Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-09 / 57. szám

192S. március 9. *miir" " nBi—iwi i i»inii i JNfYÍRYIDéKL Tidám históriák. Köidi: Erdélyi Farkas. AZ ELVTÁRS A kommunista világban hazafelé menvén s egy- kis bolt eíé érve lá­tom, hogy ott áll egy szódáskocsi s gardája felülve a bakra igy biztatja lovát az indulásra: — Olga ne! ' A íó nem moz'duf, mire emberünk rácsap ostorával, de Olga e rre sem reagál. Egy kis inasgyerek egy ideig né­mán sszemtéfi az esetet, thajd böl­csen igy szói: - Bácsi, ne ugy mondja a íunak, hogy Olga, hanem ugy, hogy elv­társ. Meglátja, jobban fog indítani. A CSAKY SZALMÁJA A szabolcsi képviselőválasztások idején történt, hogy Csáky Károly honvédelmi miniszter egyhangú megválasztása után a kisvonaton Nyíregyházára igyekeztek a válasz­tási kerület székhelyéről s az utazó úriemberek közül azt mondja az egyik a másiknak: — Te Jancsi, adhatnál egy jó alkotmányos szivart. - Inkább te adhatnál nekem, inert te a kegyelmes ur mellett ültél, biztosan zsebre tettéi néhány da­rabot. Megszólal erre K- András: — Ne veszekedjetek fiuk. Majd ád mindkettőtöknek Csáky gzai­mát. A NÉVESTI VACSORA Volt Nyíregyházán egy igen de­rék adópénztáros, aki bár tótosan beszélt, jó magyar ember volt. Egy délután a régi hires Má­csánszky-féle korcsmában boroz­gatott néhány jó barátjával s köz­vetlen vacsora előtt jutott eszébe, hogy nevenapja van. Nyomban meg hívta "a cimborákat vacsorára, akik szjves örömest mentek vele haza. Otthon a házigazda, aki özvegy ember volt, azt mondja felnőtt le­ányának: No lányom, itt vannak az én jó barátaim, eljöttek a névnapom­ra, gondoskodj egy kis jó vacso­ráról. — Kedves apám, miért nem mondta ezt előbb, most már csukva vannak a boltok, mészárszékek, én nem tudok hirtelenében mit adni -enni, — felette a leány kétségbe­esetten . — Ej, ej, azért ne pityeregj, hoz­zál aztat a kocsonya. — De hiszen azt tegnap megettük — felelte a leány. - Az nem baj, csak hozzál, mon­dotta pokoli nyugalommal a ven­déglátó házigazda. Ugyancsak vele történt meg, hogy amikor a nagyságos titulussal járó rangra léptették elő, kikiált, a híva­tafi altisztnek: — Kormöczy! — Tessék parancsolni nagyságos uram ! — felelte az a tiszt, aki nyom­ban beletalálta magát az uj hely­zetbe. — Nagyon jói van, — mondotta elégedetten az újdonsült nagysá­gos ur. Küldje be nekem aztat a Rimóczyf! — Jelentem alásan a nagyságos urnák, Rimóczy ur nincs a hiva­talban, mert kiküldetésben van vi­déken. — Nekem az mindegy, akkor is küldje be, — jelentette ki megfe­lebbezhetetlenül a hivatalfőnök. AKI NEM HALT MEG A vizsgálóbíró kérdi a parasztot, aki szem és 'fültanuja volt az eset­nek, hogy milyen körülmények kö­zött halt meg Horváth József? Tanú: Hát hisz kérem aláson, nem hóit az meg! Vizsgálóbíró: Nem látta kend, Ii minden hátráltatja Nyíregyháza színésze­tének felvirágozását ? Irta: Beéií Sándor. Első sorban az, ami Csonkama­gyarország minden színházának a baja: az általános pénztelenség. Má­sodsorban megint egy általános ok: a mozi. Nyíregyházán például az a helyzet i hogy a színház egy előadá­sával szemben áh naponta 6 mozi­előadás. Az általános pénztelenségnek a színházra való kihatását legvilá­gosabban a következő példával il­lusztrálhatom: Mikor Kolozsvárnak 36000 la­kosa volt, ott virágzott a vidék első Nemzeti Színháza. A »telt ház« volt a rendes állapot, a »gyér láto­gatottság« kivételes baleset. Nyír­egyházának ma 46 ezer lakosa van és negyedakkora színháza, mint a régi kolozsvári szinház és itt a teli ház a kivételes csoda és a gyér látogatottság a rendes állapot. A színészet óriásit haladt azóta, amikor Kolozsvárnak 36.000 lako­sa volt, ugy, hogy bátran ki lehet mondani, hogy egy-ké' kivétellel az idei nyíregyházi színtársulat