Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-20 / 90. szám

JSTYÍHYIDÍK. IHlHiimn III ||I ni Üli II III IIW—Ml iHWillll MBHHBOHI tfiMiaiT r; Ifir'-tTT-'^Tv/-' r? ­Kállay Miklósáé fóispánné látogatása a nagy­kállói Szociális Misszió kézimnnkakiállitásán. á kiállítás renágzoségéiek feöszkete. 6 Egy falusi ember vasárnap délutáni ta­pasztalatai az Alvégen Barangolás a külvárosban meg a város sziv£ben. Ennek a gyorsan fejlődő város­nak egymásután nyíltak és nyílnak uiabb utcái, melyeket jóformán alig ösmer a közönség nagyrésze, legfeljebb csak azok ösmerik, akik benne laknak. Nevezetességük — rendszertelenségükön kívül — még nincsen az újszülött utcák­nak. Azonban mégis van kivétel itt is az általános szabály alól. Szolgálhatok mindjárt egy kis pél­dával. Ha valaki, aki még nem tudja, hogy hol van az Arany Já­nos-utca. véletlenül az állomásépü­let bejárójával szemben levő utcán ilndui el a városba s eléri az £r­foiyón át vezető fahidat s meg­látja, helyesebben megérzi, a folyó­ba torkolló, á Jósa András-utcábói eredő mély árok illatos közelségét, okvetlen vissza fog emlékezni arra az enyhe tavaszi napra, amelyiken abban a szerencsében részesült, hogy e felfedezésnek öiűlni alkalma leendett. Nem akarom az igen tisz­telt olvasóközönséget az itt terjengő és csöppet sem ózondus fevegő részletes ismertetésével untatni, csupán csak azt bátorkodom meg­említeni, hogy méltóbb lett volna ez, utcához- ha a keresztelőn a külső Ferencvárosban tevő unokatestvéré­nek, a spódiumgyárakat magábafo­gadó utcának, az u. n- HlafpS' útnak a nevét kapta votnA. Ha már az Érfolyó környékén járok, nézzük meg e csinos kis fo­lyónak két parsán elterülő s — ugyancsak egy légi neves magyar­nak nevét viselő utcát, a Toldy­utcát is. Ugylátszik, az itt lakók egyrésze nagy- előszeretettel visel­tetik egyik turáni rokonunk, a tö­rök nemzet iránt, amit abból gya nitok, hogy városunk e kedves kis vadregényes folyójának mindkét partját élénk kis szemétdombocs­kák ékesítik. Igaz, hogy e?ek a különféle, rothadásra kitűnően al­kalmas szeméthulladékok azzai a célzattal kerültek ide, hogy majd elviszi az Érfolyó a zavaros Tiszá­ba, a Tisza meg átadja a höm­pölygő Dunának, db hát riUia hiba csúszik a legjobb számadásba is és igy bizony ezek a kis sztemétdom­bocskák S/épen ott díszelegnek a hüs haboknak bizalmas közelségé­ben. Csak termesze .esnek találja mindenki, hogy ha ilyen apró kis kellemetlenségek bosszantják az ember szemét és orrát, vágjunk b' a belvárosba, hol már nyoma sincs ezeknek a keleti szokásokra emlé­kezető jelenségeknek. Még termé­szetesebb, hogy ha már a városban van az ember, hát nem m-het más­hova, mjnt abba a gyönyörű park­ba sétálni egy kicsit. £s ha már itt van az ember, kíváncsi lesz, látván a kivilágított színház-épüle­tet, megtudni, vájjon mit is játsza­nak a színházban? Ám rossz sorsa megint üldözi a kíváncsi embert, mert ha véletlenül a színház jobboldali részén akarja megnézni a szín lapot, rögtön tisz­tába lesz az ember azzal, hogy mi­ért is ragaszkodnak egyesek a félj szezonhoz. Hát megsúgom, könyör­göm szeretettei. Ennek nem más az oka, mint az a kis barna házikó, amelyik nem is valami szerénye^ húzódik meg a színház udvarán. Tetszenek most már érteni, ugy-e bár? Aki pedig nem értené, az csak szép lassan sétáljon ei párszor a színház és tűzoltó laktanya közötti útrészen, mindjárt megfogja —„ érzeni! Ha nincs igazam, ne legyek én igazi Falusl­Nagy káli óból jelentik: A Szo­ciális Misszió nagykállói szervezete Bihari Ferenc reálgimnáziumi igaz­gató nejének kezdeményezésére e hó 14. és 15-én kézimunka kiállí­tást rendezett a gimnázium torna­csarnokában. Az életrevaló gondo­latot ugy erkölcsileg, mint anya­gilag váratlanul szép si' er koronáz­ta. Az összeadott szebbné szebb kézimunkákat a