Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-20 / 90. szám

jéfÍRVIDSK. 192fc. április 28. —mwMy—»ITI mimrr 1 10 co XO co UTALVÁNY. »J A „Nyirvidék" ezen utalványának birtokosa résztvesz • a heti sorshúzásokban. Szerencsés esetben 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet készit a nyerőről Csépány Jenő fényképészeti műterme (Bessenyei-tér 7. Telefon: 4-56.) teljesen díjtalanul. Ezen utalvány bármely felmutatójának ugyanezen műteremben 9 pengő helyett 4 pengőért készítenek 6 levelezőlap nagyságú művészi fényképet. John Jávor. Típus. Értékes és . érdekes tipusa az Amerikába szakadt, kemény törzsökü, kemény koponyájú, kemény ökiii magyarnak, aki hem találván itthon megfelelő érvényesülési lehetőséget, nekivág az ösmeretlen világnak, a mesebeli öperenciának s ott kemény küzdelmek árán poZiciót vív ki magának ezernyi ezer akadályon, nehézségen, gátakon keresztül és becslést a magyar 'névnek, a magyar munkabírásnak, megbízhatóságnak és életrevalóságnak. Az uj világ szelleme ' .azonban csak a lelkét tudja átformálni. Már régen amerikai állampolgár. Uj hazájának törvényei és szelleme sszrint éi, az ottani viszonyokhoz alkalmazkodik, az ottani klímához és világfelfogáshoz asszimilálódik -ám a szive az magyar maradt és uj hazájában is az elhagyott Öbaza felé vágyódik s ahhoz van kapcsolódva, forrva elválaszthatatlanul. Mostanában sokan jártak közü• iink Amerikában. A Kossuth zarándoklat résztvevői csodálatos dolgokat tudnak beszélni az amerikai magyarokról, erről a kettős lelkületéről. Arrói a kibeszélhetetlen ragaszkodásról, gyöngédségről/szinte gyermekies nostafgiáról, amit ezeknél az idegenbe szakadt magyar testvéreknél tapasztaltak. Hogy mennyire , hazajáró lelkek ezek hogy-micsoda honvágy éi a szivükben és .mennyire érdekli őket minden, ami Itthonn, az óhazában történik, itt élő rokonaikkal, ösmerőseikkei, s általában mindnyájunkkal, az egész magyar nemzettel. John Jávor — Jávor János en.i.ek a kétéletü magyarnak az értékes tipusa. Közel 40 éve hogy itthagyta szülővárosát, ahol hivatalszolga volt a törvényszéknél. A kint töltött 40 év kemény küzdelme meghozta számára az anyagi boldogulást. Bár nem ir efetól, intézkedéseiből látóm, hogy jómódú amerikai polgár lett belőle- Háza, telefonja van Keeport városában, ahoi gyári munkavezető és biztosra veszem, hogy saját autójával jár a munkahelytv, ahoi még mindég megállja helyét. Szülővárosáról, régi hazájáról azonban az uj világ sikerei között se tud megfeledkezni s mint öreg gyermek, gyermeki szeretettei és ragaszkodással csügg itthoni emlékein. Pár év óta vagyok vele hivatalos érintkezésben s leveleiből meghatódva látom, hogy lépésről lépésre kiséri az itthoni "dolgokat. Tudja, hogy ki mit csinál, miféle vállalkozások vannak itt folyamatban. A Nyirvidéket rendszeresen járatja s abból minden itthoni eseményről tájékozva van. A mult évben megrendelte Magyarországnak térképét. A csonka-térképet, bizonyosan hogy jobban fájjon öreg gyermek-szive, ha rátekint. Megrendelte a város históriáját, amit Szohor főjegyzőnk szerkeszt, s mivel a második kötiet még mindég nem jelent meg, azt ujhói reklamálta- Nagyon jól tudja, hogy tavaly szeptember 1-én nagy felhőszakadás volt a városban és hogy akkor a tűzoltók derekasan viselték magukat. Tájékozva van afelől, hogy ít,t bőrgyár alakult es igyekezett annak alapításához tekintélye^ összeggel hozzájárulni. Bizony nem az ö praktikus észejárásán múlott, hogy az áldozat kárbaveszett. Levelei praktikus észjárásról tanúskodnak. Becsüli a munkát, értékeli a nálunk nagy mértékben kifejlődött nobile officium jelentőséget, bár az ő amerikaivá lett észjárása szerint az önkéntes áktozát