számban, értékben felülmúlja az egykori kolozsvári művészcsoportot. Gulyásnak ugyan nincs E- Ko­vács Gyulája, de olyan nagy mű­vésze ma az ország egyetlen városá­nak sincs. A »Szinészfejedelem« cí­mét és jellegét E. Kovács Gyula óta az ezerfejü Cézár senkinek sem sem adományozta. Nincs Pálmay Ilkája és Küry Klárája, nincs Szentgyörgyi Istvánja, de a Nyír­egyházánál nagyobb városoknak sincs. Egyebekben azonban kü­lönb erőkkel rendelkezik, mint a kolozsvári nagy szinház zajos es­téinek ünnepelt hősei és még sincs meg az a közönsége, melyet művé­szi n ivója révén megérdemelne. Az összehasonlítást csak aZok ta­lálják merésznek, akik csak arra gondolnak, hogy milyen nagyok lettek később azok, akik akkoriban Kolozsvárolt színészkedtek. Gál Gyula, Ivánfi Jenő, Hegedűs Gyula, Megyeri és még sokan a kolozsvári színházból keltek szárny­ra, de Kolozsvárott ők sem produ­káltak még többet, mint ma Nyir" egyházán Gulyás, Zemplényi, Ka­bos, Polgár Várady, Pattantyús. Da­niss, Nóvák, Márkus, hogy csak a férfiakat említsem. Olyan Gertrudist, mint Nyír­egyháza az idén, Kolozsvár soha­sem látott. A maihoz hasonló táncos komikusok és táncos szubrettek ak­koriban pedig nem is voltak. Világos tehát, hogv csakis az akkori pénzvisszonyok tették lehe­tővé a szinház nagyobb látogatott­ságát. Aztán mozinak akkoriban hire­hamva sem volt. A köztisztviselők voltak a szinház leglelkesebb láto­gatói, mig ma a megalázó kedvez­ményekkel sem lehet őket rábírni, hogy beillesszék a színházi helyára­hogy fel is boncolták, ei is temet­ték? Tanú: Hát ezt már nem értem. Most is ammondó vagyok, hogy nem hótt meg. Vizsgálóbíró: Miféle bolondokat beszél maga össze-vissza? Tanú: Mán én kérem alássoin mindég azt mondom, hogy nem 'hótt meg, mer a dinyefődön verték agyon. A PATIKA CÉGTÁBLÁJA Mikor még J3udán alig lehetett magyar szót hallani és a boltok fel­iratai is németek voltak, két alföldi baka sétál az utcán, mikor az egyik­nek feltűnik egy szép aranyozott cégtábla. kat a havi kiadások súlyos tisztá­jába. Az általános bajokon kivüi Nyír­egyházán speciális, helyi Vomuko­zásu akadályai is vannak a színház­látogatásnak. Igy maga a színházépület, mely már régóta méltatlan Nyíregyháza rohamos fejlődéséhez. A nézőtér szük és barátságtalan. A nézők fe­szélyezik egymást a közelségükkel. A ruhatár a nézőtéren.,van s moz­golódása zavarja az előadás elejét. A padlózat éktelenül recseg és a székekről a földszinten lecsúszik az ember s minden öt percben vissza feli csúszni. A büffé csak paródia, az »előcsarnok« fűtetlen.. A szinház közvetlen környékié éle teién. Más városban a szinház a város legélénkebb részén van, ká­véház, vendéglő közelében. Debrecenben, Miskolcon, Kecs­keméten, Cegléden, Nagyváradon, Kassán, Pozsonyban és minden ma­gyar városban csengő-bongó élet zajlik a szinház környékén. Annak köszönheti Miskolc, hogy este 10 órakor kezdődő éjjeli elő­adásokat is rendezhet, melyek rend­szerint telt házakat eredményeznek. Nyíregyháza színházát a vidék nem látogathatja, mert a vonatindu lások a színházra nézve a legszeren­csétlenebbül vannak elrendezve. Vagy nyolc irányban is szaladnak szerieszet vonatok, .de egy irányban sem lehet a szinhází előadásról vi­dékre hazatérni. A módos tirpák lakosság nem Jár színházba- Hogy miért nem ? A jó ég tudná megmondani. Vagy ok­talanul takarékos, vagy korán fek­szik, vagy nem tudja felfogni a szellemi szükségletét. Talán ez utób­bi a leghelyesebb meghatározás. A megyei és városi urak távolma­radása szintén érthetetlen jelen­ség. Aki jobban ismeri városunk társadalmi életét, azt e mfegeti, hogy nálunk túlteng a társaságbeli »alkai­matosság«: a névnap, zsúr, tízórai tea, disznótor. Tulsok a mindenféle társas összejövetef, műkedvelői produkció, vendégeskedés, bankete­zés. Mindezekkei