Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-27 / 144. szám

'YIDB] 1928. junius 2 7. Legolcsóbban szükségletét iraktor- és autóolajokban, kocsikenőcs-, gépzsír-. 99 LARDOLINE • / kenőanyagokban nagyban és kicsinyben • B beszerelheti Schwarz Rudolf és T» olaj-, zairaáék- és vegyigyár r. t. vezérképviseleténél: Nyíregyháza, Széchenyi-ót 14. sz. Telefon: 507. 1346 áz olasz harctérről. Irta : vftfz jőjzsef ktr- herceg, tábornagy. 1915. november Q7 «Ma éjjei telefonbeszélgetést hall­gattak ki nálam, melyben a z olasz csapatok utasítást kaptak, hogy ánandóan apránkint támadjanak, a tüzérség ne tartson, ne hagy­jon nekünk békét, hogy a «nagy általános ronam»-ot azután dece mr ber i-én kimerült csapataink ej eredményesen végrehajthassák. — 1-én Carso-nak és Gör z-nek ke­zükben ken lenniök és ha mind belepusztulunk..... Igen ám, de itt még nekem is van egy kis be le­szólásom.... Az, hogy semmit s e fognak e.sején megkapni, hanem csak alapos vereséget.» Miután csend van, — csak cse­kély lövegtüz, — én az üteges tiszt­nél egy cédulát hagyok vissza Etsner-Bubna alezredes részére, hogyha szükség voma rám, tele­fonozzon a Monté San Micheire, az 1. honvédgyalogezredhez és ha már nem volnék ott, akkor a 4. honvédgyalogezredhez: Atya — Vater-t keresse, de nevemet ne mondja ki, — az oiaszíok a ml be­szélgetéseinket valószínűleg epp ugy, kiha ugatják, min 1 mi az övéket. En az ottani védőszakaszt San Mar tinó tó' nyugatra, végig fogom járni. Ha netán súlyos harc kelet­kezne, ugy felhatalmazom Eisnert vissza jöveteimig a tartalékra vo­natkozó intézkedések kiadására. cAutomobi.'ba szálok és Oppa­chiaselia-n át Déyetakira megyek, hova reggel 6 órakor érkezem es automobi-omat azzai az utasítással küldöm Oppachiasellára vissza, hogy a kutnát, az öreg ausztráliai ostorfánál várjon födött helyen rám. Ha lőnek, akkor húzódjék vissza a falu keleti kijáratához. Devetakin az odarendelt kiseró vár rám, a 17. honvédgyalogezrednek egy honvédje. Még egész sötét volt, arcát sem tudtam kivenni, amikor Varga János néven je.e ntkezett. A Vailone-ban Gabrija^gorgtne felé mentünk, mert onnét iedettebben lehet feljutni, mint Devetaki-ról, San—Martino—Crnci-nek. Kísé­rőm — kit helyzetérői kikérdez­tem — árva, nincs semmije és sen­kije: csak egészséges karja és becsületes szive!» A 28. menetzászlóalj a 7. va­dász és 27. IV. és V. zászlóaljak melyek csak röviddel ezelőtt értek ie Valione-ba fölváltásuk után, kimerülten alszanak és senki sem veszi észre, hogy hadtestparancs­nokuk közöttük mászkál. A fiatal fenyvesben, melynek gaiyazatát a jeges bóra fésült és suhogva só­hajt, fölfelé megyünk és hallgatom, mint keféh a szél a dideregve fázó füvet. Az e;ső szürkületben elha­gyom Cocici csendes faivát, ahoi két őrszem megállított engem és fölmegyek a «kőfai» m entén, mely már csak murvává vált törmelék­garmada, ahoi az 1.—III. honvéd­zászlóaljparancsnokság egy kis dolinában, jobbanmondva hor­paszban, úgyszólván a hegy tetején, részben kavernákban van. Egyes gránátok é­esen süvöltve jön­nek és az őrsz emek csatártüze pat­tog. Az emberek az össze ÖU aifás helyreállításán dolgoznak még, me.y itt már majdne m egészen heiy I rehozafotf. Két századparancsnok jelentke­zik nálam, kiknek megparancsolom, hogy a szolgálat ugy folyjon to­vább, mintha én nem is volnék közöttük, s jelenlétemről a már sokszor említett okoknál fogva, — nem szabad je.entést küldeni. Az olaszok, állásaink előtt heverő tö­mérdek hulláikat takarítják ei, mi­ben a mieink nem zavarják őket, Egy darabkán az á fásba megyek, de egy heiyen tökéletesen be van temetve, nem is látni, hogv állás volt itt, egy nehéz mozsárbomba telitalálata pusztította ej. Ne m le­het tovább menni, m ert az a biz­tos halált jelenti; vissza keli for­dulnunk. Egynehány derék hon­véddel és két fiatal" tiszttel besze­lek, azután visszamegyek és a hegy másik oldalán újra előre a Sa» Martmó íelé tejtö parton, a 17.