Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-24 / 142. szám

JSÍYÍRYIDÉK, 1928, junius 24. volt, ahol Káilay János vezette az egyik „ előhadat és családjából tizenegyedmagával ottveszett a király kiséretében. A- másik válság az, amelyikről azt szokás mondonai, hogy Magyarországot újjáépítette: a 48-as szabadságharcot nyomon kisérő kiegyezés. Ennek a kornak uj gazdasági rendszere, a magyar termelést feláldozó és kizsákmányoló politikája ölte meg a régi magyar vagyont, mint egy ui Mohács, vagy egy ui Muhi-puszta... A demokratikus átalakulás, amely valóban kívánatos volt, rohamosan és katasztrofálisan pient végbe. — Hiányzott az evolúció egyenletes folyamata. Adó vám és hatalmi centralizáció tatárjárása indult el Bécsből Magyarországra, telítve a Bécsbe befészkelődött és német álarc alá bujt cseh szellemmel, amely a cseh nagyipar börtönébe vetette a magyar mezőgazdasági termelést. A történelem meg akar ismétlődni és Csehország megint hegemóniát szeretne a Duna völgyében. Lesz-e ezzel szemben több erőnk és öntudatunk, mint volt a monarchia keretében ? Erre gondolok, amikor beszélgetek Káilay Miklóssal, aki hazánk egyik markáns, érdekes területének mezőgazdasági ügyeit képviseli? Nem a közigazgatási tisztviselőt akartam benne megszólaltatni, hanem a tiszántúli gazdát, a speciális tiszántúli lelket és al ottani érdekeket. Ez a Tiszántúl lélekben is, fizikailag is egészen különös területe az országnak. A történelemben mindig megnyilatkozott ez a külön lélek, ami ösztöneinek és érzelmeinek gyökérszálait a Tiszántúl külön közjogi állásában birta. A történelmi múltban századokon át volt az úgynevezett «ifjabb királyság)) intézményének színhelye. Abban az időben minden trónpretedens, ha nem jött a külföldről, a Tiszántúlról érkezett. Ez szülte itt az ellenzékiséget, azt a hagyományos magyar szellemet, amelyet má leginkább a tiszántúli református lélek képvisel. Ez a terület volt legtávolabbra Bécstől, itt volt a legtöbb sérelem és a nemzeti mzogalmak legtöbb gyujtóanyaga. A Tiszántúl századokon át érezte, hogy mellőzik, magára hagyják és kihasználják. A helyzet nem sokat változott. Tele van ez az országrész természeti kincsekkel, alapja lehetne a mezőgazdaság gyönyörű fejlődésének, de erre nem alkalmas az a pepecselő mezőgazdasági politika, amely nálunk folyik, amelybe a nagy szemmérték, az átfogó gondolat elmerül. Káilay állást foglal ez ellen. — Itt van az ősi magyar szarvasmarha, hűséges vándortársa a honfoglaló magyarságnak. A tarka marha erősen visszaszorította, csak most kezd újból terjedni, mert a húsa sokkal kitűnőbb és izlete- [j sebb, mint amazé. Nem olyan zsíros, tehát zamatosabb s az ínyencfogyasztó részéről, aki meg tudná fizetni az árát, sokkal keresettebb. Tejre és termékekre kevésbé kifizető ugyan, de ha újból lenne a prima marhahúsnak ára, akkor ez a puszta és el nem puhult, meg nem vizeynősödött hus szélesebb körben kerülne az előkelő külföldi éttermek asztalára. Aztán itt van a hires tiszántúli mangalica sertés. Aki járt Németországban és Ízlelte az ottani hússertést, az tudja csak megbecsülni ^ a magyar sertésből készült karmonádlit, szalámit és az utolérhetetlen magyar kolbászt. A tiszántúli magyar parlagi baromfi, bár tojáshozama a fajtyukoké mögött marad izletességre az egész világ gourmandjai által megbecsült pecsenye. Csak a francia Houdan vetekszik vele. Végül a Tisza felső és alsó völgye termeli a világhíres magyar kemény bazát, amit