Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-17 / 87. szám

6 jsíyírvtoíx 1928. április 17. Kovács István nemzetőrfóhadnagy mártírom­sága emlékezésre hívja Nyíregyháza polgárait. , A város polgársága április 21 én délutál 3 érakor az Északi temetőben levő sirhantoknál áldoz Kovács István emlékezetének. (A «Nyirvidék« tudósítójától). Nyíregyháza város polgársága so­ha el nem mu'ó kegyelettel gondo 1 minden időben vértanúhalált halt hűséges fiának, Kovács Jstván nem­zetőr főhadnagynak alakjá a, aki vére hullatásávai pecsételte meg a tiszta, önzetlen, szívben élő haza­szeretet eszményét. Évenként egy napon jnfndig elzarándokol"e város apraja-nagyja ahoz a némaságá-an is beszédes temetői hanthoz, mely alatt Kovács István hamvai nyu­gosznak, hogy a mult nagy tanu­ságain okulva, szebb jövőt készit hessSn mindenki a magyarság szá­mára. i i ii' C Ez évben ápril*, 21-én, szomba­ton délután 3 órakor tart gyász­ünnepélyt a város polgársága Ko­vács István sírjánál. Nviregyháza város tanácsa s a Kovács István Bajtársi Szövetség az alábbi meg­hívóval kéri mind°-»kinek megje­lenését : Polgártársak! A kilencedik esz­tendeje már annak, hogy Kovács István nemzetőr főhadnagy bátran, széttárt kebellei odaállt vé^birái elé, hogy egy hűvös áprilisi napon hősi halált haljon a nemzeti eszméért, szülővárosa polgáraiért és a szer 'moru helyzetben levő, veszendő Magyarországért. Az esztendők távlatában szinte álom ködbe vész előttünk, kortár­sak előli, az akkor lefolyt szomorú események gyors éi tragikus egy­másutánja. S amint az esztendők távolodnak, ugy nő előttünk nagy­ra, legendásan a vitéz, bátor és fiatal katona emléke, aki példát mu­tatott arra, hogy kel' a hazáért élni, s ha kell, bátran, tétovázás nélkül meghalni. Nyíregyháza város polgársága év­ről-évre felkeresi a vértanú sírját, hogy a tragikus események emléké­ben megtisztulva, buzgón fohász­kodhassék a Mindenhatóhoz, áldja meg a hü fiu haló porait, ei nem muló em'ékét és hozzon szebb jö­vendőt erre a sokat szenvedett nem­zetre. Ebben az esztendőben április hó 21-én, szombaton délután három órakor tartjuk az emlékünnepélyt az Északi temetőben levő sír­boltnál, amely ünnepélyre vámosunk minden polgárát iisztélettel és me­leg együttérzéssé' meghívjuk. Gyülekezés és indu'ás a város­háza előtt dé'után 3 órakor. Az emlékünnepély sorrendje a következő: . 1. Gyászdal. Előadja a Városi Dalegylet. 2- Fáklyagyujtás. Dicséretet nyert alka'mi költemény. Irta és elő­adja : Farkas Andor ny. polgármes­ter, író {Sátoraljaújhely). 3. Gyászinduló- Előadja a m. kir. 12-ik honvédgyalogezred zene­kara. 4. Ünnepi beszéd- Tartja Kónya Gábor ref. lelkész­5. Gyászdal. Előadja a Városi Dalegylet. , - í - ' ! 6. Katonaság, hatóságok, egye­sületek és iskolák az eddigi évek szokása szerint xh'ágot helyeznek a sirra. 7. Hiszekegy. Előadja a m. kir. 12. honvédgyalogezred' zenekara. A temetőbe való kivonulást meg­előzően a Kovács István Bajtársi Egyesület tagja' a Luther-utca 23. szám alatt tevő szülőházhoz vonul­nak és a ház falába elhelyezett em­Iéktáb'át megkoszorúzzák. Polgártársak! Jöjjetek é' mind­nyájan áldozni a Vértami emléké­nek. Nyíregyháza,' 1928. április *10­ViJoU tanács. Kovács István Bajtársi Egyesire,. Ahol a magyar pengő árfolyamát jegyzik. Beszámolt a nyiregyházi városi felsökereskedelmigták svájci élményeiről. felett az izzó nap 'ila