Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-30 / 74. szám

jníyíryidék. március 30 Harc a Kézműves Kamaráért és ellene. Irta: Smiják István építőmester. Ez a kérdés izgatja most a magyar kézmüiparosságot, melynek egyrésze a kézműves kamara megvalósításáért, a másik része pedig annak megvalósítása ellen küzd. Önkéntelenül felvetődik tehát az a gondolat, hogy melyik tábornak van igaza s melyik tábor halad a helyes irányban. Egy bizonyos, hogy mind a két tábor célja egy és ugyanaz: a magyar kézmüiparosság anyagi helyzetének a megjavítása. Ezt a célt akarja mind a két iparos tábor elérni, de különböző utakon. Nagyon hasonfit ez a harc Kossuth és Széchényi harcához. Ők is minid a fetten a magyar nemzet javát, boldogulását akarták szolgálni, de a célhoz vezető útjaik homlokegyenest ellenkeztek. Széchenyi lépésről-lépésre akarta a tért elfoglalni; Kossuth egyszerre, rohamosan akart a célhoz jutni. Ugyanig)' van a kézmüiparosság két tábora is. Az egyik tábor a kézműves kamara ellenesek, lépésrőllépésre akarnak tért hódítani s előbbre valónak tartják az Ipartestületek reformját, hogv ezek necsak szegődtetők és szabadító intézmények [egyenek, hanem az iparosságnak is igazt védőbástyái, ameivek önálló hatáskörrel legyenek felruházva. S "ha majd ez az alap elkészül, akkor építik majd reá a házat — a Kézműves Kamarát. Ezzel teljesen ellentétben a másik tábor a Kézműves Kamara pártiak rögtön a célhoz akarnak jutni s minden alap nélkül akarják a házat felépíteni. Nekik először a Katnar£ 'kell s majd azután a Kamrára bízzák a többit, azt mondván, hogy a Kamara szükségessége a gazdasági éíét fejlődésének logikus vetkezménye, továbbá, hogy a többi termelési ágaknak a különféle élethivatásoknak már meg van a maguk külön-külön Kamarája, hát miért ne legyen meg a kézműves iparosoknak is a K

amarájia. Hangzatos jelszó mindenesetre, melynek hallatára azt hiszi a jámbor hallgató, hogy ha ez a Kamara tényleg meg lesz, a kézműves iparosság részére, akkor mindjárt megszűnnek a gazdasági ba^ok, több munka lesz, megszűnik a kontárkérdés, lesz olcsó hitel stb. Akik ily könnyen felülnek ezen hangzatos jelszavaknak, azok biztosan nem vettek magoknak annyi fáradtságot, hogy ha már nem js foglalkoztak behatóbban az iparosokat érdeklő ügyekkel, legalább egyszer elolvasták a törvénytervezetét, mert ugy rögtön rájöttek volna, hogy bizony sokkal egészségesebb dolog lenné egy alapos ipartestületi reform az ipartestületi reform az ipartörvénj egyes paragrafusainak a helyesbbVtésével és átdolgozásával az életnek megfelelően s ennek az egésznek a szigorú betartása inkábbb előre mozdítaná az iparosság helyzetét, mint a sok pénzbe kerülő uj intézmény: a Kézműves Kamara. Nem uj intézmények kelíenek a ma tengődő kézműves iparnak, hanem elsősorban munka kell, oH csó hitel, a kartelek megrendszabáIvozása, az adózások enyhítése és általában a megélhetés gondjainak a könnyítése. Ezekre van ma szüksége a kézmüiparosságnak, de nem a Kézműves Kamarára. Nagyon helyesen mutatott rá a kereskedelmi miniszter ur a törvénytervezet általános tájékoztatójában arra, hogy az iparosságnak nagy része sok helyen a legridegebb álláspontot foglalja ei a saját önkormányzati intézményéivel", ipartes. tiífetével szemben s nem szívesed hoz áldozató

