Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-24 / 93. szám

1121. április 24. v>ír/iDé& Megindult a Fold! i • *» Hosszabb idő óta a világ minden tájékáról földrengéseket jelen tenek kisebb-nagyobb mértékben és az ujságok szenzáció rovatai nap-nap után elénk tárják a borzalmas rész­leteket. Reng a föld és nyomában házak, paloták dűlnek össze, em­berek maradnak a romok alatt és a fájda'om, borzalom és kínszen­vedés kiáltása hangzik a szeren­csétlenség helyén. Reng a föld-.... Mintha a poklok minden ördöge szövetkezett volna a föld lakói ellen, hogy az egyik xéresborzatom, a világháború után, ránkzuditsa a másik borzalmat, mely ismét csak emberáldozatot kíván. Reng a föld-.. Vagy mintha isteni figyelmeztetés lenne ez a sok földrengés, hogy észretérjen már végre-valahára az az erkölcseiben meglazult és mo­dern romlottságában határokat nem ismerő, fékevesztett emberiség, a meiy az utóbbi években már azt hitte gőgös feifuvalkodottságábm, hogy nincs többé szüksége az Is­tenre, csupán a pénzre, az arany­borjura, amellyel mindent megvásá­rolhat magának, amire szüksége van. De a föld megrendült szerte a világ minden részén és ez emlékez­tetheti az elvakultakat arra, hogy semmit sem tudnak a kozmikus lét titkaiból, de van valaki fölöttünk, aki mindent tud és akinek további akaratától és irányításától függ a bűnös, vén Föld sorsa. Reng a föld... És a katasztrófa most eljött Magyarország földjeié is, hogy ujabb J próbára tegye a rengeteg megpróbáltatáson ke­resztülment nemzetet. Nap-nap után ujabb földrengéseket jelenle nek Ma­gyarország területérői és lehet, hogy a katasztrófa már nincs messze... Lehet azonban, hogy a Teremtő megszán bennünket, szegény nyo­morgó és küzdő magyarokat, és elviszi tőlünk a katasztrófát. De ezekben a pillanatokban nagy lutre és bizalomra volna szükség és nem széthúzásra, gyűlölködés­re, mely még jobban meglazítja aZ erkölcsi alapot és lerombolja a tár­sadalom es a tekintély tisztetetet. Hinni keiíe ne! Erősen hinni Isten­ben, Magyarország feltámadásában és abban, hogy gyarló emberi erőnkkel képesek íeszünk tovább­folytatni a munkát a haza és az egyén boldogulása érdekében. De kinek van ma már hite? Fásult kö­zöny, romlás, erkölcsi zü'Löttség, fertő és üzlet mindenütt, amerre a mai «modern» ember sz£me el­lát. Ut a lejtőn lefelé, ahonnan már nincs feltámadás.-. Csak ez van. Mindenütt a romlás pusztít és győz. Pedig reng a föld.-., és itt lenne az ideje, hogy mea culpát mormol­va, magábaszál íjon a bűnös embe­riség! 4­CO Találkozás Mincheiben a nyíregyházi Papp Lajossal. Egy töttszáz é?es sörgyár Tiidégil látta a várisi felsö­kereskedelMistákat. XV. Münchenben a Jugendherberge szobái már ! észen vártak bennün­ket. A három emeletes épület telt volt túristázó diákfiukkal és leá­nyokkal. Hamburgból, Stettinből, Drezdából jöttek nagyobb csapat­tal, de magányos diákok az ország legkülönbözőbb részéből is. Ez a kiránduló rendszer nagyszerűen van kiépítve Németországban, ahol egy ilyen Jugendherbe rgben nem egé­szen egy márkáért (1.20 P) kap­nak szállást és háromszori napi ét­kezést. A vasúti kedvezményhez ts könnyen jutnak, ami lehetővé teszi, hogy a tanuló ifjúság vakációit az uton tölthesse és megismerhesse ha­záját. A konzuli hivatal részérő' Kol­tay ur volt segítségünkre és a figyelmet Margócsy