— Ill-as honvédzászióatjhoz. Az ai­lás itt bizony szomorúan néz ki, nem tehet benne t o vább mjenni, inajdne r„ egészen be van döntve. Sok hu.ia, részben vagy egész­ben, az á.lásba temetve. Míg az állásból a vonal mögött pár száz lépésre San Martmóra kúszva cserkészünk, egy nagy légi akan jön magas ívben ha-kan énekelve. Kísérőm figyelmeztet; «ltt jön a macska!» Tényleg ugy repül, mint a magasból íeugró macska nagy ívben fööttünk el és repesztö robajjal rob bánik s bérpalota nagyságú kávébarna füsttömeget vet a légbe. Senki sem sebesül' meg... A 46-osok szederfájájnái,— me.y lombtalan kopaszságában ált a templom romhalmaza mellett, 200 lépésre megyek ei egyik szá­zadparancsnokkai és a 43.—II. zászlóalj néhány e mberévei beszé­lek. Tovább azonban nem mehe­tek, hiszen már 9 óra lehet és megígértem, hogy 11 órakor már Konstanjevíca-n teszek. Nyolc óra után nagyon érzéke­nyen 'veret az olasz tüzérség, tüze nagyon pontos és élénk. Főképen a 17—II 1.-as honvédzászlóalj szen­ved nagyon alatta. Bizony sajnos, nagyon kellemetlen és veszteség­teljes gránátverés zudui a három szomszédos zászlóaljra. A csak alig két órája, újra nagy nehézsé­gek árán kijavított áiás h'ejyenkint már megint töké.etfisen be van te­metve és nyomtalanul eltűnt... San Martinónak egy rombadőlt, kihalt utcácskáján megyünk, me­lyen csak a bóra rohan félve végig és jajgatva fordul a keresztutcába; olasz gránátok süvöltve jönnek és gyorsan lebontják a kihalt hada­kat, puskagolyók sziszegnek és qsette nve ütődnek a szürke kőta-ak még össze nem omlott részeibe. Mi­dőn] a keleti «ejtőn lassan lemegyek, ott ahoi a lövedékek már csak rit­kán csiripelnek és csak a tüzérség­nek szánt nehéz gránátok jönnek süvöltve, az elhagyott sivár ösvé­nyen ba.iagva, egyszerre megszó­lal kísérőm: «Fenséges Atyám!» — «Mi az riam?» — «Mt?» — «Az, hogy ilyen helyekre megyünk! — -<Vagy ugy! Légy nyugodt fi­acskám, ennek muszáj így lenni!» — «En árva vagyok, nincsen sen­kim, értem nem kár, de ha Fensé­ges Atyám elesik, akkor mma ár­ván maradunk!» — Egészen meg­lepetve megáliotfam, az ifjút még meg sem néztem volt; nagy barna szemeiben könnyek csillogtat, egy sürü barna hajfürt lógott sapkája alul homlokára és ifjú, üde arca vonag.ott; hűséges, becsületes szemejbe néztem és vá l-m két ke­zembe vettem, egyszer/e kiderült finom arca, midőn megindultan mondtam: «Köszönöm fiam!» Es ezzei kéziemet barna fürtös , fe­jére tetfem. Ettöifogva beszélget­tünk s nemsokára Oppachiase-ta-ra értünk. Az öreg ostorfa melletti szép kutas, sivár, kihalt téren halomradőlt házak garmaífáj van­nak. Az öreg fa törzsét átö-eiő kő­padon is csak a bedőlt tetőkről; lehulott cseréptörmelék hever. Mig ketten a düAiező romok között tovább megyünk, zuhogva jön egy olasz bombaóriás, ször­nyű üvöltése legalább 30 cm.^s öbiünek vélem. Bőgve sujt ne feiénh. és a kihalt városkába vágódik, halom a dörömbölve összeomló faiak gurulását és cseréptörmelék csőröm pöüését a föl nem robbant bomba jói ismert «gimm»-je utján. Automobi-om nincs itt, valószínű­leg már régebben lövik a városkát. Tovább megyünk. A bóra egy ab­laktáblát ropogva becsap, m^iy azután lassan megint kinyílik, — lassan-lassan, mintha egy hatott nőt kéz tolná megint ki. Kísérőmre nézek, ki mosolyogva tekint rám. Szegény, ártatlan, derék gyermek... mikor jön a Te golyód?,.. Itt az uton egy hatalmas 30-as gránát, akár csak valami pokoli szörny tojta volna ide. Ez az imént guru­tatot kapott nagy lövedék 1, meiy olyan baljósiatuan sikoltotta «gimm»-jét. Automobilom elment' Sebaj! Gyalog keii Kostanjevica-ra men­nem, nincs az oly messze. Ei akar­tam kísérőmet küldeni, hogy ne kelljen neki még egyszer az egész utat megtennie, de ő azt jelenti, hogy