1" annak javára. A tagdíjakat legtöbb esetben oly minimális összegben állapítják meg, hogy azokból a legsziikségesebbbre sem telik s az ipartestületek főbevétefüket a tanoncok szegődtetéséb0} és a szabaditásbóf teremtik elő. Hogyan vállaljon hát ujabb terheket ez a kisiparos, akinek még az ipartestületi tagdíj lefizetése is nehézségekbe ütközik. Épen ezért "tegyük ezt alapos megfontolás tárgyává és jóf gondoljuk meg, hogy a mai nehéz nyomorúságos gazdásági helyzetünkben vállalhat-e a csonka ország 295 ipartestülete egy pár milliárdos terhet magáras nem e volna annak a pénznek ezer más helye, mint a Kézműves Kamara fenntartása. Nem mondjuk mi azt Kézműves Kamara ellenesek, hogy egyszersmindenkorra lemondunk a Kézműves i<

amara létesítéséről, sőt ez a végcélunk s ezt jói'.értsék meg a tufsó táborban, hogy mi is óhajtunk egy Kézműves Kamarát, de majd csak akkor, ha fent elmondottakat megvalósítottuk, ha már az ipartestületi intézményeinket szilárd alapokra helyeztük, melyeknek betetőzéseül egy az ipartestületeket összefogó koronazatként helyezhetjük oda a Kézműves Kamarát. A parlamentben alakult országgyűlési .képviselő urak kisipari blokkjának mindnyájan őrölünk és köszönjük is nekik érdekeink felkarolását, de lássák be ők is, hogy a mi igazi "érdekeink elsősorban amint már fentebb mondottam, nem a mindenáron való Kézműves Kamara teíesjtése, hanem a napról-napra fokozódó nyomor, az eladósodás, a munkanélküliség és az ezek feletti elkeseredés megszüntetése, m

£rtha ez sokáig igy fog tartani, akkor beigazolást nyer ftz egyik szabolcsi falusi jegyző mondása, hogy két gazdának íesz egy pár csizmája s két iparosnak lesz egy pár cipője. A kisipari "blokkban tömörült kép viselő urak hassanak oda — ha már segíteni akarnak, — hogy ezek a gazdasági 'bajok a legsürgősebbel', megsziintethetők legyenek s még az ipartestületi reformot is csak estiek megtörténte után hozzák [étre, nehogy ugy járjanak, mint az egyszeri orvos, akinek sikerült ugyan az operációja, de a páciens mégis belehalt. S ha majd a sorrendet betartva elértük azt, mogy megszűntek a gazdasági "bajok, továbbá szilárd és széles alapokra helyeztük az ipartestületeinket megreformálva — s amikor az iparosság ugy anyagilag ,mint szellemileg akcióképesebb lesz, akkor azután jöhet a kézműves Kamara. De addig, amig a fenti bajok nem lesznek orvosolva és gyökerében meggyógyítva, addig hagyjuk csak meg a régi Kereskedelmi es Iparkamarákat, akik eddig is kötelességtudással, odaadással és megértéssel foglalkoztak az iparosságot érintő ügyekkel. Hogy a meglévő bajokat nem tudják elhárítani, ez nemi ő rajtuk múlik, ők épen ugy nem törvényhozó szervek, mint mi, ők legfeljebb csak velünk együtt sirnak a bajok megszüntetéseért, de magát a bajokat meg nem "szüntethetik sem pedig uj ipartörvényt és ipartestületi reformot nem alkothatnak. | Maradjunk meg tehát a régit ntézménveink mellett ezeknek a reformjait készítsük ei a Kézműves Kamara megalkotását pedig hafaszszuk el akkorra, amikor annak terhét megerősödve és talpraalíva könnyebben fogjuk tudni elviselni Szabolcsvármegye kir. tefíteíügyeiője a B-listás tanerők alkalmazásáról. Benkő András, vármegyénk kir. tanfelügyelője a B-lisztás, illetve nyugdíjas tanerők alkalmazásáról a következőket közli: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur foiyó évi február hó 28-án kelt 16-347 -1928. sz. rendeletéből a következő részleieket azzal a megjegyzéssel 'közlöm, hogy a rendelet' teljes szövegét hivatalomban minden érdekelt fél e'olvashatja. Az ország megcsonkulása következtében ránk kényszerük létszámcsökkentések során nagy számmai helyeztettek nyugdíjba olyan elemi iskolai tanitók, akiknek továbbmüködését bár életkoruk, képességük, magatartásuk és előző működésük a tényleges tanítói szolgálatban való megmaradásukat kívánatossá tette vofna meggátolta az a körülmény, hogy a megmaradt éíemí iskolák jelentékenyen kisebb számú állásain véglegesen elhelyezkedni nem tudhattak. Ezeknek a tanítóknak a POLA NEGRI GYŰLÖLET FÖLDJE AZ APOLLÓBAN IME^^IOli^ Il^iLs mimmmmmmmWttummsiiimmmaaMam üa, ssutortoiiőn utoljára! HAROLD LLOTD grandiózus attrakciója: GYERE, TK BÜNÖ Komoly felhívás 7 nevetséges felvonásban. Irta, rendezte, terveete, j#