igazgató a kon­zulátuson tett iíszteigő látogatásával köszönte meg. Minden kiránduló kapott egy müncheni térképet. Páris után München egy nagyon barátságos, de kis heiynék tünt nekünk fel. Mintha skatulyából húz­ták volna most ki, olyan rend és tisz.aság mindenfelé. De vigyáz is a rendre mindenki, papírhulladé­kot, villanyos jegyet, narancshéjat az utcán több héiyen levő kis ko­sárba dobják. Erre nevelni keii a közönséget. Páns nagy forgalma után mulatságos volt itt a rend­őrt nézni, hogy dirigálja azt'a ke­vés (de csakis párisi forgalomhoz viszonyítva kevés) autót .és biciklit Először München főútvonalát sé­táltuk be, hogy 11 órára az uj városháza csodás épülete előtt, 81 m. magas tornyában zengő ha­rangjátékot halhassuk meg. 1100-ban nagy pestisjárvány dü­höngött Münchenben. A lakosság elrejtőzött. A kádárok céhe mert először előbújni, l ik, hogy a lakos­ságot felvidítsák, táncosak, mó­káztak. Ennek az emlékét idézi fei a toronyban a bábjáték. A bábuk előbb egy lovagi tornajá é;ot, majd a kádárok táncát mutatják bc a 10 percig tartó kellemes zenére. A városháza előtt egy régi szép kut ájl. Itt hódo'nak minden hete­dik évben egy középkori szokás­nak. A henteslegények ünnepén a felszabadult segédet bedobva a kut tartójába, megfürdetik. Utána nagy mulatság az utcán kívilágos virradatig. A tavalyi fürdetés szép er-dménnyei zárult, mert csak 120 sebesültet szál.itottak be a kórhá­zakba. Más években sokkal többre rug! számuk. Az impozáns Frauenkirche 100 m. magas tornyából egész München feltáruló szép képében volt ré­UTALVÁNY. Ül tsS A „Nyirvidék" ezen utal­ványának birtokosa résztvesz a heti sorshúzásokban. Sze­rencsés esetben 6 levelezó'lap nagyságú művészi fényképet készít a nyeró'ről Csépány Jenő fényképészeti műterme (Eessenyei-tér 7. Telefon: 4-56.) teljesen díjtalanul. Ezen utalvány bármely felmutatójának ugyanezen műteremben 9 pengő helyett 4 pengőért készítenek i levelezőlap nagyságú művészi fényképet. szünk, majd a királyi kastély pom­pás fogadó és trón termeiben, ma­gánlakosztályaiban tükörgialériái­ban bámultuk meg a Wíttelsbach uralkodók gazdagságát. Az épület egyik szárnyában most [Wagner mú­zeum van. Az egész délutánt a Deutsches Muzeumnak szenteltük. Az 1925­ben megnyílt múzeum, a kereske­delem, ipar, bányászat és tudomány fejlődését mutatja; a német nagy­ság és alkotni akarás legszebb pél­dája. Méreteire elég, ha annyit jegy­zek fel, hogy ha az összes termeit — a földalattiaktól a t 0rony utol­só szobáig — pontosan végigjár­juk, 15 km. utat tettünk meg. Ko­vács Dezső mérnök e^ csodás ai kotásról bővebben fog beszámolni a Nyirvidék olvasóinak más alka­lommal, én itt csak röviden igyek­szem felvilágosítást nyújtani a benne iejiő értékekről. A bányászati rész az ásványok nyers kiterme:ési régi és modem módjainak megmutatásától annak felhasználásáig terjed. A tanulót csak ide keji vezetni, könyv se kell hozzá és már. is megtanulta a só, kőszén, barnaszén stb. bányászatát a legrégibb időktől napjainkig. A vas és felhasználása alakjai termek sorát töltik ki. Feltárul előttünk a sinkészités, fúrógépek, különböző erők csodás világa. A gigantikus gépeket mozgásba hozzák. A moto­rok útja az első Diesel motortói a legújabb modellekig. A közlekedési eszközök fejlődése pazar látványt nyújtott. Eredeti nagyságú régi és uj