parancsa van engem az auto­mobilig elkísérni. így fél 12 óra­kor érek Kostanjevica-ra, ho; de­rék vitézemnek,' Varga Jánosnak jó.ebédet adatok és elrendelem,— hogy egyelőre mint «ordinánc» ma­radjon a hadtesítparancsnokságnái, majd ha pár hétig kipihente magát, fog csak csapatához bevonu nt. Tannlraányutnnk Hatvanba. iii. A nagyteieki növénynemesitö üzem kezdettői fogva az (Országos m. kir. Növénynem €sitö Intézet fel­ügyelete és ellenőrzése alatt állott és ennek kiváló igazgatója, Grab­ner Emil mindenkor betekintést szerzett a nemesítő munka 'rész­leteibe. A növénynemesitö telep egy kis és nagy laboratóriummal is ren­delkezik és különböző gépek és eszközök, tisztító gépek, szárítók, répafuró gép, mikroscoptumok, faj- • suíymerők, stb. áiianak rendelke­zésre. A növénynemesitö te ep munkás­I ságának é-etre való eredményeit a szaporító te .epek megtekintése al­kalmával meggyőző erővei láthatta a tanulmányúton résztvett gazda­társaság. Tizenhárom uradalmi fogaton és egy autón elhelyezkedve, a ren­delkezésre álló rövid idő (aiatt betekintést nyerhettünk a va'óban bámulatos intenzitással és oksze­rűséggel kezeit uradaimakk belső életébe. A 6000 hold terjedelmű uradal­mak 4 hatalmas Foroter és Ganz rendszerű gőzeke garnitúrával, 2 Hoffherr—Schrantz és 1 Fordson traktorral, 9 gazcséplőgarniturávai rendelkeznek • a tehénál omá,ny több mint 1000, amelynek nagyrésze ie­fejő tehenészet. Saját tenyésztésű lehén tbbő. csak 159 db van, a töb­bit esetrő--esetre küiemi és egyedi tulajdonságuk mérlegelése mellett jórészt Dunántúlról szerez be az uradaom. Havonta kétszer végez­nek próbafejést és zsírtartalom­vizsgálatokat, és amelyik tehén 14 liter tejet ad, az megkapja a maxi­mális takarmányanyagot, 6 literen alulra lement tehenet azonban hiz­lalás után eladnak. t Az istállók mtna önítatóvai van­nak te-szerelve. A tehenek legelőit­egyáltalán nem járnak, kivéve az apadókat, akiket karámban járat­nak. A napi istá.ló átlag 11.5 liter, a tejési átlag pedig 13.7 liter. Van o.yan tehén is, amelyik napi 32 liter tejet ad és volt olyan is, ame.yik az etső évben 8000 liter tejet produkált. Egy 2 éves üsző kg.-ként 2 pengőbe kerül, miért is ujabba* csak olyan tehenektői neveinek utódokát, amelyek évente legalább 4^00 iter tejet adnak. A tehenek fenntartása összes ki­adásai napi 9 liter tej árának fe­lelnek meg. Egy liter tej 27—30 fi-Iérrei értékesül. Naponta 15000 liter tejet termeinek és azt Buda­pestre szá-ktják. Készített az uradaom higiénikus tejet is hollandi fejőgépekkei fej­ve, amikor a tehenek tögye és minden fertőtlenítve volt, a fejes­nél működő cselédek naponta für­dőt kaptak, a tehenek farka fel­köttetett stb., azonban azzai fel­hagytak, mert ne m fizette ki magát. Egy-egy istá lóban 200—250 te­hén van, "az egyikben 4 sor tehén­á.lássai. Az egyik istálló 80 lépés hosszú és 30 szées, ttljesen be­tonból készült és természetesen mindenhol a legnagyobb rend es. tisztaság. Kü-önösen meglepő volt a lefejő tehenészet igen jó kondíciója. Oy szépen kiválasztott egyedek voi­t?k va amennyien, hogy első látásra saját tenyésztésű tiszta vérű sim­mentháhnak tűntek fei, holott különböző keresztezésü tehén volt a legtöbb (simm enthah, bernt­símmenthali,* bonyhád-simm enthah, ho landi stb.) A göböiy istállóban láttuk a hí­zóba fogott mustra ökröket. Bá­mulatos hustömeg volt ott együtt, közei 100 kb. hízott ökör,. A napi testgyarapodásuk 1.20 kg. Bécsbe és Németországba szállítják vala­mennyit. Az idő rövidsége miatt az urada­lom csak egy részét járhattuk be, de feledni nem lehet a sok tanulsá­gos látnivalót. Amerre jártunk, uralkodó növé­nyek a nemesített hatvani buza, árpa, cukorrépa, cukorrépa magnak ültetve és megint buza. Mindén táb­la sarkában ott van a szarvasokban leföldelve érő trágya, a mésziszap

Next

/
Thumbnails
Contents