Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-08 / 81. szám

Í928. április 8 íummííalpu viimim • 1/ ronopo* megjelent Erdélyi Farkas könyve: „Régi magyar sírfeliratok és vidám históriák/

4 (A «Nyirvidék» tudósítójától.) Közel három hónapon át mulattatták a «Nyirvidék» olvasóközönségét kedves munkatársunknak, dalmi Erdélyi Farkas

nak, mindnyájunk «Farkas bácsi«-jának az írásai, amelyeket hosszú időn át gyűjtögetett kitartó szorgaíommaf. A régi magyar temetők írásai, névtelen falusi poétáknak a halál szomorúságában is aranyló humorral bölcs világnézettel átszőtt sírfeliratát . amelyeket Erdélyi Farkas egy emberöltőn át összegyűj tött nem csak folklorisztikus, hanem irodaimi szempontból is értékesek s igy érthető az az országos siker, amelyet ennek a gyűjteménynek a ((Nyírvidékiben való megjelenése okozott. Egész Nagymagyarországon olvasták ezeket a sírfeliratokat, amelyek immár könyvaíakban összegyűjtve őriztetnek meg a magyar kiilturtörténet számára. A vidám históriák, amelyek a könyv másik részét képezik, a szabolcsi Tőidből 'fakadtak, itt éítek szájról-szájra, arra várva, hogy | egyszer mégis csak akad vaíaki, aki papirra veti őket és megőrzi az utókor számára. Nem véletlen, hogy épen Erdélyi Farkas lett az, aki ezt a munkát elvégezte. A régi anekdotázó táblabírák típusa ő, aki derűs életfilozófiájával, bohém gavalíériájávaf és a ve feszülteit humor iránti érzékével egyenesen hivatott volt erre a feladatra. Ezek a vidám históriák csak töredékei annak a hatalmas anyagnak, amely az Erdélyi Farkas jegyzeteiben fel van halmozva. De igy is gazdag gyűjteményt képeznek s nagyon Sok derűs órát fognak szerezni annak, aki majd előveszi es lapozgatja ezt a kis könyvet, amely a Jóba Elek könyvnyomdavállalát ízléses kiadásában most hagyta ei a sajtót. ((A régi magyar sírfeliratok és vidám históriák

