Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-20 / 90. szám

jéfÍRVIDSK. 192fc. április 28. —mwMy—»ITI mimrr 1 10 co XO co UTALVÁNY. »J A „Nyirvidék" ezen utal­ványának birtokosa résztvesz • a heti sorshúzásokban. Sze­rencsés esetben 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet készit a nyerőről Csépány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. Telefon: 4-56.) teljesen díjtalanul. Ezen utalvány bármely felmutatójának ugyanezen műteremben 9 pengő helyett 4 pengőért készítenek 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet. John Jávor. Típus. Értékes és . érdekes tipusa az Amerikába szakadt, kemény tör­zsökü, kemény koponyájú, kemény ökiii magyarnak, aki hem találván itthon megfelelő érvényesülési le­hetőséget, nekivág az ösmeretlen világnak, a mesebeli öperenciának s ott kemény küzdelmek árán poZi­ciót vív ki magának ezernyi ezer akadályon, nehézségen, gátakon ke­resztül és becslést a magyar 'név­nek, a magyar munkabírásnak, megbízhatóságnak és életrevalóság­nak. Az uj világ szelleme ' .azonban csak a lelkét tudja átformálni. Már régen amerikai állampolgár. Uj ha­zájának törvényei és szelleme ssz­rint éi, az ottani viszonyokhoz al­kalmazkodik, az ottani klímához és világfelfogáshoz asszimilálódik -­ám a szive az magyar maradt és uj hazájában is az elhagyott Öbaza felé vágyódik s ahhoz van kapcso­lódva, forrva elválaszthatatlanul. Mostanában sokan jártak közü­• iink Amerikában. A Kossuth zarán­doklat résztvevői csodálatos dol­gokat tudnak beszélni az amerikai magyarokról, erről a kettős lelkü­letéről. Arrói a kibeszélhetetlen ra­gaszkodásról, gyöngédségről/szinte gyermekies nostafgiáról, amit ezek­nél az idegenbe szakadt magyar testvéreknél tapasztaltak. Hogy mennyire , hazajáró lelkek ezek hogy-micsoda honvágy éi a szivük­ben és .mennyire érdekli őket min­den, ami Itthonn, az óhazában tör­ténik, itt élő rokonaikkal, ösmerő­seikkei, s általában mindnyájunkkal, az egész magyar nemzettel. John Jávor — Jávor János en.i.ek a kétéletü magyarnak az értékes tipusa. Közel 40 éve hogy itthagyta szü­lővárosát, ahol hivatalszolga volt a törvényszéknél. A kint töltött 40 év kemény küzdelme meghozta szá­mára az anyagi boldogulást. Bár nem ir efetól, intézkedéseiből lá­tóm, hogy jómódú amerikai polgár lett belőle- Háza, telefonja van Keeport városában, ahoi gyári mun­kavezető és biztosra veszem, hogy saját autójával jár a munkahelytv, ahoi még mindég megállja helyét. Szülővárosáról, régi hazájáról azonban az uj világ sikerei között se tud megfeledkezni s mint öreg gyermek, gyermeki szeretettei és ragaszkodással csügg itthoni emlé­kein. Pár év óta vagyok vele hivatalos érintkezésben s leveleiből megha­tódva látom, hogy lépésről lépésre kiséri az itthoni "dolgokat. Tudja, hogy ki mit csinál, miféle vállalko­zások vannak itt folyamatban. A Nyirvidéket rendszeresen járatja s abból minden itthoni eseményről tájékozva van. A mult évben meg­rendelte Magyarországnak térképét. A csonka-térképet, bizonyosan hogy jobban fájjon öreg gyermek-szive, ha rátekint. Megrendelte a város históriáját, amit Szohor főjegyzőnk szerkeszt, s mivel a második kötiet még mindég nem jelent meg, azt ujhói reklamálta- Nagyon jól tudja, hogy tavaly szeptember 1-én nagy felhőszakadás volt a városban és hogy akkor a tűzoltók derekasan viselték magukat. Tájékozva van afelől, hogy ít,t bőrgyár alakult es igyekezett annak alapításához