Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-03 / 125. szám

Nyíregyháza, 1928. junius 3. * Vasárnap XLIX. évfolyam. 125. szám. El&flzattcl árak halyban éa vMékan: 3$y kéra 2'fiO pangd. Nagyadévra 7-60 pangd. IMiuMaeiftkMk é* tanítóknak 20•/• engedmény. Alapította JÓBA ELEK Fdsxerkasztő : Dr. S. SZABÓ LA8ZLÓ. Faloiős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. ííawkasrtőség «• kiadóhivatal SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Talafon azém 130. Postachoquai Kéziratokat nem.' adunk vissz*. 1920 junius 4. Irta: Pillér Jóasef. A közelmúlt krónikájából olvashatjuk, hogy ezen a napon sírtak honatyáink a Házban. Ekkor írták ugyanis alá a trianoni békediktátumot. Efeletti fájdalmuknak adtak kifejezést képviselőink könnyeikkel. Nyolc év telt el azóta részünkről teljes passzív rezisztenciával és rezignált várakozással. Hogy mit vártunk ? Vártuk, mint leszegényedett árvák Amerikából a szeretetadományokat; vártuk, hogy a nemes szivü hollandok magukhoz vigyék gyermekeinket jobb táplálkozásra. Ezer hála és köszönet mindezekért az emberszerető pátronátusoknak. És vártuk, hogy a külföld minél több kölcsönnel árassza el a nemzetet, de ugyanekkor parallel nem indítottunk akciót területeinknek békés uton való visszaszerzésére, hogy"igy lehetővé is válhatott volna a kölcsönök visszafizetése. És vártuk s várjuk még ma is, hogy a külföld, mint sült galambot tálcán hozza vissza a régi, eredeti, ősi határokat. És ezt várjuk a legtürelmetlenebbül, mert nap-nap mellett, hovatovább mindinkább érezzük, hogy a régi határok nélkül élni nem tudunk. E tényeket látva, nemde, a külföld is felvetheti a kérdést, hogy miért mindent másoktól várunk, miért nem tesz maga a magyar nemzet is valamit, hiszen ő érzi legégetőbben a fájó sebeket ? Mit fejelünk mi erre ? Azt, hogy nem lehet nekünk tenni semmit, mert le vagyunk fegyverezve. így mondják ezt legalábbis a félelmesek és ide pontot tesznek. Nem gondolkoznak tovább s igy nem is jönnek arra rá, hogy amikor minket fizikailag leszereltek, ugyan akkor ellenségeink önmagukat is leszerelték erkölcsileg azzal, hogy az igazságot arculverve, a hamisságot juttatták győzelemre s ezzel a morál inszanity feneketlen fertőjébe sülyedtek. Éppen ez a körülmény juttatott minket velük szemben előnyhöz; ez szolgáltatta kezünkbe az Archimedesi-pontot, ahonnan az igazság erkölcsi emeltyűjével ellenfeleinket ingadozó álláspontjukból kivethetjük, mert egyben ellenségeink Achillesi sarkát is felismerhettük, ahová támadásainkat koncentrálni kell. Aki ezt igy megtudja állapítani, annak tisztában kell lennie az igazság természetszerű törvényével^ is. Az tudni fogja, hogy az igazság éppen abban különbözik a nemigazságtól, hogy annak nincs szüksége fizikai fegyverekre, mert lényegében rejlik szuverén hatalma mindent átütő ereje; mig._ ezzel szemben a nemigazság csak a szuronyok hegyén állhat meg ideigóráig. Ne sóhajtozzunk tehát egyelőre harci eszközök után, hanem használjuk azt a fegyvert, amitől ellenségeink önmagukat megfosztották s nekünk birtokunkban van: az igazság erkölcsi fegyvere, aminővel Trianon óta egyedül a magyar nemzet rendelkezik. Már eddig is megbocsáthatatlan mulasztás a nemzet részéről, hogy nyolc éven át nem élt ugy az igazság szavával, ahogy azt módjában lett volna megtenni. Pedig az igazság önmagától utat tör, csak az kell hozzá, hogy véka alá ne rejtsék. Sajnos, a magyar éppen ezt tette; ezért ma is ott volnánk magunk tevékenységéből, ahol ezelőtt nyoc évvel állottunk, ha a nemzet legnagyobb barátja, Rothermere őlordsága neki nem támad a hitványság ércfalának. De ő sem ágyúval ment neki, hanem a magyar igazsággal. Ezt csörditette be a világ fülébe; ezzel hódit s szerez nekünk nap-nap mellett ujabb barátokat; ézzel megmutatta nekünk is, hogy mit kell tennünk. Hangoztatni kell, világgá kell kürtölni a magyar igazságot szívósan, kitartóan, tömegeket átható szuggeszcióval. E végből árasszuk el a világot magyar nemzeti misszionáriusokkal, akik vándorútra kelve a világ minden nyelvén, közvetlenül hirdessék és tanítsák a magyar igazságot, szembe állítva ezzel a Trianonban szentesitett hazugságot, hamisságot. — Mert, hogy Trianonban ugy végeztek a magyar nemzettel, ahogy végeztek, csak azért történt, mert nem engedték akkor szóhoz jutni az igazságot, de ma, ki tilthatná meg azt, hogy világgá kiáltsuk s állandóan a világ közvéleményének szeme előtt tartsuk mindazt, ami igazaink mellett szól P Senki! A külföldi, személyes, közvetlenül végrehajtandó propagandát tehát nem lehet tovább halasztani. — A terv erre vonatkozólag készen áll, csak kivitelre vár. Ismertetését a tervnek más alkalomra hagyjuk; de annyi most is megállapítható, hogy az így megszervezett akció alapján rövid egy éven belül megnyerjük minden müveit nemzet szimpátiáját^ jóindulatu támogatását s a közvélemény annyira javunkra fog átalakulni, hogy már 1929-ben maga a világ közvéleménye fogja követelni a trianoni békediktátumnak nemcsak részleges revízióját, hanem kárhozatba kívánja egész komplekszumát s ennek következtében 1929. junius 4-én már derengőbb színben látjuk feltűnni a jövőt, közel fogjuk érezni a nagyidő eljöttét: a feltámadást. A költségvetés és az állami feladatok. A „Nyírvidék" számára irta: Bud János dr. m. kir. pénzügyminiszter Az áltamköltségvetés emelkedésének kérdésében nagy félreértésekkei találkozunk. Nyíltan meg keh mondanunk, hogy az a költségvetés, amellyel mi, a szanálás idején, megindultunk — tulajdon képen nem volt megfelelő. En ezt megmondtam már négy évvei ezelőtt is. Leheteuen iett volna olyan költségvetést fenntartani, ameiyben a tisztviselők, illetményeiknek még 36 százatékát sem kapták meg. És ha veszem a koronaéltékben való változást és azt is hozzzáadom, akkor nem tudom, hogy az emelkedés, tuLajdonképen, hol mutatkozik oiy é;es tormában, mint ahogy némelyek látják. De a költségvetések remcsak nálunk emelkednek, emelkednek azok mindenütt! Anglia költségvetése 1913-ban 197 millió font volt, — 1927—28-ban 833 míUió font. Németországé 1913-ban 3 milliárd volt, 1928-ban 9 milliárd márka. Franciaországé 5 milliárd frankról feiemeliedett 41 mi.liárű frankra. Olaszországé 2 milliárd líráról 21 milliárd irára. Ha' akárki átszámitja ezeket az adatokat, látni fogja, hogy milyen óriási elto ódás történi az utóbbi évtized alatt a költségvetésekben. De \együnk olyan államokat, amelyek a háboíuban nem vettek részt: Hollandia költségvetése 1913-ban 231 millió hollandi torint volt, ma 821 mil.'ió hollandi torint. Svájc költségvetése 1913-ban 106 millió svájci frank volt, ma 32 millió svájci frank. A mi 1913-íki költségvetésünk kiadásai 2490 millió pengőt tettek ki, amivel szembeállítva az 1928— 29- évi költségvetésnek 1358 millió pengős kiadását, megállapíthatjuk, hogy a háború előtti költségvetésnek határozottan messze alatta maradunk. Hogy a költségvetések emelkedtek és emelkednek, e