7 készség nem egészen érthétp- mert minden munkáért ellenszolgáltatás jár. «Nothing for nothing!» semmiért semmi, — írja egyik levelében, mikor az áldozatkész tűzoltók önfeláldozó működéséről tr és meghagyja, nogy fejenként jutalmazzam őket bátor működésükért. Mert ha látják, hogy elismerés és kézzelfogható, ju'alom jár a mentési munkáért, akkor más alkalommal is buzgó odaadással fognak működni, de ha nem látnak viszonzást, akkor ei fognak fásulni. «Nothing for nothing!» írtam neki, hogy a tűzoltóknak szánt adományát bízzuk talán a parancsnokra, az majd legjobban fogja tudni, hogy abból melyik tűzoltónak mit adjon és mit forditsoo esetleg a tűzoltó berendezések pótlására. Hallani se akar róla. A tűzoltó berendezésekről gondoskodjanak a háztulajdonosok, akjkhek legfőbb érdeke az, hogy a tűzoltók fel legyenek szerelve. Ő az önfeláldozó tűzoltó legénységet kívánja jutalmazni. Az emberséges szív az emberséges embereket. — A munkás szív a munkát;' az emberséges munkát. Ilyen s ehhez hasonló tanítások vannak a leveleiben. Legutóbbi rendelkezései azután valóban meghatók. A tűzoltóknak szánt nemes adományán kivüi megemékezette;.,y egész csomó szociális és vallásos intézményről. Adományokat juttatót; a 'utheránus-egy háznak, az ingyen [eves kiosztó Szociális Missziónak,, a városi , zegényháznak, a hadi Árvaháznak, az ískolánkivüli népoktatásnak, (arn.int írja: én csak egyszerű gyári munkás vagyok, de akarok annyit adni mégis, mint az ezérholdasók. Ugy látszik figyelemmel kíséri, hogy e

rre a célra" ki mennyit adakozott!) s eze

nkivüi egész sor régi ösmerősérői emlékezett meg, akiknek mind sZép öszszegü ajándékokat juttatott. A város polgármesterének akkor, mikor Newyorkban tartózkodott, átadott egy értékes és érdekes ezüstszelencét, a városi múzeum számára s azt irja, hogy ezt a ritkaságszámba menő öreg szelencét már régóta tartogatja szeretett városa számára és most, amikor átadhatta a polgármesterne*, ugy megkönnyebbült a szive, mintha 20eszendotveszített volna az évei számából... íme az öreg gyermeki s/»v. A szülőhazájához hűségben, szeretetben megöregedett gyermeki szív, a meíynek lüktetése nem szűnik meg az elhagyott otthonért dobogni az utolsó lehelletig! y Most még csak egy vág|a van. Amint leveleiben jelzi, szeretn

6' még egyszer hazajönni látogatóba. Talán a télen. Bizony ideje lesz igyekezni, meri az idő eijár és ennek a nagy gyermeki ragaszkodásnak, vágynak, szeretetnek kár volna kialudni teljesülés nélkü'.-. £n pedig írom ezeket okulásra. Tanulságul: hogy egy rpodern gondolkozású újvilági embernek a praktikus észjárásából mi minden okos dolgot lehet tanulni, — tanulságul arra. hogy a hazaszeretet épolyan veleszületett érzés, mint a gyermeki szeretet, amit egészséges érzésű embernek a szivéből semmiféle helyzet ki nem "ölhet, ha csak mesterségesen ki nem ölnek, — és tanulságául annak, hogy modern munkás ember Is maradhat hü a nemes hagyományokhoz és hü a nemzetéhez még akkor is, ha a haza talán mostoha is volt vele szemben és nem tudott neki olyan jó puha friss kenyér-szeletet j'uttátni, amilyet megérdemelt... Én ezeket a tanításokat olvasom ki a John Jávór leveleiből és cselekedeteiből és méltónak tartottam arra, hogy ezen a helyen, az ő kedvelt napi apjának a vezető helyén, minden idők számára megörökítsem becsületes névétü Sasi s