te­kintélye^ összeggel hozzájárulni. Bizony nem az ö praktikus észe­járásán múlott, hogy az áldozat kár­baveszett. Levelei praktikus észjárásról ta­núskodnak. Becsüli a munkát, érté­keli a nálunk nagy mértékben ki­fejlődött nobile officium jelentősé­get, bár az ő amerikaivá lett ész­járása szerint az önkéntes áktozát 7 készség nem egészen érthétp- mert minden munkáért ellenszolgáltatás jár. «Nothing for nothing!» sem­miért semmi, — írja egyik levelé­ben, mikor az áldozatkész tűzoltók önfeláldozó működéséről tr és meghagyja, nogy fejenként jutal­mazzam őket bátor működésükért. Mert ha látják, hogy elismerés és kézzelfogható, ju'alom jár a mentési munkáért, akkor más alkalommal is buzgó odaadással fognak működ­ni, de ha nem látnak viszonzást, akkor ei fognak fásulni. «Nothing for nothing!» írtam neki, hogy a tűzoltóknak szánt adományát bízzuk talán a pa­rancsnokra, az majd legjobban fog­ja tudni, hogy abból melyik tűzol­tónak mit adjon és mit forditsoo esetleg a tűzoltó berendezések pót­lására. Hallani se akar róla. A tűzoltó berendezésekről gondos­kodjanak a háztulajdonosok, akjk­hek legfőbb érdeke az, hogy a tűz­oltók fel legyenek szerelve. Ő az önfeláldozó tűzoltó legény­séget kívánja jutalmazni. Az em­berséges szív az emberséges embe­reket. — A munkás szív a mun­kát;' az emberséges munkát. Ilyen s ehhez hasonló tanítások vannak a leveleiben. Legutóbbi ren­delkezései azután valóban megha­tók. A tűzoltóknak szánt nemes adományán kivüi megemékezette;.,y egész csomó szociális és vallásos intézményről. Adományokat juttatót; a 'utherá­nus-egy háznak, az ingyen [eves ki­osztó Szociális Missziónak,, a vá­rosi , zegényháznak, a hadi Árva­háznak, az ískolánkivüli népokta­tásnak, (arn.int írja: én csak egy­szerű gyári munkás vagyok, de akarok annyit adni mégis, mint az ezérholdasók. Ugy látszik figye­lemmel kíséri, hogy e rre a célra" ki mennyit adakozott!) s eze nkivüi egész sor régi ösmerősérői emléke­zett meg, akiknek mind sZép ösz­szegü ajándékokat juttatott. A város polgármesterének akkor, mikor Newyorkban tartózkodott, át­adott egy értékes és érdekes ezüst­szelencét, a városi múzeum számára s azt irja, hogy ezt a ritkaságszám­ba menő öreg szelencét már rég­óta tartogatja szeretett városa szá­mára és most, amikor átadhatta a polgármesterne*, ugy megkönnyeb­bült a szive, mintha 20eszendotve­szített volna az évei számából... íme az öreg gyermeki s/»v. A szülőhazájához hűségben, szeretet­ben megöregedett gyermeki szív, a meíynek lüktetése nem szűnik meg az elhagyott otthonért dobogni az utolsó lehelletig! y Most még csak egy vág|a van. Amint leveleiben jelzi, szeretn 6' még egyszer hazajönni látogatóba. Talán a télen. Bizony ideje lesz igyekezni, meri az idő eijár és en­nek a nagy gyermeki ragaszkodás­nak, vágynak, szeretetnek kár volna kialudni teljesülés nélkü'.-. £n pedig írom ezeket okulásra. Tanulságul: hogy egy rpodern gondolkozású újvilági embernek a praktikus észjárásából mi minden okos dolgot lehet tanulni, — tanulságul arra. hogy a hazasze­retet épolyan veleszületett érzés, mint a gyermeki szeretet, amit egészséges érzésű embernek a szivé­ből semmiféle helyzet ki nem "ölhet, ha csak mesterségesen ki nem ölnek, — és tanulságául annak, hogy modern munkás ember Is marad­hat hü a nemes hagyományokhoz és hü a nemzetéhez még akkor is, ha a haza talán mostoha is volt vele szemben és nem tudott neki olyan jó puha friss kenyér-szeletet j'ut­tátni, amilyet megérdemelt... Én ezeket a tanításokat olvasom ki a John Jávór leveleiből és csele­kedeteiből és méltónak tartottam ar­ra, hogy ezen a helyen, az ő kedvelt napi apjának a vezető helyén, min­den idők számára megörökítsem be­csületes névétü Sasi s z abó László. Meggyulladt a pálinka a gyomrában és meghalt. Kötélen eresztették i@ holttestét a padlásról. (A «Nvirvidék» tudósi tójától). Mezőladány községben egy Rencsik Mihály nevü 46 éves gaz­da a napokban barátjával, Oerzse­nyi Jánossal szjlvapá'inkázni kez­deli. A" páíitikái addig fogyasztot­ták, mignem mindketten erős mér­gezést kaptak az alkoholtól. Ren­csik Mihály gyomrában meggyul­ladt a szilvapálinka, és holtan esett össze, barátja, Qerzsenyi János pe­dig ájultan esett melléje? A ltázbe­liek észrevették a mérgezést és RencSik Andrást, aki nehéz testű emlpej; volt,.ugy szállították le a pádiasról, álü>.. iszogatott. hogy egy kötelet kötöttek a dereka köré és' leeresztették a földre. A kötél erősen meghorzsolta a holttestet. Az eljárás megindult. (A «Nyirvidék» tudósitójátó". ). Április 18-án, szerdán reggel, las­san permetező hideg tavaszi esőben a nyíregyházi ev. egyházközség ez­rei gyülekeztek össze SLÍ épülő bér­palota könnyekére, hogy tanui_ le­hessenek annak az aktusiíak, amikor ünnepélyes formában, Isten nevé­nek segítségül bivása közben elhe­lyezik az épület alapzatába azt az okiratot, amely a nyíregyházi ev. egyházközség jelenlegi állapotát foglalja magába s amely okirat vi­lágosságot der.it késő századok szá­mára arra a mozgafornra, ,mely az egyházközség híveit e jövendőt ala­pozó vagyontárgy megépülésére sar­Szájsebészeti, fogorvosi és műfogásM rendelés t Nyíregyházán, Vay Adám-utca 5. sz. RÖNTGEN LABORATÓRIUMI! Fogrisszaülteté&ek, fogkezelések, fogtömések színarannyal, tökéletes érzéstelenítés, mű fogak stb. stb. Legmodernebb berendezés! Abszolút tisztasági Csakis elsőrendű munkálatok! Igea szerény díjak! Dr, Ku§el Viktor, tzájsebéix, ylt klinikai el»l tanársegéd . 2»t kalfa. Kj. ünnepélyes aktusnál je^en vol­tak Geduly Henrik, a tiszai e v. egy­házkerület püspöke, Pauiik János igazgató lelkész, dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, polgár­mester, egyházközségi fe.ügyelő, Kovács András jánosbokori másod­fe:ügyelő, Szohor Pá 1 városi főjegy­ző, az egyházközség pénzügyi bi­zottságának elnöke, s veze.é^ükmel­lett az egyházközség teljes tiszti­kara, az egyházközség presbitériu­mának és képvíselőtesfü.e:ének tag­jai, a reálgimnázium «s leánygim­názium tanáríestü.eíe, a tanítói kar, az ifjúság, a városj tanács számos tagja, áz Építőipari R.-T- megbízá­sából az epitkezési munkálatokat vezető felelős építőmester, Ador­ján János s az egyházköz. é* hívei­nek nagy száma. Az ünnepi aktus idejére félbesza­kították a munkát s a frnunkájsok is ott gyülekeznek össze az aktu> szín­helyen a földből kiemelkedő fala­kon. Pauliiv János rövid beszéddel nyitja meg az ünnepéfyt, melyben rámutat azokra a mozzanatokra^, me­lyek az építkezés gondolatát s ke­resztülvitelét elősegítették s a leg­teljesebb hála hangján emlékezik tevőjéről, özv. Palicz Lajosné'szü 1­Bencs Mária úrnőről, aki több nagyértékü alapítvánnyal és hagyo­mányai között is tekintélyes össze­Isten áldó kegyelmének kérésével helyezték el az építkezés történetét magába foglaló okiratot m ev. egyházközség épülő bérpalotájának alapzatába.

Next

/
Thumbnails
Contents