sugarai kí­sértetiesen világítják meg a "hava­sok tetejét. A természet iis játékot iiz velünk, az egyik pillanatban öm­(A «Nvirvidék« tudósítójától). Innsbruck 25 perc. Sürgő és ro­hanó tömeg nyüzsgésében alig aka­dunk rá a perronon "teritett aszta­lunkra, ami ha nem is dúsan rakva* de kielégítő mennyiségben várt reánk. A virsli nagysága sajnos nem multa feliil a hasonló hazai termékeket. A na ancsot már csak a vonatban tudtuk elfogyasztani, mert sietve kellett beszállanunk és a kapzsi kíváncsiság újra az ab­lakhoz vitt bennünket. Ismét isteni tájak, merően magasba szökkenő hegyek, mélyölü szakadékok, kis patakok fahidakkal, szelíd vízesé­sek, romantikus, kopott falu kis kápolnák és az elszórt kis falvak ugy festettek, mintha valami képes­könyvben lapozgatnánk. Szédítő magasságban viaduktod megyünk át és borzongva nézzük az alattunk füstölgő parányinak látszó gyár kéményét, míg fejünk lik az eső, a másik pillanatban erői havazás, hogy azután napsütéses tájak rohanjanak velünk. Már ott vagyunk a hires Arlbergí 10 km. hosszú alagútban- Mig mélyen a hegyben száguldunk,— végigjárjuk a vonatot. Egyik fülkében tiro'i vadász ma­gyaráz fiának, míg Füredi dr.-t egy svájci kereskedő világosítja fel az ottani helyzetről. Odébb tapin­tatlanul megzavarunk egy nászútas párt idilljében, kik méltatlankod­va néztek fel, mintha'fiatal bol­dogságuk tolvaja' fennénk. Kis asztalon előttük friss virágcsokor szimbolizálja kezdődő boldogságu­kat. örömmel üdvözlök egy Esti Kurírt olvasó nőt, ki Misko'cról utazik Amerikába férjéhez. Köl­csön is kérem rögtön az újságját. Az étkezőben egy fiatalemberen mosolygunk, ki minden főnevet ál­landóan die-névefővel ejt kí. Ez is magyar, Justh Gyula unokaöcs­cSe, hosszabb időre utazik külföld re. Újra felénk jön a világosság és elhagyjuk az alagiitat. 12 percig tartott az ut. Buchsban elérjük a svájci ha­tárt majd a Walfensee partján ha­lad vonatunk. Magas kopár száik'a, a túlsó parton lemerül a tó sötét­kék színébe, a vasút jegenyefák kö­zött visz. Villák, szállodák, svájci színes faházak, kii alagutak tarkít­ják az utat. A lemenő nap vissza­verődik a tavon. Kis idő múlva megpillantjuk Lachen-néi a Zü­ríciii-tavat, és innen már mindig e mellett haladunk. Teljesen besö­tétedik, mire beérünk Zürichbe IV. Itt Polyakovics Benedek konzu' , és Végh Gyula irodafőtiszt pár meleg üdvözlő szóval köszöntöttek, a magyar ifjúság részéről, kik na­gyobb számmal jöttek ki fogadá­sunkra, a nyiregyházi Fíihrer Béla szig. gépészmérnök foga­dott, ki azután egész ott tartózkodá­sunk alatt kalauzolt. A Iegnagvobb figyelemmel, gondossággal és elő­zékenységgel vo't segítségünkre és hogy a rendelkezésünké "álló időt olyan jó' ki tudtuk használni, — egyedül neki köszönhettük. Na­gyon hálásak vagyunk kedvességé­én, ami annyira körültekintő volt. hogy még magyar lapokat Is szer­zett számunkra,"hogv a hosszú uton legyen mit olvasni, egyeseknek pe­dig a pénzbeváltásnál is segédke­zett. A restiben elfogyasztott vacsora után a Bah nhof strasszén, Zürich legforgalmasabb főútján mentünk végig. A nagy autóforgalom ennek igazi nagyvárosi jellegét kölcsönöz. 