mozdonyok munkáját színes szavakkai ecsetelte vezetőnk Cari Theodor Braun mér­nök. Nevetést váltott ki a Draisz báró 1817. évi biciklije, melyet ősé­nek tekint a motorbicikli. Ugy ezeknek, mint az autók fejlődésének útját eredeti nagyságú modellek mutatják. Majd a hidak, utak, ala­gutak, hajók, vízmüvek, repülőgé­pek fejlődését feltáró termeken át jutottunk egy 41 m. hosszú tenger­alattjáróhoz, melyet ketté kellett vágni a békeszerződés érteimében. Az óra fejlődését mutató model­lek után a fizikai és chémiai labora­tóriumokra került a sor. A hang­szerek fejlődés; a zeneértőkre volt nagy hatással, mikor a legrégibb zongora hangja után a világ leg­nagyobb orgonáját szólaltatta meg kísérőnk. A planetáriumban elénk lépő csillagos égbolt már talán nem is igaz. Taián csak álmodtuk­A sok ezer színes látnivaló ugy kifárasztották a társaságot, hogy estére senkinek se volt kedve el­menni és kedélyes diskurzusok előzték meg a jól megérdemelt nyu­galmat. Másnap reggei a Bavariát te .in­tettük meg. A hír szárnyaira került nagy államférfiak és katonák mell­szobrát magába foglaló oszlopsor, a Ruhmeshajle veszi körül a bajor nemzeti erőt jelképező monumen­tális szobrot. A bronzszobor súlya 85 tonna és 130 lépcső megmászása után a nőalak szemein keresztül néztünk le Münchenre. A városnak most más részei, szel­tük át, hogy a Staatsgalerieben a legmodernebb és az Alté pinakothe­kában a klasszikus képtár csodás remekeiben leljünk gyönyörűséget. Erre is áll az, amit a Louvréra mondtam, a kevés idő csak arra elég, hogy tájékozódjunk — d« erről is csak nagyjában — a ter­mek tartalmáról. A Spatenbráu-felé haladva, Fü­redi dr. egy kedves ismerősünket fedezett fel a Neeuhaus-Stasszén. TT XI A i D Fehér rabszolganő hétfőn keddea a Diad»lb«n. Papp Ujos, a Korona bérlője, ki londoni kirándulásáról vissza­felé szállott ki Münchenben, fele­ségevei és fiával sétálgatott. Az egész társaság örült a hazai isme­rősöknek és ne m is engedtük el őket, velünk kellett efcédelniök. A kitű­nő menüvei, mely levesből, sült (hatalmas adag) makarónival, ha­bostésztábói és fél liter sörből ál­lott, mindenki megvolt eégedve. Itthon kellene ezt az olcsó rend­szert megvalósítani (1 márka) és azt a rendszerét a Spatenbrau tulaj­donosának, hogy mennél többen étkeznek, annái olcsóbban főz. A dé utáni programmban, egy sörgyár megtekintésében is részt vett Papp Lajos. A modern uj gyár berendeléseinek megszemlélése után a sörgyár igazgatója magyaros ven­dégszeretetben részesítette a társasá­got. A parizeiek, sonkák, szalámi­szeletek hegyeket alkottak és az if­júság nagy offenzívával hódította be és le az ellenfél munícióit. Sör szabadon állott rendelkezésre. A hangulat emelkedőben volt, mi kor az igazgató meleg szavakkal üdvözölte a hazájától elkerült ma­gyarokat. Reméli, hogy a két nem­zet közötti barátság csak fokozódni fog. Ktár Dezső VIII- gimn. tanu­16 szónoki készséget eláruló sív­bői jövő kis beszéddel viszonozta a társaság nevében az üdvözlő sza­vakat. £s ahogy a német és magyar a világháborúban egymás mellett küzdött, a béke nehéz harcaiban is ugyanolyan testvéri együttérzés­sel és szeretéttel kell egymás olda­lán állaniok. A német nyelven mon­dott beszéd nagy hatást váltott ki és az ádámcsutkák gyors mozgása a leszaladó sör nyomában vüágo-

Next

/
Thumbnails
Contents