szemben meg keli állapítani, hogy Gulyás Menyhért, a jelenlegi színigazgató a mai viszo­nyok között jobb társulatot nem is hozhatna Nyíregyházára. Koronkay Rózsit a főváros és Miskolc minden fellépésénél olyan ünneplésben ré­szesítette, mely csak a legkiválóbb primadonnákat illeti meg s Nyír­egyházának büszkélkednie kellene azzal, hogy ilyen Isten áldotta mű­vésznő játékát és mesteri énekmű­vészeiét élvezheti. A helyi sajtó a legteljesebb meg­értéssel méltányolja is Gulyásnak erőfeszítését, elismeri a precíz, ösz­Szevágó előadások értékét és min­• — Tudja kend, mi van oda írva? — Tudni tudom, de az sovábui van. — Hát mán két éve hogy pri­vadiner kend, hát megtanulhatott svából. — No megájjik kend, megtróbá­lom elolvasni: A-po-thé-ke zur Mut-ter Got-tes, silabizálja a ma­gyar. — Hát osztán mit tesz£n az ma­gyarul? — Hát Apothéke — az patika, zur — az zur, Mutter — az anya, Gottes — az Isten. Érti e kend mán? — Mán hogy értettem vóna. — Mondja mán kend! — Hát aszongya hogy: Patika az anyád Istenéhez. dent elkövet, hogy a közönséget a saját szellemi érdekére figyelmeztes­se, de minden hiába, ha a közön­ség, Nyíregyháza széles rétege még nem érkezeti ei annál- a belátására, íiogy a nagy szellemekkel váló köz­vetlen érintkezés, a művészek elő­adása utján való művelődés, vagyis a színházi előadások fátogaíása az egyetlen ut és mód mai feTki és szel­lemi nyomottságunk, lenyűgöződ é­sünfc legyőzésére. A szinház látogatása a legjobb orvosság kedéiyvlíágunk mai lerom­lottságában. A színházon keresztül ismerjük meg az életet, a világot, az érzéseket, hangulatokat, a szín­ház tágítja látókörünket, eszmevi­lágunkat, az emberiség lelki eletét, jóban-rosszban. Ne idegenkedjünk tőié, ne kicsinyeljük le hivatását, ne sajnáljuk tőle filléreinket, hamem inkább erősítsük érdeklődésünkkel buzdítsuk művészeinket lelkesedé­sünkkel, mert minden áldozatot, me iyét a színészetért hozunk, a ma­gunk szellemi és lelki életének áldo­zunk 1 Van tzerenesím értesíteni a t. hölgy­közönságet, hogy állandóan raktáron tartok selyem-, szalag- ég szalma­kalapokat.— árai ni trltfitő olcsóak. Alakításokat, formálásokat 2 pengőért eszközlök. Tisztelettel: Rosenberg Eszti,! Kossuth ucca !7. sz. 1545 ! Hangverseny a tüdőbetegek jafára. (A «Nyirvidék» tudósítójától). A József Királyi Herceg Szana­tórium Egyesület helybeli fiókja március 17-én, szombaton este 8 órakor jótékonycélu hangversenyt rendez a Korona-szálló nagyter­mében. A hangversenyen Galanffy Lajos zongoraművész és Erdélyi Já­nos hegedűművész működnek" köz­re. A hangverseny tiszta jövedelme a szegénysorsu tüdőbetegek felse­gélyezésére szolgál. Jegyek előre válthatók a Feren­czi-féié könyvkereskedésben. (Te­lefon 318.) Felbontották a nyíregyházi Yasitas Otthon kibővítési munkálataira beérkezett ajánlatokat. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Kedden délben 12 órakor bontot­ták fel a debreceni MÁV üzletveze­tőségnél 'a nyíregyházi Vasutas Otthon hat uj lakosztálllyal való kibővítésének munkálataira beér­kezett ajánlatokat. Öt nyíregyházi és egy debreceni vállalkozó pályá­zott. A beérkezett ajánlatok a kő­vetkezők: , Lovass Ferenc és Kovács József 80630 P. ifj. Tóth Pál építőmester 77836 P 10 fill. Kálmán Károly oki. mérnök és építőmester 72393 P­Szuchy József és Baiczár I. épí­tőmesterek 78386 P 85 fill. Nyíregyházi , Cementáru Ipar R. T. 82113 P 81 fill. Tóth és Sebestyén, Debrecen 82710 P 25 fill. Az ajánlatok átszámítás alatt van­nak. — Az összes tavaséi és nyári di­vatlapok már kaphatók az Újság­boltban. — A Divat Siaion márciusi ta­vaszi külön száma megjelent. Tar­talmaz 215 divatmintát. A tavasai külön szám kapható az Ujsá^bof li­bán. Ára 1 P 50 ftífcr. j

Next

/
Thumbnails
Contents