r» kapható minden könvvkereskedésber.. Ára 3 pengő. Az "összeg beküldésével megrendelhető a «Nyirvidék» szerkesztőségében is. Emlékezés Rákosi Szid! szmésziskolájára. Irta: Deésí Sándor. Fedák Sári most közli a nyilvánossággal a visszaemlékezéseit és hosszasan elidőzik a bimbó-koránál. Nem takargat semmit, majdnem olyan őszinte, mint Jászai Mari az emlékirataiban." Ez az őszin teség bátorít fel arra, hogy 52 éves korom dacára az ö bimbó-korát valljam a magam bimbó-korának is és emlékezzek arról a Szidi mamáról, aki a mifíenium éve körül a közös «mamánk» volt. Fedák Sári — akit akkoriban «Ienéztem», mert «atább járt», — írásaiban nagy szeretettei emlékszik Szidi mamára, akinek országos sziniiskolája volt a Budapesti Hírlap palotájában, a Röck Szilárd utca 4. szám alatt a harmadik emeleten. A szeretetén nem csodálkozom ; Rákosi Szidit mindannyian szerettük, akik iskolájának növendéket voltunk, csak azon csodálkozom, hogy ez a csodálatos müvészaszszony ma is azzal az élénkséggel játszik, mesterkedik, vendégszerepel és iskolát igazgat, mint 35 év vei ezelőtt, mikor a szinésziskoláját megnyitotta. " De mindjárt oda lesz a csodálkozásom, mihelyt arra gondolok, hogy Rákosi Szidi testvér huga Rákosi Jenőnek. Szinte természetesnek taláiom, hogy ő is, mint Rákosi Jenő, hasonlatos a borhoz, mely minél óbb, annál jobb. Náluk az már szinte családi betegség, hogy a belső megöregedés végkép elkerüli s az alkotás vágya és sikere krescsendóban kiséri 'őket tul a hetvenen és tuf a nyolcvanon s ami a sikert illeti, tui'"a halálon, el, egészen az örök életig! De ne legyen szó most másról, csak a Rákosi Szidi szinésziskolájáról. 1895 novemberének elején némi levélváltás után, 19 éves koromban léptem át először Rákosi Szidi szinésziskolájának küszöbét. Természetesen azzal a szándékkai, hogy ott ellesem a világhódítás 'titkait A kezdet nagyon könnyen m^nt. Szándékomat "senki sem ellenezte, mert senkim se volt gyámomon kívül, aki azonban számomra senkibb Volt a senkinél. De nem az én személyem a fontos, hanem amiről emlékezni akarok: a szinésziskofa. A termet teljesen megtöltötték az elsőévesek s amint beléptem, minden szem felém fordult. — Uj ripacs'! — hallottam innen-onnan és bántott a megjegyzés, mert ez a szakkifejezést még nem ismertein s azt hittem, hogy engem mindenki himlőhelyesnek néz,, holott ugyancsak jó vidéki ijózanmiskás képpel 'jelentem meg. Rákosi Szidi kedvesen fogadott, bemutatott az énektanárnőinek s nyomban nekifogtak az énekhangom kipróbálásának, holott én inkább szavalni szeretem volna. S ha még valami jó magyar nótára lettek volna kíváncsiak! De nem! Egy szokásos zönge következett az összes magánhangzókkal: ái, é í ' ö üi, ii í e á o u, azután jött a skála mindig magasabban s egyszerre felugrik á kis kövér énektanárnő és eikezd táncolni és kezét összecsapkodva, szinte ujjongva kiabálja: Tenorista! Tenorista! Már .njinthogy felfedeztek bennem egy leendő tenoristát. Furcsán éreztem magam, mert én n^m tenoristának prentem oda, hanem EKovács Gyulának, aki Othellót, Bánk-bánt, Kinizsi Pált, Tarján "Gidát játszotta Kolozsvárt. A színésziskolába mindenki óriásnak megy és valóban óriásnak érzi magát a vizsga előadás első jóindulatu kritikája után, csak az élet, a gyakorlat csinál törpéket a 90 százafékából. Az első naptól két éven át szakadatlanul foiyt a »szinészképzés«. Délelőtt '8 12-ig, délután 3—5^g, 6-ig tartó-tak a próbák és az óraadások. Költemények szavaltaíása, párjelenetek gyakorlása, hangképzés, dráma, vígjáték, operettrészletek és táncok, közbe pedig elméleti részek képezték a tanítás anyagát. Az elméleti részt dr. Schack Béla és Lázár,Béla, a drámát és vígjátékot Somló Sándor, Mátray B. Béla, Jászai Mari s maga Rákosi Szidi, az éneket Herrmann Aranka, a táncot az Opera balietmest^re tanította. Jászai Mari csak a Bánkbánt gyakorolta.ti és a szegény Gertrüdok ugyancsak izzadtak a keze alatt. Utasításai rendkivü' erélyesek, megjegyzései velősek és találóak voltak/ Melinda személyesitője, Gyöngyösi Cecília, aki később Palágyi Lajos költő felesége lett, meglehetősen tartózkodóan viselte magát a színpadon, a karjaival csak félmozdulatokat tett és'igen aprókat lépegetett. Jászai felkiáltott a színpadra az egész leánysereg megrökönyödésére : «Tudja meg, hogy egy lány addig nem lehet jó színésznő, amíg a fányságtői fei nem szabadul! Szélesebb mozdulatokat kérek!» Tiborcot Saigó Sándor újságíró nróbálgatta rogyadozó hátgerinccel, ál-'i'"-tlan szemekkel, törődött hangon. Ennek meg azt kiáltó'ta oda Jászai: «Tudja meg, hogy a férfitől szüzességet követei á színpad! Ha maga igy folytatja, maradjon csak jjságiró, ne nyápickodjon a színpadon!» Bíberachot már akkor is Gulyás Menyhért játszcitv inint rna Nyíregyházán, de nem emlékszem, liogy Jászainak bármi kifogása is lett volna ellene. Rákosi Szidinek ijedig valóságos kedvence volt, úgyannyira, hogy amikor Gulyás elvégezte a Sziniiskolát, Szidi mama őt tanárként akarta visszatartani, de Gulyás elhárította magától a ki"ürreiéit, neki a szinpad dicsősége keheit. Az iskola a harmadik emelet egyik szárnyát foglalta ei. Előszoba, tanterem, színpad, onnan egy kis tapétaajtó Rákosi Szidi konyhájába, azután következtek Szidi Mamának a Röck-Szilárd utcára nyiló szobái. A II. emeleten szerkesztetnék a Kakas Mártont és egy divatrapof, az I. emeleten a Budapesti Hírlapot s a földszinten volt a nyomda. _ Az előszoba fele voR fogasOVJtf! Az utóbbi időben gyakran bukkannak fel világhírű készítményünk silány utánzatai, amelyek megtévesztóen utánozzák a Diana sósborszesz közismert jellegzetes alakját. Ezek ellen a védjegybitorlást és tisztességtelen versenyt képező üzelmek ellen igénybe vesszük a rendelkezésünkre álló és súlyos következményekkel járó törvényes eszközöket. Óva intünk mindenkit az ilyen megtévesztő utánzatok forgalombahozatalátol és kérjük a fogyasztóközónséget hogy a netán tapasztalt visszaéléseket saját erdekében közölje velünk. Diana Ipari és Kereskedelmi R-T. Budapest. AZ APOLLO húsvét ünnepi műsorai: 1 Nagyszombat HúsYét vasárnap 9 A béke katonái Húsvét JííO Szoknyavadászok Máj er Gáspár üvegezés és táblaíiveg nagy raktár Nyíregyháza. Körte n. 22. Telefon: 524. Kész ablakok nagy választékban. 1134-20 sai s efső belépésemkor én is ott tettem le feíö.'tőmet és kalapomat egy csomó női holmi közé. Mert mindjárt meg keli jegyeznem, hogy az iskola két. osztályában a nők domináltak, ők negyven ketten voltak, mi «férfiak« csak 16-an. A tanteremben padok ne

m voltak, hanem csak székek. A színpad állandóan nyitva volt és a sugólyuk mellett áhott a zongora. Az iskola ugyanis mindenre képesített: drámára, operettre, vígjátékra népszínműre s természetesen a táncra is. A zongoránál ült Herrmann Aranka énektanárnő s mellette

egy karosszékben, háttal 'a növendékeknek Rákosi Szidi. Minden szem a színpadra volt irányítva, ahol valami darabrészietet gyakoroltak.