a lágy és degenerált nyugati búzákhoz kell keverni, ha rendes lisztet akarnak azokból kiőrölni. Nagyobb stílus kell idé, ha ezeket az értékeket érvényesíteni akarjuk ! Sok helyen látszik a Tiszántúl kietlennek, de aki avatott kézzel nyul a problémáihoz, az előtt feltárul, mint egy kincses barlang és kiadja értékeit. Most Káilay Miklós friss egyénisége, önálló kezdeményező képessége mozgatja itt a dolgokat, s miközben a ^íyirségen gazdálkodik, hogy a maga földjéből hozzon ki értékeket, kutató tekintete ott jár a Tiszántúl problémáin. Nem merül el a részletekben, nem aprózódik szét a dolgok összetevő elemei között. Ö egy nagy egységgel, egy országrésszel áll szemközt és politikáját ehez szabja. A mezőgazdaságról és a Tiszántúl problémáiról a következőket fejti ki: — Nagyon fontosnak tartom a mezőgazdasági kérdéseknek a köztudatba való átvitelét. Itt elsősorban köszönetet kell mondani a Pesti Naplónak, amely a* magyar sajtóban ezen a téren is úttörő szerepet vállalt. Mindenütt, de főleg nálunk szükség van a gazdák öntudatára és megszervezésére. Az ipar és kereskedelem megszervezte önmagát már a történelmi múltban. Céhekben és más alakulatokban tömörült, privilégiumokat szerzett és a gazdasági élet irányítója lett. Ezzel szemben a mezőgazda, mint individualista magára volt utalva és egyéni boldogulását soha sem » tudta a közösség alapián irányi- \ tani. A gazda magára maradt s igy ma is mindenki gyámkodni akar felette. Még mindig meg akarják ' tanítani a gazdát, hogyan dolgozzon, hogy termeljen. Pedig nem szabad az egyén munkáját és képességét annyira lebecsülni, hogy iskolamesterévé akarjunk lenni a gazdálkodásnak. — Viszont azokban a kérdésekben teljes erővel a gazda segítségére kellene sietni, amelyeket saját erejéből megoldani nem tudhat! Az adó, a vasúti fuvarok, az utkér- fe dések, vámok, külkereskedelmi és gazdasági szerződések, beszerzések és értékesítések problémáia kell, hogy a gazdasági egyesülések feladata legyen. Elismerem, hogy szükséges megmutatni azt is. hogyan kell szántani, vetni, a földet kezelni, trágyázni, magot tisztítani és jószágot nevelni. De a mezőgazdaság irányításának feladata nem ebben csucsosodhatik ki. Sohasem hallottam, hogy a GyOSz vagy az OA1KE azzal foglalkoztak volna, hogyan kell a vasat préselni, vagy a lisztet a boltban elraktározni, hogy az meg ne dohosodjék. Azok az érdekképviseletek elvárják minden gyárostól és kereskedőtől, hogy a maga mesterségét értse. — Nem tudom tehát helyeselni, hogyha apró támogatásokkal akarnak a gazda segítségére sietni. Nagyon szép dolgok azok az akciók, amelyek nemesitett vetőmagot, műtrágyát és gépeket igyekeznek néhány százalék kedvezéssel a gazdának juttatni. De nem hiszem, hogy ez a mezőgazdaság krízisét megoldaná. — A magyar mezőgazdaságnak generális segítségre van tehát szüksége. Ilyen lehet például az az akció, amit most a kormány a földreform pénzügyi befejezésére indított. A földreform pénzügyi lezárásánál nincs iontosabb célja a magyar közéletnek. A politikai konszolidációnak is ez az egyik alapföltétele. Hogy egyebet ne említsek, az általános titkos választójog behozatala is lehetetlen (addig a vidéken, amig ez a minden felelőtlen izgatásra alkalmas téma ki nincs iktatva a falu hangulatából. Ha lehetséges jobb megoldás annál, mint amit most a gyujtójavaslatban előterjesztettek, azt kell megcsinálni. De ha nincs, akkor tartsák szem előtt a politikusok, hogy ennél a kérdésnél a