nnek tuiajdonképjpen az a magyarázata, hogy az áham feladatai, az az előttiekhez képest, je*itékeny változást mutatnak. Nem szólva arrói, hogy a. háborús terhek és a háború nyomán járó kiadások is természetszerűleg emelő eg hatnak az egyes költségvetésekre. Hisje.i Angliában csak az adósságok törlesztésére, ma, a háború előttinek háromszorosát veszik fel. De a cEmokratikus fejlődésnek is egészen ;ermészetes folyománya az, hogy azok a problémák, amelyek az állami elet szempontjából ezelőtt nem igCn jelentkeztek, ma megvalósításukat követelik az államtól. Ilyenek a szociális probiémák és a kulturális i problémák, de ott van maga a gazdasági élet is, amely azelőtt, alapjában véve, irtózott az állami beavatkozástói és nem szívesen látta az áiíami támogatást, ma ez is rá van szorulva az állató támogatására. Oiyan erős ma a kapcsolat az állam és az egyéb társadalmi funkciók között, amilyenre adg volt példa. Bármennyire vitatjuk is tehát, hogy ezeknek ei kei;e.n« távoiodmok egymástól, végeredményében a kérdéseket, e kapcsolat rr.eiiőzésévei, nem lehet megoldani. Néhány adatot idézek Németországra vonatkozólag, hogy lássuk, miképen változott meg az állami funkciók jellege. Közoktatásügyié Németország 1913—14. évben fejénkint 19 márkát költött, ma' 33 márkát költ. A népjóléti kérdésekre — ebben különösei a közegészségügy játszik nagy szerepet, — 191314

:ben fejenkint JO márkát költött, ma pedig 46 márkát költ. A gazdasági életet érintő kiadásokból tejen kint 1913—14-ben 10 márka esett, ma 18 márka jut. Akármelyik áiiatn költségvetésé'' vegyük elő, ugyanezt a helyzetet látjuk. Ezek a problémák mindenütt parancsolóan követelik a megoldást. Ha a mi költségvetésünket nézzük, ezekbői a szempontokból, az

L látjuk, hogy mi is minden erőfeszítéssel megkíséreltük ezeknek a kérdéseknek megoldását. A mi költségvetésünknek az a nagy hiánya, hogy sajnos, nem jut annyi ezeknek á kérdéseknek megoldására, mint amennyi a tejiet'.ebb államokban jut. íiiszen senki sem mondhatja, hogy Németország a gyengébb kulturáju államok sorába 8020 hozott anyagból is, művészles kivitelben és a legjutányosabban készít | a Jóba-nyomda könyvkötészete, Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. — Telefon: 139. | iiiiiHiiiiiiiiiiniiimimiiniiuiiiiiH ügyes sxáni ara 16 fillér.