választmány tagjai izíéses^n és művészi módon cso­portosították. A kiállításnak mind a két napon nagyszámú közöisége volt. Pompás bűífé is állott a ven­dégek rendelkezésére, ahol ugyan­csak a választmányi tagok Bihari Ferencné és Fehér Kálmánné alei­nöknőkkei mindent elkövettek, hogy a közönség ebben a tekintetben :s jó' érezze magát. Bálás Ferkét, Nagykálló közkedvelt prímását kü­lön elismerés iHeti, amiért — tekin­tettel a jótékonycélra — ingyen mu zsíkávat gyönyörköd tett? a vendé­geket. A nagykállói Misszió Egyesület csak a mult év junius .havában aia­kult meg s máris igen szép ered­ményeket tud felmutatni. Kará­csonykor 17 szegény gyermeket ré­szesített részint ruha, részint cipő segélyben. A különböző szakosztá­lyok lelkes tagjai, élükön az egye­sület buzgó és fáradhatatlan emök­nőjével, özv. Haugh Bélánévai,— mindent elkövetnek, hogy a köz­ség szegényein segítsenek. Betege­icet látogatnak, tejjel és ételemmel látják el a szegény gyermekeket és •az erre rászorult öregeket min­den elismerést megérdemlő módon teljesiiik a Missziónak a helyi tár­sadalmi bajok gyógyítására ki'-ü­zött nemes, emberbaráti céljait. Va­sárnap délután a nyíregyházi szer­vezet agilis elnöknőjle, dr. Káüay Miklósné is meglátogatta a kiállítást Kálmán Károlyné és Horthy Ist­vánné atelnöknők kíséretében és a legnagyobb elismerésének adott ki­fejezést a minden izében sikerült kiállítás felett.' Hálásan köszönjük a" nyíregyházi vendégek kitüntető látogatását és ezúton fejezzük ki köszönetünket mindazoknak is, akik a Misszió g!on dolátót megértve, azt elérni óhajtott jótékony céljában bármikép meg­segítették. U2*. április 20... Döntő pillanatban akaraterőnk gyakran elhagy. A fejfájás lehetetlenné leszi a tiszta gondolkodást. Valódi csak az eredeti , ,./ffeMtek,JMCiuó" csomagolásban. Minden gyógyszertárban kapható. Kilátás az Eiffel-torony legtetejéről. A városi íslsokereskedelmisták ísMlmányi szemléje Páris BMzenmaibai. Mig a történelem n,agy aiakjánaK sorsán elmélkedtünk, " értünk a Í technika hatalmas művelőjének ai- j kotásához, az Eiffei toronyhoz. A világ legnagyobb tornya büszkén uralkodik a városok királynője le­lett. 100 m. széles alapjától nézve j egyjlfl oldalon a Mars mező szép parkfával, a másikon a Turadero nagyméretű palotája méltó keretét ad hozzá. 7,000,000 Kg. Sulyu, 340 m. 'magas gigászt mü. Gyalog ne­héz séta tenne megtenni' az 1792 lépcsőt és mi is inkább a kényel­mes felvonót használjuk. A második emeleten 115 m. magasban szálltunk ki az erkélyre, hogy égy pillantást vessünk az apró kis férgekre, kik ott fent nyüzsög­nek, szaladgálnak és érteíemnéíküi­nek látszó cselekedeteik mellett fe^ lülről mindnyájan mint Gulílíver éreztük magunkat a törpék között. Az emeiet en étterem áll* a közönség rendelkezésére és egy fényképész igyekszik emléket adni a társaság­nak. Mi is megörökítettük magun­kat, liogy emlékezzünk kicsinysé­günkre. Egy másik felvonó, társaságunk néhány tagiát "tovább vitte fel a 274 m. magasságig. Innen már csak Ital vány kontúrokban bontakozik ki Páris, autók, emberek már n 2m ve­hetők ki. Amint gyönyörködünk a mesébe illő látványon, az eső sürün hulló cseppjei között, amely egész délután kisért utunkon Trianon felül emelkedve feltűnt egy ritka természeti tünemény. Kétfős szivárvány látszik az égbolton és a félkör ezernyi színében Páris nyu­godtan fekszik. A "bibliái" jíel":'a beke Majd jön még a hajnal, mely szét­töri Trianont. IX. Virágvasárnap ragyogó délelőtt­jén — mint émfitetíem — Marssó tanárt kelle l kórházba szállítanom, ami hosszabb időt igényelt. Mire visszaértem, a társaság megkezdte körútját. Programm szerint Versaíi­lesbe rándultak ki, ahová nem voft célszerű követnem őket, mert nem igen tudtam volna megtaláHi. Igy a hazai kollegák segítségévei a francia kórházakat és orvosképzést íanuihjányoztam, amiről majd más helyen fogok beszámolni. Sztraky Henrik tanár, kinek po­litikai cikkeire lapunk hasábjain gyakran figyel fei a Nyirvidék ol­vasóközönsége, bő és mindenre ki­terjedő alapos jegyzeteket készítet-,, volt olyan szives, hogy a távollétem aiatc lett tapasztalatait rendelkezé­semre bocsátotta. A Szt. Genovéva templom helyén emelkedő Panthaon méltó temetke­zési helye a franciák nagy halottai­nak. Delaunay hires festménye »Szt. Genovéva lecsendesíti az Attila kö­zeledésének hírére megrémült pá­risiakat«, csak egy pár percre állít­ja meg útjában a társaságot, fnfert 'Siettek a csengő hívó szavára le­szállani a kriptába, ahová a veaető félóránként engedi be az érkezőket. Gambefta szive itt dobog már csak egy urnában szeretett hazá­jáért. Rousseau sírjából kirtvuló kéz magasan lobogtat egy fákiyát, mu­tatva az eszme világos utja't Hugó Viktor és Emii Zofa most megférnek egymás mellett. lean Ja ures felett a béke sze lemé őrködik. Nem-e fordul máskép a világ sorsa, ha a béke szószólójá­nak éleiét'1914. forró nyári napján nem oltja ki egy gyilkos golyó? Jó már ismét fen't fenni, isten sza bad ege alatt. A közelmúlt művészetét figyelh 1 fük meg a Luxembourg múzeumban Különösen a szobrászat van képvi­selve nagyszerű művekkel'. Dubois: »Megbocsátása« a szobor talpaza­tán az apa "kezéből kiesett és ütés­re szánt bot a megenyhült és meg­bocsátó atya szivét és jóságát fe­jezi ki. Roger Bioche: »Hideg«-je a valóságnál valószínűbb igazsággal döbbenti meg a s^emíéíőt. Barrias : >Oyermek-M"azarf«-$ánái a gyer_« meki báj' és kecses őszinteség meg­kapó. Szinte felzeng a megpattan­tott hegedű hur. Az idő rövidsége miatt csak futó benyomást szerezhefytünk,. mert annyi szép van itt' felhalmozva •hogy szinte hetek kellenek hozzá, hogy szem felfogja, szív beigya e művészi remekeket. Boufevard Szt. Michet zajos forgalmával éíénk ellentétben álraz a mély csend, és nyugalom, ami a Ciuny muzeum külső és betső eiren. dez-ésén eloszlik. A Xözépkor és rennaissance kor-történelmi gyűjte­ménye alussza itt örök álmát. Középkori lovag áílig vasban dar dájávai tartja vissza a belépőt. Gótikus kis kápolna eredeti szob­rokkai áhítatot varázsol­Vitrinben aranykorona drágakö­vekkel. Vájjon ,kit ékesített ? Fali szőnyegek, iparművészeti tár­gyak, vallási kultusz emlékek, fegy­verek, csipke és hímzés gyűjtemény békésen pihennek egymás mellett. A hires XIV. századbeli erényöv már csak a núszufon'lévő fiát ai a Sz­szonvokat rémjtgeá. Mementó. Az! udvaron ^melkedő omladék Julianus Apostata palotájából ma­radt meg, emlékéül egy fetflnt vi­lágnak. (Folyt, köv.) 50 éve lelkész ándrássy Sálnál. Buj református lelkipásztora, la­punknak is egyik kiváló munkát.ír­sa, a pátriárka korhoz közeledő s az egyházi életben oly igen kima­gasló Andrássy Kálmán virágva­sárnapon töltötte be, lelkészi szol­gálatának 50-ik évét. Amiről gyü­lekezete is csak akkor vett tudo­mást, mikor a szószéken, remegő ajakkai s Isten iránt való háláda­tos szívvel visszatekintett az ott átélt 50 éves szolgálatára.- Zajta­lanul igyekezett átsiklani, életének e nágy fordulópontján, mint ahogy zajtalanul végezte Isten országa és hivei — gyülekezete — számára, gazdag áldásokat termett munkáját, amelyet neki is, mint mindéi Jiü apostolnak, nagyon sok fájó köny­nyei kellett megöntöznie. Bár a le­tűnt idők súlya alatt megtört a tes­ti ereje, de'a minden kegyelem kútfeje mindezideig megőrizte lelke szárnyalását. S az Üdvözítő karjai­ba fogózva boldog örömmel követi a Mestert: »Az én Atyám mindez­ideig munkálkodik, én is munkál­kodom^ Amint az előző években, ugy ezen a télen is, az esteli ösz­szejöveteleken számos előadást tar­tott, vallásos és társadalmi tár­gyakról. Sorozatos előadást tartott

Next

/
Thumbnails
Contents