sürgős lebonyolítás, föltétlenül a legfontosabb. — A továbbiakban az adó kérdéséről akarok szólni. Szerintem a mai elavult adózás nem tartható fenn a földbirtoknál. A földet nem mint abszolút értéket kell adóval megterhelni, hanem a jövedelmek szerint. És ezt nemcsak a kataszteri tiszta jövedelem szabja meg, hanem sokkal inkább a birtok fekvése és a fogyaszásba való bekapcsolhatósága. Bereg megye egy félreeső helyén fekvő birtok ma ugyanannyi adót fizet, mintha csak 10 kilométerre feküdne Budapesttől. Pedig az egyik és a másik birtok jövedelmezősége közt ki sem fejezhető különbség .yanl Tavalyelőtt ősszel például egy vágón szatSzajsebészeti, fogorvosi és műfogászaíi rendelés 1 Nyíregyházán, ^ay Adám-utca 5. sz. RÖNTGEN LABORATÓRIUM!! Fogvissaaültetéteb, fogkwelcsek, fogtöaiések színarannyal, tökéletes éríérttleMtés, műfogak stb. stb. Legmodernebb berendezés! Abszolút tisztaság! Csakis elsőrendű munkálatok! Igen szerény dijak! Dr, Ku§eS Viktor, volt klinikai etafi tanársegéd. Észbontó, tömör, meleg iilat! A rejtelmes indiai fahéj virágának kompozíciója J Kis üveg ra P 3-60 Közép üveg ra . . . P 7 20 Nagy fiveg ára . . , . P 11'60 Mlntafiveg kipróbálásra P 180 Kaphat* minden gyógyszertárban, drogériában él Illatszertárban. Vezérképviselőség: MIHÁLY OTTÓ gyógyárunagykereskedés Budapert, VI., Podmanlciky-utca 43. 5382-1 természetes mármegyei csöves kukorica Budapestre fuvarozásáért 87 mázsa kukorica értékét kellett kifizetni! — Ilyen egyenlőtlenség van nemcsak az értékesítésnél, hanem a beszerzésnél is. A perifériás terület, amilyen a Tiszántúl legnagyobb része a szállítás drágítása miatt a termény árának 15—20 százalékát veszíti. A beszerzésnél pedig körülbelül ennek a felét. — Itt tehát egy probléma van, amivel foglalkozni kell, hogy megtaláljuk a bajok korrektivumát. Ma. a vicinális kezdő fuvarok oly drágító tényezők, amelyek egész vidékeket extenzív müvelésre kényszerítenek. A Tiszántúlt közelről érinti a vizifuvarok kérdése is. — Vasúton mi csak az utódállamokat érhetjük el rentábilisan, de onnan lassanként teljesen kiszorulunk. — Távolabbi piacok után kellene nézni és a jövő értékesítő akcióinál figyelembe kell venni a Balkánkikötő relációit is. Hasonló nagy problémája a Tiszántúlnak az utkérdés. 1926—27-ben az állam nyolcszor annyi utat épített a Dunántulon, mint az ugyanolyan nagysága tiszántúli részeken. — Pedig már csak arra is tekintettel kellene lenni, hogy a Tiszántúl távoli fekvésénél fogva elsősorban igényelhet olyan közlekedő utakat amelyek a Dunántul sport-utaival szemben gazdasági célt szolgálnak. — Rá kell térnem a vámokra is. A vámpolitika terén az utóbbi időkben mindenütt vereséget szenvedtünk, de ennek oka a gazdaközönség maga is, amely ;iem teszi lehetővé szakemberek nevelését. Elsőrendű emberek nélkül, akik az agrárügyek szolgálatát életliivatásuknak tekintenék, nem fogjuk tudni megfelelő súllyal és hozzáértéssel képviselni érdekeinket. Sok amatőrje van a mezőgazdasági érdekeknek, de folytonos intenzív munkát csak a professzionistáktól lehetne várni. Káilay Miklós azzal fejezte be nagyérdekü nyilatkozatát, hogy a minőségi termelésről is szólott. A minőség — mondotta — csak jelezheti, de nem határozhatja meg valamely ország mezőgazdasági termelésének az irányát. Exportálni keserüYiz f omor én foéltisztitó hatása páratlan. Az Igméisáit no tév®®«*e gsaca másfajta kasM*fti*tozel 2 Ktj^é raindMÜí Hí ti m EvsfSss«. Sstaiti&M isÉtáiktt tiM&ifl.