z

abó László. Meggyulladt a pálinka a gyomrában és meghalt. Kötélen eresztették i@ holttestét a padlásról. (A «Nvirvidék» tudósi tójától). Mezőladány községben egy Rencsik Mihály nevü 46 éves gazda a napokban barátjával, Oerzsenyi Jánossal szjlvapá'inkázni kezdeli. A" páíitikái addig fogyasztották, mignem mindketten erős mérgezést kaptak az alkoholtól. Rencsik Mihály gyomrában meggyulladt a szilvapálinka, és holtan esett össze, barátja, Qerzsenyi János pedig ájultan esett melléje? A ltázbeliek észrevették a mérgezést és RencSik Andrást, aki nehéz testű emlpej; volt,.ugy szállították le a pádiasról, álü>.. iszogatott. hogy egy kötelet kötöttek a dereka köré és' leeresztették a földre. A kötél erősen meghorzsolta a holttestet. Az eljárás megindult. (A «Nyirvidék» tudósitójátó". ). Április 18-án, szerdán reggel, lassan permetező hideg tavaszi esőben a nyíregyházi ev. egyházközség ezrei gyülekeztek össze SLÍ épülő bérpalota könnyekére, hogy tanui_ lehessenek annak az aktusiíak, amikor ünnepélyes formában, Isten nevének segítségül bivása közben elhelyezik az épület alapzatába azt az okiratot, amely a nyíregyházi ev. egyházközség jelenlegi állapotát foglalja magába s amely okirat világosságot der.it késő századok számára arra a mozgafornra, ,mely az egyházközség híveit e jövendőt alapozó vagyontárgy megépülésére sarSzájsebészeti, fogorvosi és műfogásM rendelés t Nyíregyházán, Vay Adám-utca 5. sz. RÖNTGEN LABORATÓRIUMI! Fogrisszaülteté&ek, fogkezelések, fogtömések színarannyal, tökéletes érzéstelenítés, mű fogak stb. stb. Legmodernebb berendezés! Abszolút tisztasági Csakis elsőrendű munkálatok! Igea szerény díjak! Dr, Ku§el Viktor, tzájsebéix, ylt klinikai el»l tanársegéd

. 2»t kalfa. Kj. ünnepélyes aktusnál je^en voltak Geduly Henrik, a tiszai e

v. egyházkerület püspöke, Pauiik János igazgató lelkész, dr. Bencs Kálmán m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester, egyházközségi fe.ügyelő, Kovács András jánosbokori másodfe:ügyelő, Szohor Pá

1 városi főjegyző, az egyházközség pénzügyi bizottságának elnöke, s veze.é^ükmellett az egyházközség teljes tisztikara, az egyházközség presbitériumának és képvíselőtesfü.e:ének tagjai, a reálgimnázium «s leánygimnázium tanáríestü.eíe, a tanítói kar, az ifjúság, a városj tanács számos tagja, áz Építőipari R.-T- megbízásából az epitkezési munkálatokat vezető felelős építőmester, Adorján János s az egyházköz. é* híveinek nagy száma. Az ünnepi aktus idejére félbeszakították a munkát s a frnunkájsok is ott gyülekeznek össze az aktu> színhelyen a földből kiemelkedő falakon. Pauliiv János rövid beszéddel nyitja meg az ünnepéfyt, melyben rámutat azokra a mozzanatokra^, melyek az építkezés gondolatát s keresztülvitelét elősegítették s a legteljesebb hála hangján emlékezik tevőjéről, özv. Palicz Lajosné'szü

1Bencs Mária úrnőről, aki több nagyértékü alapítvánnyal és hagyományai között is tekintélyes összeIsten áldó kegyelmének kérésével helyezték el az építkezés történetét magába foglaló okiratot m ev. egyházközség épülő bérpalotájának alapzatába.