13 ezer autó szaladgál Zürich ut­cáin. Átsétáltunk a Limmat rúdján, aminek egyik olda'a et volt zárva, mert az előző nap egy gyáros autó­jával neki sza'adt, széttörte a hi­dat és a Limmatba zuhant, össze­roncsolt testét csak aznap tudták megtalálni. Most is csődületben egy ur magyarázza a részleteket. A híd túlsó partjáró 1 sikló vitte fel a társaságot a Ziirichbergre, ahol a régi vá osrész áll, hogy megtekintsük a világhírű faiskolát. Bár már későre járt az idő, Füh­rer Béla a portásnál kieszközölte, hogy belülről is megszemlélhessük. A Műegyetem a modern építészet remeke. Az aulában két oszlopsor szegélyezi az emeleteket, a mény­nyezet pedig ugy tűnik efl, mintha szabadon lebegne az égben. A je­lenleg ott tanuló 1700 hallgató­ból 80 magyar diák szedi magába a tudományt, hogy később hazája javára felhasználhassa. Visszafelé a Remistrasszén, az egyetemi városrészen jutottunk le a Quaibrücké^e, | 1 0gy a hires Torn­hallét és a még híresebb Börzét meg tekinthessük, melynek jelentéseit egy pár évvel ezelőtt olyan szívszo­rongva vártuk. Innen Zürich egyik legrégibb részeiie fordultunk b', hogy a szük sikátorokon, a laká­sokon keresztül húzódó utcákon, többszázéves templomok mellett, a régi céhek árkádjai alatt a közép­kor hangulatában ringassuk ma^ gunkat. Régi emlék- Már nagy a készülődés a városban a májusi céh­ünnepségre, amikor a céhfek a telet ünnepélyesen temetik. Egy papír­maché bábut puskaporral 'megtölt­ye hordoznak körüli. Ezt felvob­bantják és a visszamaradt hamut a folyóba szórják. Utána dínom­dánom folyik, tánc az utcán reg­gelig. Megnéztük még Pestalozzinak, a pedagógia nagymesterének bájos szobrát. A szobor a mestert egy gyermekkel együtt ábrázolja, kit kézen fogva vezet a tudás és á vi­lágosság felé, majd sietve tértünk aludni, hogy másnap kipihenve tud­juk élvezni Európa legszebb ré­szét, a Vierwaldsiatti-tó környé­két. (Folyt, köv-) /V/WV/WVAAAAAft/WVWWWVA Meghívó. > Nyíregyháza r. t. város összes < ! köz- és magánhivataleil, tantes- \ \ iUleteit, társadalmi, zene és kultur- J > egyesületeit, t. szinpártoló közön• • s égét tisztelettel meghívom \a f. hó 16-án, hétfőn\ esie 8 órakor Városi Színházban tartandó' llbsen-centennáriumra, melynek ünnepies műsora a következő: 1. Ünnepi nyitány. Játsza: a\ > zenekar. 2. Ibsen. Emlékbeszéd. Tartja: '.KARDOS ISTVÁN kultur-\ [tanácsnok úr. 3. Ibsenhez. Lenkei Henriktől.' ; Szavalja: Horányi Vally. 4. Magyarokhoz. Ibsentől. El \ mondja: Márkus Lajos. 5. Utána Peer Gynl Ibsen drámai költeménye. Grieg kisérő zenéjével. Tiszteleltei: GULYÁS MENYHÉRTX színigazgató. vwwvwwwwwwwww — Varrógép JavltfflsoKat szaksze­rűen,, gyorsan és olcsón eszközöl a Singer Varrógép rt., Vay Ádám­utca 2. 10* (*) Kölíö«*öcKs m|att 0i C 9ó le­véipapírvásár az Ujságboltban. SÍRKÖVEK gránit, márvány és terméskőből nagy választékban vannak s jutányos áron kaphatók. Továbbá raktáron tart márvány síremlék lapokat. Régi sír­kövek újra fényezését, betűk vésését, aranyozását szakszerűen és olcsón eszközli ugy helyben mint vidéken KOVÁCS LAJOS 2B47-U kőfaragó mester NYÍREGYHÁZA, Rákóczi út 23. Hétfőn f Városi Szinhá z j Hé* fős Ibsen centennárium 1. Ünnepi nyitány. Játsza: ? zenekar. 2. Emlékbeszéd Ibsenről. -Tartja: Kardos István ku'iurtenícirok úr 3. Ibsenhez. Költemény. Irta: Lenkei Hanrik. Szavalja: Horányi Vally 4. A magyarokhoz. Ibsen költtménye. Elmondja: Márkus Lajos. 5. TSp&úfji, tfjfcY* É'*íí> T5X" VI4' ^ ÖS4 n dratnai költeménye AA Grieg kisérő zenéjével. KEDDEN Danis Győző búcsúestje: Debrecenbe Kéne menni operettben KEDDEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents