Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-31 / 122. szám

JNfYÍRYiDÉKL 1928. május 31. Házépítés miatt Llohtenberg Sándor cipőáruháza a volt üzlethelyiség mellett épült Bethlen uccai első barakba áthelyezve. Helyszűke miatt óriási készletemet mélyen leszállított árban árusitom! Gummitalpú vászoncipő la minőség ... 4— P I Pántos és félfűzős fekete női cipő ... 14'—P I Férfi divat félcipő, fekete 22 — P Divat pántos vászoncipő 7'—P Kimaradt pár női cipők ... 8, 10, 12 — P ' Férfi divat félcipő, barna 25'—P Szürke, fekete és drapp női vászoncipő 10'—P Női divatpántos drapp és lakkcipők 20, 22, 24"—P Női fonott divatszandálok 12, 15'—P Bőrszandál szegezett talppal 36 —41-ig 6'50 P Erős férfi kapcsos cipő 19 20" - P j Női tenniszcipő bivalybőrtalppal 11'—P Varrott talpú bőrszandálok, koTiódcipők, gyermekcipők igen olcsó árban. Dlvatujdonságok állandóan érkeznek. Állandó occasió! Minden cikk igen olcsó árban 1 A „Takarékosság" vásárló könyveire részletfizetéses hitelt nyújtok 2921 Esmond Harmsworth — Scotns fiator. Irta: Straky Henrik. Rotherm ere lord fiát határtalan lelkesedéssel ünnepli a mjagya.. nemzet egyeteme. Ugyanekkor á magyarfaló Scotus Viator angOi publicista Prágában ünnepeltette magát. Ahogyan Harmsworth vé­gigjárta a nagyobb városokat, ugy látogatja meg Scotus Viator ur a cseh főváros után Pozsony, Ko­márom, Érsekújvár, Kassa és Lo­sonc városokat. Nézetem szerjnt sajtónknak ez­zel a körutazással többet keelie ne foglalkozni- Lássuk meg a ragyogó fény mellett a settenkedő árnyat is. Esetleg az árnyat is át tudnánk változtatni fénnyé, azaz Scotus Viator u rat meggyőzni a mi iga­zunkról. Harmsworth és Scotus Viator, két angol hiriapiró, akik a magyar kérdés szempontjából ellentétes vé­leményen vannak. Ha az ember párhuzamba állit ja az egyiknek magyarországi beszédeit a másik­nak csehszlovákiai kijeientéseívpi, bizonyos lelki rokonságot fedez fel kö|töttük. Mások ők, mint mi, ók angolok, mi magyarok. Ök — amint ezt egyszer e lap hasábjain bővebben fejtegettem, — eszükkel éreznek, mi pedig a szivünkkel gon­dolkozunk. Vaiamit helyesnek tartanak, — azért fanatikus hévvel és végiete­kig tartó kitartással kiízdenek. Nincs bennük szalmalángfeikesfcdés és oknélküü kétségbeesés. Népsze­rűséget, tetszést nem keresnek. Jói tudja Harmsworth, hogy mi eisó sorban nem az u- n. Roth ermere­vonalág terjedő Magyarországért lei kesedünk, hanem ezeréves hazánk­ért; azért kijelenti, hogy a béke­szerződésnek nagyjából érintetlen­nek keii maradnia, vissza keh kap­nunk hazánkat a Rothermere-vo­nalig. Mi ezt hűvösen fogadtuk, ováció nem követte e ' kijelentést, Harmsworth ezzel nem törődött. Scotus Viator beszélt Prágában a csehek áliama'kotó kepessegéről­kulturföiényérő:, demokratikus ál­lamberendezkedéséről, szociális in­tézményeiről. Ováció, lelkesedés kí­sérte a szónoklat e me passzusait. Majd rámutatott arra is, hogy Ruszka-Krajna autonómiája ma is <M Cí­•n elintézetlen; a kisebbségekre vonat­kozó intézkedéseket nem hajtották végre, pedig ezeknek minden betű­jét valóra kell váltani. Sőt a ki­sebbségek jogkörét szélesebb ala­pokra keli fektetni. A csehek ezt valószínűleg még hűvösebben fo­gadták, mint mi azt, hogy a béke­szerződésnek nagyjából érintet­lennek keii maradni. Scotus Viator a Rothermere fiúhoz hasonlóan ez­zei nem törődött, hanem rámuta­| tóti arra, hogy e z a helyes, mert í a szigetország Írország problémá­I ját is csjak a szabad állam megalko­* tásával tudta nyugvópontra juttat­i ni. Az angol újságíró a «Prá­gai Magvar Hirlap» munkatársának kijelentette, hogy a magyarság pa­naszát csak részben ismeri és azt részben jogosnak is tartja. Azon­ban nincsen politikus Angliában, aki a magyarok ábrándképét, az 1914. év előtti Magyarországot visz­sza akarná áhitani. Angiiának ér­deke Közép európa nyugalma, amit a magyar álom beteljesülése leg­teljesebb mértékben zavarna. Esmond Harmsworth, Scotus Viator tulajdonképen egyet akar­nak, a középeurópai népek nyu­galmát, békéjét, gazdasági fejlődé­sét, mert piac e z London részére. Ezt a céit, ameiy közös, különfé­leképpen akarják elérni. A cseh­barat angol azt is mondta, hogy csak részben ismeri sérelmeinket és azokat részben jogosnak is tartja. Angolul tudó magyar közéleti té­nyezők irni, írni és még egyszer irm angol lapokba. Sok-s 0k Nagy Emii­re van szükségünk. Közös piatt­formra lehetne talán hozni a két angol publicistát, mert a céljuk an­gol szemszögbői vizsgálva közös. Nagyon sokat jelentene a Rother­mere-akció ellenzőjének a leszere­lése, pedig talán lehetséges, mert először olvastam tőié olyant is, ami jói esik a magyar fülnek és dtsszo­náncia a cseh hallószervnek. Hi­szen a «Nyirvidék» olvasótábora előtt ismeretes tény az, hogy Ro­thermere lordból is mmt nemes­lelkű ellenfelünkből lett nagylelkű Barátunk. Talán végcélunk előtt ki kellene Sorsjegy-utalvány. A „Nyírvidék" ezen sorsjegy-utalványának birtokosa résztvesz a heti sorshúzásokban. Szerencsés esetben 6 levelező-lap nagyságú művészi fényképet készít a cyerírői csepány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. — Telefon; 4-56.) teljesen díjtalanul. tü'znünk egy közelebbi céu, aRo. thermere-MagyarorSzágot. Ezzel a gondolattal Szimpatizál a világ művelt közvéiemeiíye. Ezért fana­tikusan, önzetlenül, töilharc érte­lemben vett tűzzel, vassal küzde­ni. Ha ezt elértük, akkor talán sfeélcsend egy ideig. Utána megértetni Rothermere, Harmsworth, Garivm, Scotus Viator urakkal és másokkai, hogv a Kárpátok bérckoszoruján belül csak egy gazdaságilag egészséges áltam lehetséges, ez pedig Hungá­ria* Persze ez esetben az előkelő angolok és mások a nemzetiségi problémát Szegeznék a m ei[ünknek. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Jancsó Benedeknek egy cikke, ameiy a «Magyar Szemie» már­ciusi Számában jelent in eg s a ma­gyarországi németekről szói, mint kisebbségről. Hiszen ma ez a mi egyetlen számbavehető kisebbsé­günk s a többek közt e zt mondja: «Nem Szabad nemcsak célkitűzés, hanem még jelmondat gyanánt sem hangoztatni, mint ahogyan néha megtörténik még kiváló közéleti fér­f.ak részéről is, hogy a magyaror­szági németeknek nincs más vá­lasztásuk, mint egyszerűen bele­olvadni a magyarságba®. Továbbá ezt mondja: «Még kevésbé Szabad az önkénytes beolvadás folyamatát iskolai, közigazgatási, gazdasági, vagy egyéb kényszerítő eszközökkel gyorsítani. Elégedjünk meg azzai a magyarosodással, amely önkén­tes és amelynél semmi más eszköz nem érvényesül, mint az a benső és összetett néplélektani folyamat, a mely a kisebbség részéről akarat­lanul is érvényesül mindenütt, aíioi a kényszer helyett a szabadság és a jog tisztelete uralkodik®. Pró­báljuk meg élnr e Zzei a metódussal a többi nemzetiségre 15 vonatkoz­tatva, talán jó /esz. fsm ere m a délvidéki Svábokat, jártam az er­délyi szászok között; az a véle­ményem, hogy a sváb jobban ma­gyarosodik akaratlanul is, mint amennyit a szászok között kény­szerítő eszközzel lehetne elérni. A mi tótjaink is önkéntelenül ma­gyarosodnak. Lennénk az e zereves határokon belül Magyar-Svájc-fée állam, amelyben ami a legfonto­sabb, a magyarság szupremáciája, ez számbeli és kulturföiényénéi fogva eteye biztosítva volna. Azt hiszem a nemzetiségi kérdést ilyenformán megoldó, a legtöKéle­tesebb gazdasági egységet jeiei>to ezeréves magyar államalakulatot a müveit Nyugat Sziv^sen fogadna és támogatna. Madách Emtieriragédíájának fenséges expozí­ciójával kezdődött a Leánybálvineuin műsoros estje. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Tudás, izlés, lelkes hivatás sze­retet virágba szökkenése, májusi füzérbe foglalása volt a Leány­kálvineum magas színvonalú mű­soros estje. A Kálvineum torna­termének tágas helyiségében sora- L koztak fel a Kálvineum barátai, akiknek együtteséből sokan hiá­nyoztak olyanok, akiknek erős kö­telességük a nagyrahivatott kálvi­nista intézmény támogatása anya­gi téren is, erkölcsi tekintetben is. Igy is eléggé szépszámú, a műso­ros estén mindvégig zajos tetszés­nyilvánítást kifejezésre juttató kö­zönség örvendett a kálvineumi nö­vendékek finomult Ízlésének, az in­tézetnek szakadatlan fejlődést biz- j tositó nevelői szellemnek. A mű- | tó' sort Madách halhatatlan remeké­nek, »Az ember tragédiájáénak el­ső jelenetével kezdődött. Ártisztikus háttér előtt angyali sereg. Szines, tündöklő csoport. A vonalak és szinek művészi rendezettsége. Meg­szólal az angyalok szava szépen, tisztán, áhítatot keltőn. Az Ur sza­vát Kiss B. Árpád szólaltatja meg illuziókeltően, a három főangyal : Kerekes Erzsébet, Ferenczy Anna, Litkey Sára, ők hozsannáznak az Urnák, hófehér szárnyuk gyönyö­rű vonalai az égbe röppenő hófe­hér gondolatok szimbólumai. Talpig feketén áll, szárnya is sö­tét a döbbenetes Lucifernek. — Gúnnyal, kitűnően tagolt szavak­ban csatázik az Úrral. Lányi Ol­ga alakítja mesteri készséggel Lu­Fénykép-utalvány. Ezen utalvány bármely felmutatójának 9 pengő sjy j helyett 4 pengőért készít 6 levelezőlap nagy- (k/ ságú fényképet CS\ Csépány Jenő fényképészeti r^uterme Bessenyei-tér 7 — Telefon: 4-kő. ví&t ww fm^w www ww ww

Next

/
Thumbnails
Contents