amerikának sohasem szabad elfe­lejtenie és soha nem is felejti el, hogy ebben a szabadságért és füg­gedenségért folyó háborúban az amerikai magyarságnak 20 száza­léka vett reszt. Pivány Jenő 800-ra teszi számukat. így a magyarok ebből a küzdelemből arányszámu­kon jóval felül kivették részüket. Megjegyzésre méltó, hogy a ma­gyarok legnagyobb része nem mint közkatona, de mint vezér és tisztes harcolta végig ezt a háborút., A magyarok szereplése felemelően di­csőséges volt. Két generálist, 1 5 ezredest, 2 alezredest, 13 őrnagyot és vagy 100 tisztet adott az ame­rikai magyarság az Uniónak. Az alábbiakban szórói-szóra idézem Kende Géza könyvét : »Stahel Számvald Gyula altábor­nagy egy hadtestet vezényelt, As­both Sándor egy divisiot, Schoepf generális egy divisiot és egy erő­döt, Kneffler, Kozlay, Mundee — Mándy, Pomutz és Zsulavszky egy -egy brigádot, mig a polgárháború egyik legbravurosabb hadi teljesít­ménye, a springfieldei áttörés, magyar vitéz Zágonyi Károly ne­véhez fűződik. A 39-ik newyorki gyalogosok a Garibaldi Guard fele magyarokból állott és a Mihalóczy Géza által Chicagóban toborzott Lincoln puskások nagyrésze is magyarul kiáltotta az éljent. A Rombaurek St. Louisban szervez­ték a honvédséget, Wagner Gusz­táv ezredes McClellan tábornagy tüzéreit képezte ki. Anselm Albert ezredes egyik vezérkari főnöke volt Fremont generálisnak és Fiala T. János ezredes a terepmérnöki kar főnöke volt.« Pivány Jenő egyebeket is ir a magyarokról, akik részt vettek az amerikaiak küzdelmeiben : »A »Department of Gulf«-ban, ahol Asboth generális volt a nyu­gatfloridai kerület parancsnoka, több magyar tiszt az afrikai had­test, az United States Colored Troops megszervezésével volt elfog­lalva. Közöttük volt Dobozy Péter Pál, aki a 4-ik számú néger nehéz tüzérséget szervezte s ennek a csa­patnak az ezredese lett. Zsulawsz­ky L. László, Kossuth unokaöccse, a 82-ik néger gyalogezredet szer­vezte és parancsnoka volt a nyugat­floridai kerület 1. számú brigád­jának. Ugyanebben az ezredben, mint hadnagy, még két Zsulawszky fivér szolgált. Sermelyi József őr­nagy volt ennek az ezrednek, mig Zimándy A. P. a 4-ik néger lovas •jzrednek volt a hadnagya«. Ezekről a nagyszerű dolgokról lassanként kezd elfelejtkezni a vi­lág. Pedig kinek lenne nagyobb ér­deke, mint nekünk, magyaroknak, hogy ne hagyjuk az amerikai ma­gyarság dicsőséges multiát a fele­dés lomtárába kerülni. E sorok írója meg van győződve arról, hogy e csodás történetek angol nyelvű és irodalmi feldolgozásával, vagy pláne filmre való átdolgo­zásával több eredményt érnénk el Amerikában, mint sok kicsinyes dolgokkal. Olvasom, hogy otthon a Rothermere akció külföldi propa­gálására egy Liga alakult. Legelső és igen sok hasznot hozó feladata volna ennek a Ligának a magyarok és amerikaiak közös és vérrel szen­telt múltjának a feldolgozása és praktikus terjesztése. Nem nagy anyagi áldozatról van szó, de nagy erkölcsi eredményekről. Erre a propagandára nemcsak a hazai magyarságnak s nemcsak az integer Magyarország eszméjének, hanem az amerikai magyarságnak is nagy szüksége van. Évtizedeken keresztül az ittlakó magyarok mos­toha gyermekei voltak az anyaor­szágnak. A hazafiak, kormányok és hivatalosak ezelőtt nem sok időt fecséreltek az amerikai magyarság gondozására. Legfeljebb csak annyi ban mutatkozott a velünk való tö­rődés, hogy évenkint szomorúbb és siralmasabb statisztikai adatok ke­rültek ki a nyomdákból, amelyek az Amerikába vándoroltak számát tüntették fel. Nagy buzgósággal lát­tak a kivándorlás megfékezéséhez Arról azonban sem én, sem mások nem igen tudnak, hogy a már ki­vándorolt magyar elemeket valami módon gondjaikba vették volna a hazaiak. Ma már több, mint egy millió magyar és magyar eredetű ember él Amerika földjén. Ezt a hatal­mas embertömeget, amely nagy százaléka a létező magyar fai ösz­szességének, nem szabad egysze­rűen és könnyelműen a veszteségi oldalra irni. Attól a gondolattól ugyan már elkéstünk, hogy ezeket visszatérítsük az elhagyott hazába, de attól még nem késtünk el, hogy tervszerű és tapintatos eszközökkel újra magunkhoz- vonjuk őket. A mai és az elmúlt idők tűnjenek el, mert ha megmaradnak, az amerikai magyarság fog eltűnni a mi szá­munkra. Nem anyagi segítségre gondolok. És senki sem gondol er­re. Olyan erkölcsi és kulturális tá­mogatást kérünk, amely bennünket fc s rajtunk keresztül az óhazai ma­gyarokat is kiemeli a közönyösség fertőjéből. Most alakítjuk itt is meg az amerikai magyarok világ­szövetségét. Feltétlenül sikerülni fog. De ennek a szövetségnek csak Kfe Egyes szám ára 18 tiliér.

Next

/
Thumbnails
Contents