J elkezdte, bekezdte, fejlesztette é« elénk terjesztette: Harold Lioyd. És a hét órát betöltő burleszk műsor. iinm n—n

1 M 111 •WINII !• MMAMIIWMMH 111 MII IMIIIIII PénteMő!—wasát'napiQ i AZ ÉVAD LEGNAGYOBB FILMJE! POliA hegei A GYŰLÖLET FÖLDJE Hall Caiiie szerelmi regénye egy aéraet hadifogolyról s egy francia leányról. — A férfi főszerepekben: Clive Brooc ét Einar Hanton, Ke»áe» h

elyára

k? — Jegyek wAr eltfjegyeibetök! Klíadácok LMd«t«: í, 7 é« • ariker. nyugdija nagy teherként nehezedik az államháztartásra. Ennek a jelentékeny összeget kitevő tehernek a megszüntetése megkönnyítené és meggyorsítaná az elemi iskolák fej esztését és a szükséges iskolák felépítését. A nyugdíjas tanerőknek a tényleges szolgálatba való visszaállítását tehát mert csak ez szüntetné meg az aránytalanul hagy nyugdijterheket egyenesen a népoktatás érdekkívánja. ^ Ebből a felfogá-Sból kiindulva a létszámcsökkentesek során nyugdíjazott tanitók üres állások betöltésénél a létszámcsökkentési' törvények érteimében is eísőbbbségben részesitendők s az üres állásokra lehetőleg »B« lisztás, illetve nyugdíjas tanetők alkalmazandók. A nyugdíjas tanerőknek a tényleges szolgálatba való visszatérésük nemcsak az állami e.'emi "Iskolákhoz való uj kinevezésük, de az áliamsegélyes nem aílami elemi iskolákhoz vafó megválasztásuk utján ís lehetséges, saját érdekükben áll tehát, hogy a pályázati hirdetményeket kísérjék figyelemmel s az üres anásofcra pályázat* kérvényüket, annai js Inkább adják be, mert az alias batöltesénei elsőbbségüket törvényes rendelkezések bztosiija. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur az egyházi főhatóságokat fefkérte, hogy 1. a megüresedett állásokra a pályázati hirdetmény minden tanítónak könnyen hozzáférhető tanügyi közlönyben lehetőleg a »Néptanitók Lapjá«-ban is tegyék közzé, 2. hogy a pályázati kérvények benyújtására megfelelő (a lap megjelenésétől számítolt legalább három hét) határidő állapittassék meg, 3- hogy a pályázati hirdetményben is tegyék ki, hogy az áifás "betöltéséné/ a nyugdíjas tanerők előnyben részesülnek. Figyelmeztetem a nyugdíjas tanerőket, hogy azt a körülményt, hogy a létszámcsökkentés során, illetve önhibájukon kivül he'yeztetfes. nyugalomba s Rogy ténylegesen nyugdíj éfvezeitSnőn állanak, a pályázati kérvényükhöz csatolt nyugdíjazásukat kimondó rendelettel igazolják, nehogy amiatt, mert »nvugdijas voltukat nem ig'azolták« az'áfTás betömésénél mellőztessenek. Azokat a nyugdíjas tanerőket, akjk helyhez nem kötötten bármely — akár állami, akár az 1926- évi VII. t.-c.. alapján létesített s itteni részről 'betöltendő nem á lam! iF.i iikoia. fanitói állásra a tényit»es »/o!j*áí«foa visszatérni fc'vau-